Műcsarnok, 1900 (3. évfolyam, 1-32. szám)

1900-05-27 / 20. szám

i aranyérem odaítélésére vonatkozó titkos szava­zás megejtésére. Miután az állami aranyérem odaítélése tárgyában a végleges döntés joga a vallás- és közoktatásügyi minisztert illeti meg, a pályabíróság erre vonatkozó eljárásának az ered­ményéről egyelőre csak annyit hozhatunk a nyilvánosságra, hogy a pályabíróság javaslata már fölment a miniszterhez. Ezután a miniszter képviselőjének az eltávo­zása után a 4000 koronás tár­sulat­i­ díj került döntésre, melyet a pályabíróság csaknem egy­hangúlag Karlovszky Bertalan festőművésznek ítélt oda „Pipázó katona“ című festményéért. Az 500 koronás báró Harkányi Frigyes-féle díjat, mely a Műcsarnokban elsőizben kiállító művészek számára szól, a pályabíróság Albert Andor szobrász­művésznek ítélte oda 91. szám alatt kiállított férfi­ mellszobráért. Megjegyez­zük, hogy a díjra 11 első ízben kiállító művész pályázott. Déli 12 órakor a 2000 koronás Rökk Szilár­d­­jutalom pályabírósága ült össze, melynek ülé­sén jelen voltak : Benczúr Gyula, Stelika Gyula, Szmrecsányi Miklós dr., Újvári Ignác és Zala György pályabírósági tagok. A jelen voltak egyhangú kérésére Benczúr Gyula foglalta el az elnöki széket s az ülést megnyitván, felkérte a jelen voltakat, hogy a Rökk-jutalom odaítélésére a szabályszerű titkos szavazást ejtsék meg. A szavazás eredménye az lett, hogy a pályabíróság a 200 koronás Rökk Szilárd jutalmat tíz pályázó közül egyhan­gúlag Zemplény Tivadar festőművésznek ítélte oda „Zarándoknő“ című olajfestményéért. Az alábbiakban közöljük a pályanyertes mű­vészek rövid életrajzát: Karlovszky Bertalan, a 4000 koronás társulati­ díj nyertese, 1858-ban Munkácson született. Iskoláit Buda­pesten végezte és 15 éves korában az Újépületben levő hadapród-iskolába került, hol három esztendőt töltött. Ott kezdett a festészettel foglalkozni és az iskola parancsnokának, Pyrker őrnagynak a taná­csára otthagyta a katonapályát és teljesen a festé­szetre adta magát. Tizenkilenc éves volt, mikor a müncheni akadémiára jutott s előbb Benczúr Gyula, majd Seitz Ottó tanárok vezetése alatt négy évet töltött ott. 1882-ben Munkácsy Mihály meghívására Párisba utazott, hol egy évet közvetlenül Munkácsy mellett töltött, később pedig bár önálló műteremben, de mégis mint Munkácsy-tanítvány, összesen tizenhat évig volt Párisban. Képeit először Sedelmayer, majd később Knedler és Hodges amerikai képkereskedők­nek adta el, akik művészetének nagy propagandát csináltak a tengeren túl, úgy, hogy képeinek legna­gyobb része, vagy 150 darab: csendélet, szalon-genre stb. Amerikában, leginkább­­ Bosztonban van. Ezeken kívül Párisban több arcképet is festett, amelyekké szintén szép sikert ért el. 1897-ben Budapestre jött, ahol most állandóan lakik. Az 1897. évi tavaszi nemzetközi kiállításon „XIII. Lajos korabeli alak“ címes miniature-jére, melyet az állam vásárolt meg, a gróf Károlyi-féle díjat kapta Ezidőszerint a Magyar Képzőművészek Egyesülete festészeti szakosztályának az elnöke, az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat festészeti szakbizott­ságának pedig előadója. Zemplény Tivadar, a 2000 koronás Rökk Szilárd­jutalom nyertese 1864-ben Eperjesen született. Gim­náziumi tanulmányait szülővárosában végezte. 1884-től 1887-ig a budapesti országos mintarajziskolában tanult Gregus János, Székely Bertalan és Lotz Károly taná­rok vezetése alatt, majd Münchenbe került s az ottani akadémián Hackl és Loefftz tanárok mellett folytatta tanulmányait. Itt oly elismerést aratott, hogy két életnagyságu aktját s egy festményét az akadémia a maga számára megvásárolta. „Öreg asszonyt“ ábrá­zoló tanulmányát pedig éppen Vogel Hugó, a berlini képzőművészeti akadémia tanára váltotta magához. Legelőször az Országos Magyar Képzőművészeti Tár­sulat Andrássy­ úti Műcsarnokában állította ki „Tem­plomban“ és „Varró öregasszony“ című műveit. 1894-ben „Altató dal“ címes festményével a 600 koronás Ráth-díjat, 1895-ben pedig „Szegény asszony otthona“ című képével a Műbarátok köre 3000 koronás ösztöndíját nyerte el. Kevéssel ezután az államtól ösztöndíjat kapott, hogy további tanulmányai céljából Olaszországba utazhassák. Innen több érde­kes művet hozott, köztük egy Tivoli vidékét ábrázoló tanulmányt, melyet Fadrusz János vett meg. „Tem­plomban“ című festménye Ő Felsége a király és „Kifutja-e“ című műve Andrássy Tivadar gróf tulaj­donában van. A budapesti kiállításoknak egyik leg­szorgalmasabb kiállítója s az Ezredéves Országos Kiállítás csoportjában is több alkotásával volt kép­viselve. Néhány esztendő óta állandóan Budapesten lakik és legújabban az Országos Magyar Képzőmű­vészeti Társulat választmányának is tagja s mint ilyen a festészeti szakbizottság helyettes előadója Jobb művei még: Pihenő, Új kedvenc, Érdekes ven­dég, Hazafelé, Tyras, Réten, A megvakult Vazul Sz. István előtt, Valuton stb. Legutóbb Spanyol­­országban tett tanulmányutat. — 283 Az angol Nagybánya, Bushey, 1900 május 14. Szűkszavú telegram h­ivott az én kedves Maidenheadi otthonomból Busheyba. Herkomer él itt. Természetes, hogy minden munkám félbe­hagyva, az első vonattal indultam, hogy ottho­nában keressem föl a divatos, nagyembert, akinek a házáról, annak berendezéséről valósá­gos legendákat hallottam. Bushey alig egy órányira van Londontól. Festői szép vidék, halmok, erdők, pitoreszk

Next