Műcsarnok, 1900 (3. évfolyam, 1-32. szám)
1900-05-27 / 20. szám
i aranyérem odaítélésére vonatkozó titkos szavazás megejtésére. Miután az állami aranyérem odaítélése tárgyában a végleges döntés joga a vallás- és közoktatásügyi minisztert illeti meg, a pályabíróság erre vonatkozó eljárásának az eredményéről egyelőre csak annyit hozhatunk a nyilvánosságra, hogy a pályabíróság javaslata már fölment a miniszterhez. Ezután a miniszter képviselőjének az eltávozása után a 4000 koronás társulati díj került döntésre, melyet a pályabíróság csaknem egyhangúlag Karlovszky Bertalan festőművésznek ítélt oda „Pipázó katona“ című festményéért. Az 500 koronás báró Harkányi Frigyes-féle díjat, mely a Műcsarnokban elsőizben kiállító művészek számára szól, a pályabíróság Albert Andor szobrászművésznek ítélte oda 91. szám alatt kiállított férfi mellszobráért. Megjegyezzük, hogy a díjra 11 első ízben kiállító művész pályázott. Déli 12 órakor a 2000 koronás Rökk Szilárdjutalom pályabírósága ült össze, melynek ülésén jelen voltak : Benczúr Gyula, Stelika Gyula, Szmrecsányi Miklós dr., Újvári Ignác és Zala György pályabírósági tagok. A jelen voltak egyhangú kérésére Benczúr Gyula foglalta el az elnöki széket s az ülést megnyitván, felkérte a jelen voltakat, hogy a Rökk-jutalom odaítélésére a szabályszerű titkos szavazást ejtsék meg. A szavazás eredménye az lett, hogy a pályabíróság a 200 koronás Rökk Szilárd jutalmat tíz pályázó közül egyhangúlag Zemplény Tivadar festőművésznek ítélte oda „Zarándoknő“ című olajfestményéért. Az alábbiakban közöljük a pályanyertes művészek rövid életrajzát: Karlovszky Bertalan, a 4000 koronás társulati díj nyertese, 1858-ban Munkácson született. Iskoláit Budapesten végezte és 15 éves korában az Újépületben levő hadapród-iskolába került, hol három esztendőt töltött. Ott kezdett a festészettel foglalkozni és az iskola parancsnokának, Pyrker őrnagynak a tanácsára otthagyta a katonapályát és teljesen a festészetre adta magát. Tizenkilenc éves volt, mikor a müncheni akadémiára jutott s előbb Benczúr Gyula, majd Seitz Ottó tanárok vezetése alatt négy évet töltött ott. 1882-ben Munkácsy Mihály meghívására Párisba utazott, hol egy évet közvetlenül Munkácsy mellett töltött, később pedig bár önálló műteremben, de mégis mint Munkácsy-tanítvány, összesen tizenhat évig volt Párisban. Képeit először Sedelmayer, majd később Knedler és Hodges amerikai képkereskedőknek adta el, akik művészetének nagy propagandát csináltak a tengeren túl, úgy, hogy képeinek legnagyobb része, vagy 150 darab: csendélet, szalon-genre stb. Amerikában, leginkább Bosztonban van. Ezeken kívül Párisban több arcképet is festett, amelyekké szintén szép sikert ért el. 1897-ben Budapestre jött, ahol most állandóan lakik. Az 1897. évi tavaszi nemzetközi kiállításon „XIII. Lajos korabeli alak“ címes miniature-jére, melyet az állam vásárolt meg, a gróf Károlyi-féle díjat kapta Ezidőszerint a Magyar Képzőművészek Egyesülete festészeti szakosztályának az elnöke, az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat festészeti szakbizottságának pedig előadója. Zemplény Tivadar, a 2000 koronás Rökk Szilárdjutalom nyertese 1864-ben Eperjesen született. Gimnáziumi tanulmányait szülővárosában végezte. 1884-től 1887-ig a budapesti országos mintarajziskolában tanult Gregus János, Székely Bertalan és Lotz Károly tanárok vezetése alatt, majd Münchenbe került s az ottani akadémián Hackl és Loefftz tanárok mellett folytatta tanulmányait. Itt oly elismerést aratott, hogy két életnagyságu aktját s egy festményét az akadémia a maga számára megvásárolta. „Öreg asszonyt“ ábrázoló tanulmányát pedig éppen Vogel Hugó, a berlini képzőművészeti akadémia tanára váltotta magához. Legelőször az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat Andrássy úti Műcsarnokában állította ki „Templomban“ és „Varró öregasszony“ című műveit. 1894-ben „Altató dal“ címes festményével a 600 koronás Ráth-díjat, 1895-ben pedig „Szegény asszony otthona“ című képével a Műbarátok köre 3000 koronás ösztöndíját nyerte el. Kevéssel ezután az államtól ösztöndíjat kapott, hogy további tanulmányai céljából Olaszországba utazhassák. Innen több érdekes művet hozott, köztük egy Tivoli vidékét ábrázoló tanulmányt, melyet Fadrusz János vett meg. „Templomban“ című festménye Ő Felsége a király és „Kifutja-e“ című műve Andrássy Tivadar gróf tulajdonában van. A budapesti kiállításoknak egyik legszorgalmasabb kiállítója s az Ezredéves Országos Kiállítás csoportjában is több alkotásával volt képviselve. Néhány esztendő óta állandóan Budapesten lakik és legújabban az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat választmányának is tagja s mint ilyen a festészeti szakbizottság helyettes előadója Jobb művei még: Pihenő, Új kedvenc, Érdekes vendég, Hazafelé, Tyras, Réten, A megvakult Vazul Sz. István előtt, Valuton stb. Legutóbb Spanyolországban tett tanulmányutat. — 283 Az angol Nagybánya, Bushey, 1900 május 14. Szűkszavú telegram hivott az én kedves Maidenheadi otthonomból Busheyba. Herkomer él itt. Természetes, hogy minden munkám félbehagyva, az első vonattal indultam, hogy otthonában keressem föl a divatos, nagyembert, akinek a házáról, annak berendezéséről valóságos legendákat hallottam. Bushey alig egy órányira van Londontól. Festői szép vidék, halmok, erdők, pitoreszk