A Műiparos, 1919 (6. évfolyam, 1-3. szám)
1919-01-01 / 1-3. szám
2. oldal. Tartalom-jegyzék. Oldal 18. Tanoncnevelés, iparossegéd-képző feladatok. 20 19. Ifjú munkás és tanoncoktatás...................... 22 20. Az országos magyar Iparművészeti Iskola újjászervezése......... 23 21. Díszítő művészet.... 25 22. A hazai iparművészetről.............................. 26 23. A termelő tőke....... 27 24. A beszerző és értékesítő kereskedelem. ... 28 25. A megadóztatott szesz új maximális ára.... 29 26. A munkaközvetítés egységes szervezése.. ... 29 27. Központok és nyersanyag ellátás. ... ......... 30 28. Ankétek a kézművesiparosok érdekében. ... 30 29. A tömegbútorgyártást az állam veszi kezébe. 31 30. Ankét a tömegbútor termelésről.......................... 31 31. Iparosok taiácsa........... 32 32. Az Ipartanács üléseiről. 32 33. A Szabóipar Orsz. Termelő Szövetkezete. ... 33 34. A Szabómesterek Orsz. Árubeszerző Szövetkezete................. 33 35. A budapesti építőmesterek piaci árakat kutató bizottságának jelentése 1918. december elején............................... 34 * 36. Iparos olvasóinkhoz !... 35 37. Vegyes hírek................. 35 A MŰIPAROS 1., 2. és 3. szám. szociális kívánságaival és feladataival, kezdve az ifjú munkás nevelésétől egészen a mesteriparoson keresztül a társadalom ipari ismeretfejlesztéséig. Kötelességünknek tartjuk a jövőben mindazokkal a harcot fölvenni, akik hirdetői annak a tévtannak, hogy a kézművesipar végóráját éli, mert bár ez nélkülöz minden komoly alapot, mégis káros hatása le nem tagadható. Nem riadunk vissza semmi olyan munkától, amivel elősegíthetjük, biztosíthatjuk a kézművesipar magas nívóját és művelőinek jólétét. Szerkesztőség. ------------KDO*-----------| Az iparosok politikai szervezkedéséről. A világháború belső forradalmi vívmánya, az állami berendezkedésnek köztársasági formája, a régi kormányzat helyett a népkormányzat, de a tökéletes átalakuláshoz még hiányzik az ország belső gazdasági egyensúlyának helyreállítása. Pedig az állam gazdasági egyensúlya az egyedüli biztosíték a nemzetgazdasági élet kedvező fejlődésére és annak az erőnek megszerzésére, amellyel eredményesen lehet külpolitikát végezni. A társadalom gazdasági érvényesülését főleg a vagyonképző termelőosztály jóléte biztosítja. Ezért ezeknek az osztályoknak szükségük van gazdasági és politikai szervezetekre, hogy érdekeiknek nem egyénenként, hanem nagy tömegben érvényt szerezzenek. A kézművesiparosság helyesebben mondva az iparosság, szintén vagyonképző rétege társadalmunknak, és időszerű fölvetni a kérdést, hogy I. van-e szüksége az iparosságnak egy szociális ipargazdasági pártra II. mit várhat az iparosság a szociális ipargazdasági párttól? s végül III. mit várhat a magyar köztársaság az ipargazdasági párttól ? 1. Van-e szüksége az iparosságnak egy szociális ipargazdasági pártra? Az elmúlt évtizedek azt bizonyítják, hogy iparos társadalmunk értékességéhez képest, nem bírt érvényesülni és nem tudott megerősödni, dacára annak, hogy országunk művelődésében erős haladás mutatkozott. Ha kutatás tárgyává tesszük az okokat, amelyek gátolták röviden úgy formálhatjuk meg, „hogy Ausztriának szüksége volt egy neveltebb magasabb igényekkel bíró, de iparral nem rendelkező nyerstermelő gyarmatra.“ Ausztriának feladata volt politikai súlyával ravasz közgazdasági fondorlatával és minden egyébb erkölcsös és erkölcstelen eszközeivel odahatni, hogy természetes iparfejlődésünket mesterségesen is meggátolja. Ezért fő elve volt létező szervezeteinket vagy létesítendő szerveinket kisajátítani, tétlenségre kényszeríteni és ezzel megakasztani mindazt, ami ipari fejlődésünket előre viheti. Ily módon a múltban gazdaságilag lehetetlenné tetteaz alulról, fölfelé törekvő igaz szervezkedést, mert felülről az ipargazdasági politikát is megtiltatta. Ha ezt tudjuk, úgy föl kell tételeznünk, amennyiben az állam kormányzatában az ország ipari vagyonképző osztályának