Molnárok Lapja, 1932 (39. évfolyam, 1-53. szám)
1932-01-02 / 1. szám
Megdrágultak az olajneműk Nagyon kellemetlen hírt kell újévi meglepetésül közölnünk az olvasókkal: a kormány 151.100/1931. sz. P. M. rendelettel alaposan megdrágította az olajneműeket azzal, hogy a kincstári haszonrészesedést minden fajtánál — hol mérsékelten, hol azonban duplájánál is többre — december 28-tól kezdve fölemelte. Emlékezzünk csak! Az Országos Molnárszövetség küldöttsége november 7-én dr. Vargha Imre államtitkárnál a kincstári haszonrészesedéseltörlését kérte a malomipar által használt olajneműekre. Az államtitkár akkor szó szerint ezt mondta: „Csak föl ne emeljék! A 33-as bizottság programjában benne van.” A félelmetes jóslás gyorsan valóra vált, mert a kormány fentebb említett drágító rendelete karácsonyi „ajándék” gyanánt már meg is jelent. A 151.100/1931. P. M. rendelet főbb intézkedéseia következők: Mindazon olajnemű-tétel után, amelyeket finomítókból, szabadraktárakból dec. 28. után szállítottak el és mindazon tételek után, amelyeket dec. 28. óta hoztak be vámkülföldről, a fölemelt kincstári haszonrészesedés fejében fizetni kell 100 kg tiszta súly után aranypengőben: 1. Benzinnél, melynek sűrűsége 12 R mellett a) 735°-nál kisebb 32 P-t (Harminckettő pengőt) ; b) 735°, vagy azon felül van: aa) mezőgazdasági célokra .használt motorok hajtására a 120.976/1923. számú pénzügyminiszteri rendeletben meghatározott feltételek mellett külön engedély alapján adó és kincstári részesedés mentes; bb) egyéb célokra 13 P-t (Tizenhárom pengőt); 2. világító kőolajnál (petróleum): a) mezőgazdasági célokra használt motorok hajtására a 120.976/1923. számú pénzügyminiszteri rendeletben meghatározott feltételek mellett külön engedély alapján adót és kincstári részesedés mentes; b) egyéb célokra 13 P-t (Tizenhárom pengőt); 3. gázolajnál, fűtőolajnál és az összes könnyű olajoknál; a) mezőgazdasági célokra használt motorok hajtására a 120.976/1923. számú pénzügyminiszteri rendeletben meghatározott feltételek mellett, külön engedély alapján adó és kincstári részesedés mentes; b) egyéb célokra 13 P-t (Tizenhárom pengőt); 4. kenőolajoknál 35 P-t (Harmincöt pengőt); 5. parafinnál és vazelinnél 35, P-t (Harmincöt pengőt); 6. nyersolajnál: a) mezőgazdasági célokra használt motorok hajtására a 120.976/1923. számú pénzügyminiszteri rendeletben meghatározott feltételek mellett, külön engedély alapján adó és kincstári részesedés mentes; b) egyéb célokra 13 P-t (Tizenhárom pengőt). Azokután a készletek után, amelyek már fogyasztó birtokában vannak, nincsen utána fizetés, a különbözetet csak az ásványolaj kereskedéssel és gyártással foglalkozók fizetik. Az 1931 december 28-án szállítás alatt áló ásványolaj neműeket, amennyiben a küldő utánuk a különbözetet nem fizette meg, a címzettnek az érkezéstől számított 48 órán belül az illetékes pénzügyőri szakasznál be kell jelenteni. Az eddigi hasznorészesedés a következő volt: Könnyű benzin után 20.80 P (drágulás tehát 11.20 P), nehéz benzin, petróleum, gázolaj és nyersolaj után 11.20 P (tehát a drágulás 1.80 P), kenőolajok után 13.60 P (tehát a drágulás 21.40 P), , , parafin és vazelin után 16.80 P (tehát a drágulás 18.20 P). Olyan hatalmas drágítással állunk itt szemközt, hogy ez ellen valamennyi érdekelt szakmával összefogva, komoly mozgalmat kell indítania az érdekelt molnároknak. Az, akinek gázolajhajtású malma van, már eddig is érezte a helyzet kegyetlen súlyát, ezek után nem is tudjuk, miként fog egzisztálni, hiszen a maximált vám nem engedi meg, hogy az őrlésdíjba az árdrágulást bekalkulálja. Nem akarunk ezúttal is vádolni (bár a molnárságot nem lehet elégszer saját nemtörődömsége miatt ostorozni), azonban csak arra utalunk, hogy főszerkesztőnk immár évek óta igyekezett egy táborba hozni a nyersolaj motoros malmokat éppen a kincstári haszonrészesedés töröltetése ügyében, ám ezek a malmok mindig meghiúsították abszolút indolenciájukkal a megszervezést. Milyen jó volna most, ha együtt volnaa tábor, ha együtt volnának a többször kért adatok! De a kenőolajok hallatlan megdrágítása miatt érdekelve van ebben a szomorú ügyben minden malom, mint géptulajdonos. Az Országos Molnárszövetség tehát a legerélyesebb mozgalmat indítja az intézkedés hatálytalanítása érdekében. Sajnos, anyagiak teljes hiánya folytán ez a mozgalom a legszűkebb térre korlátozódhatik, újabb bizonyságául annak, hogy a molnárság vészkes könnyelműsége, amellyel érdekképviseletét egyetlen fillér nélkül hagyja, minden pillanatban új és új bűnhödést jelent számára.* A gazdasági s főleg a géppel történő ipari életet teljességgel megbénítja a kormányrendelet. Nem csoda, ha az, érdekelt szakmák nyomban akcióba léptek ellene. A műszaki kereskedők és az olajkereskedők a karácsonyt követő napon már együttes gyűlést tartottak. MOLNÁROK LAPJA Budapest, 1932 január 2. Az új balettarendelet a következő könyvek kötelező vezetését írja elő : , Vámfeljegyzési könyv idegen kereskedelmi őrlés könyve , Vámcserekönyv , Cserekönyv (csak cseretelepeknek) , Gabonaraktárkönyv, Őrleményraktárkönyv , Őrlési (malter-) könyv , Pénztárnapló , Tájékoztató Valamennyi kötelezően előírt könyv megrendelhető a pénz előzetes beküldése ellenében a MOLNÁROK LAPJA kiadóhivatalánál BPEST, VI., PODMANICZKY U. 31. A vámfeljegyzési könyv, idegen kereskedelmi őrlés könyve, vámcserekönyv és cserekönyv ára darabonként 6__pengő, három darab (vegyesen is) 15.— pengő postaköltséggel együtt. A gabonaraktárkönyv, őrleményraktárkönyv, pénztárnapló és őrlési (malter-) könyv ára darabonként 4.5 pengő. Ezeknél a postaköltség rendelésenként 70 fillér. 3 példány tájékoztató 1*50 P Utánvéttel nem küldjük! Nagyon sokféle kiadású, megbízhatatlan malomkönyv van forgalomban ! Óvakodjék a hozzá nem értők által készített könyvektől, mert súlyos bírságoknak teszi ki magát! A műszaki és olajkereskedők együttes gyűlése mélységes elkeseredéssel látta, hogy a halvaszületett kényszertársítás eszméje után — amely szintén áremelésre vezetett volna — itt van a horribuis drágítás más alakban. Ez a drágítás különösen a kenőolajoknál a fogyasztásnak nagy visszaesésére vezet, mert — mint minden drágításnál — egyszerre sokan leállítják a gépeket, mások viszont képesek elmenni az észszerűtlen takarékoskodásig is, csakhogy a drágítást ellensúlyozzák. Lehetetlen helyzetet teremt a műszaki kereskedők számára az is, hogy — mint a malmoknak a balettarendszer érvénybelépésekor — most készletük után egyszerre be kell fizetniök a kincstári haszonrészesedés különbözetét raktári készletük után. Miből? — kérdezik a kormánytól. Megállapították azt is, hogy a drágulás nemcsak a haszonrészesedés különbözetét teszi ki majd a fogyasztási árnál. Mindenekelőtt az adókat, a forgalmiadókat a bruttó eladási ár után kell fizetni és szinte bizonyos, hogy a finomítók bekalkulálnak bizonyos kamatveszteséget is. A kilónként kenőolajoknál 22 fillért kitevő kincstári drágítás tehát a fogyasztási árakban legalább 30 filléres emelkedést tesz ki. Egyelőre az érdekelt szakmák várakozó álláspontra helyezkedtek, mert nem ismeretes az ásványolajfinomítók terve, eljárása. Mi a magunk részéről súlyos kormányzati hibának tartjuk az olajneműek áremelését. Ekkora áremelést pedig egyenesen katasztrófának a gépi termelésre. A malomipar érdekében mindent megteszünk, ami tőlünk telik, bár őszintén megmondjuk, a többi érdekelt szakmával együttesen e pillanatban nem is látjuk az elindulás leghelyesebb útját. Keressük azonban az összefogást azokkal az érdekeltségekkel — nagyon sokan vannak—, amelyeket az olajdrágítás érint. Az első pillanatokban, amikor megdöbbenve állunk az új csapás előtt, amely az ipari termelést érte, amikor lelki szemeinkkel látjuk az észszerűtlen takarékoskodásból rosszul vagy sehogyan sem olajozott gépek pusztulásában a nemzeti vagyon mérhetetlen pusztulását, egzisztenciák egyszerre való összeomlását, — ezennel e helyről is felszólítjuk a Gyáriparosok Országos Szövetségét, a Vasművek és Gépgyárak Országos Egyesületét, az Országos Iparegyesületet, a Kereskedelmi és Iparkamarákat, továbbá az egyes szakmák képviseletét, hogy fogjunk össze, beszéljük meg a katasztrófa kivédésének legokosabb útját s aztán az úton együttesen a legsürgősebben induljunk is meg. Megszűnt a Zalamegyei Előző híradásaink után nem lep meg senkit sem, Molnárszövetség hogy a Zalamegyei Molnárszövetség december hó 19- iki közgyűlése a feloszlást kimondotta. Erről a következő jegyzőkönyv számol be: 1. Dr. Boros István titkárügyész felolvasta a szövetség választmányának 1931 november 24-én tartott ülése jegyzőkönyvét s előadta, hogy a taói ülésre éppen az szolgáltatott okot, S mert a választmány is megállapította, hogy a vármegyei molnárok egyáltalán nem tesznek eleget a szövetségi hozzájárulás iránti kötelezettségeiknek, enélkül pedig felelősséggel s komolysággal aszövetség ügyeit intézni nem lehet s minthogy a rendkívüli közgyűlési meghívóban is felhívattak a molnárok, hogy kötelezettségeiknek még a mai napig eleget tehetnek, azonban egyetlen molnár sem reagált ezen felhívásra, miből csak az látható, hol a legteljesebb közöny s nemtörődömség van a molnároknál a szövetség irányában s minthogy erre a fontos gyűlésre is csak 21 molnár jött el, így eza legfényesebb bizonyítéka, hogy a zalai molnárok egyhangúlag kívánják a szövetség feloszlatását. A maga részéről a választmány javaslatához csak azt fűzi hozzá, hogy erkölcstelenség volna, ha a szövetség azt határozná, hogy még egy próba tétessék, avagy pedig hogy a szövetség anyagi fedezetéről továbbra is az a 20— 30 molnár gondoskodjék, akik eddig is elég tanújelét adták kötelességérzetüknek s épp ezért, amely megyében 217 malom közül csak 34 malom érzi a szövetség szükségét, ott egy pillanatig sem szabad a szövetséget fenntartani s ott minden indok megvan arra, hogy a szövetség megszűnésével a molnárok maradjanak magukra s egyénenként vigyék keresztül érdekeik megvédését. Végtelen szomorúnak tartja, hogy a mai nehéz időkben s különösen jövőre, amikor a baletta megszűnésével új megpróbáltatásvár a molnárokra, nem érzi a molnárság az összetartás szükségét s egy érdekeit védő szövetség fenntartását, mert bár igaz, hogy a molnárok nagyon súlyos anyagi viszonyok között vannak, de tagadja, hogy ez a súlyos anyagi helyzet odáig terjedne, hogy azt a csekély hozzájárulási díjat, amelyet megállapítottak, ne tudnák megfizetni, amikor viszont, különösen Zalában, oly súlyosak a bírságolások, hogy 100—200—• 300—1000 pengő bírságok szinte napirenden vannak, amelyekkel szemben egységes és szövetségi úton való fellépés sokkal sikeresebb volna, mint az egyéni védekezés. A molnárrak, azonban nem okulnak, hanem rohannak a vesztükbe s mivel úgy ő, mint a vezetőség a végsőkig kitartott s mindent elkövetett, hogy a szövetség léte fennmaradjon, így a vezetőséget nem lehet okolni azért, mert oly javaslattal jött a közgyűlés elé, amely a feloszlást kívánja. A közgyűlésen Hosszú Károly alelnök, Flesch ■Tános Jenő, Böröck Kálmán, Lakos Jenő, Osn°nly Ferenc, Czigány Vendel, Horváth Gergely és Nagy Endre hozzászólásai után egyhangúlag kimondotta a Zalavármegyei Molnárszövetségnek, mint az Országos Molnárszövetség decentralizált szervének Zala vármegyében való feloszlatását s utasította a vezetőséget, hogy ezen határozatról az Országos Molnárszövetséget a felveendő jegyzőkönyv egy másolati példányának megküldésével értesítse tudomásulvétel végett. Uta-