Molnárok Lapja, 1932 (39. évfolyam, 1-53. szám)

1932-01-02 / 1. szám

­ Megdrágultak az olajneműk Nagyon kellemet­len hírt kell újévi meglepetésül közölnünk az olvasókkal: a kormány 151.100/1931. sz. P. M. rendelettel alaposan meg­drágította az olajneműeket azzal, hogy a kincstári haszonrészesedést minden fajtánál — hol mérsékel­ten, hol azonban duplájánál is többre — december 28-tól kezdve fölemelte. Emlékezzünk csak! Az Országos Molnárszövet­ség küldöttsége november 7-én dr. Vargha Imre ál­lamtitkárnál a kincstári haszonrészesedés­­eltörlését kérte a malomipar által használt olajneműekre. Az államtitkár akkor szó szerint ezt mondta: „Csak föl ne emeljék! A 33-as bizottság programjában benne van.” A félelmetes jóslás gyorsan valóra vált, mert a kormány fentebb említett drágító rendelete ka­rácsonyi „ajándék” gyanánt már meg is jelent. A 151.100/1931. P. M. rendelet főbb intézke­dései­­a következők: Mindazon ola­j­nemű-tétel után, amelyeket fino­mítókból, szabadraktárakból dec. 28. után szállítot­tak el és mindazon tételek után, amelyeket dec. 28. óta hoztak be vámkülföldről, a fölemelt kincstári ha­szonrészesedés fejében fizetni kell 100 kg tiszta súly után aranypengőben: 1. Benzinnél, melynek sűrűsége 12 R mellett a) 735°-nál kisebb 32 P-t (Harminckettő pen­gőt) ; b) 735°, vagy azon felül van: aa) mezőgazdasági célokra .használt motorok hajtására a 120.976/1923. számú pénzügyminiszteri rendeletben meghatározott feltételek mellett külön engedély alapján adó és kincstári részesedés mentes; bb) egyéb célokra 13 P-t (Tizenhárom pengőt); 2. világító kőolajnál (petróleum): a) mezőgazdasági célokra használt motorok haj­tására a 120.976/1923. számú pénzügyminiszteri rendeletben meghatározott feltételek mellett külön engedély alapján adót és kincstári részesedés mentes; b) egyéb célokra 13 P-t (Tizenhárom pengőt); 3. gázolajnál, fűtőolajnál és az összes könnyű olajoknál; a) mezőgazdasági célokra használt motorok hajtására a 120.976/1923. számú pénzügyminiszteri rendeletben meghatározott feltételek mellett, külön engedély alapján adó és kincstári részesedés mentes; b) egyéb célokra 13 P-t (Tizenhárom pengőt); 4. kenőolajoknál 35 P-t (Harmincöt pengőt); 5. parafinnál és vazelinnél 35, P-t (Harmincöt pengőt); 6. nyersolajnál: a) mezőgazdasági célokra használt motorok haj­tására a 120.976/1923. számú pénzügyminiszteri ren­deletben meghatározott feltételek mellett, külön en­gedély alapján adó és kincstári részesedés mentes; b) egyéb célokra 13 P-t (Tizenhárom pengőt). Azok­­után a készletek után, amelyek már fo­gyasztó birtokában vannak, nincsen utána fizetés, a különbözetet csak az ásványolaj kereskedéssel és gyártással foglalkozók fizetik. Az 1931 december 28-án szállítás alatt áló ás­ványolaj neműeket, amennyiben a küldő utánuk a különbözetet nem fizette meg, a címzettnek az érke­zéstől számított 48 órán belül az illetékes pénzügy­őri szakasznál be kell jelenteni. Az eddigi hasznorészesedés a következő volt: Könnyű benzin után 20.80 P (drágulás tehát 11.20 P), nehéz benzin, petróleum, gázolaj és nyersolaj után 11.20 P (tehát a drágulás 1.80 P), kenőolajok után 13.60 P (tehát a drágulás 21.40 P), ,­­ , parafin és vazelin után 16.80 P (tehát a drágu­lás 18.20 P). Olyan hatalmas drágítással állunk itt szemközt, hogy ez ellen valamennyi érdekelt szakmával össze­fogva, komoly mozgalmat kell indítania az érdekelt molnároknak. Az, akinek gázolajhajtású malma van, már eddig is érezte a helyzet kegyetlen súlyát, ezek után nem is tudjuk, miként fog egzisztálni, hiszen a maximált vám nem engedi meg, hogy az őrlésdíjba az árdrágulást bekalkulálja. Nem akarunk ezúttal is vádolni (bár a molnár­­ságot nem lehet elégszer saját nemtörődömsége miatt ostorozni), azonban csak­ arra utalunk, hogy fő­­szerkesztőnk immár évek óta igyekezett egy táborba hozni a nyersolaj motoros malmokat éppen a kincs­tári haszonrészesedés töröltetése ügyében, ám ezek a malmok mindig meghiúsították abszolút indolenciá­jukkal a megszervezést. Milyen jó volna most, ha együtt volna­­a tábor, ha együtt volnának a többször kért adatok! De a kenőolajok hallatlan megdrágítása miatt érdekelve van ebben a szomorú ügyben minden ma­lom, mint géptulajdonos. Az Országos Molnárszövet­ség tehát a legerélyesebb mozgalmat indítja az in­tézkedés hatálytalanítása érdekében. Sajnos, anya­giak teljes hiánya folytán ez a mozgalom a leg­szűkebb térre korlátozódhatik, újabb bizonyságául annak, hogy a molnárság vészkes könnyelműsége, amellyel érdekképviseletét egyetlen fillér nélkül hagyja, minden pillanatban új és új bűnhödést je­lent számára.* A gazdasági s főleg­­ a géppel történő ipari éle­tet teljességgel megbénítja a kormányrendelet. Nem csoda, ha az, érdekelt szakmák nyomban akcióba lép­tek ellene. A műszaki kereskedők és az ola­j­kereske­dők a karácsonyt követő napon már együttes gyű­lést tartottak. MOLNÁROK LAPJA Budapest, 1932 január 2. Az új balettarendelet a következő könyvek kötelező vezetését írja elő : , Vámfeljegyzési könyv idegen kereskedelmi őrlés könyve , Vámcserekönyv , Cserekönyv (csak cseretelepeknek) , Gabonaraktárkönyv­­, Őrleményraktárkönyv , Őrlési (malter-) könyv , Pénztárnapló , Tájékoztató Valamennyi kötelezően előírt könyv megrendelhető a pénz előzetes be­küldése ellenében a MOLNÁROK LAPJA kiadóhivatalánál BPEST, VI., PODMANICZKY­ U. 31. A vámfeljegyzési könyv, idegen kereskedelmi őrlés könyve, vám­cserekönyv és cserekönyv ára da­rabonként 6__pengő, három darab (vegyesen is) 15.— pengő postaköltséggel együtt. A gabonaraktárkönyv, őrlemény­­raktárkönyv, pénztárnapló és őrlési (malter-) könyv ára darabonként 4.5 pengő. Ezeknél a postaköltség rendelésen­ként 70 fillér. 3 példány tájékoztató 1*50 P Utánvéttel nem küldjük! Nagyon sokféle kiadású, megbízhatatlan malom­könyv van forgalomban ! Óvakodjék a hozzá nem értők által készített könyvektől, mert súlyos bír­ságoknak teszi ki magát! A műszaki és olaj­kereskedők együttes gyűlése mélységes elkeseredéssel látta, hogy a h­alvaszületett kényszertársítás eszméje után — amely szintén ár­emelésre vezetett volna — itt van a horribuis drágí­tás más alakban. Ez a drágítás különösen a kenő­olajoknál a fogyasztásnak nagy visszaesésére vezet, mert — mint minden drágításnál — egyszerre sokan leállítják a gépeket, mások viszont képesek elmenni az észszerűtlen takarékoskodásig is, csakhogy a drá­gítást ellensúlyozzák. Lehetetlen helyzetet teremt a műszaki kereskedők számára az is, hogy — mint a malmoknak a balettarendszer érvénybelépésekor — most készletük után egyszerre be kell fizetniök a kincstári haszonrészesedés különbözetét raktári készletük után. Miből? — kérdezik a kormánytól. Megállapították azt is, hogy a drágulás nemcsak a haszonrészesedés különbözetét teszi ki majd a fo­gyasztási árnál. Mindenekelőtt az adókat, a forgalmi­­adók­at a bruttó eladási ár után kell fizetni és szinte bizonyos, hogy a finomítók bekalkulálnak bizonyos kamatveszteséget is. A kilónként kenőolajoknál 22 fillért kitevő kincstári drágítás tehát a fogyasztási árakban legalább 30 filléres emelkedést tesz ki. Egyelőre az érdekelt szakmák várakozó álláspontra helyezkedtek, mert nem­­ ismeretes az ásványolaj­­finomítók terve, eljárása. Mi a magunk részéről súlyos kormányzati hibá­nak tartjuk az olajneműek áremelését. Ekkora áreme­lést pedig egyenesen katasztrófának a gépi terme­lésre. A malomipar érdekében mindent megteszünk, ami tőlünk telik, bár őszintén megmondjuk, a többi érdekelt szakmával együttesen e pillanatban nem is látjuk az elindulás leghelyesebb útját. Keressük azonban az összefogást azokkal az érdekeltségek­kel — nagyon sokan vannak­­—, amelyeket az olaj­drágítás érint. Az első pillanatokban, amikor meg­döbbenve állunk az új csapás előtt, amely az ipari termelést érte, amikor lelki szemeinkkel látjuk az észszerűtlen takarékoskodásból rosszul vagy sehogyan sem olajozott gépek pusztulásában a nemzeti vagyon mérhetetlen pusztulását, egzisztenciák egyszerre való összeomlását, — ezennel e helyről is felszólítjuk a Gyáriparosok Országos Szövetségét, a Vasművek és Gépgyárak Országos Egyesületét, az Országos Ipar­egyesületet, a Kereskedelmi és Iparkamarákat, to­vábbá az egyes szakmák képviseletét, hogy fogjunk össze, beszéljük meg a katasztrófa kivédésének leg­okosabb útját s aztán az úton együttesen a legsürgő­sebben induljunk is meg. Megszűnt a Zalamegyei Előző híradásaink után nem lep meg senkit sem, Molnárszövetség hogy a Zalamegyei Mol­nárszövetség december hó 19- iki közgyűlése a­ feloszlást kimondotta. Erről a következő jegyzőkönyv számol be: 1. Dr. Boros István titkárügyész felolvasta a szö­vetség­ választmányának 1931 november 24-én tar­tott ülése jegyzőkönyvét s előadta, hogy a taói ülésre éppen az szolgáltatott okot, S mert a választmány is megállapította, hogy a vármegyei molnárok egyálta­lán nem tesznek eleget a szövetségi hozzájárulás iránti kötelezettségeiknek, enélkül pedig felelősséggel s ko­molysággal a­­szövetség ügyeit intézni nem lehet s minthogy a rendkívüli közgyűlési meghívóban is fel­hívattak a molnárok, hogy kötelezettségeiknek még a mai napig eleget tehetnek, azonban egyetlen molnár sem reagált ezen felhívásra, miből csak az látható, hol a legteljesebb közöny s nemtörődömség van a­ molnároknál a szövetség irányában s minthogy erre a fontos gyűlésre is csak 21 molnár jött el, így ez­­a legfényesebb bizonyítéka, hogy a zalai molnárok egy­hangúlag kívánják a szövetség feloszlatását. A maga részéről a választmány javaslatához csak azt fűzi hozzá, hogy erkölcstelenség volna­, ha a szövetség azt határozná, hogy még egy próba tétessék, avagy pedig hogy a szövetség anyagi fedezetéről továbbra is az a 20— 30 molnár gondoskodjék, akik eddig is elég ta­­nújelét adták kötelességérzetüknek s épp ezért, amely megyében 217 malom közül csak 34 malom érzi a szövetség szükségét, ott egy pillanatig sem szabad a szövetséget fenntartani s ott minden indok megvan arra, hogy a szövetség megszűnésével a molnárok ma­radjanak magukra s egyénenként vigyék keresztül ér­dekeik megvédését. Végtelen szomorúnak tartja, hogy a mai nehéz időkben s különösen jövőre, amikor a baletta megszűnésével új megpróbáltatás­­vár a molnárokra, nem­ érzi a molnárság az összetartás szükségét s egy érdekeit védő szövetség fenntartását, mert bár igaz, hogy a molnárok nagyon súlyos anyagi viszonyok között vannak, de tagadja, hogy ez a sú­lyos anyagi helyzet odáig terjedne, hogy azt a cse­kély hozzájárulási díjat, amelyet megállapítottak, ne tudnák megfizetni, amikor viszont, különösen Zalá­ban, oly súlyosak a bírságolások, hogy 100—200—• 300—1000 pengő bírságok szinte napirenden vannak, amelyekkel szemben egységes és szövetségi úton való fellépés sokkal sikeresebb volna, mint az egyéni véde­kezés. A molnárrak, azonban nem okulnak, hanem ro­hannak a vesztükbe s mivel úgy ő, mint a vezetőség a végsőkig kitartott s mindent elkövetett, hogy a­ szö­vetség léte fennmaradjon, így a vezetőséget nem le­het okolni azért, mert oly javaslattal jött a közgyűlés elé, a­mely a feloszlást kívánja. A közgyűlésen Hosszú Ká­roly alelnök, Flesch ■Tános Jenő, Böröck Kálmán, Lakos Jenő, Osn°nly Ferenc, Czigány Vendel, Horváth Gergely és Nagy Endre hozzászólásai után egyhangúlag kimondotta a Zalavármegyei Molnárszövetségn­ek, mint az Országos Molnárszövetség decentralizált szervének Zala vár­megyében való feloszlatását s utasította a­ vezetőséget, hogy ezen határozatról az Országos Molná­rszövetsé­­get a felveendő jegyzőkönyv egy másolati példányának megküldésével értesítse tudomásulvétel végett. Uta-

Next