Molnárok Lapja, 1926 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1926-01-02 / 1. szám
XXXI. évfolyam Budapest, 1926. január 2.1. szán Ssarketitfisak ésőadóhlvitil: BUDAPEST, V., CSAky.utcza 12. MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON Tanfon: oomoo. s&rvönycibn: Molnárlap. „Gépészek Szaklapja" melléklettel Postatakarékpénztár! cackszexila: 43153* Előfizetési évek: tulajdonosoknak és bérlőknek egy évre —____... ................ egy méternázsa búza ára, alkalmazottaknak: egy évre ............................. ... 50 kg. búza ára a fizetés napján érvényes aznapi bpesti búzaáralapon* Negyedévenként is fizethető. Válságos idők — írta: Fidla-Déri Ottó. — Az évforduló küszöbén megütközéssel kell megállapítanunk, hogy malomiparunk a legsúlyosabb válságba került. A maihoz hasonló siralmas helyzet a magyar malomipar történetében alig fordul elő. Már más években is nem egyszer volt okunk a panaszra, de a mai helyzetre nem mondhatunk mást, minthogy az kétségbeejtően sivár, válságos és reménytelennek látszik. A válságos helyzet, igaz, nem csak a malomiparnál áll fenn, súlyos gazdasági válsággal küzd az agyonszanált magyar közgazdaság, de az új Európa majd minden (különösen a legyőzött és utód- állama, sőt bátran mondhatjuk, az egész világ közgazdasága válságba került és máris kibontakoznak egy nemzetközi közgazdasági világkongresszus körvonalai. Ezen közgazdasági világparlament volna hivatva kijelölni azon kibontakozást, amely a mai gazdasági világválságnak véget vetni volna alkalmas. Ehhez azonban mindenekelőtt egy tisztult légkörre volna szükség, amely végleg leszámol a világháború idejéből fennmaradt erőszakos elvekkel és tisztára a gazdasági szükségletek észszerűségére és józanságára építene fel egy új gazdasági programmot Áttérve a magyar malomipar válságára, csak röviden óhajtok utalni egynémely okaira és azon jelenségekre, amelyek a kibontakozás elé majdnem leküzdhetetlen akadályokat hárítanak. Malomnagyiparunk hatalmas méretei a mai Csonka-Magyarország terén képtelenek a kibontakozásra. Ennyi nagy, modern malom csak a nagyüzem teljes, gazdaságos kihasználása mellett tud eredményesen munkálkodni. A nagy, a lehetőségek kihasználását mindenkép elősegítő lisztüzlet pedig ma hiányzik. A helyi fogyasztás is válsággal küzd. Hitelkrízis van az egész vonalon. Annyi a bukás, a kényszeregyezség minden szakmában, hogy ma már alig lehet hitelezni valakinek. Azután a belföldi fogyasztás hihetetlenül lecsökkent, a malmok, különösen a finom liszteket nem tudják elhelyezni. A monarchia régi területei voltak malomiparunk legjobb fogyasztói, ma el vannak zárva lisztünk elől. Hónapok óta tárgyalják az új kereskedelmi szerződéseket, de éppen a lisztvám az, amely miatt a legtöbb esetben nincs megegyezés. Leginkább áll ez az osztrák szerződésre, amelynek legveszedelmesebb pontja a lisztvám. A csenevész és mesterségesen fenntartott osztrák malomipar demagóg agitácziója miatt az osztrák kormány nem is akar hallani a magyar lisztbehozatalnak adandó engedményekről. Óriási teljesítőképességű malomiparunk pedig kivétel nélkül boldogulni nem tud. A belföldi gabonapiac helyzete is olyan, hogy az a malmoknak csak súlyos gondokat okozhat. Hova lett az idei állítólagos rekordgabonatermés? A kínálat csekély, az árhullámzások szertelenek. Melyik malomvezető tudna kiigazodni a zavaros gazdasági helyzeteken? A budapesti gabonatőzsde határidős forgalmát még mindig nem állította vissza a tőzsdetanács. Tehát a lisztangazsmán határidős biztosítása itt Budapesten lehetetlen. Malomipar és szabadkereskedelem az ilyen határidőbiztosításra mehet a Csikágóba és ott ki van szolgáltatva a spekulánsok vad játékszeszélyének, amelynek esélyei és változásai persze tőlünk beláthatatlanok. Épp mostanában beszélik a tőzsdén, hogy magyar malmok és gabonakereskedők érzékeny veszteségeket szenvedtek a csikágói terményhatáridőüzletben. A gabonatőzsdén több régi és előkelő cég jutott emiatt fizetési zavarba. Az ezen veszteségekről elterjedt hírek persze ellenőrizhetetlenek. De a malomiparra nézve újabb súlyos nehézség, hogy most már a Mtelkrízis a gabonakereskedelemre is kiterjedt és most már gabonát sem lehet nyugodtan bevásárolni, mert az eladók megbízhatósága is megrendült. A malmok közül a közép és kis üzemek, a vámmalmok is temérdek gonddal küzdenek, tanulság erre a szaklap minden száma, amely visszhangzik az ily panaszoktól. Bizony a lefolyt esztendő gondterhes volt egész malomiparunkra. Félő, hogy az idei malommérlegekben ennek alapos nyoma lesz. A malomrészvények tőzsdei árfolyama persze hű tükre ezen válságnak. Igaz ugyan, hogy az év folyamán a budapesti tőzsdén az árfolyamrombolás minden értékpapír-kategóriára kiterjedt, érzékeny azonban a malomrészvények árfolyamesése is, amint ezt az itt következő táblázat feltünteti. A budapesti értéktőzsdén 1924. decz. 31-én és 1925. decz. 18-án a malomrészvények árfolyama így alakult (ezer koronákban): A malomrészvények tehát az év folyamán árfolyamértéküknek 20—35 o/o-át vesztették el. A malomtulajdonosok és igazgatók helyzete ilyképen ma igazán nem irigylésreméltó. Tele vannak súlyos gondokkal és aggodalmakkal a jövőben való orientáczió miatt. — Azért egyiküket sem irigylem. Még azt sem, akit az ország egyik leggazdagabb emberének tartanak. Aki 25 nagy malom legfőbb irányítója és majdnem tulajdonosa. Aki nappal íróasztala előtt és éjjel bizonyára álmatlanul ágyában töpreng azon, hogy minő válságos időket élünk. És látjuk pusztulni a leghatalmasabb és legrégibb iparunkat: a malomipart és itt állunk e veszedelemmel szemben tehetetlenül! Segítség! — Hát ráér-e ilyen csekélységekre az országos politika? Nincs-e neki éppen elég gondja? Elvégre meg azt is kisütnék, hogy a malomipar számára is csak egy segítség volna, a — numerus clausus. # Legyünk óvatosak. A magyar molnárság a háborús évtizedben — sajnos — igen közeli és gyakori ismeretségbe jutott a különféle ellenőrökkel. Hála Istennek, ez a korszak elmúlt. Éppen azért feltűnő, hogy, sok molnárelőfizetőnk hgalmát látogató »ellenőrökről« s magukat ilyen funkciójú egyéneknek valló mialmi vendégekről. Azt kell gyanítanunk, hogy talán szélhámosok járnak-kelnek különösen az egyszerű falusi malmokban, akik ilyen módon akarják megzsarolni az egyszerűbb és tájékozatlan falusi molnárokat. Azért hát legyünk óvatosak és elővigyázók, hatósági közeg vagy megfelelő igazolvánnyal, vagy pedig kiküldő hatóságának hiteles iratával kell, hogy igazolja magát. Ha valaki csak úgy ötletszerűen állít be a malomba, ne vegyük a kijelentését készpénznek, hanem előbb győződjünk meg róla, hogy csakugyan az-e az, akinek vagy aminek mondja magát. Szóval: követeljünk igazolást! 1924. 1925. decz. 31. decz. 18. Back Szeged ...... 63 60 Borsod-Miskolczi .... 225 164 Konkordia ....... 46 335 Békés-Csabai ...... 90 85 Első Bpesti gőz. .... 152 1175 Törökszentmiklósi .... 33 22 Gizella .......................... . 62 65 Hungária......................... . 129 80 Király................................. 27 23 Viktória ........ 285 395 Transdanubia ...... 65 60 Vízjogi döntvények — Ismerteti: dr. Sarlós Márton budapesti ügyvéd. — I. Vízügyi kihágás esetén visszaeső terhelttel szemben is csak olyan esetben alkalmazható az elzárásbüntetés, ha a terhelt előzőleg apénzbüntetés legmagasabb mértékével történt elitéltetése daczára két éven belül újabb kihágást követ el. (Földmivelésügyi miniszter 21328/925. sz. határozata.) ■„ I . E. J. malomtulajdonost feljelentették, hogy a magassági jegyen túl duzzasztott. A malomtulajdonos avval védekezett, hogy az alsó malomcsatorna tisztogatatlan volta okozott holt vizet, azonban ennek a védekezésnek a mellőzésével első fokon 30 napi, másodfokon 15 napi elzárásra ítélték. Ez ítéletek indokolása szerint a műszaki szakvélemény megállapította, hogy a duzzasztás határa magassági jegygyel megjelöltetett, ezzel pedig eldőlt az a kérdés, hogy milyen magasságig tarthat vizet a malomcsatornában a malomtulajdonos. Az a körülmény, hogy az alsó malomcsatorna tisztítatlan volta esetleg okozhatott holt vizet, nem volt figyelembe vehető az ítéletek szerint, azért, mert ha a víz a malomzsilipnél a magassági jegyi vízszintes vonalánál magasabbra emelkedett, köteles volt a molnár a zsiliptábla felhúzásával a vizet ismét leapasztani. Ennek elmulasztásával elkövette az 1885: XXIII. t.-cz. 184. §. 5. pontjába ütköző kihágást, amely törvényes rendelkezés szerint büntetendő az, aki a megállapított legmagasabb vizszint meg nem tartja. Minthogy pedig a terhelt malomtulajdonos már előzőleg hasonlókihágás miatt büntetve volt, az alsó fokú ítéletek nem pénzbüntetéssel, hanem elzárással sújtották. Felebbezés folytán a földművelésügyi minisztérium az alsófokú határozatokat megváltoztatta és a kiszabott elzárás büntetés helyett a malomtulajdonost a legmagasabb pénzbüntetéssel, 3.000.000 K-val, az ugyancsak terheltként szereplő molnársegédet büntetlen előéletére tekintettel 200.000 K-val büntette meg, a fenti, elvi döntés alkalmazásával. Az indokolás kimondja, hogy a vízjogi törvény 184. §. utolsó bekezdése szerint ugyan elzárás alkalmazandó visszaesés esetén, ha az utolsói büntetés kiállásától két év még nem múlt el, ez az intézkedés azonban csak akkor nyerhet alkalmazást, ha a terhelt már előzőleg a legmagasabb pénzbüntetéssel büntetve volt. II. A vízjogi törvény 163. §-a alapján kibocsátott hirdetmény, ellen külön felfolyamodásnak nincs helye, — és a hirdetmény ellen benyújtott jogorvoslati beadvány a törvény 163. §-a szerinti észrevételeknek tekintendő, — amely az érdemleges véghatározatban nyer elbírálást. (Földmivelésügyi minisztérium 320/1899. sz. határozata.) Ez a határozat elejét veszi a törvény helyes értelmezése alapján az engedélyezési eljárás elhúzódását csáltalán közbeeső jogorvoslatok okából. Az indokolás szerint: »a hirdetménynek csak az a célja, hogy bizonyos körülmények az érdekeltekkel törvényes úton közöltessenek és így azzal jogsérelem nem járhat, az erre beadott kifogások pedig, bármikép czímeztessenek is, csak a törvény 163. §-a szerinti észrevételeknek tekinthetők. Viszont azonban tekintettel arra, hogy a hirdetmény a fent idézett törvényszakasz szerint csak a bejelentés adatainak közszemlére tételéről és az esetleges tárgyalás idejének meghatározása körül tett hatósági, intézkedésnek közhírré tételéről gondoskodik, nincs helye a hirdetményben a bejelentés érdemi bírálatának sem. Következik ebből a felekre az, hogy az új hirdetmény ellen ne adjanak be felfolyamodást, hanem észrevételeikben tegyék meg az ellen netáni kifogásaikat, a hatóságokra pedig egyrészt az, hogy a hirdetménybe ne foglaljanak be érdemleges intézkedéseket, vagy döntéseket, másrészt az, hogy a netáni jogorvoslatokat ne terjesszék fel a másodfokú hatósághoz, heslem a véghatározatban érdemlegesen intézzék el. Képesítéshez kötött iparág-e a darálás ! A hatóságoknak gyakran kételyei támadnak arra nézve, hogy a darálás képesítéshez kötött iparág-e, vagy, sem? Ilyenkor a kereskedelmi és iparkamarák véleményét szokták kikérni. A soproni kamara külön átiratban értesítette álláspontjáról az elsőfokú iparhatóságokat. A kamara felfogása szerint a darálás képesítéshez kötött iparág, mert a darálás a malomipar egy neme, ez pedig képesítéshez van kötve. U/I1DNFD I ttTUDtA gépgyár részvénytársaság, 1*BS 1 AKm BUDAPEST, V, VÁCZI UT 48. ■p«Cirl*lis* gyár búza- és rozsmalmok, siló-, tárház is szállitó-berendezések, pertalanitó és szellőztető-telepek, maláta- és árpatisztitó-berendezések, gabonamosó- és száritó-berendezések, pneumatikus gabonatisztító-berendezések részére. — Transzmissziók.