Műszaki Élet, 1958. július-december (13. évfolyam, 15-26. szám)

1958-07-24 / 15. szám

Az első műszaki gyűjtemé­nyek keletkezése a távoli múlt­ba nyúlik vissza, ha nem is oly messzire, mint a művészi alkotásoké. Sok középkori uralkodó igyekezett csodálatos automa­tákat és játékokat összeszedni, de bizonyára a szász udvar ,.Matematikai-fizikai szalonja” volt a legkomolyabbnak te­kinthető. A XVII. század óta sok tudós, köztük Athanasius Kircher, Galilei, de Serviere és Leibniz már az oktatás cél­jaira gyűjtöttek modelleket. A későbbiek közül Vaucanson gépgyűjteménye lett az első állami technikai múzeum, az 1794-ben a francia forradalom által létrehívott „Conservatoi­re national des arts et métiers” törzsanyaga. Az osztrákok 1811-ben Grazban, a németek 1850- ben Stuttgartban állítot­tak fel nyilvános technikai múzeumokat. Az angolok az 1851- es londoni világkiállítás anyagából alkották meg a hí­res South Kensington Museu­­mot. Bécs következett 1864- ben, majd a századforduló után a müncheni, moszkvai és prágai. Az első világháború után ke­letkeztek a göteborgi, New York-i, firenzei múzeumok, a magyar azonban sajnos, — ha­bár első kezdetei több mint százévesek — máig sem tudott megvalósulni. A különböző időpontokban létrehívott múzeumok jellege is igen eltérő, mert míg pél­dául a francia és az angol gyűjtemény rendszertelensé­ge miatt műtárgyak kiállításá­ra emlékeztet, addig a német a fejlődéstörténet módszeres is­mertetésére, a szovjet és ame­rikai a politechnikai oktatásra­­helyezi a hangsúlyt. A cseh és a svéd múzeum átmeneti típust képvisel, a keletnémet és a lengyel megoldás pedig inkább a műszaki emlékek helyszíni megóvását és üzemképes álla­potban való tartását tűzte ki célul. Mindazon múzeumok azon­ban, amelyek régi emlékek gyűjtését folytatják, számos kincs birtokába kerültek. A párizsi múzeum őrzi Pascal el­ső számológépét, amelynek mi­nőségét a feltaláló kézjegyével hitelesítette. Jacquard és Vau­canson szövőmintázó berende­zéseit, tehát az első lyukkár­­tyagépeket, Daguerre fényké­pezőgépét és az első fényképet, valamint Louis Lumiere film­felvevőgépét, amivel az első mozgófénykép, a híres „mun­kások távozása a gyárból” ké­szült. Gazdag az aeronautikai gyűjtemény is. Itt látható Gay-Lussac ballonkosara, amelyben 1804-ben 7016 m magasságra emelkedett és Blériot repülőgépe. Nem kevésbé gazdag eredeti darabokban a londoni mú­zeum, amely az ipari forrada­lom tárgyi emlékeinek egész sorát szerezte meg. Arkwright fonógépei (1769 és 1780) mel­lett birtokában van két erede­ti Watt-gőzgép (1788 és 1797). Utóbbi naponta egyszer műkö­désben látható. Stephenson hí­res „Rocket” mozdonya, Fa­raday, Wheatstone, Joule és más tudósok eredeti műszerei és találmányaik prototípusai, Piccard gondolája, néhány pél­da a gyűjtemény sokoldalúsá­gának jellemzésére. Zárt egé­szet alkotó fejlődési sorok lát­hatók kerékpárokból, korcso­lyákból, súlyokból, távközlési eszközökből. Ilyen gyűjteményekben a prágai, moszkvai és müncheni múzeum is gazdag. Az első különösen teljesnek mond­ható fényítépészeti­ film-rádió­­televízió sorozatáról híres, a moszkvai szemléletes működő modelljeinek nagy számáról, a müncheni pedig művészi dio­rámáiról. Utóbbi azonban a bombatámadások következté­ben elszenvedett pusztulások ellenére megőrzött még néhány igen értékes kincset is. Köztük Otto Guericke híres magdebur­­gi féltekéit és légszivattyúját, K. Röntgen kísérleti eszközeit, sz­élső Diesel-motort kell még megemlíteni. Új beszerzés pél­dául Otto Hahn munkaasztala kísérleti berendezésével. Meg kell végül emlékezni a lengyel műemlékvédelemről, amelynek súlypontja nem a múzeumi gyűjtés, hanem a gé­peknek helyszínen, működőké­pes állapotban való megőrzése. Ebben a munkában igen szép eredményeket értek el. Kielce környékén számos elavult, részben az ipari forradalom előtti műszaki színvonalat kép­viselő üzemet rendeztek át múzeummá. Köztük kiemelke­dik a malenieci XVII. századi gyártási eljárásokkal üzemké­pes állapotban megőrzött hen­germű és a sielpiai empire­­korabeli épületben elhelyezett vasgyár. Igen érdekesek to­vábbá a híres vielicskai só­bánya emelői, taposókerekei, járgányai és egyéb, jó­részt XVI—XVIII. századi berende­zései. Áttekintésünk igen hiányos. Nem szóltunk az olasz múzeu­mokban őrzött Torricelli- és Volta-ereklyékről, a göteborgi gyűjteményről és a magyar műemlékvédelemnek lapunk múlt évi 11. számában röviden ismertetett kincseiről. Szándé­kunk azonban csak az volt, hogy a műszaki múzeum oly­kor feledésbe merülő eszméjé­re ismét felhívjuk a figyel­met. ENDREI WALTER Működőképes vízemelő taposókerék a vlelicskai sóbányában. (16. század.) Lumiére első filmfelvevője (1894). Guericke magdeburgi féltekés légszivattyúja (1663). Diesel első motorja (1897). Pascal számológépe. FRISSÍTŐ! PÁLYÁZATUNK 3. FORDULÓJA Xvn. ÉVFOLYAM, 13. SZÁM. ARA: 1­60 FORINT 1958. JÚLIUS É­­I A MŰSZAKI ÉS TERMÉSZETTUDOMÁNYI EGYESÜLETEK SZÖVETSÉGE LAPJA ) Miről beszélnek a külkereskedelemben dolgozó műszakiak? — Katalógus? Minek az? Szállítási határidők a villamosiparban — Vákuumos acélolvasztás Utazás a mutatók körül — Sugárvédő építési anyagok — Relativisztikus rakéták A brüsszeli világkiállítást az MTESZ egyesületeinek szak­értői is megtekintették. Fel­kerestük a tíz főből álló cso­port három tagját és megkér­tük, beszéljenek a kiállításon k­ látott nyugati technikai újdon­ságokkal kapcsolatos tapasz­talataikról. Ancsini Andor, a HŐTERV létesítményi főmérnöke sze­rint a kiállításon a legmeg­­kapóbbak az egyes épületek, amelyek számos, rendkívül ér­dekes, új megoldással készül­tek és építészmérnökök szá­mára különösen tanulságosak. — Mit látott az egyes pavi­lonokban? — Az egyes államok kiállí­tásai közül a szovjet pavilon volt a leglátogatottabb és külö­nösen a három szputnyikot csodálták sokan. Az Egyesült Államok kiállításán a „Cirka­-ráma”-rendszerű filmnek volt­­ nagy sikere, amely teljesen­­ körbe vetítette a képet. Ti­­­­zenegy részre van osztva és minden osztás vonalából vetí­tik a szemben levő vászon­részre az egyes képrészeket. A film hatása ily módon szó­­szerint véve is szédítő az egyes jeleneteknél.­­ Az angol kiállítás szak­mai szempontból is rendkívül érdekes volt számomra, mert kiállították az első 500 000 kW teljesítményű HINKLEY POINT-i atomerőmű modell­jét, körülbelül 1:10 léptékben, tehát a látogatók sétálhattak az egyes épületek között és az ablakokon betekintve, láthat­ták a belső berendezéseket. A modell alapterülete körül­belül 20x30 méter volt.­­ A svájci pavilonban egy 100 000 kW teljesítményű monoblock-erőmű 1:20 léptékű modelljét állították ki, ahol a kazánokban termelt gőz nyo­mása 170 ata és hőmérséklete 600 C°.­­ Említésre méltó még, hogy több kiállított berende­zés körül 10—20 telefonkészü­léket helyeztek el. Ezek segít­ségével a magyarázószöveget a látogatók magnetofonszalag­ról hallgathatták. A telefono­kon négy billentyű volt, ame­lyeken a kívánt nyelvű szöve­get kapcsolhatták. Bánóczy György mérnök, az ÉVITERV irodavezetője a Ma­gyar Elektrotechnikai Egyesü­let részéről vett részt a társas­­utazáson. — Engem elsősorban a vi­lágítástechnikai pavilonok ér­dekeltek. Őszintén megmon­dom, rendkívüli villamos­berendezést nem láttam a vi­lágkiállításon. Az igazsághoz tartozik az, hogy a belgák és mások kiállítottak olyan ber­en­­dezéseket, készülékeket, ame­lyekről idehaza sokat beszél­nek a villamossági szakembe­rek és sokat is tesznek meg­valósításuk érdekében. — Láttam a műanyagtoko­­zott elosztóberendezést, amely nálunk kísérleti stádiumban van. Előnye: teljesen érintés­biztos. Bemutattak ugyancsak a belgák egy műanyag-toko­zott elosztóberendezést, amely­nek fedele átlátszó műanyag­ból volt. Az az előnye, hogy a fedőlapot nem kell leszedni, a belső berendezés ellenőrzése a szekrény bontása nélkül is lehetséges. A harmadik fajta, belga gyártmányú elosztó­berendezés vaslemezből ké­szült, de fedőlapja sík plexi­üveg volt.­­ Az amerikai pavilonban a világítás számára, a meny­­nyezeten miniatűr síncsatornás energia-elosztási rendszert szereltek fel. A sínre rá lehet csatlakoztatni a kart és a lámpatesteket. A kiállítási termekben a tárgyak, ipari üzemekben a munkahelyek megvilágítására alkalmas ez a módszer. Nálunk a VIL­­LESZ-nél kifejlesztés alatt van a fokozott sínes energia­elosztási rendszer, amely né­mileg eltér az előbbi amerikai módszertől.­­ Ha a készülékek között nem is akadt szenzációs, a belgák világítástechnikájáról elismeréssel kell szólni. Na­gyon impozáns volt az 50 mé­ter magas oszlopokon elhelye­zett higanygőzlámpa-rendszer. A négylevelű lóhere alakú testeken alul helyezték el az égőtesteket, amelyek 50 lux megvilágítást adtak.­­ A belgák az utcák, terek megvilágítására sokféle tí­pusú, alakú lámpatesteket al­kalmaznak. A főbb útvonala­kon a fénycsöves falikar mel­lett 1—2 sor higanygőzlámpa is ontotta a fényt, máshol va­lóságos égőfüzérek világítot­ták be az utcát és teret. — A kiállításon, az egyes pavilonokban, például a belga csarnokban, majdnem kizáró­lag az úgynevezett „spot­lámpák világítottak. Nálunk az Egyesült Izzóban most kez­dik gyártani ezt a belülről tükrözött ballonú égőfajtát, amely kirakatok, kiállítási ter­mek megvilágítására kitűnően alkalmas, mert irányított fényt ad, nem szükséges hozzá tükröző reflektor. Ludwig Győző műegyetemi adjunktus a Méréstechnikai és Automatizálási Tudományos Egyesület részéről utazott Brüsszelbe. — Elsősorban a műszerek érdekeltek és sajnálattal ta­pasztaltam, hogy a prospek­tusokból, szakkönyvekből is­mert műszereket nem állítot­ták ki a világszerte ismert külföldi cégek. Egy kis csaló­dást éreztem, amikor végig­szaladtam a kiállításon. Meg­lepő volt az is, hogy kevés gép volt az amerikai pavilon­ban, míg a szocialista államok kiállítási termeiben a leg­újabb készítményeket láthat­tuk be választékban. Nagyon lenyűgöző volt a „tudomány pavilonja”, amelyben a kü­lönböző nemzetek állították ki berendezéseiket, felszerelései­ket. Különösen tetszettek itt a gombnyomásra működő de­monstráló eszközök.­­ Érdekes volt az angol pavilonban a „Stantec Zebra” nevű elektronikus gép, amely angol, német, francia és fla­­mand nyelven írásban adta meg önéletrajzát. — Láttuk a történelemtudó elektronikus agyat is. Sajnos, ez számunkra csalódást oko­zott, mert magyar történelem­ből megbukott — tette még hozzá Ludwig adjunktus. V. I. A Hinkley Point-i atomerőmű modellje

Next