A Műiparos, 1921 (8. évfolyam, 1-14. szám)
1921-01-01 / 1. szám
4. oldal Elérkezett a végső pillanat, hogy ezt az egységet megteremtsük. A magyar kézművesiparosság hivatott képviseleti szervei az ipartestületek, ezekből kell tehát azt az egységes érdekképviseletet megformálni, amelyik hatalmával, tekintélyével és erejével a küszöbön levő küzdelmekben diadalra viszi a magyar kézművesiparosság jogos és méltányos kívánságait. S ez az egységes érdekképviselet meg van tizenkét éve az Ipartestületek Országos Szövetsége képeiben. Mivel pedig ez az intézmény újjáalakult, eddigi hibáit levetkőzte, új irányokba tért s alapszabályait is módosítja, hogy a korszerű eszméknek melegágya s a hivatott összes erőknek érvényesülési tere lehesen — e reformokkal jogot szerzett arra, hogy a magyar kézművesiparosság hivatott szabad érdekképviseleteként a kézművesiparosság összeségét magába zárja, nevükben beszéljen és érdekükben cselekedjék. Egységet hirdetett vezércikkében a költő — mutassák meg magyar kézművesiparosok, hogy hazánk jobblétén csüggve, hivatásunkat jobban szeretjük, mint önmagunkat s fogjunk össze, hogy megtörjön rajtunk minden hatalom, mely nem velünk, hanem ellenünk akar érvényesülni. Dr. Dobsa László: ■■■■■■■■■■■■■•■■••■•■■■■■■•■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■•■■■■■a Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában Ismen, pártolása és mentése terén, elzárkóznak olyan parányi áldozatkészség elől, amellyel egy hivatalos lap befolyásmentes kiadása jár. Lehet-e egy olyan apai szeretetben hinni, amely gyermekét ugyan nem emészti el, de albérletbe kiadja. Olyan albérletbe mely még a címével is elárulja a tőke legázoló akaratát. Lehet-e a jövőben majd bizni, hogy a „Magyar Ipar“-ban olyan közlemények is jelenhessenek meg, amelyek minden körülmények között is ellenkezzenek ama bankok és egyébb intézetek érdekeivel, amelyeknek évi átalányáért volt hajlandó a minden tekintetben ügyesnek nevezhető ügyvezető elnök átvenni és vállalni a lap kiadását. Az Iparegyesület ezen eljárását diffamálónak tartjuk. Mert úgy tünteti fel a magyar iparosságot mintha benne nem volna áldozatkészség, elhallgatván a nyilvánosság előtt, hogy t. i. náluk nincs is iparosság. De lehetséges, hogy az Orsz. Iparegyesület vezetősége egy lépéssel előre akart haladni, nem elégedvén meg az állandó kisajátítási taktikával, hanem igyekszik a lap elzálogosításával magáról a lap kiadásával járó felelőséget is elhárítani, szabad kezet adva a kiadónak, hogy a kézműves érdekek leple alatt más érdekeket istápoljon, így támasztván mű ellentéteket az iparos érdekeltségek között. Mi felhívjuk az Ipari Szaksajtó Központ kebelébe tartozó lapok szerkesztőségének figyelmét, hogy velük együtt, állandó éberséggel figyeljék a „Magyar Ipar“ kiadványát és ha kell, mint egy test, szálljanak síkra mindazon spekulatív beállítások ellen, amelyeknek akarásai minket meg nem téveszthetnek. Közgazdász. A „Magyar Ipar” elzálogosítása. Midőn kötelességszerűen megemlékezünk arról a tényről, hogy az Orsz. Iparegyeilet hivatalos lapjának felelős kiadását a Magyar Lap és Könyvkiadó R.T. ügyvezető elnöke, Szilágyi Miklós vette át és a további szerkesztéssel ismét dr. Soltész Adolfot az Iparegyesület igazgatóját bízta meg, szomorú szívvel tesszük ezt Hogy a „Magyar Ipar“ eddig csak nagy ritkán felelt meg az érdekeltség közvéleményének, az nem a szerkesztés erőtlenségéből származott, mert ezt a szerkesztő legepésebb ellenségei sem állíthatják. A „Magyar Ipar tartalmatlansága egyszerűen csak ha tükre volt az iparegyesület munkátlanságának, kisajátító politikájának és kisded szemfényvesztői játékának. A „Magyar Ipar“ azonban mindig kisded körének őszinte hanghordója volt. Ezért az iparosság vele nem nyert és nem veszített, illetékesek előtt pedig nem osztott és nem szorzott. Sajnálatos, hogy az Iparegyesület, melynek egyéni tagjai a nagy homogén szabad érdekképviseletek diszidenseiből kerülnek ki és akik, az elnökséget is beleszámítva, nagy lelkesedést színlelnek a hazai ipar fejlesztésére, Újévkor. Régi szokás, hogy az emberek újév napján egymást üdvözlik. Ebben az üdvözlésben öröm és remény van kifejezve. Afölött érzett öröm, hogy az ó évet átélték s remény arra, hogy az újév a letűntnél több boldogságot ad. Ezt a szokást megtartva mi is őszinte szeretettel üdvözöljük olvasóinkat. Üdvözöljük abban a reményben, amivel elődeink üdvözölték egymást, hogy az idő mérhetetlen mélyéből kiemelkedett újév az enyészet ölébe hullott ó évnél több örömet, boldogságot tartogat a számunkra. Immár a megsemmisülésbe hullt ó év a megpróbáltatások nehéz napjait hozta magával. Elvesztettük mindazt amit csak elveszthettünk. Szegények vagyunk. A támasz nélkül álló szegénynek pedig boldog jövő közeli elérkezésében reménykednie vakmerőség. Mégis hisszük, hogy az újév a letüntnél boldogabb lesz. Végignézünk táborunkon s úgy érezzük, hogy reményünk nagyon hamar valóra válik. Ez a tábor a kézműiparosság. Örömmel nézünk Műiparos 1. szám