Molnárok Lapja, 1922 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1922-06-24 / 25. szám

Budapest, 1922. június 24. MOLNÁROK LAPJA Fogjon össze a földmives és a molnár! Mi, akik egész életünket a búza feldolgozá­sával töltjük, vegyes érzéssel nézzük azt a nagy tömeg­tisztátalanságot, amit a búzából kive­­­­szünk. Büszkén azért, mert sikerült ilyen fekete búzamentes tömeget létrehoznunk, a fájdalom­mal azért, mert milyen jó lenne, ha ez is búza lenne. Mennyi munkát takarítottunk volna meg és mennyivel több értéket tudtunk volna létrehozni. Különösen a háború alatt és óta, amióta oly nagyon megnőtt a búza ára, emelkedett a tisz­­tátalanság mennyisége. Mintha a kettő egyenes arányban állna egymással. — A nagy áruhiány­nál fogva a malom nem igen nézhette, hogy a szállító betartotta a vétel feltételeit: 1—2% többlet az idegen keverékből („Besatz“ „Zu­satz“) meg se kottyant, mert ha a malom min­den csekélységet (?) „meganstandolnak, úgy egyszerűen nem­ szállítanak neki búzát, ha még annyira is ki volt neki utalva. Valahogyan ez szokássá vált. Elsősorban az ország érdeke, hogy konkoly helyett búzát teremjen a föld. A háború vége felé sokat emlegetett „többtermelés“ itt érvé­nyesülhetne a legkönnyebben és a legtermésze­tesebb módon. Úgy tudom, hogy Csonkama­­gyarországnak 18 millió méter mázsa a búzater­mése, amely átlagban 4% keveréket tartalmaz. Ha ebből sikerülne 3 °­ C-ot kiküszöbölni, akkor évente 5400 vagyon szemét helyett majdnem ugyanannyi lisztet kapnánk, ami ma legalább is 1 milliárdnyi korona többtermelést, vagyis ugyanannyi értékű többletkivitelt jelentene. Másodsorban megint a köz érdeke. A túlsok keverékes búzából ugyanis még a legjobb ma­lom sem tudja teljesen kivenni a konkolyt, vad­borsót, stb., mindig marad valami belőle a bú­zában még a legszorgosabb koptatás után is. A legjobban meglátszik ez mindjárt a főzödará­­ban. Ezek a tisztátalanságok pedig nem igen használnak az ember egészségének. Harmadsorban a gazdálkodó érdeke volna, hogy minél tisztább szemet termeljen, mert nemcsak annyival többet kap termékéért, ameny­­nyivel kevesebb benne az idegen anyag, hanem a fajsúlya is nagyobb lesz a búzájának, továbbá a földje is többet hoz, ha az a sok gaz nem szívja ki feleslegesen az erejét. Végül igen nagy érdeke a malomnak, hogy minél tisztább nyersanyagot kapjon. Igen sok munkát takarít meg ezáltal, ugyanazon gépek­kel és ugyanazon szénfogyasztással sokkal na­gyobb a teljesítőképessége. És végül ugyanazon mennyiségű nyerstermékből lényegesen és arány­talanul több és jobb lisztet termel. Fogjon tehát össze a malomipar és a föld­­mivelés a nagy czél érdekében! Azt mondhat­nám, hogy vesse latba az államhatalom is az ő nagy erejét, alkosson törvényeket és intéz­ményeket. De míg ez a nehézkes gépezet meg­indul, addig a két legjobban érdekelt fél egy­szerű eszközökkel már el is érhette a czél oroszlánrészét. Könnyen megvalósítható javaslataim a követ­kezők volnának: 1. Mindenekelőtt mélyen szántan­! Forduljon ki gyö­kerestől a gaz ! Persze ehhez jó szántóeszközök kelle­nek, lehetőleg szántógép. Ahol csak lehet, oda kell törekedniük a gazdálkodóknak, hogy — ha máskép nem lehet — szövetkezetté tömörülve jó szántógépeket szerezzenek be. Egy ilyen gép nagy területen nemcsak a mély, hanem a gyors szántást is lehetővé teszi, meg­­mérhetlenek az előnyei. 2. A gazdálkodó törekedjék földjét az aratás után azonnal felszántani, hogy ezáltal a felfordított földet és az abban lévő gyökereit a gaznak minél hosszasabban tegye ki a friss levegő és a nap hatásának. Ez a gaz is olyan, mint a világ összes gazai: a gyökere nem szereti a világosságot és a sok friss levegőt, elpusztul tőle. 3. Talán a legfontosabb, hogy csak búzát vessünk, nem pedig egyúttal a legkülönfélébb tisztátalanságot is, mert csak természetes, hogy: aki konkolyt vet, az konkolyt is arat. Tehát tiszta vetőmagot használjon a földművelő ! Könnyű ezt mondani, de nehéz megcselekedni. A háború vége felé sok szó esett erről a több­termeléssel kapcsolatban és akkor szakkörök­ben komolyan felvetődött az eszme, hogy az állam állítson fel mintaállomásokat, ahol a ve­tőmagot 100% búzára megtisztítsák és csak ilyen magot legyen szabad büntetés terhe alatt elvetni. Igen nagy dolog ám a búzát annyira és nagy mennyiségekben megtisztítani, hogy csak búza legyen benne. Igen sok gép és berende­zés, tehát igen sok pénz és idő kellene ahhoz, míg minden földmivelőt el lehetne látni 100 %-nyira vetőmaggal. A vetőmag tisztítását sokkal egyszerűbben és sokkal könnyebben — ha nem is 100 %-nyira — elvégezhetnék a malmok. Melyik földmivelő kör­nyezetében nincs ma már egy valamirevaló ma­lom? Amikor a gazda beviszi az életét őrlelni, beviheti a vetőmagját is tisztítani. A legsilányabb malom tisztító-berendezése is sokkal tökélete­sebb, mint a legjobb gazdaság törökrostája és trierje. A malom olcsón — talán a hulladékért — elvégezhetné ezt a munkát. Tudtommal már vannak is vidékek, ahol a gazdálkodók behoz­zák a malomba vetőmagjukat, csak általánosí­tani kellene e szokást. A malmosok, akik szükség szerint minden környékbeli földmivelővel érintkeznek, hassanak oda, világosítsák fel a gazdákat, agitáljanak, hogy minden vetőmag a környékből bekerüljön ol malomba tisztításra. Ezáltal jobban tudják foglalkoztatni a kőplatójukat és könnyebben tudják elhatározni magukat esetleges elavult berendezéseiket modernebb, nagyobb teljesítő­képességű gépekre kicserélni. És ez is haszon ! Persze nem szabad a vetőmagot az összes koptatógépeken keresztül ereszteni. Csak a rög­szitán, mágnesen, tatáron és trieuron szabad keresztü­lmennie. A hámozógép előtt ki kell eresz­teni a búzát, mert különben ez a gép meghe­gyezné és így könnyen megsérthetné a hegyek­ben lévő csirát, amikor is elvesztené a búza csiraképességét és mint vetőmag mit sem érne. Sok kisebb malom azt mondhatná, hogy neki csak egy gépje van (az „univerzális gabona­­tisztítógép“, vagy a „Nemzeti") a koptatáshoz, hogyan eressze ki ebből a fele útján a terményt ? Nohát ez a malom nézze meg a gépjét és látni fogja, hogy a trieur után, tehát a hámozó előtt van egy tolóka, vagy csappantyú, amelynek állítása által elérhető, hogy a búza nem megy be a hámozóba, hanem a trieur után kiereszt­hető a gépből. Ezen módon nem jut ugyan a föld abszolút tiszta vetőmaghoz, hanem csak egy aránytala­nul tisztábbhoz, mint ma és a bajon 99 %-nyira segítve van. Nemcsak a tisztátalanságok, hanem a kifúrt, üres magvak, az összetöpörödött búza­­szemek, szóval minden, ami könnyebb, kisebb vagy nagyobb vagy nem olyan alakú, mint a búzaszem, kikerül a búzából. Egy szép, egész­séges, homogén vetőmagvat nyertünk. És nem is kell hozzá semmi befektetés, mert a berende­zések megvannak, közel vannak a gazdálkodó­hoz, a földhöz, nem kell igénybe venni a vasu­tat és mindenki jól jár vele: az ország, a föld­mivelő, a molnár és a fogyasztó­ közönség. Iste­nem ! Milyen szép is volna, ha mindenütt olyan tiszta búzát vetnének el, mint aminőt mi az első töret alá szoktunk ereszteni! 4. Az csak természetes, hogy a már egyszer leara­tott búzát ne piszkítsák be tovább! A puszta földön lóval való nyomtatásnak meg kellene szűnnie. Az így belekerülő föld és kavics a legkellemetlenebb keveréke a búzának, amelytől megtisztítani csak egy nagyon töké­letes koptatóberendezés (búzamosó) képes. Cséplőgépet a búzának! 5. Nem volna utolsó dolog, ha a malmok a nagyon tisztátalan búzát vagy egyáltalán nem vennék meg, vagy pedig olyan nevetséges olcsó áron, hogy elmenne a gazda kedve máskor ilyet termelni.­­ Végül szeretném, ha a malom csak megörülve adná el a konkolyt és a vadborsót. Iparkodjék a malom közvetlenül az állattartónak, az állattenyésztőnek ezt az árut szállítani. Szerény véleményem szerint nincs más hátra, mint a fentieket terjeszteni és a gazdálkodónak megmagyarázni. Ki volna erre jobban hivatva az intelligens molnárnál, aki minden jobb falu­ban ott van, könnyen és sokat érintkezik a gazdálkodóval ? (Kérem az olvasókat, szóljanak hozzá e tárgyhoz. — Szerkesztő) A józan, ter­mészetes magyar ész hajt a jó szóra, nem lehet ellensége saját javának. Kizárt dolog tehát, hogy ha mindenki szívére veszi a dolgot és megteszi ez irányban a kötelességét, hamarosan ne lát­­nák a foganatját. Kallós Móricz, okleveles gépészmérnök mezőgazda nyerstermékeink továbbnemesítője, finomítója, értéknövelője. Ez a meggondolás lebegett szemeink előtt az ősz­­szel, amikor olvasóinknak az időjárásról való tájékoz­tatását hivatásos szakemberre bíztuk. Szándékunk tehát feltétlenül olvasóink tetszésével találkozhatott. Csak egy valamitől tartottunk és ez a valami volt oka an­nak, hogy az újítást csak amúgy „ohne Lang und Klang“, szinte észrevétlenül beloptuk lapunkba. Tapasztalásból tudjuk ugyanis, hogy idegen ismeret­szakok képviselői többnyire egyoldalúak, a maguk spec­iális mezejét fődolognak tekintik és csak nehe­zen illeszkednek be a számukra idegen érdekterületek eszmekörébe. Azért azután a számok, statisztikák, az elméleti megállapítások özönével árasztják el a nekik idegen érdekelteket, azokra bízván, hogy a sok tudo­­mányból mit és mennyit tudnak a gyakorlati igényeik számára értékesíteni. Őszintén szólva: ettől tartottunk mi is, amikor az időjárás állandó számtartására, szinte elkönyvelésére külön szakembert nyertünk meg lapunk számára. Ámde csalódtunk és velünk csalódtak a hasonlóan óvatos ítéletű olvasóink is. Mert, aki háromnegyed év óta figyelemmel kísérte a rovatot, nem zárkózhatik el az elől a megállapítás elől, hogy itt nem találnak az ezen a téren mégis csak laikus olvasók sem száraz szám­adatokat, sem nehezen emészthető statisztikát, sem pedig problematikus elméleteket, hanem ellenkezően: az a törekvés ütközik a rovat minden sorából, hogy a gazda és a molnár egyszerű, érthető, világos nyel­ven szólaljanak meg azok az örökön változó és a gabonanövényekkel szerfelett bonyolult okozati össze­függésben álló tények, amelyeket közönségesen idő­járásnak nevezünk. Rovatunkból szinte elsikkad a szá­raz tudás, de annál inkább előtérbe nyomul a gyakor­latilag szükséges. Most utólag tehát már lehet bátorságunk „beharan­­gozót" írni és szíves olvasótáborunk figyelmét a kö­vetkező irányelvekre terelni: A mi őrlőanyagunk, a gabonák, az emberi munká­nak, a talajnak és az időjárásnak közös szüleménye. De míg a munka meg a talaj egy emberöltőn belül alig, vagy csak a javulás irányában, tehát számbave­­hető módon változik, addig az időjárás mint egy sze­szélyes kenyér hol bő, hol szűk marokkal méri ki látszólag egészen szabálytalanul a maga részét. Az őrlőanyag előállításában tehát az időjárás a döntő té­nyező, amelytől végső fokon a termelés eredménye úgy mennyiségileg, mint minőségileg függ. A mindenkori időjárás diktatórikusan dönt abban, hogy a mi már egyre javuló termésátlagaink körül hol helyezkedik el valamely évnek tényleges termésmennyisége. S függ az időjárástól a hektolitersúly, valamint az őrlemények sütőipari alkalmasságának mérve is. Amiket már most olvasótáborunk meggondolásába időjárási beszámolóinkkal kapcsolatban ajánlani óhaj­tanánk, röviden ez: Rovatunk nem tudálékoskodik, hanem a szak­­tudományos, úgy időjárási, mint az ezekbe kap­csolódó növényélettani megállapításokat a molnár és gazda egyszerű nyelvén adja vissza. Nem is annyira az elvont időjárást, mint inkább annak a vetésekre gyakorolt mindenkori hatását tárja az olvasó elé. A rovatvezető szemét az egyes vidékek elhanyagolása nélkül is mindig az or­szágra, mint termelő egészre és nemcsak a közel­múlt időre, hanem az egész termelő évszakra függeszti. Ezáltal az olvasót abba a helyzetbe juttatja, hogy tekintetét a hazai egyetemes ter­melőterületre s alkalmilag a világpiac­on velünk versenyző külföldnek idevágó termelési feltéte­leire is kiszélesíti, mely széles tekintet a várható termés mennyiségének és árának kalkuláczió­­jához az egyedül megbízható alapot szolgáltatja. Többet is mondhatnánk, de bizonyára ennyi is elég, hogy táglátású olvasóink ezekben a mi kevésszavú, de elevenen írott és mindig gyakor­lati irányú időjárási tájékoztatóinkat a maguk jelentősége szerint értékelni fogják. Utólagos beharangozó időjárási rovatunkhoz. Amikor egy szaklap újítást, új rovatot, vagy effélét vezet be, azt valamiféle „beharangozóval“ szokta az olvasóközönségnek tudtára adni. A „Molnárok Lapja“ az elmúlt ősszel az időjárás­ról csúsztatott közleményei közé áttekintő tájé­koztatókat ... a beharangozást azonban mellőzte. Akarattal. Most mondjuk meg okát. Az időjárásról, nemcsak a jövendőről, hanem az elmúltról is tájékozódva lenni, hasznos és üdvös mindenki számára. De senkire sem oly nagy mértékben, mint a mezőgazdára, aki mun­kája eredményével teljesen az időjárás kedve­zésére van utalva, továbbá a molnárra, aki a 345 megbízható és jutányos beszerzési forrása. BÁRDOS és BRACHFELD, Budapest, VI., Gyár­ utcza 5/A sz. Vidéki malmok képviselete. Budapesten jól bevezetett lisztnagykereskedő, aki a saját házában kellő raktárhelyiségekkel is rendelkezik, prima gyártmányos vidéki gőzmalom bizományi raktárát vállalná teljes hitelszavatosság (delcredere) mellett. — Ajánlatok: „Állandó 83856“ jelige alatt a kiadóhivatalba kéretnek, swree

Next