Molnárok Lapja, 1934 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1934-01-06 / 1. szám
Külföldi előfizetési árak: egy évre 20 pangfi, félévra 10 pangfi Negyedévenként nem fizethető le a második héten TRAKTOR és ŰRAUTÓ és ELEKTROTECHNIKA rovat juiuuu/voi-j xt/uai jauuai u • 1l. szám MOLNÁROK LAPJA MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON „GÉPÉSZEK SZAKLAPJA“ melléklettel Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, VI., PODMANICZKY UTCA 31. Telefonszám: Automata 26-6-66. Sürgönyeim: MOLNÁRLAP Belföldi előfizetési árak: egy évre 16 pangő, félévre 8 pengő, negyedévre 4 pengő Aki a lapot az előfizetés lejárta előtt 2 héttel írásban nem mondja fel, annak megrendelése meghosszabbítottnak tekintetik. M. kir. postatakarékpénztári csekkszámla száma: 43.153 Minden olvasónkhoz. A szaklap 40 évig nem fordult ilyen szokatlan kéréssel híveihez, mint most, amikor arra kérjük, hogy a kartársakat és a malom szakembereit közös érdekből előfizetőkül megnyerni szíveskedjék. A szaklap további rendszeres kiadására (t. i. hetenkénti megjelentetéssel) továbbra csak úgy vállalkozhatunk, ha a szaklap barátait meg tudjuk nyerni a lap határozottabb terjesztésének munkájára. Ha a szakmának erre a szaklapra, mint ismeretterjesztő, magyarázó és főleg harci eszközre szüksége van, akkor az előrelátó kartársak méltányolni fogják jelen kérésünket. Az évforduló alkalmával most van erre a legkedvezőbb időpont. Erőkifejtésünk megtorpan az anyagi gondokon, de ha ezeket a molnárság nagy egyeteme még a mai nehéz viszonyok között is aránylag könnyedén magára akarja vállalni, akkor fokozott energiával és kedvvel folytatjuk közérdekű munkánkat. Nincs olyan malomvállalat, amely az előfizetési összeg többszörösét ne takarítaná meg a szaklappal, de az alkalmazottaknak műszaki irányítása direkt hasznot jelent a malomnak, mert aki többet és jól tud, az hasznot csinál ott is, ahol a kevésbbé informált kárt okoz. Ha a megtakarítás ennek révén Mm-ként csak 1 fillér, ez a legkisebb malomnak is évi 320 pengőt jelent, tehát hússzor annyit, mint a 16 pengős évi előfizetési díj. Bizonyos, hogy a legtöbb malom évente több ezer pengőt megtakaríthat útmutatásaink nyomán. A tudás fegyvereire a létalapjaiban megtámadott malomipar egyenesen rá van utalva és ha a főmolnár, almolnár, segédek, gépész, fűtő, irodai emberek külön-külön rendszeresen olvassák a szaklapot, ebből legtöbb előnye a telepnek magának van. Kérünk minden jóindulatú szakembert, tegye magáévá a szaklap ügyét és jobb jövő érdekében sürgősen segítsen bennünket lapunk terjesztésében. Kiváló tisztelettel: MOLNÁROK LAPJA szerkesztősége és kiadóhivatala. Szükséges-e a gabonamonopólium? A gabonaneműek katasztrofális árlemorzsolódása inősen a búzakérdést állandóan felszínen tartja. A Klen-kormány a magasabb árakat kezdetben interims vásárlásokkal, később a baletta bevezetésével sketett biztosítani. Az intervenció rosszul volt megóva, mert a kincstár kárára egyesek a papirosával nagy hasznokat vágtak zsebre és azokból a felek egy fillért sem láttak. Ugyanis az intervenvásárlásokat a tőzsdén bonyolították le s ugyaniz eladásokat is eszközöltek, így aztán megtörtént, ma például 20 pengőért vettek, másnap azt miért eladták, harmadnap pedig ugyanazt egy műkézből 22 pengőért vették vissza. Nagyon természetes, hogy ez a végtelenségig nem etett és Mayer János, az akkori földművelésügyi iszter, hamarosan meggyőződhetett arról, hogy a de dzsungeljében nem ismeri ki magát. Tehát az avenciós vásárlásokra vonatkozó megbízást egy napon a Futurától megvonták. Az árakat azontartani kellett s így láthatott napvilágot a bot, ami többszöri fejelés dacára is minden értelmes er szemében megérett a kiirtásra. A bolettával kapcsolatos intézkedéseket ha figyenel kísértük, hamarosan rájöttünk arra, hogy a tta bevezetésénél és fenntartásánál a gazdaérdemellett az adókérdés sem játszott utolsó szerepet, bolettával összekapcsolt adóbehajtás azonban nem sikerült, mint ahogy elképzelték, amit bizonyít hogy kénytelen volt a kormány belemenni abba, a gazdák a befagyott adókat természetben üdíthessék ki. Az adógabonával kapcsolatos intézkedésekről kritikát nem mondok. Egy azonban kétségtelen, a Futura azt gyorsan és elég jól lebonyolította , előreláthatólag ez évben az elszámolások nagy reel is kész lesz, mert egy csomó ideiglenes 80—120 fős alkalmazottól reggel 8-tól este 8-ig tartó munkavetelés mindent megtesz, hogy az ideiglenes ilmazottak az elszámolásokkal nagyon hamar kél legyenek. A mezőgazda katasztrális holdanként körülbelül pengőt fizet összadóban. Vagyis 1931-ben, ha két , 1932-ben pedig, ha három Mm búzát, adott volna olettával katasztrális holdanként, az összadójátudta volna fizetni, de bolettával kis mértékben él, mert azt csak adófizetésre használhatta volna, pedig a legjobb akarat mellett sem tudta — ezer nitt — ambicionálni. A baletta tehát még adóbehajtónak sem vált be, tehát azt, mint minden tekintetben alkalmatlan kellemetlen csodabogarat, mielőbb el kell törölni, el kell törölni azért is, mert demoralizál, mert a ességesen dolgozó embereket is becstelen cselekekre késztette. Nem akarom itt azokat a dolgokat felsorolni, h a balettával kapcsolatban kitermelődtek. A hóival kapcsolatos csalások közismertek. A közösi csalások következtében pedig a becsületesen dolni akaró molnárok, pékek, és kereskedők sorra esztulnak. Nem kívánom bonckés alá venni azt a lehetetlen tetet, hogy egy jogállamban hozzánem értés folutörvények és rendeletek születhettek, amelyek igányai a csalóknak és temetői a tisztességes munit szokott embereknek. A pusztulási folyamatot meg kell állítani, az egész kalettatörvényt el kell törölni, egyszers mindenkorra véget kell vetni a természetben fizetendő adókkal kapcsolatos bűvészkedéseinek. Viszont ezzel egyidejűleg olyan gabonaár kialakulását kell biztosítani, ami mellett a gazdáknak is, a molnároknak is biztosítani lehet a megélhetést és az adófizetés lehetőségét. Az a kérdés, hogy ez miként lehetséges? Az akarnokok, a kérdéshez nem értő és a dolgok mélyét nem ismerő dilettánsok ezt gabonamonopólium révén gondolják elérni. Ebben az irányban rengeteg terv került napvilágra. De ezekkel nem szabad foglalkozni, mert bármilyen formában felállítandó monopólium a visszaélések, a protekciós elbírálások és az állami centralisztikus gondolatok fészke lenne. Nincs szükség semmiféle monopóliumra és azzal kapcsolatos protekciós alakokra. Van már éppen elég közalkalmazottunk, agyonsegítő állami szervünk, behozatali és kiviteli tanácsunk, sóhivatalunk és Isten tudja hányféle bizottságunk; van mindenünk, fináncunk, malomellenőrünk és végrehajtónk, csak éppen a pénzünk nincs!... Ezt legegyszerűbben pénzfelhigítással érhetnénk el. Ez azonban könnyen érvényhez vezethet, így tehát a legegyszerűbb és kevésbbé igazságtalan úton kell keresni a megoldást, amit csak tervszerűen megszervezett „felvásárlásokkal“ lehet megoldani. A számottevő gabonakereskedőket és malmokat meg kellene bízni azzal, hogy az állam számlájára megtisztított és feltétlen exportképes gabonaneműekből a felkínált mennyiségeket az ország bármely részén egyforma fix áron vásárolják fel. Ezzel elérnénk azt, hogy az állam által megállapított árnál alacsonyabban belföldi fogyasztásra príma búzát nem lehetne kapni és hogy a gyengébb minőségűek is megközelítenék az exportárakat. De elérnénk azt is, hogy a gazdák az egész vonalon áttérnének a minőségi termelésre, hogy az állam számlájára jobb árakon adhassanak el. Végül pedig kiküszöbölődne az az igazságtalanság is, hogy egyes vidékek között 2—3 pengős értékesítési differenciák vannak. Nagyon természetes, hogy csak az exportra kerülő gabonákra lenne ráfizetés, amit mérsékelt belföldi liszt-, textil-, bőr- és szénadókból (ami már megvan) lehetne fedezni. Amennyiben a mezőgazdaság megsegítésére szánt összeggel nem egy, hanem több cikket terhelnének meg, úgy egy cikknél sem lenne az adócsalási lehetőség nagy s így a kisebb csalási érték nem jelentene a csalók részére kimunkálásra érdemes bázist. De a malomellenőrök cége alatt ismert társascéget sem kellene a kormánynak felszámolni, hanem azt felparcellázva liszt-, textil-, bőr- és szénszakmákra lehetne bontani s így a malomiparra ólomsúlyként nehezedő ellenőrtömeg nem egy, hanem több ipar között oszlana meg. A búza árát 18, a rozsét 15, a tengeriét 12, az árpáét 9 pengőben kellene a legjobb minőségekre és júliusi szállításokra vonatkoztatva megállapítani. Ezeket a beváltási árakat későbbi szállításokra havonta húsz fillérrel kellene emelni, hogy aratás után a szállításokban nagy torlódás elő ne álljon. A lebonyolítás pénzügyi nehézségbe nem ütközhetne, mert az átvevők az állam részére beszolgáltatandó gabonaneműeket például a Futura által kibocsátandó és az átvevők által az eladók nevére kiállított különböző címletű gabonajegyekkel vennék át. Ezen címleteket aztán az eladó lakhelyén illetékes községi adóhivatalok beváltanák az esedékes adók levonása után. A községi adópénztárak pedig a felektől beváltott gabona jegyeket készpénz ellenében a Futurához visszaszolgáltatnák. A gabona jegyeket azért kellene az eladók nevére kiállítani, hogy azok elsősorban adófizetés céljaira szolgáljanak, hogy megszűnjenek az adóvégrehajtásokkal és foglalásokkal kapcsolatos izgalmak. A lebonyolításhoz szükséges pénzeket a Futura három helyről kaphatná: az átvevőktől, a Nemzeti Banktól és a kincstártól. Az átvevők a gabonalevelek ellenértékét azonnal lefizetnék — a posta közvetítésével — a mai rendszer alapján, a Nemzeti Bank az átvevők által leszállított gabonaneműekre a Futurának áruhitelt adna és végül a kincstár átutalná exporttérítésekre a liszt-, textil-, bőr- és szénadókat. A Nemzeti Bank által a Futura rendelkezésére bocsátandó áruhitelek inflációt nem jelentenének, mert azok ellenértéke áruban meglenne. Megjegyzem, hogy ezen módszer mellett a szabad gabonavétel és eladás bárki részére biztosítva lenne és minden más elgondolással szemben ezzel siker érhető el, ha a kidolgozást és a megszervezést nem az utolsó pillanatra hagyják. Szelestey Béla malomtulajdonos Gazdasegítés A balettára vonatkozólag álláspontom az, hogy úgy azt, mind pedig az ellenőrzést szüntesse meg a kormány. A búza árát, ahogy azt Németország és Franciaország is megtették, rögzítse le és ahogy azt eddig a 3000 malommal meg tudta tenni, hogy diktált nekik, úgy tegye ezt jövőben a tőzsdével. Elgondolásom a következő: állapítson meg a kormány a gazdasági év elején kb. 24 P-s búzaárat és ezt engedje a gazdasági év végéig annyival emelni, hogy az, aki a pénzét búzába fekteti, megkapja annak a tisztességes gyümölcsét — apadás és haszon együtt kb. 10% — ami kitenne évi 2.400 emelkedést, vagyis ez annyit jelentene, hogy aki az év közepén adja el a búzáját, az kapna Mm-ként budapesti paritásban 25.20 P-t, amiből ha levonom a Budapesthez középtávolságra eső községekben lakóktól a fuvardíjat és kereskedői hasznot, kb. Mm-ként 1.50 P-t, úgy maradna középár, Mm-ként 23.70 P. A fent jelzett 2.40 P-os áremelkedést természetesen úgy gondolom, hogy az 5, 10, 15, 20, 25 vagy 30 naponként emelkedne pár fillérrel, úgyhogy mindenki már előre ki tudná számítani azt, hogy az ő búzája, pl. ha május hó végén akarja eladni és mert az minden hónapban 20 fillért emelkedik, úgy meg fog érni Minként 26,20 P-t. Vagy ha talán attól kellene tartani, hogy azt sokan tartják vissza azért, mert nagy hasznot hoz, az esetben lehet 10%-nál kevesebb hozamot is megállapítani. Itt az olvasó bizonyára megáll és azt mondja, hogy lehetetlenség ilyen árat tartani, amikor a világparitásos ár 6,7 %. Én pedig azt felelem, hogy igenis lehet és pedig úgy, hogy a gazdák adjanak alapot, — amivel már próbálkoztak is szövetkezeti formában, de nem sikerült — az alapot úgy baletta nélkül képzelem el, hogy a gabonajegy, lisztforgalmiadóváltság és a malmoktól eddig szedett forgalmiadóról mondjon le az alap és ami ezeken fölül van az alapnak, azt egészítse ki a földadó pótlékból. Itt gondolok arra, hogy adóztassa meg a kormány a szántóföldnek az adóját olyan mértékig, hogy az födözze a bel- és külföldi árak közötti árkülönbözetet. Tudtommal az országnak kb. 35 millió földadója van; ha ebből leszámítjuk a szántóföldön kívüli és esetleg a 10 %-n aluli adófizetőket, akiknek gabonájuk úgy sem kerül eladásra, úgy azt hiszem, hogy kb. egy 25 millió szántóföld adóalap maradna, amit megadóztatnék, illetve pótlékolnék átlag 500%-kal, de ezt már nem úgy, mint a balettaalap, illetve lisztforgalmi adóváltság volt, hanem fokozatosan, úgy hogy mennél nagyobb a birtok, annál többet fizessen, amiből az alap kapna kb. 100—120 milió pengőt, amit aztán a szerint lehetne emelni vagy csökkenteni, ahogy arra szükségünk lenne. Pl. csépléskor már látjuk, hogy mennyi pénzre van ahhoz szükségünk, hogy a belföldi és kiviteli árak közötti különbözetett fedezni tudjuk, a szerint vetnénk ki az adópótlékot és pedig úgy, hogy azt amikor kivetik — a gazdasági év második felében — vasszigorral be is kellene hajtani. Én hiszem, hogy ha ezt megtenné a kormány, úgy a gazdánál teljesen megindulna a vérkeringés, ami azután végigcsöpögne lassan úgy az iparon, mint a kereskedelmen, mert ha a gazda tud költeni, az vásárolja a gazdasági gépeket, ruhát, csizmát stb., amiből a más foglalkozásúnak is jut annyi, hogy a pár fillérrel ezáltal drágábbá lett kenyerét megvehesse és nem kellene a gazdának a kamatkedvezmény és a talán joggal mondható szégyenteljes ,vedett birtok . Ezt az egész munkát elvégeztetném 4 emberrel