Molnárok Lapja, 1930 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1930-01-04 / 1. szám
Külföldi előfizetési árak: Romániában egy évre ..............................................32 pengő S. H. S. királyságban egy évre........—. — — — 320 dinár C. S. R köztársaságban egy évre — — — — — 32 pengő Félévenként is fizethető. •1191 MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON „Gépészek Szaklapja" melléklettől Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, VI., PODMANICZKY UTCA 31. Telefon: Aut. 266—66. Sürgönyeim* Molnárhip. , • Belföldi előfizetést érek U v tulajdonosoknak és bérlőknek i eg¥ 1%. — — 32 pengő, félévre — — — — 16 pengő alkalmazottaknak tú léjgy évről*r«lj— _ 16 pengő, félévre — — - - A p*ngő Negyedévenként is fizethető« T— ■ ■« ■» " * A magyar A Közgazdasági Társaság búza-ankétsorozatán dec. 17-én lezáródott a vita. A magyar búza minőségének és árának kérdéséhez hozzászólott minden foglalkozási ág és testület, amely ebben az országos fontosságú kérdésben érdekelve van. Dec. 17-én a sütőipar részéről elmondta a számításba veendő szempontokat Vajda Béla, a Korona-kenyérgyár igazgatója, majd Rákossy Jenő ny. gazdasági iskolai tanár előadása következett s ezzel az elnök a hozzászólások sorozatát berekesztette. Hátra volna még a vita során felvetett kérdések tisztázása, az ellenvélemények megtárgyalása és egyeztetése. Ezekre januárban kerül a sor és pedig 1. Hankóczy Jenő reflektál a vita során előadását pro vagy kontra érintő kérdésekre (január 7.), különösen a raktári kezelés kérdésére, amely tekintetben Strasser Alfréd homlokegyenest ellenkező fölfogást vallott, 2. Dr. Varga István hivatalos árfolyamok öszszehasonlításával ellenőrzi, hogy a vita során különböző szónokok által felsorakoztatott számszerű értékek, búzaárak stb. helytállók-e, általában megállapítja, hogy helyes volt-e a szónokok számszerű összehasonlítása, amellyel a magyar búza és az amerikai búza idei értékesítési viszonyait jellemezték; erre azért van szükség, mert különösen gazdakörökben kétségbevonták ezeknek a számadatoknak az objektivitását és úgy nyilatkoztak, hogy magánérdekből tendenciózusan csoportosították az adatokat a hozzászólók. 3. Székács Elemér reflektál a nemesítés kérdésében egyes szónokok által kifejtett állásponpontokra, lévén ez a kérdő az a terület, amely a búza-ankétsorozaton a legélesebb ellentéteket vetette föl.* Ami a Vajda Béla — sütőipari nézőpontból előadott — fejtegetéseit illeti, elismeréssel kell leszögeznünk, hogy az kellemes meglepetés volt a hallgatóságra. Olyan újszerű nézőpontokat és momentumokat sorakoztatott föl, amelyekre senki sem gondolt volna, kimutatván, hogy a pékipar termelésének szinte a kulisszák mögött lefolyó, a nem szakmabeli által mindenesetre meg nem figyelt gyökeres átalakulása milyen változott igényeket támaszt a liszttel és így a búzaminőségekkel szemben is. Nem mulaszthatjuk el, hogy ezt az előadást példaként oda ne állítsuk maguk elé a sütők elé és rá ne mutassunk arra a már több ízben konstatált jelenségre, miszerint a sütők következetes makacssággal távoltartják magukat minden olyan megbeszéléstől, tárgyalástól, előadástól stb., ahol az ő nyersanyagjuknak, a lisztnek problémája van szőnyegén s aztán testületi gyűléseiken és szaksajtójukban rendszerint megjelenik egy bús kesergés, hogy »a sütőipart újra mellőzte)!« vagy »ismét határoztak rólunk, de nélkülünk«. Vajda Béla előadása mutatja, hogy minden alkalommal, amikor a búza és liszt kérdése forog kockán, van mit mondaniuk a pékeknek s egyúttal arra is garancia, hogy van emberük, aki tud újat és helyeset mondani. Vegyenek részt a jövőben is minden ilyen megnyilvánulásban, mint pl. a jelenleg folyó búza-ankét és hallassák szavukat, mert tapasztalataikat sem a termelő, Sem a malomipar nem nélkülözheti. Gazda, malom és pék együttműködése nélkül sohasem lesz megoldható a régi jogaiba és szerepébe visszalépő jó magyar búza kérdése. 1. Az előadás bő kivonatban a következő: Két kérdés vár megvilágításra: 1. mely okok idézték elő a magyar búza értékesítésének válságos helyzetét; 2. milyen intézkedések szükségesek, hogy e válságot enyhítsük. * A kereskedők és a malmok azt állítják, hogy búzánk minősége a békebeli állapothoz képest romlott, vagy legalább is nem felel meg a vevők mai igényeinek, mert a mienknél jobb áru ,van a piacon és éppen ezért búzáink elhelyezése az általános világgazdasági helyzet nehézségein túlmenőleg nehezült meg. A tudományos fórumok által végzett kísérletek azt mutatják, hogy a nemesített búzák, egy része eléri a régi magyar búza minőségét és búza vitája hogy a minőségben lényeges eltolódás nem történt. A nemesítők ugyancsak hangsúlyozzák, hogy a nememesített búzák az eddigi próbák alapján legnagy részben elérik a régi magyar búzák minőségét, sőt egyes fajták azt felül is múlják. Úgy a kísérleti állomás vezetője, mint pedig nemesítőink elismerik és e tekintetben véleményük a kereskedők és a malmokéval is megegyezik, hogy a mi búzánk minőségileg nem mutatott haladást, ezzel szemben versenytársaink, az amerikai, legfőképpen a kanadai búzák, igen nagy mértékben felfejlődtek a kor igényeihez. Mindkét részben konstatálják tehát, hogy versenytársaink megelőztek bennünket, de nem mutattak rá világosan, hogy melyek azok a megváltozott igények, amelyek a mai helyzetet előidézték. Ő ezeket a szempontokat igyekezik ezúttal feltárni. Három momentum jut előtérbe: 1. a sütőipari munka éjszakai tilalma, 2. a sütőipar gépüzemre való áttérése, 3. a sütőipari termelés anyagi részének eltolódása folytán előállott új helyzet. Az éjszakái muna tilalma Elsősorban kell ezt említeni, nemcsak azért, mert maga a munka idejének eltolódása nagy hatással volt az áru feldolgozását illetőleg, hanem még azért is, mert ez időbeli eltolódás volt egyik tényező, mely a már háború előtt is lassú mederben megindult technikai átalakulást, a kisiparnak a gépekre való áttérését egyszerre és döntő módon, csaknem kényszerítő erővel siettette. A sütőiparban az éjjeli munka a Népszövetség kebelén belül működő Munkaügyi Bizottság által véglegesen eltöröltetett és e konvencióhoz mamár az összes európai államok csatlakoztak, úgy hogy a sütőiparban az éjjeli munka fogalma teljesen feltűnt. A munkaidőben történt ezen változás a sütőipari munkának teljes átalakulását jelentette, szükségképpen megváltoztatta az ipar igényeit a nyersanyaggal szemben. Az éjjeli munka megszűnése ugyanis a gyakorlatban a termelési időnek felére való megrövidülését jelentette. Hogy segített ezen a sütő? Fokozta a sütősegédek számát és szaporította kemencés sütőfelületét. A tészta készítésénél viszont nem állt más módjában, mint az élesztőanyagok fokozása, amivel a kelesztés idejét meg lehet rövidíteni. Ehhez azonban nagy fontossággal bír a liszt jó minősége mert csak bőséges és jó sikértartalommal biró liszt képes az ilyen forszírozott kelesztéssel megbirkózni, a gyönge liszt nem bírja ezt a hajszolt igénybevételt, mert ellágyul és összeesik. Sajnos, a mi lisztjeinknek csak egy kisebb percentje alkalmas a mai sütési rendszerhez. Ezen a ponton állanak versenyen felül az amerikai lisztek, mert ezen lisztek nemcsak sikérminőségük, hanem egyéb őrlési reformok folytán oly összetételnek, hogy a mai termelési rendszerhez alkalmazhatók. A sütőipari technika átalakulása Ez a második nagy szempont, ami a lisztminőségekkel szemben felállított követeléseket nagyban megváltoztatta. A háború előtti években az emberiség legfőbb táplálékát, a kenyeret, Európa nyugati részében 30— 40 százalék, Középeurópában 60 -80 százalék, Keleteurópában 80—90 százalék erejéig házilag állították elő. Európa pékipara is a háború előtti esztendőkben a kenyeret és fehérsüteményt csaknem háziiparilag állította elő és legfőbb foglalkozása volt a háziasszonyok által készített kész kenyér és süteményfajták kisütése, sütési díj ellenében. Mi a mai helyzet? Nyugateurópában az otthoni sütés a szociális viszonyok radikális változása folytán csaknem ismeretlen fogalom lett, de Középeurópában is a kenyérszükséglet 80—90 százalékát a sütőipar fedezi, sőt Keleteurópában is lecsökkent a házisütés csaknem 30—40 százalékra, a vidéki városokat és falvakat sem kivéve. Kevésbé fontos a gyárak és kisiparosok egymásközti aránya annál az óriási átalakulásnál, amely a kisipar körében történt a gépek bevonásával. A tisztán kézműipari kisipar áttért a géppel való munkára, amely gépek a kovász dagasztását, mesterséges kelesztését és elaprózását végzik, míg magában a tészta kisütésében csak annyiban történt a kisiparban változás, hogy részben áttértek a gőzkemencére. A gyáripar terén Amerikában és Nyugateurópában ugyancsak gyors átalakulás történt, úgy hogy ma már sorra épülnek olyan üzemek, ahol az ismert szalagrendszer segítségével a liszt bejut a dagasztógépbe és jóformán munkáskéz érintése nélkül hull ki becsomagolva a kész kenyér, az automatikus gőzkemencéből. Vizsgáljuk meg már most e technikai átalakulás következményeit. Ha nem is tűnt el még e sütési folyamatból a pék szakértő kezének a beavatkozása, mégis már a minimumra csökkent és minden további törekvés oda irányul, hogy teljesen kikapcsoltassék. Mindaddig, míg a kenyér és a süteménykészítés háziiparilag, vagy akár kisiparilag történt, a lisztben mutatkozó egyes hiányokat ki lehetett küszöbölni, javítgatni és a kelesztési, dagasztási és egyéb részmunkálatok összehúzásával, vagy kiterjesztésével jó árut produkálni. A gépek bevonulása a sütőiparba természetszerűleg azt a kívánságot váltotta ki a gyárak és iparosok körében, hogy keressék azt a nyersanyagot, mely a minőség egyforma.- - mgázum ..garanciát nyújt arra, hogy az egyszer . - beállított- gépek munkája az egész munkaidő alatt, heteken, hónapokon keresztül zavartalanul folytat- ' ?. 'leíz. Ezen kívánság felmerülése olyan természetes, hogy bővebb magyarázatra nem is szorul. "“USfíi mindenki előtt érthető, hogy nagyobb ütemben legfontosabb a munka időbeli beállíthatósága és különösen fontos ez a sütőiparban, ahol a kész terméknek pontosan, jóformán percre kell a piacon megjelenni, hogy a fogyasztóhoz jusson. Elsősorban ezen a megbízható és egyforma minőségen nyugszik az amerikai lisztek nagyméretű elterjedése és a lisztek nyersanyagának, a búzáknak, minden más versenytársat megelőző értékelése a világ összes piacain.* Tehát a mai sütőipar igényei a liszt minősége tekintetében ezek: feltétlen szüksége van alapanyagként kiváló, bőséges sikértartalmú és elsőrangú sikerminségű lisztre, amelyhez azután gyengébb lisztek is hozzáadhatók, másodsorban pedig szüksége van olyan állandó minőségre, amely mindenkor egyformán viselkedik a technikailag beállított gépek munkája mellett. A magyar búza és liszt jelenlegi minősége nem mind e két szempontból mondható kifogástalannak. Nem találja meg a vevő a mai magyar piacon azt a különválasztott kiváló minőségű búzát, vagy lisztet, melyet teljes biztonsággal alapanyagul használhat, hogy aztán a saját belföldi lisztjeit hozzákeverje. Másodszor nem találják meg az egyébként teljesen megfelelő minőségű magyar búzában vagy lisztekben azt az állandóságot sem, amely a mai modern sütőüzemek vezetésénél elengedhetetlen kellék. A sütőipar termelési költségei Ez a szempont is olyan, amely ugyancsak nagy hatással van a minőségi kérdés előtérbe nyomulására. Az ankét előadói fejtegették azokat a nagy árkülönbségeket, melyeket a kanadai elsőrangú búzafajták és a mi búzafajtánk árai között fennállunak és ezen fejtegetésekből láthattuk, hogy ezen árkülönbözetek 30—50 százalékig terjednek. Ilyen árkülönbözetek búzában minőség és minőség között békében elképzelhetetlenek voltak. Néhány példát hoz fel, melyekből ezen árkülönbözetek megérthetők lesznek: A fehérsütemény előállításánál egy kg. lisztből átlagban 23—24 darab zsemlye készíthető. Jó minőségű áru, melynek a jó liszt és minden egyéb jóanyagaz előfeltétele, minden piacon öt fillérért, de legalább fél fillérrel jobban értékesíthető. Ha félfilléres árkülönbséget veszünk figyelembe: egy kg. liszt felsütésénél a bevételi többlet 12 fillér, tehát egy métermázsa lisztnél 12 pengő. Érthető tehát, ha a pék a megfelelő minőségű lisztért 6—8 pengővel többet fizet. A sütőipari termelési költségek általában emelkedést mutatnak a békebeli viszonyokhoz képest, a fehérsüteménynél 40—50 százalékról 100—120 százalékra, a kenyértermelésnél 30—40 százalékról 80— 100 százalékra, hogy természetes és érthető az ipar azon törekvése, hogy minőségi árut állítson el elő, amely magasabb árban értékesíthető, mert magasabb eladási árnál a magasabb rezsi könnyebben kalkulálható, viszont olcsóbb árunál a magasabb rezsiköltség kalkulálása úgyszólván lehetetlenné válik. Ezen magas termelésiköltségek egész Európában nagyon érdekes jelenséget főztek elő, amelynek máris messzeható következményei mutatkoznak. Nevezetesen azon tünet, hogy a sütőipari termékek ára nem követi szolgailag a nyersanyag árát, természetesen azért, mert a rezsiköltség állandó, vagy emelkedő, de semmiesetre sem csökkenő. Ha tehát a liszt ára tíz százalékkal esik, a kész tenmék ára, minthogy a termelési és egyéb anyagköltség a nyersliszt 100— 120 százaléka, csak 5 százalékkal mérsékelhető, viszont ily kisebb változások egyes sütőtermékeknél alig vihetők keresztül, de a kenyérárában is jelentéktelenek. Ez a helyzet adta meg egész Európa sütőiparának azt az ösztönzést, hogy lehetőleg Stabil árak felé törekedjék és az árak ezen stabilizálását igyekszenek is megvalósítani. * Mi a teendő? Ha az előadottak alapján keressük a módokat, melyek segítségével a jelenlegi minőségi válságnak nevezhető helyzet megjavítható, két út áll előttünk. Először: a minőségek országos feljavítása, kiválasztott magvak vetése által. Ez a mód csak nagyon hosszú idő múltán ígér eredményt, amely idő alatt búzánk hírneve továbbra is szenvedni fog. Másodszor: azonnali alkalmazkodás a piacok igényeihez, azaz kiválasztása és megjelölése azon búzatételeknek, amelyek kiválóságuknál fogva különleges értéket képviselnek. Bármennyire nehéznek is látszik a kérdés ilyetén való megoldása, mégis ezen eljárás elkerülhetetlen és hazánk jelenlegi búzatermelési helyzete egyenesen e módot írja elő. A feladat tehát adva van. Alkalmazni azt az elméletet, amely minden gabonaexportáló állam előírása, a legjobb ám exportálandó, a gyengébb minőségű a belföldi fogyasztás céljaira használandó fel. Nálunk ez az elv annál könnyebben vihető keresztül, mert a mi exportárunk egy körülhatárolt, elég egységes területen terem, másrészt a megmaradt gyengébb áru még mindig egy jó átlag sütésre alkalmas produktumot ad. Szükséges tehát, hogy a tiszavidéki búzának kellő osztályozás után minden