A Műiparos, 1920 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1920-01-01 / 1-7. szám
4. oldal A Műiparos Továbbá az iparos viszonyát a fogyasztó közönséghez. Az iparosság a jelenben és a múltban azért nem érvényesült, mert ipari szaktudása mellett ugyanolyan értékű vállalkozási képességgel nem rendelkezett. A magyar szakipari munkás nemzetközi hírnévnek örvend és ha mégsem tudott érvényesülni, oka, hogy mint munkásnak nem volt módja önmagát továbbképezni mindazokra a kereskedelmi ismeretekre, amelyek nélkül lehet ugyan jó munkás, de nem lesz sohasem kívánatos kortárs, s még kevésbbé érvényesülni tudó iparos. Ha az ipartörvény bármilyen szigorú lesz, de nélkülözi a vállalkozáshoz szükséges képzettségnek a képesítési előfeltételét, úgy ez az ipartörvény eredményt hozó nem lehet. A vállalkozói képesítésre minden önállósulandó egyént rendeletileg utasítani lehet oly módon, hogy Budapesten, valamint vidéki gócpontokon 4—6 hónapos tanfolyamokat állítana fel a kereskedelmi minisztérium iparfejlesztési osztálya. Ezt a tanfolyamot minden munkásnak aki önálló mester akar lenni végig kellene járni, ha kereskedelmi ismeretei nincsenek vagy hiányosak, ellenkező esetben elegendő, ha a tanfolyam vezetősége előtt tesz képesítési vizsgát. A vállalkozási szaktanfolyamok vezetését, irányítását és ellenőrzését a kereskedelmi minisztérium kisipari osztálya, a Technológia és a szakipartestület és szabad érdekképviselet vezetői eszközöljék. Az új ipartörvénytől nem remélhetünk tényleges előnyöket addig, míg a munkaadó és munkás egymáshoz való viszonya nincsen méltányosan rendezve. Elsősorban államosítsuk a munkaközvetítést és a betegsegélyző pénztárt. Továbbá állami ellenőrzés mellett rendezzük szakmánként a munkás bérviszonyát. Éspedig a jogosság és méltányosság alapján. Az önálló iparos fokozott termelést csakis vele egyetértő és akaratú munkatársakkal irányíthat elő. Az állam csak olyan iparososztály vagyonképző munkájában bízhatik, amely osztályt illetéktelen terhekkel nem sújt. Viszont csak olyan munkás lehet jóindulatú munkatárs aki nem küzd a napi ellátás legaprólékosabb nehézségeivel. A múltban és jelenben a magyar iparos azért nem tudott tőkeerős lenni, mert szervezetlen volt és így állandóan a munkásszervek harci készségének volt kiszolgáltatva. Gazdaságilag a munkásszakszervezetek állandóan megtépázták kézmüvesiparosságunkat s igy ki nem fejezhető nagy anyagi károkat okoztak az államnak is. A múltban az iparosság szervezetlen volt az osztrák gazdasági politika érdekében, mert Ausztria akarata volt, hogy a magyar kézművesiparosság, nagyiparának és nagykereskedelmének montírozó házi iparosa legyen. Ezek az akadályok megszűntek és így ma szabadabb keze van az államnak olyan rendelkezéseket előirányítani, amelyek alkalmasak az iparos és munkás közötti érdekellentétek elsimítására és az iparosságnak tőkeerőssé tételére. A harmadik körülményt az iparos és a fogyasztó közönség közötti viszonyt szintén nem lehet figyelmen kívül hagynunk az ipartörvény reformálásánál. Fontos lenne szakmánként megállapítani mindazokat a szokványokat, amelyek az egyes szakmák jogos érdekeit védik, más körzetek sérelme nélkül. Az ipari jogszolgáltatásnál hites szakértőknek kellene segítő szolgálatot végezni. Nem lehet az iparosság gazdassági érdekeit a jövőben egyszerű szakértők meghallgatásával veszélyeztetni, mert lehet valaki elsőrangú kézügyességgel rendelkező iparos, de ha anyagismerete, kereskedelmi képzettsége, jogi tudása, stb. stb. nincs, úgy az ilyen szakértő a legjobb indulatú és pártatlan bírót is jóhiszeműleg félrevezetheti. A polgári perrendtartás számos pontjait is revidiálni kellene, ha az iparos társadalmat egészségesen akarjuk kiépíteni és a meg nem illető károsodástól meg akarjuk óvni. Ilyen pl. amikor az iparos előlegesen megállapított értékű rendelés alapján munkáját leszállítja és a megrendelő indokolatlan alapon engedményeket igényel, így a legtöbbnyire kezdő tőkeszegény iparost válságos helyzetbe sodorja. Joga legyen az iparosnak áruját ilyen esetben visszavenni, értékesíteni és az esetleges károkért a vevőt felelőssé tenni. A megrendelő és a vállalkozó közötti viszonyt is rendezni kell a munkálkodó és szállító iparos előnyére. (Építető és vállalkozó.) Hányszor söpörte el a kézművesipar művelőinek tekintélyes számát az a rendelkezés, hogy a rendelő nem vonható felelősségre a szállító iparos részéről akkor ha ő fizetési kötelezettségeinek a vállalkozójával szemben eleget tett. Hányszor használta ki a vállalkozó, hogy az iparos által tisztességesen leszállított munkákért fölvette az ellenértéket és odébb állott. Hányszor használta ki a megrendelő a vállalkozónak a tudatlanságát. A vállalkozó aki elszámította magát és azért képtelen volt az iparossal szemben fizetési kötelezettségének eleget tenni. Ebben az esetben is a vállalkozó élvezte az iparos munkájának gyümölcsét, míg gazdaságilag ismét az iparos volt a károsodott. Nekünk csak egy célunk van. Jómódú, fejlődni kívánó iparosokkal a nemzeti magyar ipari államot felépíteni. Ezt egyszerű ipartörvényrevidiálással el nem érhetjük. Szükséges, hogy tekintetünket és gondosságunkat olyan egész területre terjesszük ki, amelyen belül bármilyen tényező is hatással lehet az ipar fejlődésére vagy annak meggátlására. Mi csak azokra a nagy körökre mutattunk rá, amelyeken belül csak példálóztunk, de korán sem merítettük ki mindazokat az állami beavatkozásokat törvényrendelet alapján, amelyekre szükség van, ha eredményes és üdvhozó munkát akarunk végezni. BaaaaaaaaaBaaaBaaaaaaaaBBBaBaaaaaaaaaaBaBaaBBaaBaaaaaBaaaaBa Minden kedden este 6 órakor tag összejövetelt tart a Kárpitos és Paszomámyos Mesterek Orsz. Egyesülete, Belvárosi kávéház külön helyiségében, IV. ker. Eskü-ut 5. szám, 1—7. szám. aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaBaaBaBaaBaaaBaBBaaaaMaaaaaaBaaaaaaa Megjegyzések az Ipartestületek Országos Szövetségének nagygyűléséről. Piros Pünkösd napján ült össze az Ipartestületek Országos Szövetsége nagygyűlésre. Ettől a nagygyűléstől a kézművesiparosság érdekeinek előmozdítása tekintetében nem sokat vártunk. Nem is várhattunk, mert hisz a jelenlegi viszonyok olyanok.