Műszaki Élet, 1957. január-június (12. évfolyam, 1-11. szám)

1957-01-07 / 1. szám

// 1957. FEBRUÁR 7. XII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM. MŰSZAKI ÉLET ( A MŰSZAKI ÉS TERMÉSZETTUDOMÁNYI EGYESÜLETEK SZÖVETSÉGE LAPJA ) Hogyan alakult a műszakiak bére — A mérnöki munkaközösségekről — Kik disszidáltak a textiliparból?­­ Miről írnak a külföldi műszaki lapok Megjegyzések a ,,mérnökszakszervezeti vitához“ — Külföldi tudósítások Szakem­ber feles­leg vagy szakemberhiány? Lapunk, amely most úl köntös­ben, jóval gazdagabb tartalommal kerül az olvasóhoz, számára sok­kal több szeretne lenni, mint a szőkébb értelemben vett technika ismertetője. A „Műszaki Élet" tükre kíván lenni mindazoknak a problémák­nak, amelyek műszaki értelmisé­günket ma foglalkoztatják, azok­nak a vitáknak, amelyek a mér­nökök, technikusok körében zajla­nak saját munkájukról, helyze­tükről, perspektívájukról, a gaz­dasági kibontakozásról, az ipar és a tudományos világ eseményei­ről. E viták témái nem újak, azon­ban a kövé­r­elt tragikus esemé­nyei és a súlyos helyzet folytán, amelybe országunk került, most igen éles megvilágításba kerültek az olyan kérdések, mint például a műszakiak viszonylagos száma külföldön és nálunk, a szakembe­rek leghatékonyabb foglalkoztatá­sa, a szakértelem érvényesülése a vezetésben, a műszakiak jobb anyagi és erkölcsi ösztönzése stb. Amióta a minisztériumokban, a különböző intézményeknél megin­dult az átszervezés — és tegyük hozzá, nem egy helyen igen ke­véssé körültekintő módon kezd­ték meg a leépítést, illetve elbo­csátásokat — sokan vetik fel: fe­nyeget-e mérnök munkanélküliség Magyarországon? Tény, hogy elég sok mérnök és technikus keres ál­lást e pillanatban, és így nem le­het egészen jogosulatlannak te­kinteni az aggályt, hogy ez az ál­lapot esetleg tartós is maradhat. Mindenesetre paradox és egy­ben eléggé elszomorító jelenség, hogy ez a kérdés épp egy olyan időpontban merül fel, amikor mű­szaki gárdánk a tömeges elván­dorlások következtében érzékeny vérveszteséget szenvedett. Orszá­gunkban ugyanis már azelőtt sem volt mérnökbőség, hanem ellenke­zőleg, igen nagy hiány volt mér­nökökben és technikusokban. Ha hiány volt azelőtt, úgy ez ma még fokozottabban fennáll ; fennáll még akkor is, ha azzal számo­lunk, hogy a jövőben sokkal sze­rényebbeknek kell lennünk az iparosítás volumenét, ütemét, profiljának kijelölését illetően. Ha valamikor, úgy most, az ipar átállításának periódusában, a kö­zeljövőben lesz igazán szükség sok jó szakemberre, amikor az eddiginél minden tekintetben sok­kal racionálisabb termelésre, a termelőkapacitással való sokkal „belterjesebb” gazdálkodásra kell rátérnünk. Ismeretes, hogy mi­lyen sokszor ráfizettünk a múlt­ban a hajrámunkára, a kész mű­szaki tervdokumentáció nélkül elindított beruházási munkála­tokra, az előzetes gazdaságossá­gi számítások nélkül megterve­zett létesítményekre, a típuster­vek hiányára, a kellően ki nem kísérletezett eljárásokra. Sok-sok milliót tudnak megtakarítani a tervezők, ha lehetőségük és ide­jük van több változatban egészí­teni a terveket, hogy azok közül ki lehessen választani a legjobb, a leggazdaságosabb megoldást. Bár népgazdaságunk jövő fej­lődési irányai még nincsenek ki­dolgozva, már ma meg lehet ne­vezni egy sor olyan műszaki fel­adatot (egyes gyártmányok kor­szerűsítése, beruházások befejezé­se, technológiák megtervezése vagy kikísérletezése stb.), ame­lyek egészen biztosan hamarosan megoldásra kell, hogy kerüljenek. Jó volna, ha a minisztériumok és a vállalatok gondoskodnának arról, hogy ezeknek a munkáknak az előkészítése megfelelő szak­emberek közreműködésével az egész vonalon mielőbb megindul­hasson. Egyes tárcák már évekkel ezelőtt foglalkoztak annak vizs­gálatával, hogy melyek azok a munkakörök, amelyeknek jó ellá­­tásához mérnöki, illetve techniku­si képzettség és megfelelő gya­korlati idő szükséges. Rendelete­ket is adtak ki, hogy e munka­köröket csak képzettségük és gya­korlatuk alapján arra alkalmas személyekkel szabad betölteni. Ezek a rendeletek azonban, mint oly sok más, csak papíron ma­radtak. Úgy gondoljuk, itt volna az ideje annak, hogy az illetéke­sek ismét elővegyék ezt a kér­dést, és hatékony intézkedéseket tegyenek a szakszerűség érvénye­sítésére. Ha elérjük, hogy a szakértelem elfoglalja végre nálunk az őt meg­illető helyet, ebből gazdasági éle­tünknek felmérhetetlen haszna fog származni, és erről meg va­gyunk győződve, nemhogy mér­­nökfeleslegről nem lehet többé beszélni, hanem igen rövid idő múlva komoly szakemberhiány­nyal kell majd­­ számolnunk. Az első magyar atomreaktor Ma már senki előtt sem kétsé­ges, hogy az atomfizikának és ezen belül a mesterséges mag­átalakításnak az utóbbi évtized folyamán bekövetkezett hatalmas méretű fejlődése a tudományok fejlődéstörténetében eddig példa nélkül álló távlatokat nyitott meg az emberi haladás számára. Az a körülmény, hogy az atomokban rejlő energiának felszabadítása és az emberiség békés céljainak szolgálatába állítása a legóvato­sabb becslés szerint is jó néhány évszázadra megoldotta a föld egyre szorongatóbb mértékben je­lentkező energia problémáit, egyedül is méltóképpen hangsú­lyozza a kérdés jelentőségét. Az energiafejlesztéssel azonban egyenértékű eredmény az atom­máglyákban lefolyó magreakciók felhasználása rádióaktív izotópok termelésére és a sugárhatásokkal kapcsolatos fizikai és kémiai ku­tatásokra is. A világ legfejlettebb ipari országaiban az évek óta vannak üzemben atomreaktorok, ezek száma és nagysága azonban a megépítendő hasonló létesítmé­nyekhez képest elenyésző. Jelen­leg már a kisebb gazdasági lehe­tőségekkel rendelkező országok is foglalkoznak kísérleti berende­zések létesítésével. Ezek részben már üzemben vannak, részben a közeli jövőben elkészülnek. Az első hazai „kísérleti atom­reaktor“ építése szovjet segít­séggel nálunk is folyamat­ban van és a tervek­ szerint 1958. év folyamán kezdi meg mű­ködését. Ez az ismertetés rövid áttekintést nyújt a hazai beren­dezés lényeges jellemzőiről, vala­mint a hasonló berendezések ter­vezésekor és üzemeltetésekor je­lentkező különleges szemponton PL- ró. Az épülő reaktor leglényege­sebb feladata az izotóptermelés lesz, amelynek fontos szerepe az iparban, a mezőgazdaságban és a gyógyászatban ismeretes. Eddig az ország izoténszükségletét kül­földről fedeztük. A hazai reaktor a teljes hazai igény kielégítésére alkalmas lesz. Jelentős körül­mény, hogy a berendezés rövid felezési idejű izotópok előállításá­ra is alkalmas lesz és így a hazai kutatásoknak lehetőséget ad ilyen izotópokkal kapcsolatos kísérleti vizsgálatokra is. A reaktor, mint nagy energiái, neutronforrás­ igen fontos eszk­öze lesz a hazai atomfizikai és sugárhatás-kémiai vizsgálatoknak is. Ezen túlme­nően lehetőséget nyújt a közeli években elindítandó hazai atom­­erőmű tervezéséhez, építéséhez és üzemeltetéséhez szükséges mű­szaki káderek kiképzésére. A reaktor elvi működése A reaktor fűtőanyaga 235 urán­izotópban 10 százalékra dúsított urán, s a vékony alumíniumkö­­penybe sajtolt rudakat henger alakú fémköpenyben helyezik el. A teljesítmény kívánt értékének beállítását és változtatását az uránrudak között elhelyezett sza­bályozó rudak biztosítják. Ezek függőleges irányban mozgathatók és attól függően, hogy mennyire nyúlnak be az uránrudak közé, a maghasadásnál keletkező neutro­nok kisebb, vagy nagyobb részét elnyelik, vagyis a maghasadás fo­lyamatát szabályozzák. Az urán­­rudakat és a szabályozó rudakat desztillált víz veszi körül. A víz feladatai a következők: a) a maghasadáskor keletkező úgynevezett gyors neutronokat le­fékezi és ezáltal újabb hasadás előidézésére alkalmassá teszi; b) a reaktor magjából kifelé repülő neutronokat visszaveri és ezáltal a neutron sűrűségét a be­rendezésben növeli, vagyis a fo­lyamat hatásfokát javítja; c) ellátja a hűtőközeg szerepét oly módon, hogy a vizet cirkulál­tatják és a reaktorban keletkezett hőt a víz mint közvetítő közeg hőkicserélőn át leadja. A tulajdonképpeni reaktor tes­tet vastag vaskelomfal veszi kö­rül, amely a reaktorból távozó elektronokat, illetve az azok üt­közéséből keletkező különböző szekunder sugárzásokat elnyeli. A reaktor testben vízszintesen és függőlegesen csatornák vannak elhelyezve. A vízszintes csatorná­kon át a reaktor teljesítményétől függő neutron áramot lehet a re­aktorból kibocsátani és ezekkel a kívánt tudományos kutatásokat el lehet végezni. A függőleges csa­tornákban folyik az izotópok gyártása oly módon, hogy alkal­mas anyagokat meghatározott ideig behelyezve, azt erős neutron sugárzásnak tesszük ki. A csator­nák természetesen kifelé sugár­­védő elzárási lehetőséggel rendel­keznek. A reaktor legfontosabb műszaki jellemzői a következők: A szellőző gépházban vannak elhelyezve a főépület állandó lég­cseréjét biztosító ventillátorok. A főépületben levő rádióaktív szeny­­nyeződések elsősorban az onnan elszívott levegővel távoznak el. Az elszívott levegőt emiatt nem lehet közvetlenül kifújni, hanem az egy 40 m magas kéményen át távozik. Ily módon a kifújt le­vegőnek alkalma van kellő hígu­­lásra és a környezetre nem jelent sugárveszélyt. Az izotóptemető mindenféle szi­lárd halmazállapotú rádióaktív hulladék tárolására szolgál. Ez lényegében egy föld alá épített vasbeton akna, talajnedvesség el­len gondosan szigetelve, hogy az említett sugárzó anyagok a kör­nyéket meg ne fertőzhessék. A sugárveszélyes szennyvizeket és folyadékokat külön csatorna­­rendszer vezeti le a szennyezett vizek tárolójába. Ezek főleg a meleg laboratóriumok és helyisé­geik lemosó vizei. Ide bocsátható le ezenkívül a reaktor primer hű­tővize is, amennyiben azt való­­(F­oly­tatás a 2. oldalon) hóteljesítmény csúcsban 1,72 100 Kcal/ó átlagos neutron sűrűség 1,10*3 neutron/cm* sec; legnagyobb neutron sűrűség 2,10** neutron/cm* sec; egyszeri töltés Usw tartalma 5,4 kg. primer hűtővíz hőmérséklete 33—35 C® A reaktor fő és segédüzemi lé­tesítményeit az ábra tünteti fel vázlatosan. Az egyes létesítmé­nyek rendeltetése a következő: A 21 X 30 m alapterületű és 16 m magas csarnokban van elhe­lyezve a reaktor­test. A csarnok alatt létesülő alagsorban helyez­kednek el az izotópok darabolásá­ra és csomagolására alkalmas meleg laboratóriumok. Ugyanitt vannak a primer hűtőkör kerin­gető szivattyúi és általában a su­gárzás szempontjából legveszélye­sebb berendezések. A reaktor ki­szolgálását a csarnokban távve­zérlésű, 10 tonna emelőképességű villamos híddaru végzi. A csarnokot vastag sugárvédő vasbetonfal választja el a főépü­let laboratóriumi szárnyától. Ez lényegében egy öt szintből álló épület. Ebben helyezkedik el a berendezés erőátviteli, védelmi, vezérlő és jelző berendezése, a központi vezénylőterem, az üze­meltetés műhelyei és irodahelyi­ségei stb. Itt vannak ezenkívül a kísérleti csatornákhoz szolgáló la­boratóriumok is. A kísérleti atomreaktor főépületének építkezése 1989

Next