Műszaki Élet, 1957. július-december (12. évfolyam, 12-24. szám)

1957-07-11 / 12. szám

A gazdasági mérrsökképzés továbbfejlesztéséről A sajtó az utóbbi időben — ide­ azoknak a szakosított tárgyaknak iyejen — nagy teret szentel az oktatás, a szakmai utánpótlás ügyének. Példaképpen elég­­— a Műszaki Életen kívül — egy la­pot kiemelnünk: a Gazdasági Fi­gyelő rövid fennállása óta is több cikkben foglalkozott már a köz­gazdászok és mérnökök képzésé­nek, valamint elhelyezésének a kérdésével. A „közgazdászok nyo­mába” szegődött cikkírók sze­rint a fiatal­­közgazdászok egy ré­szét az üzemek nem foglalkoztat­ják megfelelő munkakörben. A fiatal közgazdászok közül szá­mosan műszaki területen képezik magukat tovább. (1957. június 6-i szám.) Más cikkírók a mérnökök kül­kereskedelmi tevékenységével foglalkoznak és rámutatnak a fia­tal mérnökök külkereskedelmi gazdasági képzettségének a gyen­geségeire. Ennek alapján a cikk­írók szükségesnek tartják, hogy a mérnökök „megszerezzék a szükséges gazdasági ismereteket”­ (1957. jún. 20.) E példákat folytathatnánk, ehelyett azonban már elöljáróban hangsúlyozni kívánunk valamit: az iskola minden esetben alapis­mereteket ad és az élet, a megfe­lelő gyakorlat teszi a fiatal szak­embert fokozatosan alkalmassá mind jelentőségteljesebb felada­tok elvégzésére. E fenntartás ellenére sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a gyakorlat — hol a közgaz­dászokkal, hol a mérnökökkel kapcsolatosan — keresi azt a szakembertípust, amely az ipar és a kereskedelem meghatározott területein jelentkező, sajátos gazdasági-műszaki feladatok ered­ményes megoldására alkalmas. Ennek az igénynek érdekessége még, hogy a meglevő mérnök- és közgazdász szakember-típusok ki­egészítéseképpen és nem azok he­lyett jelentkezik. A szakembereknek ez az új tí­pusa a gyakorlatban már régen kialakult. A gyakorlat ismeri az üzemszervező mérnököt, az érté­kesítő (és piackutató­) és anyag­­beszerző mérnököt, a munkaszer­vező mérnököt, a termelésirányí­tó-programozó mérnököt és nem ismeretlen a kalkulátor-mérnök típusa sem. E mérnöktípus min­den iparágban megtalálható és az a fő jellemvonása, hogy az adott iparág alapos műszaki ismeretére támaszkodva az iparvállalat üzemgazdasági problémáinak a megoldására szakosodott, azon be­­­lül is különösen azokra a terüle­­­­tekre, amelyeken a termelés gaz­dasági és szervezési vonatkozásai a műszakiakkal szorosan össze­kapcsolódnak. Az iparági szerve­zetben vezetett szocialista ipar­ban e funkciók kibővülnek egy­­egy iparág vezetésében jelentkező gazdasági-műszaki feladatok irá­nyában. Ezek magja azonban min­dig megtalálható az előbb ismer­tetett vállalaton belüli tevékeny­ségi típusokban. A gazdasági­ és a műszaki felső­­oktatás története szerint először a gyakorlat formálja ki az új sza­kok diszciplínáit. Ezek kijegece­­sedése, a szükséges ismeretek rendszerezése után fejlődik ki a közép- és főiskolai képzőnek is egy-egy új ágazata. Miután az adott szakterület így megtalálja tudományos-kutató bázisát, a gya­korlat és a kutató-oktató intéz­mények működésének szakadat­lan kölcsönhatásában fejlődik to­vább. Számos hazai jel és igény, még több külföldi példa iga­zolja, hogy ilyen adottsággal ál­lunk szemben a gazdasági mér­nök-szak esetében is. A gazdasági mérnököt az elmúlt évtizedek során a kor­szerű gyáripar formálta ki a gyakorlatban és csakis ennek alapján határozható meg az a szakmai profil, amelyre az egyetemi képzésnek is irányul­nia kell. Ez a szakmai pro­fil minden esetben meglehető­sen tág, mert hiszen egy­­egy iparágon, sőt iparcsoporton belül a vállalati gazdálkodásnak igen nagy területét átfogja. Gép­ipari példát véve: ennek a szak­ember típusnak a műszaki kép­zettsége természettudományi és technológiai területen (matemati­ka, fizika, kémia, mechanika, hő­tan stb.) nem kisebb a gépészmér­nökénél. A különbség a konstruk­tőri képzettségben van, különösen a hiányában, amelyeket az utolsó félévekben a Műszaki Egyetemen az úgynevezett szakágazati kollé­­giumok keretében oktatnak. Ép­pen az alapos műszaki oktatás igé­nye miatt képezik a gazdasági mérnököket az összes külföldi egye­temen iparági szakosítás szerint. A gazdaságtudományok terén: a gazdasági mérnök­ képzés súly­pontja az ipari üzemgazdaságtan és az iparági gazdaságtan terüle­tén van (e tárgyak jórészt ipar­ágak szerint ugyancsak szakosí­­tandók!), de ezek alátámasztására megfelelő általános közgazdaság­­tudományi képzettséget is kap. A gazdasági mérnökök fő (és el­ső!) alkalmazási területe a gyár. Itt van szükség arra a szakember­­gárdára, amely közvetlen hivatá­sának és felkészültsége alapján feladatának tekinti a gyári mun­ka magasabb, kulturáltabb szín­vonalra, emelését a munkaszerve­zés és normázás, a gyártásszerve­zés és termelésirányítás, az érté­kesítés, az anyagbeszerzés, az ön­költség-elemzés terén, továbbá a gyártmányfejlesztés és a techno­lógiai előkészítés korszerű, gaz­daságos megszervezésében. E feladat ilyen értelmű megol­dását sürgeti az utánpótlás igé­nye is. Közismert, hogy fiatal mérnökeink elsősorban a kutató- és tervezőintézeteket keresik, igyekeznek a műhelytől, a terme­lés szervezési­, üzemgazdasági vo­natkozásaitól minél távolabbra kerülni. Ennek okai jórészt fel­tártak, ezúttal csak utalunk erre a jelenségre. Ezért is elengedhe­tetlen tehát, hogy az egyetemen tudatosan és hivatásszerűen erre a területre készülő fiatal szakem­berek is kerüljenek a gyárakba. Sokan kétségbe vonják azt, hogy az ismertetett tevékenységeknél egyetemi végzettségű szakembe­rekre van szükség. Nyilvánvaló, hogy az ismertetett munkakörök­ben különféle előképzettségű szakemberek dolgozhatnak ered­ményesen. Mégis egyoldalú, tech­nicista, a termelés szervezési, gazdasági oldalának lebecsülésére vezethető vissza az olyan állás­pont, amely szerint a gazdasági mérnökökkel elvégeztetni kívánt feladatok ellátásához az egyetemi végzettség eleve felesleges. Hibás az a nézet is, mintha itt valamiféle vezető­képzésről lenne szó. A gazdasági­ mérnök a szak­embernek egyik típusa, akinek a gyakorlati munkában kell bebizo­nyítania esetleges vezetői felada­tokra való alkalmasságát. A gazdasági mérnökképzés megvalósításával szorosan összefügg az üzem­­gazdasági és ipargazdasági tu­dományos kutatómunka fejlesz­tésének kérdése hazánkban. E szakterületnek vannak nálunk kiváló és ismert szakemberei, de alig folyik koncentrált,, szervezett, előremutató jelen­tőségű munka. E szakemberek munkája még ma is túlnyomó­­részt alkalmi jellegű, amely az élet által a vállalatoknál, vagy az államirányításban felvetett kér­dések esetenkénti (és éppen ezért igen gyakran rövid lejáratú) meg­válaszolására irányul. Ez a munka természetesen szükséges és nél­külözhetetlen, de elérkezett az idő e munkák koordinálására, a szétszórt tapasztalati anyagok és elméleti eredmények összegezé­sére, e munkákhoz megfelelő ok­tatási és tudományos intézmé­nyek kialakítására, illetőleg a meglévők fejlesztésére. E munka fontos bázisai lehet­nének a gazdasági-mérnökképzés tanszékei, amelyek — maguk kö­ré gyűjtve a gyakorlat szakembe­reit — az oktató, a kutató és a gyakorlati munkát összehangolva, közvetíthetnék a tudomány ered­ményeit az iparnak. E téren je­lentős kezdeti lépés volt a gazda­sági-mérnökképzésnek levelező formában, okleveles mérnökök és a Gazdasági és Műszaki Akadé­mia iparszakos végzettjei részére történt megindítása több egyete­men 1956-ban. Kötelességünknek tartjuk azonban felhívni a felső­­ooktatási kormányzat és a műsza­ki egyetemek figyelmét a gazda­sági mérnökképzés nappali okta­tási formában való megvalósítá­sának időszerűségére (a jelenle­gi levelező­ szakok megtartása mellett!), annál is inkább, mert a jelenleg működő levelező forma már jó szakmai és szervezeti ala­pokat teremtett a további lépé­sek megtételére. E további lépé­sek ütemezésénél vegyük figye­lembe azt is, hogy az első gazda­sági mérnök az új nappali szak 1958/59. tanévben történő meg­indulása esetén is csak 1963-ban hagyná el az egyetemet! DR. FÁTH JÁNOS A Kammer der Technik jármű­­építési és közlekedési szakbizott­sága a közelmúltban Drezdában autótechnikai ankétot rendezett. Az ankéton belföldi szakembere­ken kívül a baráti országok, de több tőkés ország képviselője is részt vett. Az ankéton Magyar­­országot Feledy Béla képviselte, aki az ankétről munkatársunk­nak a következőket mondotta: A műszaki és gazdasági fejlődés — Az ankéton több igen érté­kes előadást és vitát hallottunk. Lang, az NDK autóiparának igazgatója az automobilgyártó szakma műszaki és gazdasági fej­lesztésének kérdéséről beszélt. Kifejtette, hogy a különféle sze­relvényeket és felszerelési cikke­ket specializált üzemekben kell gyártani, mert így nagyobb soro­zat biztosítható. A zavartalan termelés érdekében a fővállalkozó munkáját tökéletes kooperációval kell biztosítani. Jante professzor a járműmotorok jelleggörbéinek fejlesztési irányelveivel foglal­kozott, rámutatva arra, hogy a motorokat a jövőben két külön­böző úton kell fejleszteni, aszerint, hogy mechanikus, vagy hidraulikus erőátvitelt alkalmaz­nak-e. Rieckert professzor elő­adást tartott , a gördülési ellenál­lásról és ferdefutási mérések­ről, gördülő dobon, személy­­gépkocsi köpenyeknél. Müller mérnök a fékpadi vizsgálato­kat ismertette az IVK regisz­ter-porlasztóval. Ez a porlasztó két fojtószeleppel és két külön csatornával rendelkezik, amelyek egy torokban egyesülnek. A két fojtószelep a terhelés növelésével egymásután nyit. A jobb üzem­anyag porlasztás az egylépcsős üzemnél a szegény keverék kö­vetkeztében emeli a gazdaságos­ságot. Az első lépcső takarék­beállítású. A motor maximális teljesítményének elérése érdeké­ben később működésbe jön a második lépcső, amelyik dúsabb keveréket ad. A műanyag-karosszéria 1— Nehéz lenne az összes elő­adásokat és témájukat felsorolni, mégis ismertetni szeretnék még néhányat. Reichelt mérnök a mű­anyag-karosszéria építéséről beszélt, rámutatva arra, hogy erre mind több helyen kerül sor. Egyes műanyagok igen nagy szi­­lárdságúak, s üvegrost kötő­anyaggal nagyméretű sajtolt karosszéria-lemezek készíthetők. Az anyag ára ma még magas, ezért egyelőre csak mintadarabok­nál és kis sorozatoknál alkalmaz­nák. Phenol-krezol desztillációiból barnaszénnél olcsóbb kivitelt is elértek. Ebből az anyagból jelen­leg havonta mintegy 1500 jármű­vet készítenek. A műanyag karosszériák előnye, hogy kisebb fajsúlyúak, a korrózióval szemben inkább ellenállók, s balesetek esetén kedvezően viselkednek. — Dr. Zaud mérnök Prágából a léghűtéses Diesel-motorok fel­töltéséről beszélt. A feltöltés használhatóságára a kísérleteket egy egyhengeres és egy több­hengeres négyütemű motoron vizsgálták. Megállapították, hogy milyen feltöltésű nyomás a leg­kedvezőbb. A legmagasabb égési nyomás lineárisan növekedik a feltöltő nyomással. Növekedő hűtővízmennyiség, valamint a dugattyú olajhűtése esetén a motor teljesítménye növelhető anélkül, hogy a melegedés a meg­engedhető határokat túllépné. — Bindermann mérnök előadást tartott a befecskendezők törvény­­szerűségeiről. Ismertette a helyes bütyökformát, foglalkozott a be­fecskendező vezeték hosszának a kérdésével, a fúvóka kereszt­­metszetével. A befecskendezési kísérletek vizsgálatára egy tur­­binakerékkel ellátott szerkeze­tet ismertetett. A kísérleti elem a befecskendező szivattyúból nem a motorhengerbe, hanem egy kü­lönleges készülékbe fecskendez. Az így szétszórt gázolaj csator­nákba kerül és a szétszórt olaj­­mennyiségből különböző görbéket vesznek fel, amelynek alapján következtetnek a befecskendezés törvényszerűségeire. A közlekedés igényei is Igen érdekes volt számunk­ra Velikanov szovjet professzor előadása, amely a közlekedés­ igényeit ismertette a gépkocsi­­típusok kialakítása során. Rá­mutatott arra, hogy mivel még sok a nem burkolt út, magas­építésű kocsikra van szükség. Négy tonnánál nehezebb kocsikat a rossz utakon alig lehet használ­ni, ezért viszonylag kevés a nagy kocsi. A nyugati államokhoz viszonyítva még kevés a kimon­dottan kis tehergépkocsik aránya is. Éppen ezért ezek számát még a jelenlegi tervidőszakban 8-ról 30 százalékra kívánják emelni. Elmondotta, hogy a gépkocsik tervezésekor a klimatikus viszo­nyokra is tekintettel kívánnak lenni. A Szovjetunióban ugyanis rendkívül hideg és nagyon meleg országrészek is vannak, s a gép­kocsiknak változatos körülmé­nyek között kell közlekedniük. Rámutatott arra is, hogy a Szov­jetunió az Otto-motorok tulajdon­ságainak megjavítása érdekében teljesen újszerű módszerrel, úgy­nevezett fáklyagyújtással kísér­letezik. E megoldásnál egy, az elő­­kamrához hasonló szerkezetet alkalmaznak, amelyben dúsabb a keverék, mint az égőtérben. A gyújtás az előkamrában történik, s innen terjed át az égőtér­re. Velikanov professzor ígéretet tett, hogy a különleges rendszer­rel kapcsolatos kísérletek további eredményeiről a legközelebbi an­kéton beszámol. Ismertette a Szovjetunióban a közeljövőben gyártandó legújabb kocsitípuso­kat is.­­ Az ankét világosan meg­mutatta, hogy milyen tudományos és technikai alapossággal kell a nagy jelentőségű műszaki fejlesz­tési kérdéseket megvitatni. Sajná­latos, hogy míg a többi országo­kat ipari és kutatóintézeti szak­emberek is képviselték, Magyar­­országról egyedül csak én voltam az ankéton végig jelen. Iparunk kiküldötte, Ducsay mérnök el­késve, az utolsó előadásra érkezett meg. Azt hiszem, hogy az ankét anyagának tanulmányozása nagy segítséget jelentene járműipar­­unk színvonalának fejlesztésé­ben — fejezte be Feledy Béla­ RÉDEI GYULA AUTOTECHNIKAI ANKÉT * MŰSZAKI ÉLET Az Energetikai Tanácsadó Szol­gálat július elejétől kezdve újra működik. Az általános energeti­kai problémákon kívül az energia átalakításával, elosztásával és fel­­használásával kapcsolatos kérdé­sek (tüzeléstechnika, vízlágyítás, szénszállítás, hőszigetelés, kon­­denzvízgazdálkodás, villamos­energiagazdálkodás stb.) megol­dására az üzemek és különböző szervek rendelkezésére áll a szol­gálat. Az energetikai tanácsadás ál­talában írásban beküldött kér­dések formájában vehető igény­be, azonban az Energiagazdálko­dási Tudományos Egyesület szak­értői minden csütörtökön délután 3 és 5 óra között személyesen is az érdeklődők rendelkezésére áll­nak VI., Rudas L. u. 45., föld­szint 3. sz. alatt (telefon: 120—1­855). Tárczy-Hornoch Antal akadémi­kust, a Geodéziai és Kartográfiai Egyesület elnökét júniusban a freibergi Bergakademie díszdok­torává avatta. A Gépipari Tudományos Egye­sület tanulmány­utakat szervez, amelyeknek az a célja, hogy a fő­városi szakemberek megismerhes­sék a vidéki gépipari üzemeket, azok felkészültségét, gyártási fo­lyamatát, technológiai fejlettségét és szervezettségét. Az egyesület az alábbi gyárak megtekintésé­re hirdetett tanulmányutakat: július 15—16-án DIMÁVAG Gép­gyár, 29—30-án Veszprémi Fém­­feldolgozó és Balatonfüredi Ha­jógyár, augusztus 12-én Esztergo­mi Szerszámgépgyár, 26-án Sal­gótarjáni Acélárugyár és Tűzhely­gyár, szeptember 9-én Győri Va­gongyár és Szerszámgyár, 16-án Dunai Vasmű és a Kombinát töb­bi gyárainak megtekintése. A Magyar Kémikusok Egye­sülete képviseletében a Comité National de la Chimie meghívá­sára dr. Mester László, dr. Po­­linszky Károly és dr. Preisich Miklós a július 16. és 24. kö­zött megtartandó XVI. nem­zetközi elméleti és alkalmazott kémiai kongresszusra Párizsba utazott. Energiagazdálkodási dokumen­tációs közlemény­sorozat szerkesz­tését kezdte meg a Kohó- és Gép­ipari Minisztérium Energia Osz­tálya a KGM Műszaki Gazdasági Intézete, az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület és az Or­szágos Műszaki Könyvtár bevo­násával. A sorozatban, amelyet ez évben mintegy 10 kötetre ter­veznek, elsősorban nehezen hoz­záférhető külföldi energetikai dokumentációs anyagok jelennek meg magyar fordításban. A ki­adványok a Műszaki Fordító Iro­dánál rendelhetők meg. A Balaton, mint gyógytényező címmel tartott előadóülést dr. Pá­ter János június 25-én a Magyar Hidrológiai Társaságban, Gépesítés a kínai mezőgazdaság­ban címmel július 3-án, a Gép­ipari Tudományos Egyesületben Bánházi Gyula tartott előadást, amelyben a magyar gépek szere­pét ismertette a kínai mezőgaz­daságban. Petzval József születésének 150. évfordulója alkalmából az Opti­kai és Kinotechnikai Tudományos Egyesület javaslatára a Magyar Tudományos Akadémia, az MTESZ, a TTIT, a Fővárosi Ta­nács VB és az egyetemek az ősz­szel közös ünnepséget rendeznek) Új könyvek: a Táncsics Könyv­kiadó kiadásában most jelent meg Somogyi­ Martos: Gyakorlati he­gesztés, valamint Czagány Fe­renc és Czagány Lajos: Épület­asztalosipari szerkezetek című könyve, TMK-bizottság alakult a Szak­szervezeti Mérnök-Technikus Ta­nács keretében. A bizottság ja­vaslatot készít a jelenleg több iparágban elhanyagolt tervsze­rű megelőző karbantartás újjá­élesztésére, illetve továbbfejlesz­tésére. KXX>aCX^OOCX300000000CX}OOOCX)OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOQOOOOOOOOOaOOOOOOOOOOOCX,OOOOOOOOOOC> OOCOOOOOOOOOO OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOŰ04

Next