Műszaki Élet, 1960. július-december (15. évfolyam, 14-26. szám)
1960-07-21 / 15. szám
A PÁRTHATÁROZAT NYOMÁBAN Mit tesz az Építésügyi Minisztérium az építkezések koncentrálása érdekében? Nemrégiben jelent meg az MSZMP Központi Bizottságának határozata az építőipar feladatairól a második ötéves tervben. Ez a határozat a többi között kimondja, hogy az Országos Tervhivatal és az Építésügyi Minisztérium „a legnagyobb mértékben alkalmazzák az építési beruházásokra fordított anyagi eszközök és az építőipari kivitelezési kapacitások szervezeti, területi és időrendi összpontosításának elvét.” „Mit tesz ennek érdekében az Építésügyi Minisztérium? — ezzel a kérdéssel fordultunk Gerő Istvánhoz, az Építésügyi Minisztérium közgazdasági főosztályának vezetőjéhez. — A nemrégiben megjelent párthatározat egyik legfontosabb szempontja — kezdte válaszát Gerő István —, hogy a műszaki fejlődést, a technika haladását megfelelő szervezési intézkedésekkel is alá kívánja támasztani. Ezek közül az intézkedések közül talán a legfontosabb az, hogy az eddiginél nagyobb erővel kell biztosítani az építkezési munkák koncentrálását, vagyis a gyakorlatban is keresztül kell vinni azt az elvet, hogy csak annyi építkezéshez fogjunk hozzá, amennyit optimális idő alatt el tudunk végezni. Ismeretes ugyanis, hogy a beruházók lehetőségeinek korlátozott volta és sok más egyéb szempont miatt az építőipari vállalatok egyidőben túl sok építkezéshez kezdtek hozzá, s emiatt ezek az építkezések nagyon elhúzódtak. Ezen a helyzeten kell változtatni. Vállalati programozás — Történtek-e már intézkedések? — Igen. Először is bevezettük a vállalati programozási rendszert. Ez annyit jelent, hogy a vállalatnak fel kell mérnie a rendelkezésére álló erőket, és azt összhangba kell hozni a kivitelezendő építmények szükségleteivel. Mindezek alapján úgy kell a munkákat beütemeznie, hogy csak annyi építkezést vállaljon, amennyit a rendelkezésére álló erőforrások alapján biztosítani tud. A programba elsősorban a már folyamatban levő munkákat kell felvenni; első célunk az, hogy minden megkezdett építkezést a leggyorsabban befejezzük. Vállalataink új építkezést csak az ezután fennmaradó lehetőségeik alapján vállalnak. Az előbbi témához tartozik, hogy az 1961. évi program kialakítása úgy fog megtörténni az Országos Tervhivatal rendelete szerint, hogy a rendelkezésre álló beruházási kereteket elsősorban a folyamatban levő építkezések finanszírozására kell felhasználni, és ez is biztosítja, hogy tényleg csak annyi építkezéshez kezdjünk hozzá, ahányat optimális időben be is tudunk fejezni. Anyagi érdekeltség ■— Mennyiben lesznek anyagilag érdekeltek a vállalatok és a vállalati vezetők? — A legnehezebb probléma ezen a téren az volt, hogy az építési átfutási idő alakulását mutatókban is ki tudjuk fejezni. A kérdést azonban azt hiszem, sikerült megoldani. A múlt évben olyan matematikai rendszert vezettünk be, amely dinamikusan mutatja az építkezések átfutási idejének rövidülését vagy hoszszabbodását. E mutatók szerint az átfutási idő a múlt évben 1958- hoz képest 10 százalékkal csökkent. Az idei terv 8 százalék további csökkenést irányoz elő, és 1965-re 40—45 százalékos csökkenést szeretnénk elérni. A tavalyi kísérletek alapján ezt a mutatót már a tervbe is beépítettük, s ennek a tervnek a teljesítése vagy nem teljesítése anyagi következményeket von maga után. — Az egyes beruházók különleges kívánságai nem, állnak majd a koncentráció útjában? — Ezen a téren is igyekszünk az eddiginél is jobb megoldást találni. Arra gondoltunk, hogy például a kommunális beruházásoknak — elsősorban a lakásépítkezéseknek — minden területegységen egyetlen gazdaára legyen. Jelenleg az a helyzet, hogy például Tatabányán épít lakásokat a tanács is, a Nehézipari Minisztérium is, az Építésügyi Minisztérium is. Arra gondoltunk, hogy ilyen esetekben a beruházási kereteket kapja meg a tanács, ugyanakkor azonban a beruházási kereteket átadó hatóságoknak megmaradna az a joga, hogy az első bérlőt ők jelölhessék ki. Ez lehetővé tenné, hogy a város a terveknek megfelelően épüljön, és fejlődjön, ugyanakkor azonban a beruházó hatóságok is megkapnák a nekik szükséges lakásokat. De ha már ennél a témánál tartunk, tegyük hozzá mindjárt, hogy a koncentráció megkívánja azt is, hogy a kommunális létesítmények beruházása se forgácsolódjék szét. A jelenlegi tervezetek például 100 lakás építését olyan formában írják elő Szentesen, hogy évente 20 lakást építenének. Záhonyban évenként 30 lakás épülne, Cegléden egyik évben épül 30, azután egy sem, azután ismét 24. Mi azt szeretnénk, hogy egy-egy városban egyszerre építenék föl azt a lakásmennyiséget, amennyit számára az ötéves terv megszab, s akkor átmennénk a következő városba, így az adott tervidőszakon belül mindenütt felépülnének a lakások, azonban maga az építkezés gazdaságosabb volna. A szervezet •— Változik a szervezet is? — Bizonyos mértékig igen. Budapesten például az egyes építőipari vállalatokat úgy profilozzuk lakásépítő, ipariüzem-építő, kommunális építő vállalatokra, hogy ezek a vállalatok már profiljuk szerint is a munkák koncentrálását segítsék elő. E tervek megvalósítása persze még sok fáradságos és nehéz munkát igényel, az eddigi részeredmények azonban azt mutatják, hogy ezt a nehéznek látszó kérdést is sikerrel meg lehet oldani — fejezte be Gerő István főosztályvezető. Moszkvában, a Szovjetunió Tudományos Akadémiája mellett működik négy év óta a világ legnagyobb tudományos és technikai információs intézete. Ebbe az intézetbe a világ minden számbajövő tudományos folyóirata beérkezik. Az anyagot a fordítók, mérnökök és egyéb szakemberek 13 szakma szerint dolgozzák fel főleg kivonatok, referátumok formájában. Évente 10 ezer folyóiratból 400 ezer kivonatot bocsátanak az érdeklődők rendelkezésére. Csupán a kémia területén 6 ezer folyóiratot, sajtóterméket dolgoznak fel. Az intézet 20 szűkebb témakörből „Express-szolgálat"-ot tart fenn, melyekkel a népgazdaságilag legfontosabb iparágakat az eredeti munka megjelenése után legkésőbb három hónappal tájékoztatja az újdonságokról. Emellett az intézet folyamatosan kiegészíti az idegennyelvű szótárakat és fejleszti a dokumentáció módszereit. Az intézet 2300 állandó munkatársat és 20 000 külső fordítót foglalkoztat. Amerikai vélemények szerint a szovjet műszaki információ rendszere olyan jó, hogy sok esetben a szovjet szakemberek előbb ismerik az Egyesült Államokban született műszaki újdonságokat, mint az amerikaiak. Jellemző példa a dokumentáció jelentőségére, hogy egy amerikai vállalat 200 ezer dollárt fektetett kísérle Dokumentáció és szakirodalom telibe egy elektromos kapcsolási rendszer vizsgálatára, ötévi munka után jöttek rá, hogy az egész probléma megoldását közölte az egyik szovjet szaklap, még mielőtt a kísérleteket elkezdték volna. Amerikai vélemények szerint a kb. 1280 szovjet műszaki lapból 200-nak a teljes lefordítására feltltétlenül szükség lenne, de ez ideiig csupán 30-at fordítanak és az ezzel foglalkozó amerikai információs iroda mindössze 35 munkatárssal dolgozik. Az „American Chemical Society” a világszerte elterjedt „Chemical Abstracts” mellett most szándékozik bevezetni újabb információszolgálatát „Chemical Titles” címmel. Ez a lap nem referál, csak a címeket tartalmazza rendkívül könnyen áttekinthető csoportosításban, egészen új gépi adatfeldolgozási rendszer szerint. Nos ez a szolgálat már az első tervek szerint is 110 kémiai tárgyú szovjet szaklapot fog feldolgozni. Még egy jellemző példán illusztrálják nyugaton a szovjet szakirodalom ismeretének fontosságát. 1957 őszén, mikor a szovjet szputnyik megkezdte földkörüli útját, az amerikai rádiótechnikusoknak három nap kellett, míg a szputnyik adásait pontosan tudták venni. Csak később vették észre, hogy az egyik szovjet szaklap a mesterséges holdak számára kiválasztott frekvenciákat már 1957 júniusi és júliusi számában közölte. SZEITLI JÓZSEF Az űrkutatás napirendjén: a bolygóközi tér • Nagy és változatos az űrkutatás napirendje. Rengeteg kérdésre kérnek választ a tudósok és rengeteg újszerű műszert kell alkotni ahhoz, hogy e kérdésekre földi kísérleti eszközökkel valóban többé-kevésbé megbízható választ adhassunk. Az egyik nagy ismeretlen a bolygóközi tér. Meghatározása kissé nehézkes. Először is azt kell tisztáznunk, hogy meddig terjed Földünk légköre. Annyit máris tudunk, hogy sokkal tovább tart az, amit földi légkörnek, földi atmoszférának nevezhetünk, mint ahogy azt bármelyikünk az iskolában tanulta. A légkör összetétele szempontjából kb. 2—3000 km-ig vehetjük fel Földünk légkörét. Ám ha Földünk légkörébe soroljuk mindazokat a részecskéket (bármilyen is legyen eredetük), amelyeket Földünk mágneses tere fogva tart, akkor a Föld középpontjától számított 2—3 földsugárnak, tehát 6000—12 000 kernek vehetjük a földi légkör magasságát. Ezen túl kezdődik a bolygóközi térnek az a része, ahol az anyagra Földünk mágneses tere már gyakorlatilag nincs hatással. Ez a bolygóközi tér. Ebben a bolygóközi térben a Nap hatása érvényesül és ez a naphatás főleg a naprendszer belső bolygóinak vonatkozásában minden egyéb hatást átfed, elnyom. Ha azután egyszerre naprendszerünk határain kívül jutunk (ehhez tulajdonképpen már a külső bolygók megközelítése is elegendő lenne), akkor a Naptól eredő hatások is egyre jobban legyengülnek és lassanként eljutunk a csillagközi, intergalaktikus térbe. A bolygóközi anyag . Még ha a Föld felszínétől 300— 500 km magasságban sokkal jobb vákuum uralkodik is, mint amit legjobb földi berendezéseinkben elérhetünk, mégis a részecskék sűrűsége ezekben a magasságokban elég nagy ahhoz, hogy ne beszélhessünk „űrről”. Egyébként is meg kell jegyeznünk, hogy a „világűr” kifejezés meglehetősen rosszul sikerült terminus technicus, mert hiszen űrről nem itt, de még a tejútrendszerek közötti térben sem beszélhetünk. Anyag mindenütt van, anyagmentes részek sehol sincsenek és az anyag egyes helyeken, mint például Földünknél és a többi bolygóknál vagy éppenséggel a Napnál igen tetemes sűrűségre koncentrálódhatik. Ezért célszerűbb egyértelműleg meghatározni, hogy földi atmoszféráról, bolygóközi térről, vagy csillagközi térről van-e szó. Egy bizonyos: helytelen lenne bármelyiket is űrnek nevezni. Szolgáljon a „világűr” némi mentségéül az a tény, hogy akkor, amikor egy-egy űrkutató eszközt kell megterveznünk, méreteznünk és amikor a hozzá való műszerezést kell elkészítenünk, akkor az „ott kinn” uralkodó állapotot jogosan tekinthetjük földi szemszögből nézve vákuumnak. Hiszen sokkal jobb légüres tér uralkodik 500 km magasságban, mint amit a legjobb, legkeményebben leszivattyúzott vákuumcsövekben valaha is el tudunk érni és nem is irreális az a javaslat, hogy űrhajókon például mechanikus rácsállítású, búra nélküli síktriódákat használjanak a rádióberendezésben, hiszen az a mesterséges hold külső oldalán jobb vákuumban működik, mint ha leszivattyúzva és búrába zárva a mesterséges holdba helyeznék. Még Földünktől 2000—3000 km távolságban is több ezer részecske van minden egyes köbméterben s ez valóban „sűrű” anyag a csillagközi anyaghoz képest, amelynek sűrűsége (ha egyáltalában annak lehet nevezni) köbméterenként egy semleges hidrogénatom. A két véglet között szerepel a bolygóközi tér anyaga, amelynek sűrűsége Földünk távolságában kb. néhány száz részecske/cm3. Ez az adat azonban csupán a Nap nyugalmi állapotára érvényes, mert egy-egy napkitörés során a részecskesűrűség százszorosára, köbcentiméterenként több tízezer részecskére is felnő, ugyanakkor pedig a részecskék sebessége néhány száz km/s értékről néhány ezer km/s-re nő fel. A Napból kiinduló korpuszkulák, tehát elektromosan töltött részecskék (elsősorban protonok és elektronok) alkotják a bolygóközi anyag javarészét. A napsugár nyomása Naprendszerünk középpontja az elektromágneses spektrumban mindvégig csaknem folytonosan sugároz. Úgy tekinthetjük a Napot, mint egy kb. 6000 K fok hőmérsékletű fekete testet. A sugárzás terjedésére és erősségére a szokásos klasszikus feltevések érvényesek, tehát a napsugár nyomása a Naptól vett távolság négyzetével fordítva arányosan változik. Földünk távolságában a Nap kb 1—10 mg/m2 nyomást fejt ki. Bár ez elenyészően kicsiny ahhoz, hogy bármilyen test mozgását megfigyelhetően befolyásolja, mégis nagy felületen tetemes érték lehet. Földünkre is több ezer tonna nyomást gyakorol a Nap sugárzása. Ha e sugárzás erősségét tekintjük, akkor kb. 1 kW/m2 az erőssége a Föld távolságában és 55 000 kW/m2 a Nap felszínén. Ezek az értékek mutatják azt, hogy — főleg a Föld pályáján belüli űrkutató vállalkozásoknál — a Nap sugárzási energiáját (napelemek segítségével) érdemes és célszerű felhasználni. Egyelőre — legalábbis századunkban — nem valószínű, hogy bármilyen kutatóeszközzel annyira közel merészkednénk a Naphoz, hogy a sugárzó energia a pályatartás és általában a kutatóeszköz épsége szempontjából veszélyforrássá váljék. És a meteoritok? A Nap részecskesugárzása azonban komoly problémát jelenthet, hiszen a számítások szerint (és erre közvetve bizonyítékot szolgáltatnak a különféle mesterséges holdak felületének leromlására vonatkozó adatok is), a Nap korpuszkuláris sugárzása elegendő erősségű ahhoz, hogy egy tükörfényes alumíniumfóliát egy hónap alatt teljesen elroncsoljon. Egy-egy napkitörés energiája ugyanezt a fóliát órák alatt „megeheti”. Minthogy a Nap a bolygóközi térben gyakorlatilag a teljes spektrumban sugároz, a Föld légkörén túljutó űrrakétákban meszszemenőleg figyelembe kell venni a sugárzás megváltozott összetételét. Különösen az ibolyántúli sugárzás hatása lehet olyan, hogy azt mind az anyagok stabilitása, mind pedig az élő szervezet szempontjából figyelembe kelljen venni. A meteoritok gyakorisága, eloszlása, jellegzetes sűrűsödési helye eddig még csak részben került feltárásra. Annak ellenére, hogy az elméleti számítások szerint elenyészően csekély a valószínűsége annak, hogy például egy mesterséges hold — az év bizonyos szakaszainak kivételével — meteoritokba ütközzék, mégis jól tudjuk, hogy a meteoritok veszélye számos eddig felbocsátott mesterséges hold (Explorer II, Szputnyik III, Lunyik III) esetében valósággá vált és egyes esetekben (Explorer II) a mesterséges hold pályáját igen jelentékenyen eltorzította más esetekben pedig egyes berendezéseket tett tönkre (Lunyik III). Éppen ezért a meteoritokra vonatkozólag rengeteg új adatra van szükség, és jó lenne megállapítani azt, hogy a meteorveszély mindkét vonatkozásában mire kell felkészülnünk. A meteoritveszély egyik vonatkozása a mesterséges hold, vagy űrrakéta felületének átütése és egyes berendezéseinek megrongálása, másik vonatkozása pedig az általában tükörfényes, pontosan meghatározott reflexiós tényezőjű mesterséges holdak felületének felérdesítése, összekarcolása. Amíg az első esetben azonnal igen súlyos következményekkel járhat a meteorittal való találkozás, addig a másik esetben a fokozatosan leromló felület végül is az eredetileg beállított hőmérsékleti egyensúly teljes megbomlását okozhatja. Ezeket a kérdéseket tisztázni kell, és itt is számszerű adatokra van szükség. Az elmondottak csupán néhány részletkérdést tárnak fel abból, amit a bolygóközi térben közelebbről kell tanulmányozni. Mint látjuk azonban, jelentős mértékben van szükség olyan adatokra, amelyek csupán sok ezer, esetleg sok millió mérés számítógépes feldolgozásával és gondos átlagolásával határozhatók meg, és amelyek egy része előreláthatólag a naprendszeren belüli térbeli helyzet és az idő függvényében is változó mennyiség. Mindezeknek az összefüggéseknek a tisztázása rendkívül fontos mind a szó szoros értelmében vett űrkutatás (az Űrrepülési technika), mind pedig az így kapott értékeket értékelő és hasznosító elméleti kutatás számára. NAGY ERNŐ MŰSZAKI ÉLET 3