Műszaki Élet, 1960. július-december (15. évfolyam, 14-26. szám)

1960-07-07 / 14. szám

Megoldható problémák: Ebben a számunkban egy olyan iparág problémáival foglalkozunk, amelyről bizony eddig kevés szó esett lapunkban, a téglaiparról. Melyek — az iparágban dolgozó szakemberek véleménye szerint — az iparág legégetőbb kérdései? Harc a létért Néhány nagyobb budapesti tég­lagyárat — és egy-két vidékit is — a bezárás veszélye fenyeget. Arról van ugyanis szó, hogy a gyorsan terjeszkedő város lassan­ként eléri, vagy megközelíti a bá­nya területét, és ezért — városren­dezési és esztétikai okokból — a főváros, illetve néhány kisebb vi­déki város néhány éven belül be akarja záratni ezeket a bányákat. Ez a probléma nem új, egyes bá­nyák esetében már 25 éve folyik a vita. Kétségtelen, akik be akarják zá­ratni a bányákat, azoknak — a maguk szempontjából — igazuk van. Igen ám, de a főváros hasz­nálja fel a téglagyárak termelésé­nek 25 százalékát, nem is szólva arról, hogy a bezárandó bányák termelik a cserépszükséglet na­gyobbik részét. S ha a bányákat bezárják, honnan fogják szállíta­ni a szükséges építési anyagokat? Mert egy-egy újabb téglagyár fel­építése 300—400 millió forint, s nagyon is kérdéses, hogy ez az ösz­­szeg rövid időn belül rendelkezés­re áll-e. A Fővárosi Tanács persze azt gondolja, hogy ez már az Épí­tésügyi Minisztérium gondja, a minisztérium viszont úgy látja, hogy a tanács csak nehezíti a munkáját. Nehéz persze megtalál­ni a kielégítő megoldást, pedig nagy népgazdasági érdekekről van Nem tudja a több kéz, mit csinál a bal? A téglaipar terve évről évre na­gyobb százalékban írja elő az üre­ges áru gyártását. A második öt­éves terv során már az egész ter­melés 50 százaléka, 15 év múlva pedig 75 százaléka üreges tégla lesz. Ha azonban kimegyünk a gyá­rakba, azt látjuk, hogy mindenfe­lé igen nagy készletek állnak üre­ges téglákból. S ez nem azért van így, mert a téglaipar terven felül teljesít, hanem azért, mert a kivi­telezők nem veszik át. Sőt! A tervező intézetek sem tervezik még be az üreges téglát, s így hiába nő a termelés az egyik oldalon, ezzel csak a készletek nö­vekszenek. Megjegyzés: a téglaipar is, az építőipar is, a tervező intézetek is az Építésügyi Minisztérium fel­ügyelete alá tartoznak. Nehezen mozdul az anyag A téglaiparban az önköltség 47 —53 százalékát teszi ki az anyag­mozgatás. Ez a szám elég plasz­tikus módon mutat rá a belső anyagmozgatás jelentőségére eb­ben az iparágban. S ezt a gondo­latot folytathatnánk úgy is, hogy a téglaiparban a gépek kapacitása lényegesen magasabb, mint a ter­melése, mivel vagy a kiszolgálás­sal vagy az elszállítással vannak problémák. A téglagyárak legtöbbjében még csak most térnek át a lóvontatás­ról a motoros vontatásra, de bi­zony még — igaz, hogy elvét­ve — kézi anyagmozgatással is találkozunk. A probléma megoldá­sa érdekében egyes gyárakban át akartak térni a hevederes szállí­tásra. De itt újra nehézségbe ütköztek. Gumi­hevedert — lévén import­cikk — igen nehéz kapni, a kender hevederes szállítószalag pedig még nem megfelelő. Egyes véle­mények szerint, amennyiben a kenderhevedert műanyaggal im­pregnálnák, megfelelne a célnak, a kísérletek azonban még nem fe­jeződtek be, s különben is nincs olyan üzem, amelyik vállalta vol­na a gyártást. Pedig a szállítósza­lagon való szállítással jobb minő­séget tudnának elérni, nem is szól­va arról, hogy így az önköltség lé­nyegesen csökken. Ez pedig meg­érné a kísérletek költségét. Amikor a rossz szén is jó lenne A téglaipar kemencéinek a fűté­sére megfelelő lenne a rosszabb minőségű szén is. Ha volna. Újab­­ban ugyanis a téglagyárak csak egészen rossz minőségű szenet, vagy pedig drága jó szenet kap­nak. Rossznyelvek szerint azért, mert a szénbányák is és az erő­művek is a Nehézipari Miniszté­riumhoz tartoznak. Ez a gyakorlat persze a tégla­gyáraknak kissé sokba kerül, mert így 1000 darab tégla égetéséhez szükséges 1 millió kalória 113 fo­rintba kerül, holott ha rosszabb minőségű szenet kapnának, akkor csak 46 forintba kerülne. Ha valakinek rosszabb minősé­gű szén kell, azt sem kaphat? Végül: a karbantartás Szóljunk még néhány szót a karbantartásról is. A téglaiparnak volt egy olyan vállalata, amely al­katrészeket gyártott. Sajnos úgy találta, hogy a gépgyártás kifize­tődőbb. Azóta gépeket gyárt, és a TMK csak a legnagyobb utánjárás után jut a megfelelő alkatrészek­hez. Sajnos ilyen szemlélettel másutt is lehet találkozni. Az öntödékben is. A szórónyílás zárófedelének le­­öntése például sajnos nem túl ki­fizetődő munka, ezért azután nem is nagyon lehet vállalatot találni, amelyik elkészítse. Pedig ez is probléma. Ezeket mondották el a tégla­iparban dolgozó szakemberek. A problémák érdekesek, s azt hisz­­szük a megoldást is meg lehetne találni. Csehszlovákiában nagy beruházá­sokkal fejlesztik az élelmiszeripart. Porubán élelmiszeripari kombinát épül, amelynek húsfeldolgozó üzeme évente 30 ezer tonna hústerméket, tej­üzeme naponta 200 ezer liter tejet dolgoz fel, kenyérgyárban pedig évente 15 millió kenyér készül. Az NDK hétéves tervének időszaká­ban kiszélesítik az ország gázvezeték­hálózatát. A gáztermelést az 1958. évi 3,1 milliárd köbméterről 1965-ig 5,8 milliárdra növelik. Olasz és jugoszláv üzemek között 35 kooperációs egyezményt írtak alá. Tavaly Indonézia összkivitelének ér­téke 9,9 milliárd rúpia volt, amiből a nyersgumi-kivitel értéke 4,7 milliárdot tett ki. Téglaipar wv" MTESZ RENDEZVÉNYNAPTÁR­­ra Rendező szerv _______________Előadó Előadás címe Helye 7 BATE Tanulmányút az Ajkai Üveggyár megtekintésére Július 9, szombat Tanulmányút a Herendi Porcelángyár megtekintésére 6 TMTE Tanulmányút a Szegedi Ruhagyár és a Szegedi Bőrkonfekció megtekintésére Július 15, péntek 17.30 TMTE Fónyad Tibor Korszerű klímaberendezések tervezésének és alkalmazásának TH III. 339. szövődei tapasztalatai GTE Tanulmányi kirándulás az Ipari Műszergyárba Július 8, péntek 7 KATE Július 11, Hétfő Július 12, kedd 7 KATE Tanulmányút a Szegedi Textilkombinát megtekintésére 17.30 TMTE Mikesi György A széleszövés kérdései TH III. 340. Július 13. szerda 6 GTE Tanulmányi kirándulás az Esztergomi Szerszámgépgyár meg­tekintésére 2 MŰSZAKI ÉLET a, MNÉFMPMFÉÉ MM£M¥BF£4ß Nemrégiben hat műszaki tudo­mányos egyesület országos műsze­rezési konferenciát rendezett. A konferencián mintegy 500 szak­ember vett részt, akik az egyes szekciókban lefolytatott viták alapján több fontos és érdekes határozatot hoztak. Ezekből a ha­tározatokból ismertetünk néhá­nyat. A műszer-és automatika-elem gyártás színvonalának emelése A konferencia egyes szekciói­nak tárgyalásain a felhasználó szakemberek ismételten felvetet­ték, hogy a folyamatszabályozás­nál alkalmazott üzemgazdasági műszerek szerkezeti és kiviteli szempontból nem korszerűek. Ugyancsak sok kifogás merült fel a felhasznált szerkezeti anyagok­­kal kapcsolatosan. Mindez gya­kori üzemzavart okoz és oda ve­zet, hogy egyes felhasználók ok­kal, vagy ok nélkül ott is külföldi műszereket specifikálnak, ahol hazai típusok beszerezhetők len­nének. A konferencia ezzel kap­csolatban felajánlja a részvevő egyesületek messzemenő segítsé­gét a műszergyártó iparnak az­által, hogy megfelelő bizottságok a legfontosabb és leghasznosabb műszereket konstrukció, kivitel stb. szempontjából elbírálják és felkérik a műszeripar illetékes ve­zetőit, hogy ezen alapos bírálat alapján tegyenek lépéseket a gyártási hibák kiküszöbölésére, illetőleg az elavult típusok kor­szerűsítésére. A konferencia egyes ülésein konkrétan felmerült mi­nőségi észrevételeket a műszer­ipar vezetőihez továbbították az­zal a kéréssel, hogy az azok vizs­gálata alapján megtörtént intéz­kedésekről az érdekelt egyesülete­ket mielőbb tájékoztassák. A konferencia részvevői ezen­kívül aggályosnak tartják azt az egyébként jogszabályba is ütköző állapotot, hogy számos fontos üzemgazdasági műszer OMH- típusvizsgálat nélkül kerül forga­lomba. Ezért a konferencia feltét­lenül szükségesnek tartja, hogy az ipar egy éven belül gondoskod­jék egyes, az egyesületi szakbi­zottságok által különösen fontos­nak tartott üzemgazdasági műsze­rek OMH általi típusvizsgálatáról. Kívánatosnak mutatkozik ezen­kívül, hogy üzemi hitelesítésre szolgáló szekunder-normális mű­szereket a gyártó üzemek közvet­lenül OMH-bizonylat kíséretében szállítsanak üzemi ellenőrző labo­ratóriumok részére. A komplex műszerezés tervezési, szerelési és üzem­­behelyezési kérdései A konferencia megállapította, hogy a műszerezés és automatizá­lás igényeinek egyidejű és párhu­zamos felmerülése egy sor szak­területen számos, egymással ke­véssé koordinált és egyes részfel­adatok megoldását célzó szervezet kialakulásához vezetett, amely­nek eredményes együttműködése gyakran nehezen biztosítható. A technológia tervezéstől a szabá­lyozástechnikai berendezések vég­ső üzembehelyezéséig egy sor, egymástól független, különböző főhatóság alá tartozó és egymás­sal laza kapcsolatban levő szerv foglalkozik a feladattal, ami a megoldás súlyos elhúzódásához és gyakran a felelősség teljes elmo­sódásához vezet. Ez a körülmény a műszerezést és az automatizá­lást egyes területeken erősen gá­tolja. Más iparágakban, mint pél­dául az energiaiparban e kérdés szerencsés megoldást nyert, mert a különböző funkciókat egymással jól összehangolt, közös felügyelet alá tartozó szervek látják el. A külföldi irodalom e felada­tok szervezeti megoldásával ugyancsak sokat foglalkozik. A konferencia egyes részvevői a közelmúltban a Szovjetunióban tanulmányozták ezen kérdések megoldásait. Mindezek alapján a konferencia a következőket ja­vasolta: Az illetékes egyesületek tár­ják fel és foglalják rendszerbe a műszerezés tervezésével, szere­lésével­­és üzembehelyezésével foglalkozó szervek szervezeti megoldásait külföldi tapasztala­tok alapján és elsősorban a nemrég ismertté vált szovjetu­­­nióbeli tapasztalatok felhaszná­lásával. Az említett előnyös hazai megoldások és külföldi tapaszta­latok tanulmányozása alapján javaslatokat kell kidolgozni il­letékes szervekhez olyan szerelő és üzembehelyező szervezetekre, amelyek a műszerezés és az au­tomatizálás műszaki tervezésé­nek, szerelésének és felelős üzembehelyezésnek feladatait a gyártó tárca keretében, valamint egyes felhasználó tárcák területén gazdaságosan el tudják látni. A komplex műszerezés meg­tervezéséért és a kivitel műveze­téséért minden esetben az illeté­kes technológiai tervező intézet legyen felelős. A felszerelt berendezések karbantartása, szervize A záróülés határozata rámuta­tott arra a súlyos kárra, ame­lyet a műszerek és szabályozó berendezések karbantartásának hiánya az ország több milliárd forintos műszer­parkjában eddig okozott. Szükségesnek tartották hangsúlyozni, hogy megbízhatat­lanul működő műszerek és auto­­matikák több erkölcsi és anya­gi kárt okoznak, mint a műsze­rek teljes hiánya. A termelési folyamat mennyiségi, vagy mi­nőségi jellemzőit ellenőrző mű­szerek megbízhatatlansága az egész termelési folyamatot meg­bízhatatlanná teszi, veszélyezteti. A műszerek karbantartásának hiánya ezért a meghibásodott­ műszerek értékének sokszorosá­val károsítja meg a népgazda­ságot. A konferencia ezért különös fontosságot tulajdonított az ed­dig felszerelt és beépítésre kerü­lő műszerek rendszeres karban­tartásának és ennek megszerve­zésére különleges nyomatékkal hívta fel az illetékesek figyel­mét. Javaslatai a következők voltak. A géppark tervszerű megelőző karbantartásához hasonlóan or­szágosan rendeljék el „műszer TMK” megszervezését, minde­nütt, ahol a műszerpark értéke vagy különleges pontossági, m­egbízhatósági igénye ezt iga­zolttá teszi. A műszer-TMK szervezésére vonatkozó kor­mányjavaslat részleteit esetleg a Tárcaközi Műszerügyi Bizottság dolgoztassa ki és terjessze illeté­kes szervek elé. Nagy javítások és komplex berendezések karbantartására az egyes üzemek, vagy iparágak, valamint az ott alkalmazott be­rendezések jellegének megfele­lően kell szervezeti megoldást keresni, amely egyik esetben egy központi szervezet, más esetben üzemekbe decentralizált TMK- szervezet is lehet. Az eddigi tapasztalatok alap­ján a konferencia szükségesnek tartja, hogy a szervezeti formá­tól függetlenül a műszer­javító és karbantartó szervekhez szük­séges létszámot, béralapot és egységes bérezési rendszert, va­lamint mérőszobát és javító műhelyek berendezését közpon­tilag biztosítsák. A műszerkarbantartás egyes szervezeti formáitól teljesen füg­getlenül szükségesnek tartja a konferencia, hogy a műszergyártó ipar a jelenleg gyártott, vala­mint a használatban levő régeb­bi műszerek tartalék alkatrésze­it javítás céljaira folyamato­san rendelkezésre bocsássa és kereskedelmileg forgalomba hoz­za. Egyidejűleg rendezni kell rendszeresen importált műszerek tartalék alkatrészeinek a készle­tezését is. Foglalkozik még a határozati javaslat a műszaki fejlesztés ütemének fokozásával is, mert noha az utóbbi esztendőben je­lentős eredményeket értünk el, viszonylagos elmaradásunkat még nem sikerült behozni. Ép­pen ezért a konferencia azt ja­­vasolta, hogy az erre illetékes szervek vizsgálják felül a ma­gyar ipar műszerezését és auto­matizálását szol­gál­ó kutatási, fej­lesztési, tervezési és termelési bázisok jelenlegi felkészültségét és az előirányzott fejlesztési üte­met, annak érdekében, hogy az előttünk álló mind nagyobb és bonyolultabb feladatoknak ele­get tehessenek. Tetőfedő alumínium pigment Az aszfaltbevonatú lapos te­tők alatt a lakás a nyári hóna­pokban tűrhetetlenül meleg. Az aszfaltréteg maga is erősen fel­­melegszik, lassan lefolyik, elve­szíti illékony olajtartalmát, meg­repedezik és vízszigetelő képes­sége megszűnik. Megváltozik a helyzet, ha a tetőt burkoló aszfaltréteg felüle­tét alumínium pigmentből ké­szített festékszerű, az aszfalton is tapadó réteggel vonják be. Az alumínium kiváló fényvisz­­szaverő sajátságú, a mérések szerint a bevonat a tetőfelület­re jutó hőmennyiség 71 százalé­kát visszaveri, így nemcsak a tető alatti lakások túlzott fel­­melegedését akadályozzák meg, hanem az aszfaltburkolatú la­pos tető élettartama is növek­szik. Illl.VfilM­l/ITAir Lapunk 13. számában a „Tex­tilipar fejlesztéséért” érmek ki­osztásáról adtunk hírt. Az ér­mek átadásakor nem 500, hanem 5000 (ötezer) forintot kaptak a kitüntetettek.

Next