Műszaki Élet, 1959. július-december (14. évfolyam, 14-26. szám)

1959-09-17 / 19. szám

A műszaki fejlesztés iránya 44. HŰTŐIPAR lank. Persze ilyen berendező­Olyan jelentős élelmiszer­ (mélyhűtés) is, mivel az így iparral rendelkező országban, kezelt élelmiszerek megtart­­mint hazánk, kétségtelenül jók .C-vitamin tartalmukat, rendkívül fontos a hűtéstech- Svédországban például évente inka fejlődése. Mi tehát a 15—20 százalékkal növekszik világszínvonal a hűtőiparban? a gyorsfagyasztott áruk meny­­e— ezzel a kérdéssel fordul e nyisége. Ez gyakorlatilag azt tűnk dr. Róbert Pálhoz, a jelenti, hogy a gyorsfagyasz- Hűtőipari Igazgatóság vezető- tás alkalmazási területét egy­kétez­­re szélesebb körökre terjesz-Ha a nemzetközi fejlődést tilt ki. A legfontosabb törek­­figyeljük — kezdte válaszát v és az, hogy a gyorsfagyasz­­ó Dr. Róbert Pál —, azt látjuk, tett áruk minőségét minél hoggy a második világháború jobban emeljék. E törekvés után egyre inkább előtérbe érdekes példáját láthattam kerültek a biológiailag értéke- nemrégiben Svédországban. Itt jobb élelmiszerek — így a a borsótermelést a feldolgozó hús, tej, vaj, tojás, gyümölcs gyárak közelében telepítik, s­­— s ezeknek tartósításában a gyár közelében történik a döntő szerepe van a hűtésnek borsó cséplése, fejtése. A bor­es a fagyasztásnak. Ez az oka sószerek ezután vízsugárral annak, hogy a hűtőipar fej­­csőrendszerben kerülnek a fedése a második világháború gyárba. A feldolgozásra kerü­­után rendkívüli mértékben lő borsó általában 3 órával a szedés után már fagyasztásra kerül. Mondanom sem kell, meggyorsult, hogy a gyorsfeldolgozás és le­­fagyasztás meggátolja a nyers­ Mindenekelőtt talán arról anyag minőségcsökkenését és beszéljünk, hogy a közvetett biztosítja az egészen­ kiváló hűtés (sólé) szerepét a hűtő- gyorsfagyasztott készítményi iparban jórészt átvette a köz­vetlen elpárologtatási rend­ A gyorsfagyasztási eljárás­­szerű hűtés, mivel az ilyen­hoz egyébként ma már igen berendezéshez kevesebb cső- nagy teljesítményű berendezé­­re van szükség, és a sólének­seket alkalmaznak. Ma már mint hűtőközegnek elmarad olyan borsófagyasztók berende­­zása következtében a korfő­­zések is vannak, amelyeknek zió okozta jelentős karbon- teljesítménye 150 t/24 h. En­nek nagyságát talán akkor tudjuk értékelni, ha elgoná­só rendszernél ma már sok dőljük, hogy egyetlen ilyen tartás is elmarad. A közvetlen elpárologtató­helyen ammóniák hűtőközeg berendezés 6 nap alatt terme­­helyett freont használnak. Itt­­ meg azt a mennyiséget, kell még megemlíteni a hő- amit mi egy idényben terme­kicserélők területén mutat­kozó új irányokat is: sima­csöves elpárologtatók helyett spirál és hosszbordás batté­riák beállítása, amelyek a kisebb vasanyag-igény mel­lett kisebb ammóniák-igényt is jelentenek. Igen gyakoriak ma már, különösen kisebb hű­­tőtermekben — a ventilláto­rokkal egybeépített hőkicseré­­lők, úgynevezett unit coole­­rok. A gépi berendezésekben ál­talános jelenség a többhenge­res, gyorsjáratú, kis energia­igényű, kis súlyú kompresszo­rok alkalmazása. Az utóbbi időben néhány hűtőházat ro­tációs kompresszorral láttak el. Ennek elsősorban az az előnye, hogy a gépház lénye­gesen kisebb teret igényel, mivel a hűtőházak jórészt forgalmi gócpontokban, kikö­tőkben stb. épülnek, a hely­megtakarítás rendkívül fon­tos és jelentős. De mondjunk néhány szót magukról a hűtőházakról is. Elsősorban azt szeretném hangsúlyozni, hogy külföldön elsősorban a célszerű elren­dezést, a gazdaságos építke­zést tartják szem előtt, s az esztétikai szempontok csak másodsorban érvényesülnek. Ami a lényeget illeti, telje­sen elhagyták a zárt rendsze­rű­­hűtőházakat, mivel a hűtő­ajtók befagyása rengeteg kel­lemetlenséget és bajt oko­zott. Ehelyett nyitott közleke­dő utakkal rendelkező, abla­kokkal ellátott hűtőházakat építenek, mert ezekben a kül­ső légtérrel való érintkezés a hűtőajtók lefagyását meg­szünteti, anélkül, hogy a hű­tőház energiaigénye a nyitott rendszer következtében emel­kedne. Mint új tendenciát, meg kell említenünk a földszintes hűtőházak térhódítását is. Előnyük, hogy az előgyártott elemek alkalmazásának tág teret enged s főleg nagyobb lehetőséget nyújt a teljesen gépesített anyagmozgatásnak is. Ilyen rendszerű hűtőháza­kat főleg ott létesítenek, ahol nagy és főleg gyors anyag­­mozgatással számolnak. Igen jelentős az a fejlődés, amit a hús kezelésének tech­nológiájában a gyorselőhűtő alagutakkal elértek. Ezeknek alkalmazása a hús súlyveszte­ségét 12,1 százalékkal csök­kenti, amit azáltal érnek el, hogy a hús a vágás után pi­hentetés nélkül, azonnal gyors légáramlásé, 0—4 C fok körüli hőmérsékletű alagutakba ke­rül. A gyorsfagyasztás Világszerte egyre gyorsab­ban terjed a gyorsfagyasztás sok beállítása csak akkor gaz­daságos, ha gyors és folyama­tos, nyersanyag-szállítást is le­het biztosítani. A hűtőlánc A hűtött és fagyasztott áruk minőségét biztosítani csak ak­kor lehet, ha az áru útja a hűtőháztól a fogyasztóig a mesterséges hűtés igénybevé­tele útján történik. Ezért a baráti és kapitalista államok­ban egyre nagyobb súlyt he­lyeznek a különböző hűtő szállítóeszközök minél na­gyobb számban való beállítá­sára. A hűtővagonok hűtési megoldásánál a szárazjég al­kalmazásától a gépi hűtésig és az eutektikus patronok használatáig szinte minden alkalmazási móddal találko­zunk, s hasonló a helyzet a hűtőautóknál is. Minden na­gyobb hűtőház és élelmiszer­üzem saját gépkocsiparkkal rendelkezik, s így biztosítja, hogy a kellőképpen hűtött és fagyasztott árut a helytelen szállítás ne tegye fogyasztás­ra alkalmatlanná. Ami a háztartási hűtőgépe­ket — a hűtőlánc utolsó állo­mását — illeti, általános tö­rekvés a hermetikus komp­resszorok alkalmazása. Ha a külföldi példákat nézzük — fejezte be dr.­ Róbert Pál ipar­­igaz­gató — azt látjuk, hogy a hűtőipar technikai és techno­lógiai vonalon egyaránt erő­teljesen fejlődik. Navigare necesse est­e ha­lózni szükséges, és nemcsak a rómaiak idejében volt szüksé­ges, hanem a kereskedelmi ha­józás ma is az áruszállítás leg­gazdaságosabb módja. A hajó­zás gazdaságosságát jelentősen bef­oly­ásol­ja azonban két kö­rülmény: a hajó befogadóké­pessége és az áruszállítás se­­bessége, ami nemcsak a hajó sebességétől, hanem külső kö­rülményektől, például az idő­járástól is függ. Egy nagy ha­jó sok árut szállít, ezért jelen­tős értéket képvisel és nagy létszámú személyzet szükséges az üzemeltetéséhez. Igen nagy tehát a hajó vezetőjét és kor­mányosát terhelő felelősség. A hajózásnak biztonságosnak és kockázatmentesnek kell lennie. Érthető tehát az a törekvés, hogy minden időben megpró­bálták a technika új eredmé­nyeit alkalmazni a hajózás biz­tonságának növelésére. A második világháború ide­­jén kezdték a hadviselő felek alkalmazni a rádióhullámokat tengeralattjárók és repülőgé­pek észlelésére. Az elvet — mármint azt, hogy a rádióhul­lámok a különböző közegek határfelületéről visszaverőd­nek — már régebben is ismer­ték. Gyakorlati alkalmazására azonban csak a mikrohullámú technika kifejlesztése után ke­rülhetett sor, mert a gyakor­ Ut MAGYAR EREDMÉNYEK lat számára felhasználható energia-visszaverődés csak ak­­kor jön létre, ha az alkalmazott rádióhullámok hullámhossza az észlelni kívánt tárgy mé­reteivel összemérhető. Ezenkí­vül az ilyen rövid hullámhosz­­szú rezgések már a fényhez hasonló módon viselkednek, tehát parabolatükör segítségé­vel egyetlen sugárnyalábba koncentrálhatok, fókuszálha­tok. Az ez elven működő rá­diólokátorok, vagy ahogy az angolok elnevezték, radarké­szülékek, különösen a hajózás számára nagy jelentőségűek. Ilyen készülék ernyőjén, épp­úgy mint a televízió vevő er­nyőjén a kép, kirajzolódik a hajó környezetének térképe, amelyről a hajó kormányosa bármikor, a legnagyobb köd­ben éppúgy, mint éjjel, a va­lósággal arányos léptékben le­­olvashatja a hajó környezeté­ben levő tárgyak távolságát és irányát. Magyarországon a Finomme­chanikai Vállalat tervezett ha­­józási célokra alkalmas loká­tort és sorozatgyártását az eredményes kísérletek után, ez évben kezdte meg, részben ha­zai, részben pedig exportigé­nyek kielégítésére. Nemcsak tengeri hajók tudják eredmé­nyesen használni a lokátort, a folyami hajók kormányzása szempontjából a jó látási vi­szonyok még inkább szüksége­sek. Középnagy folyókon, ami­lyen például a Duna vagy Rajna, a hajózási út igen kes­keny, ezért pontosan betartan­dó. A kormányos munkájához állandóan szükség van a hajók és a parti műtárgyak pontos látására, ezért a sűrű köd a folyamokon a hajózást megbé­nítja. A nyári időszak kivéte­lével a Dunán gyakori jelenség a kora reggeli köd. Az emiatt kiesett hajózási órák a­ magyar népgazdaságnak is súlyos ká­rokat okoznak. Másrészt azon­ban a folyami hajózás a loká­torokkal szemben lényegesen nagyobb igényt támaszt, mint a tengeri hajózás. Az egyik leg­nehezebben teljesíthető köve­telmény a legkisebb észlelési távolsággal függ össze. Amíg a tengeri hajónál teljesen ki­elégítő, ha a lokátorral még észrevehető legközelebbi tárgy 70 méter távolságra van a lo­kátor antennájától, addig fo­lyami hajókra szerelt lokáto­roknál a legkisebb észlelési tá­volságra 10 méter a követel­mény, mert a folyókon gyakori eset éshogy a hajó és a partra-A Balaton középső szakaszának képe a készülék ernyőjén az 5 mérföldes sávban. A kép közepén levő pont a hajó helye, ahonnan a felvétel történt. Balra felül lát­szik a tihanyi félsziget alsó part­vonala, jobbra felül a szántódi rév mólója és a földvári félsziget. A kép jobb alsó sarkában a közelgő vihar látható elmosódott folt for­májában. hát különösen jól visszaverik, így ezek a környezetük által visszavert egyéb reflexiók kö­zül jól felismerhetők. Ezenkí­vül pontos térképet kell készí­teni, amely a tereptárgyakat lokátoros szemszögből ábrázol­ja, a lokátort használó sze­mélyzetet ki kell képezni a ké­szülék használatára. A lokátor használatára támaszkodó kor­mányzás eltér a kormányzás eddigi gyakorlatától, ezért a hajó személyzete sok esetben idegenkedik a készülék hasz­nálatától. A magyar berendezés anten­nája a vízszintes síkban para­bolatükörrel l°-os szögbe kon­centrált, igen rövid, 0,15 mik­­roszekundumig tartó impulzu­sokat bocsát ki a 3 cm-es hul­lámhosszon, másodpercenként ezerszer. Az adóimpulzus kibo­ HAJÓLOKÁTOR csatásával egyidőben a készo­nat között mindössze 10 méter távolság van a kijelölt hajózá­si útvonalon. Európában még csak a Rajnán közlekednek fo­lyami hajók minden időkérő lo­kátorok segítségével. Ahhoz, hogy a Dunán is hasonló le­gyen a helyzet, még jelentős beruházásokra van szükség. Nem elég ugyanis a hajókat felszerelni a fokozott követel­ményeket is jól kielégítő loká­torokkal, hanem a bójákat, parti műtárgyakat, hídpillére­­ket fel kell szerelni szögreflek­torokkal, amelyek a lokátorok által kibocsátott rádióhullámo­ lék 30 cm átmérőjű katódsu­­gárcsövének közepéről az elektronnyaláb egyenletes se­bességgel elindul az ernyő szé­le felé, abba az irányba, amer­re az antenna éppen sugároz. Az elektronnyaláb intenzitása olyan kicsi, hogy az ernyő fluo­reszkáló bevonatát nem vil­lantja fel. Ha az adóimpulzus kibocsátását követő időben az antennára a tárgyról vissza­vert jel visszaérkezik, ez a ké­szülék vevőjére jutva megnö­veli az elektronnyaláb inten­zitását, és a reflexiók beérke­zésének idejére a katódsugár­cső ernyőjét megvilágítja. A fényfolt helyének az ernyő kö­zéppontjától való távolsága arányos a reflektáló tárgynak a hajótól való távolságával. Az antenna 30 fordulattal percen­ként körbe forog, ezalatt a fent leírt műveletet a készülék a vízszintes síkban minden irányban elvégzi. A képcső fluoreszkáló bevonatának után­­világítása olyan nagy, hogy az antenna egy körülfordulásá­­nak időtartamáig a fényfoltok láthatók maradnak, így a kor­mányos szeme előtt kirajzoló­dik a hajó környezetének pon­tos képe, mint ahogy az az áb­rán is látható. A magyar be­rendezésen a távolsági lépték 3 fokozatban változtatható, mégpedig úgy, hogy a legna­gyobb észlelési távolság 1, 5, il­letve 25 tengeri mérföld le­gyen (1 tengeri mérföld , 1,65 km). A legkisebb észlelé­si távolság az 1 mérföldes sáv­ban 35 méter, ezen a távolsá­gon túl egy mentőcsónak vagy bója a készülék ernyőjén már jól látható, nyomot hagy. A hajólokátor nemcsak elő­kelő helyet foglal el a hajózási műszerek között, hanem ma­gas műszaki színvonalat igény­lő termékkel gazdagítja a ma­gyar műszeripar gyártmányai­nak sorát, ami megfelel jelen­legi iparpolitikánk célkitűzései­­nek és népgazdasági szempont­ból sem lebecsülhető jelentő­ségű. DÁNYI DEZSŐ Az impulzusokat kibocsátó adó­készülék, mely a hajó fedélzetén egy külön árbocon nyert elhe­lyezést. Jól látható felül a sajt­alakú antenna, mely állandóan körbe forog. ANYAGTAKARÉKOSSÁC. m­nr A kétkedők bizalmatlansá­gának eloszlatására a gya­korlati bemutatás kétségtele­nül a legmeggyőzőbb érv. Ehhez folyamodtak nemrég a Prés- és Kovácsoltáru­­gyárban (PRÉKO) is, ahol 10 nagyüzem mintegy 45 szakembere előtt mutattak be egy új eljárást: a nagy­nyomású hidraulikus fevétle­­nítést, ami kifejezetten a süllyesztékes kovácsiparban jelent majd igen nagy előnyt. Érdeklődésünkre Metes Lajos, a Szerszámgépfejlesz­tő Intézet mérnöke elmon­dotta, hogy szovjet dokumen­táció alapján másfél évvel ezelőtt kezdett hozzá az inté­zetben a kísérletekhez. Ná­lunk is — mint általában szerte az országban — gáz­tüzelésű kemencékben izzít­ják a kovácsolandó darabo­kat és azok felületén a gáz hatására 0,5—1 mm, vagy még vastagabb vasoxid réteg (reve) keletkezik. A kisebb darabokat hevítés után víz­­be mártják, majd földhöz, vagy kemény tárgyhoz ütö­­getik, hogy a lehűlt felületes­ megrepedezett revétől meg­szabaduljanak. Ez azonban csak részben sikerül — amellett lassú, fárasztó folya­mat — és amikor az izzó da­rabot a süllyesztékbe teszik, a reve sok helyen belesajto­­lódik az anyagba. Ezért kénytelenek mindenütt jelen­tős anyagráhagyással dol­gozni. Nagynyomású vízfüggöny Az új eljárás kísérletei most végül sikerrel jártak, amiről a bemutatón is meg­győződhettünk. A PREKO- ban lévő 800 tonnás funkciós préshez ma már futószalagon érkeznek a kemencéből a csapágyak nyers izzó da­rabjai. Közben áthaladnak a nagynyomású hidraulikus revétlenítőn, mégpedig egy 100—120 at. nyomású vízfüg­gönyön keresztül. A berende­zésben 600 mm átmérőjű koralakra hajlított­ csőre szerelt 11 fúvóka szórja a vi­zet a kör közepén megfelelő sebességgel átmenő darabok­ra úgy, hogy a vízsugár op­timális beesési szöge 75—85 fok között legyen. Ennek ha­tására a reve gyakorlati­lag teljesen leválik a felületről és tiszta, revementes darabok kerülnek a süllyesztékbe. . Az eljárás előnyei? Igen jelentősek. Nincs revebent o­­rvódás, tehát a tervezett ko­­vácsolási ráhagyás erősen csökkenthető. A vevementes meleg anyag súrlódási értéke kisebb, ezért könnyebben szétoszlik a süllyesztékben. Kisebb koptató hatást gyako­rol a süllyesztékre, ezzel nö­veli annak élettartamát. Amellett rövidebb lesz a forgácsolási idő, kevesebb szerszám szükséges és nem utolsósorban gyorsabb és könnyebb lesz a munka. Pél­dául a kísérleti berendezés­nél már nem szükséges, mint eddig, műszakonként közel 1000 darab, egyenként 3 kg súlyú csapágyanyagot a mun­kásnak odaütögetni, hogy le­verje a tevét. Pontos üzemi adatok még nem állnak rendelkezésre, de, ha a szovjet eredményeket vesszük alapul, akkor csupán a szerszámt­artósság szem­pontjából 230—300 százalékos növekedéssel lehet számolni. Tekintettel arra, hogy a szó­­banforgó csapágy gyűrűfaj­tából a PREKO-ban 1500 tonnát gyártanak egy év alatt, az előzetes gazdaságos­­sági számítások szerint mint­egy 2 millió forint szerszám, 1,3 millió forint értékű go­­lyóscsapágy-anyag és számot­tevő forgácsolási megtakarí­tás is jelentkezni fog évente. Hiányzik a felső támogatás Szűcs Imre, a Prés- és Ko­­vácsoltárugyár főtechnológu­sa úgy nyilatkozott, hogy az eddigi eredmények kielégí­­tőek és üzemükben még to­vábbi 4 hasonló egységet fognak rövidesen felállítani. A berendezés elkészítése egy­szerű, olcsó és mielőbb érde­mes lenne másutt is bevezet­ni, különösen ott, ahol alako­sabb darabok süllyesztékes sajtolása folyik; az új rend­szerű fevétlenítőt sok­rétű üzemi tapasztalatok alapján ily módon tovább lehet majd tökéletesíteni. Ezzel mi is teljes mérték­ben egyetértünk, de meg kell jegyeznünk, hogy igen hiányoltuk a bemutatón a fő­hatóság képviselőjét és még valamit. Azt, hogy tudtunk­­kal a kovácsolóiparnak még ma sincsen ügyintéző szakre­ferense a KGM-ben. SARBÓ GYÖRGY Lengyelországban jövőre orszá­gos leltározás lesz, amely kiter­jed a lengyel állam egész ingó és ingatlan vagyonára. Eddig kö­rülbelül tízezer leltározási szak­embert képeztek ki tanfolyamo­kon. Az első próbaleltározást a lengyel vegyiparban már meg­kezdték. (MTI) Hivatalos közlés szerint Jordá­nia déli részén gazdag réz és mangánérc lelőhelyekre bukkan­tak. (Neue Zürcher Zeitung) Csehszlovákia építőanyagipará­nak fejlesztésére 3 év alatt több mint 10 milliárd koronát fordíta­nak majd, s ezzel kapacitását megkétszerezi. (Rudé Praven A Német Demokratikus Köz­társaság a következő hét éves ter­ve során meg kívánja kettőzni villamosenergia termelését. (Neues Deutschland) Sajtóértesülések szerint az első félévben 78 milliárd lírát tettek ki Olaszországban a külföldi tőkebe­ruházások, s ezzel 30 százalékkal növekedtek az elmúlt év hasonló időszakához viszonyítva. (Finan­cial Times) Az Angol Országos Széntanács az elkövetkezendő 12 hónapon belül 60 tárna bezárását tervezi. (Financial Times) Bécsi jelentés szerint Ausztria az év első felében 1550 millió Schilling értékű árut importált az európai szocialista államokból, a múlt évi 1263 millióval szemben. Ausztria behozatalának 11,1, kivi­telének pedig 12­6 százaléka jut a­­ szocialista országokra. i­n­ Mindenkit Érdekel . Az elmúlt két hétben a következő, az ipart érintő rendelkezések jelentek meg. Építésügyi Értesítő: az építési kivitelezési értékhatárokról rendel­kezik a 80/1959. (Ép. Ért. 36.) É. M. számú utasítás. Erdészeti Értesítő: Az állami erdőgazdaságok és bányászati trösz­tök, valamint Vállalatok között a bányászati faanyagokkal kapcsolatos mennyiségi és minőségi kifogások szakértői felülvizsgálatáról szól­­A nehézipari miniszter és az országos erdészeti főigazgató 43/1959. (Érd. I. 36.) OEF számú együttes utasítása. Kohó- és Gépipari Közlöny: Az új terv- és prémiumrendszert tar­talmazza a 9215/1959. KGM számú utasítás. Az említett utasítás végre­hajtásáról szól a 9216/1959. KGM számú utasítás. Munkaügyi Közlöny: a függőpályák üzemére vonatkozó baleset­­elhárító és egészségvédő óvórendszabály életbeléptetését rendeli el a 124/1959. (20—21.) Mű. M. számú utasítás. Nehézipari Értesítő: Az 1960. évi vegyipari vállalati és ágazati tervjavaslat elkészítését szabályozza a 74/1959. N­M számú utasítás. Magyar Közlöny: Az állami beruházások műszaki tervezéséről szól a 9/1959. (IX. 1.) É. M. számú rendelet. A párt-, állami és tömegszervezeti ösztöndíjasok technikumi okta­tását szabályozza a 7/1959. (IX. 1.) M. M. számú rendelet. Felsőfokú munkavédelmi tanfolyam létesítését rendeli el az 1028/1959. (VIII. 27.) Korm. sz. rendelet.

Next