Műcsarnok, 1898 (1. évfolyam, 1-21. szám)

1898-05-15 / 3. szám

— 20 Harkányi Frigyes báró alapítványa. Már e lap első számában, a társulati köz­gyűlésről szóló tudósításban jeleztük, hogy Harkányi Frigyes báró, társulatunknak évek hosszú során át volt buzgó alelnöke, ötezer forintos alapítványt tett alelnökségének mara­dandó emlékezetére. A nagylelkű maecenás alapítólevele, melyet a társulat választmányának április 28-ikán tartott gyűlésen általános lelkesedés közt olva­sott föl a titkár, a következőleg hangzik : A magyar képzőművészet terén gyakran volt alkal­mam tapasztalni, miszerint gyakran fiatal művész kétségtelenül mutatkozó tehetségének dacára, pályája kezdetén buzdítás és anyagi támogatás hiánya miatt, a kezdet nehézségeivel való küzdelmei között elcsüg­gedve önbizalmát veszti és nem ritkán, a hazai művészet hátrányára elhagyja azon ösvényt, melyre ifjú hévvel táplált szép reményekkel lépett. Ily ifjú művészek sorsát némileg enyhíteni óhajtván 10.000, azaz tízezer Korona névértékű Egyesült Buda­pesti Fővárosi Takarékpénztári 4x­ 2 százalékos zálog­levelet teszek le örök alapítványul az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat kezébe, kezelése és kama­tainak hováfordítása iránt következőképp intézkedvén: 1. Az alapítvány »Báró Harkányi Frigyes alapít­ványa« címet visel. 2. Az alapítvány tőkéjét, az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat nevében, a Magyar Föld­hitelintézet kezeli. 3. Az alapítvány kamatai évről-évre az Országos Magyar Képzőművészeti Társaság kiállításain első ízben résztvevő fiatal művészek közül annak ítélendő oda, akinek a Társulati kiállítások bármelyikénél szabályszerűen elfogadott műve, vagy művei a leg­több tehetségről és a legkomolyabb művészi törekvés­ről tanúskodnak. Azon esetben, ha két teljesen egyforma minősítéssel bíró művész állana a bíráló bizottsággal szemben, úgy a díj a szegényebb sorsúnak adandó ki. 4. A díj odaítélésére az állami aranyérmek min­denkori pályabíróságát jelölöm ki. 5. A díj minden évben kiadandó, ha azonban valamely kiállításnál első ízben kiállító kezdő művész nem jelentkeznék: a ki nem adott díj a jövő évi díjhoz csatolandó és avval együtt adandó ki. Ez eljárás követendő mindaddig míg a körülírt minősí­téssel bíró művész nem pályázik e díjra. 6. A díjazott tárgy a művész tulajdona marad. 7. A díj az illető kiállítás megnyitásától számítva 4 hét­ alatt ítélendő oda és adandó ki. 8. Azon esetre, ha az Országos Képzőművészeti Társulat valamikor a kormány által államosíttatnék vagy ha a társulat alapszabályszerű szervezete akképp megváltoznék, hogy az alapítók a jelenlegi alapsza­bályokban gyökerező jogaiktól elesnének, fentartom magamnak s fiágon mindenkori legidősbb örökösöm számára azon jogot, hogy ezen alapítvány bármely más hazafias vagy művészeti célra fordítandó legyen. Budapesten, 1898. április hó 11-én. Harkányi Frigyes báró: Pályabiróságok ülései. A társulati kiállítási szabályzat értelmében az eddigi tárlatokon kitüntetett és az 1898. évi tavaszi nemzetközi kiállításon résztvevő kiállító művészek által titkos szavazás útján meg­választott pályabíróság, mely arra volt hivatva, hogy az állami aranyérmek kiadására vonat­kozólag a vallás- és közoktatásügyi miniszter elé javaslatot terjeszszen és a 2000 frtos tár­sulati­ dijat, az 1600 frtos Forster-féle »Vaszary­­dijat« s az ezúttal első ízben esedékes 300 frtos Wahrman-díjat végérvényesen odaítélte, szom­baton, május 7-én délelőtt tartotta döntő ülését a városligeti Műcsarnok tanácskozó­­termében. Az ülésen a pályabíróság tagjai: Andrássy Tivadar gróf, Andrássy Gyula gróf, Fadruss János, Kardos Gyula, Karlovszky Bertalan, K. Lippich Elek, Márk Lajos, Stetka Gyula és Zala György, teljes számmal jelen voltak és egyhangúlag Andrássy Tivadar grófot kérték föl az elnöki szék elfoglalására. Az elnök, miután konstatálta a pályabírósági tagok szabályszerű meghívását és teljes szám­ban való megjelenését, a titkár, által fölolvas­h­at­tatta a kiállítási szabályzatnak a pályabíróság ülésére vonatkozó szakaszait, valamint a pályá­zati hirdetéseket, mire kezdetét vette a szabály­szerű titkos szavazás, először az állami arany­érmekre, azután a díj összegének a nagysága szerint az odaítélendő díjakra. Az aranyérmekre vonatkozólag a pályabíró­ság egyhangúlag kimondotta, hogy úgy a kül­földi, mint­­a magyar művész kitüntetésére szánt nagy aranyérem kiadását fogja javasolni a miniszternek és titkos szavazás útján a kitün­tetendő művészekre nézve is megállapodott. A javaslatot már föl is terjesztették Wlassics Gyula dr. vallás- és közoktatásügyi miniszter­hez, aki az állami aranyérmek ügyében végle­gesen határoz. A 2000 frtos társulati­ díjat a pályabíróság Vaszary János »Aranykor« című olajfestményé­nek, a Forster Gyula által alapított 1600 frtos Vaszary-díjat, amelyre a pályázat feltételei értelmében csakis »a magyar történelem dicső eseményeire, ezek között első­sorban a magyar szentek életére is vonatkozó teljesen befejezett olajképek s esetleg vázlatok« pályáztak. Bihari Sándor »Zsigmond király fogadja Ulászló lengyel királyt a nagyváradi székesegyházba Szent­ László sírjánál« című nagyszabású olajfestmé­nyének. A 300 frtos Wahrmann-díjat pedig Kacsiányi Ödön »Vízió nagypéntek hajnalán« című olaj­­festményének ítélte oda. A Rökk Szilárd által alapított 1000 frtos díj odaítélésére hivatott, a társulati választmány által titkos szavazás útján választott pálya­bíróság szerdán, május 11-én délelőtt tartotta ülését a városligeti Műcsarnokban. A pályabíróság tagjai közül Bencsúr Gyula és Simrecsányi Miklós dr. leköszöntek s így az ülésen csak Bihari Sándor, Forster Gyula, Stetka Gyula, Ujváry Ignác és Zala György jelentek meg s az elnöki tisztségre egyhangú­lag Forster Gyulát kérték föl. A pályázati hir­detés fölolvasása után megetették a titkos sza­vazást, melynek eredménye az volt, hogy az 1000 frtos Rökk-díjat az öt pályázó közül egy­hangúlag Boruth Andor »Toreador« című olaj­­festményének ítélték oda. Bihary Sándor: Zsigmond király fogadja Ulászló lengét a nagyváradi székesegyházban Szt.­László sírjánál. A Forster-féle .*Új­ nyertese. Kitüntetett művészek. Az 1898. évi tavaszi Nemzetközi kiállítás pályadijának odaítéléséről lapunk más helyén számolunk be, itt a kitüntetett műveknek a lap mostani számában látható reprodukciói kapcsán, a pályanyertes művészek rövid életle­írását akarjuk tagjainkkal közölni. Vaszary János, a 2000 frtos társulati­ díj nyer­tese, 1867-ben a somogymegyei Kaposváron szüle­tett. Tanulmányait a budapesti orsz. mintarajzisko­­lában kezdte meg 1886-ban, Greguss János és Székely Bertalan vezetése alatt. Azután két évet a müncheni akadémián töltött Hackl és Löffler tanárok mellett. Majd egy évig Párisban Bouguerreau és Tony Robert Fleury tanítványa volt, de ezenkívül is még több évet töltött a külföldön, ahonnan pár eszten­dővel ezelőtt került vissza Budapestre, ahol először Vaszary Kolos hercegprímás arcképét állította ki az Andrássy­ úti Műcsarnokban. Ez a festménye az esz­tergomi káptalan képtárában, két oltárképe a bala­­ton­füredi és zala­radnói templomokban van. Néhány év óta állandóan Budapesten lakik és a társulati kiállításoknak kedvelt alakja. Az utóbbi időben pla­káttervezeteivel is magára vonta a figyelmet. Az »Orsz. M. Képzőművészeti Társulat« ezévi közgyűlése után művésztársai a társulati kiállítási bizottság helyettes előadójává választották. Bihari Sándor, akit a pályabiróság a Forster Gyula által alapított 1600 frtos Vaszary-díjjal tüntetett ki, 1856-ban Nagyváradon született. Művészi tanulmá­nyait a bécsi csász. és királyi képzőművészeti akadémián kezdte meg, ahol Wurzinger és Blaas tanárok vezetése alatt két évig tanult. Utóbb Párisban J. Paul Laurens tanítványa volt, akinél másfé

Next