Műszaki Élet, 1957. január-június (12. évfolyam, 1-11. szám)
1957-01-07 / 1. szám
// 1957. FEBRUÁR 7. XII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM. MŰSZAKI ÉLET ( A MŰSZAKI ÉS TERMÉSZETTUDOMÁNYI EGYESÜLETEK SZÖVETSÉGE LAPJA ) Hogyan alakult a műszakiak bére — A mérnöki munkaközösségekről — Kik disszidáltak a textiliparból? Miről írnak a külföldi műszaki lapok Megjegyzések a ,,mérnökszakszervezeti vitához“ — Külföldi tudósítások Szakember felesleg vagy szakemberhiány? Lapunk, amely most úl köntösben, jóval gazdagabb tartalommal kerül az olvasóhoz, számára sokkal több szeretne lenni, mint a szőkébb értelemben vett technika ismertetője. A „Műszaki Élet" tükre kíván lenni mindazoknak a problémáknak, amelyek műszaki értelmiségünket ma foglalkoztatják, azoknak a vitáknak, amelyek a mérnökök, technikusok körében zajlanak saját munkájukról, helyzetükről, perspektívájukról, a gazdasági kibontakozásról, az ipar és a tudományos világ eseményeiről. E viták témái nem újak, azonban a kövérelt tragikus eseményei és a súlyos helyzet folytán, amelybe országunk került, most igen éles megvilágításba kerültek az olyan kérdések, mint például a műszakiak viszonylagos száma külföldön és nálunk, a szakemberek leghatékonyabb foglalkoztatása, a szakértelem érvényesülése a vezetésben, a műszakiak jobb anyagi és erkölcsi ösztönzése stb. Amióta a minisztériumokban, a különböző intézményeknél megindult az átszervezés — és tegyük hozzá, nem egy helyen igen kevéssé körültekintő módon kezdték meg a leépítést, illetve elbocsátásokat — sokan vetik fel: fenyeget-e mérnök munkanélküliség Magyarországon? Tény, hogy elég sok mérnök és technikus keres állást e pillanatban, és így nem lehet egészen jogosulatlannak tekinteni az aggályt, hogy ez az állapot esetleg tartós is maradhat. Mindenesetre paradox és egyben eléggé elszomorító jelenség, hogy ez a kérdés épp egy olyan időpontban merül fel, amikor műszaki gárdánk a tömeges elvándorlások következtében érzékeny vérveszteséget szenvedett. Országunkban ugyanis már azelőtt sem volt mérnökbőség, hanem ellenkezőleg, igen nagy hiány volt mérnökökben és technikusokban. Ha hiány volt azelőtt, úgy ez ma még fokozottabban fennáll ; fennáll még akkor is, ha azzal számolunk, hogy a jövőben sokkal szerényebbeknek kell lennünk az iparosítás volumenét, ütemét, profiljának kijelölését illetően. Ha valamikor, úgy most, az ipar átállításának periódusában, a közeljövőben lesz igazán szükség sok jó szakemberre, amikor az eddiginél minden tekintetben sokkal racionálisabb termelésre, a termelőkapacitással való sokkal „belterjesebb” gazdálkodásra kell rátérnünk. Ismeretes, hogy milyen sokszor ráfizettünk a múltban a hajrámunkára, a kész műszaki tervdokumentáció nélkül elindított beruházási munkálatokra, az előzetes gazdaságossági számítások nélkül megtervezett létesítményekre, a típustervek hiányára, a kellően ki nem kísérletezett eljárásokra. Sok-sok milliót tudnak megtakarítani a tervezők, ha lehetőségük és idejük van több változatban egészíteni a terveket, hogy azok közül ki lehessen választani a legjobb, a leggazdaságosabb megoldást. Bár népgazdaságunk jövő fejlődési irányai még nincsenek kidolgozva, már ma meg lehet nevezni egy sor olyan műszaki feladatot (egyes gyártmányok korszerűsítése, beruházások befejezése, technológiák megtervezése vagy kikísérletezése stb.), amelyek egészen biztosan hamarosan megoldásra kell, hogy kerüljenek. Jó volna, ha a minisztériumok és a vállalatok gondoskodnának arról, hogy ezeknek a munkáknak az előkészítése megfelelő szakemberek közreműködésével az egész vonalon mielőbb megindulhasson. Egyes tárcák már évekkel ezelőtt foglalkoztak annak vizsgálatával, hogy melyek azok a munkakörök, amelyeknek jó ellátásához mérnöki, illetve technikusi képzettség és megfelelő gyakorlati idő szükséges. Rendeleteket is adtak ki, hogy e munkaköröket csak képzettségük és gyakorlatuk alapján arra alkalmas személyekkel szabad betölteni. Ezek a rendeletek azonban, mint oly sok más, csak papíron maradtak. Úgy gondoljuk, itt volna az ideje annak, hogy az illetékesek ismét elővegyék ezt a kérdést, és hatékony intézkedéseket tegyenek a szakszerűség érvényesítésére. Ha elérjük, hogy a szakértelem elfoglalja végre nálunk az őt megillető helyet, ebből gazdasági életünknek felmérhetetlen haszna fog származni, és erről meg vagyunk győződve, nemhogy mérnökfeleslegről nem lehet többé beszélni, hanem igen rövid idő múlva komoly szakemberhiánynyal kell majd számolnunk. Az első magyar atomreaktor Ma már senki előtt sem kétséges, hogy az atomfizikának és ezen belül a mesterséges magátalakításnak az utóbbi évtized folyamán bekövetkezett hatalmas méretű fejlődése a tudományok fejlődéstörténetében eddig példa nélkül álló távlatokat nyitott meg az emberi haladás számára. Az a körülmény, hogy az atomokban rejlő energiának felszabadítása és az emberiség békés céljainak szolgálatába állítása a legóvatosabb becslés szerint is jó néhány évszázadra megoldotta a föld egyre szorongatóbb mértékben jelentkező energia problémáit, egyedül is méltóképpen hangsúlyozza a kérdés jelentőségét. Az energiafejlesztéssel azonban egyenértékű eredmény az atommáglyákban lefolyó magreakciók felhasználása rádióaktív izotópok termelésére és a sugárhatásokkal kapcsolatos fizikai és kémiai kutatásokra is. A világ legfejlettebb ipari országaiban az évek óta vannak üzemben atomreaktorok, ezek száma és nagysága azonban a megépítendő hasonló létesítményekhez képest elenyésző. Jelenleg már a kisebb gazdasági lehetőségekkel rendelkező országok is foglalkoznak kísérleti berendezések létesítésével. Ezek részben már üzemben vannak, részben a közeli jövőben elkészülnek. Az első hazai „kísérleti atomreaktor“ építése szovjet segítséggel nálunk is folyamatban van és a tervek szerint 1958. év folyamán kezdi meg működését. Ez az ismertetés rövid áttekintést nyújt a hazai berendezés lényeges jellemzőiről, valamint a hasonló berendezések tervezésekor és üzemeltetésekor jelentkező különleges szemponton PL- ró. Az épülő reaktor leglényegesebb feladata az izotóptermelés lesz, amelynek fontos szerepe az iparban, a mezőgazdaságban és a gyógyászatban ismeretes. Eddig az ország izoténszükségletét külföldről fedeztük. A hazai reaktor a teljes hazai igény kielégítésére alkalmas lesz. Jelentős körülmény, hogy a berendezés rövid felezési idejű izotópok előállítására is alkalmas lesz és így a hazai kutatásoknak lehetőséget ad ilyen izotópokkal kapcsolatos kísérleti vizsgálatokra is. A reaktor, mint nagy energiái, neutronforrás igen fontos eszköze lesz a hazai atomfizikai és sugárhatás-kémiai vizsgálatoknak is. Ezen túlmenően lehetőséget nyújt a közeli években elindítandó hazai atomerőmű tervezéséhez, építéséhez és üzemeltetéséhez szükséges műszaki káderek kiképzésére. A reaktor elvi működése A reaktor fűtőanyaga 235 uránizotópban 10 százalékra dúsított urán, s a vékony alumíniumköpenybe sajtolt rudakat henger alakú fémköpenyben helyezik el. A teljesítmény kívánt értékének beállítását és változtatását az uránrudak között elhelyezett szabályozó rudak biztosítják. Ezek függőleges irányban mozgathatók és attól függően, hogy mennyire nyúlnak be az uránrudak közé, a maghasadásnál keletkező neutronok kisebb, vagy nagyobb részét elnyelik, vagyis a maghasadás folyamatát szabályozzák. Az uránrudakat és a szabályozó rudakat desztillált víz veszi körül. A víz feladatai a következők: a) a maghasadáskor keletkező úgynevezett gyors neutronokat lefékezi és ezáltal újabb hasadás előidézésére alkalmassá teszi; b) a reaktor magjából kifelé repülő neutronokat visszaveri és ezáltal a neutron sűrűségét a berendezésben növeli, vagyis a folyamat hatásfokát javítja; c) ellátja a hűtőközeg szerepét oly módon, hogy a vizet cirkuláltatják és a reaktorban keletkezett hőt a víz mint közvetítő közeg hőkicserélőn át leadja. A tulajdonképpeni reaktor testet vastag vaskelomfal veszi körül, amely a reaktorból távozó elektronokat, illetve az azok ütközéséből keletkező különböző szekunder sugárzásokat elnyeli. A reaktor testben vízszintesen és függőlegesen csatornák vannak elhelyezve. A vízszintes csatornákon át a reaktor teljesítményétől függő neutron áramot lehet a reaktorból kibocsátani és ezekkel a kívánt tudományos kutatásokat el lehet végezni. A függőleges csatornákban folyik az izotópok gyártása oly módon, hogy alkalmas anyagokat meghatározott ideig behelyezve, azt erős neutron sugárzásnak tesszük ki. A csatornák természetesen kifelé sugárvédő elzárási lehetőséggel rendelkeznek. A reaktor legfontosabb műszaki jellemzői a következők: A szellőző gépházban vannak elhelyezve a főépület állandó légcseréjét biztosító ventillátorok. A főépületben levő rádióaktív szenynyeződések elsősorban az onnan elszívott levegővel távoznak el. Az elszívott levegőt emiatt nem lehet közvetlenül kifújni, hanem az egy 40 m magas kéményen át távozik. Ily módon a kifújt levegőnek alkalma van kellő hígulásra és a környezetre nem jelent sugárveszélyt. Az izotóptemető mindenféle szilárd halmazállapotú rádióaktív hulladék tárolására szolgál. Ez lényegében egy föld alá épített vasbeton akna, talajnedvesség ellen gondosan szigetelve, hogy az említett sugárzó anyagok a környéket meg ne fertőzhessék. A sugárveszélyes szennyvizeket és folyadékokat külön csatornarendszer vezeti le a szennyezett vizek tárolójába. Ezek főleg a meleg laboratóriumok és helyiségeik lemosó vizei. Ide bocsátható le ezenkívül a reaktor primer hűtővize is, amennyiben azt való(Folytatás a 2. oldalon) hóteljesítmény csúcsban 1,72 100 Kcal/ó átlagos neutron sűrűség 1,10*3 neutron/cm* sec; legnagyobb neutron sűrűség 2,10** neutron/cm* sec; egyszeri töltés Usw tartalma 5,4 kg. primer hűtővíz hőmérséklete 33—35 C® A reaktor fő és segédüzemi létesítményeit az ábra tünteti fel vázlatosan. Az egyes létesítmények rendeltetése a következő: A 21 X 30 m alapterületű és 16 m magas csarnokban van elhelyezve a reaktortest. A csarnok alatt létesülő alagsorban helyezkednek el az izotópok darabolására és csomagolására alkalmas meleg laboratóriumok. Ugyanitt vannak a primer hűtőkör keringető szivattyúi és általában a sugárzás szempontjából legveszélyesebb berendezések. A reaktor kiszolgálását a csarnokban távvezérlésű, 10 tonna emelőképességű villamos híddaru végzi. A csarnokot vastag sugárvédő vasbetonfal választja el a főépület laboratóriumi szárnyától. Ez lényegében egy öt szintből álló épület. Ebben helyezkedik el a berendezés erőátviteli, védelmi, vezérlő és jelző berendezése, a központi vezénylőterem, az üzemeltetés műhelyei és irodahelyiségei stb. Itt vannak ezenkívül a kísérleti csatornákhoz szolgáló laboratóriumok is. A kísérleti atomreaktor főépületének építkezése 1989