Műszaki Élet, 1960. július-december (15. évfolyam, 14-26. szám)

1960-07-21 / 15. szám

Megoldható problémák: Baromfifeldolgozó ipar A baromfifeldolgozást sok tájé­kozatlan nem is tartja igazán iparnak, hanem inkább a mező­­gazdasági termelés valamilyen iparszerű kinövésének. Pedig a baromfifeldolgozó ipar az utóbbi időben — hazánkban is, külföl­dön is — igen sokat fejlődött, nagymértékben automatizálódott, és a modern technika legkorsze­rűbb vívmányait alkalmazza. Az alapanyag Persze, az ipar kapcsolata a mezőgazdasággal igen szoros és mondhatjuk azt is, hogy a kapa­citás bővülése nagymértékben függ a mezőgazdaság adta lehető­ségektől. Ami a kacsát és a csir­két illeti, ezeken a területeken a probléma megoldottnak tekinthe­tő, annál több fejtörést okoz azonban, hogy kevés a pulyka és a liba. Ezeket ugyanis szinte se­­hol sem nagyüzemi módon tartják, és a libatartás mindenütt elsősor­ban a paraszti háztáji termelésre korlátozódik. A Német Demokra­tikus Köztársaságban ugyan a már kész libák feljavítása korsze­rűen, nagyüzemi módon folyik, de a libanevelés ezekben az or­szágokban is elsősorban a parasz­tok háztáji gazdaságában folyik. Éppen ezért nekünk arra kell törekednünk, hogy a termelőszö­vetkezeti csoportokban, valamint a szövetkezeti parasztok háztáji gazdaságában kifizetődővé tegyük a libatenyésztést és tartást. A mai felvásárlási árak már jók. Prob­lémát okoz azonban, hogy nem áll rendelkezésre megfelelő mennyiségű takarmány. Pedig a liba-, a máj- és a tollexport egész biztosan kifizetődő lenne még takarmányimport esetében is. S az állatállomány növelése lehetővé tenné a libafeldolgozás fejlesztését is. Gépesítés és automatizálás Térjünk át néhány szorosabban vett ipari problémára. A barom­fifeldolgozó ipar az utóbbi né­hány esztendőben jelentős mér­tékben korszerűsödött, néhány fontos eljárás bevezetése és elter­jesztése azonban még elég nehe­zen megy. Elkészült például a pecsenyekacsák paraffinos ko­­pasztásának gépesítéséhez a meg­felelő prototípus. A berendezés már néhány hónapja működik — sikeresen. Most már az lenne a feladat, hogy a kijavított típust megkapja minden feldolgozó üzem. Ilyen probléma az is, hogy elkészültek a baromfifeldolgozó iparban a darabolópályák, ugyan­akkor azonban hiányzik néhány olyan gép, amely lehetővé tenné a pályák tökéletes működését. Ezeket a pályákat tehát tovább kellene fejleszteni, például fej-, nyak-, lábvágókkal és egyéb, fezekhez hasonló berendezésekkel. És ezzel tulajdonképpen el is érkeztünk az iparág automatizá­lásával kapcsolatos problémák­hoz. A fejlődés eredményeképpen a folyamatos feldolgozás már biz­tosítva van, a munkát azonban még tovább lehetne fejleszteni,­­ha egyes fontos műszerek és irá­nyító berendezések kialakításával vagy megvásárlásával az automa­tizálás biztosítható lenne. Az automatizálásnak még igen nagy lehetőségei vannak, és vitathatat­lan, hogy az iparág termelése er­re alkalmas is. A gépesítés fokozását követeli néhány újabb technológia meg­honosodása is. Minőségileg is so­kat jelentene, ha a zsigerelt ba­romfi előállításakor már a mun­ka folyamán sikerülne a hőmér­sékletet 38—41 fokról, 6—8 C­ fok­­ra leszállítani. Ha ez egy félóra alatt megtörténne, akkor rendkí­vül erősen fokozódna az áru el­tarthatósága, nem is szólva arról, hogy a hűtött árut könnyebb is zsigerelni. A folyamatos hűtést — mert erről van itt szó — kül­földön már többféle formában megvalósították, erre hazai el­gondolások is vannak, a mi fel­adatunk tehát az lenne, hogy a külföldi tapasztalatokat átvegyük és a hazai elgondolások felhasz­nálásával alkalmazzuk. De hason­ló problémák adódnak a konyha­kész darabol­ baromfi előállítá­sakor is, ahol még néhány műve­let gépesítése volna szükséges. Mindezek a példák azt mutat­ják, hogy az iparág gépesítése még nem fejeződött be és még sokfajta gép kifejlesztése van fo­lyamatban. Ez pedig nemcsak a baromfifeldolgozó ipar, hanem a gépipar szempontjából is rendkí­vül fontos, mivel a KGST-n be­lül ezeknek a gépeknek a gyár­tása is a mi feladatunk. Csomagolás A csomagolási probléma mind a belföldi, mind a külföldi szál­lításnál jelentős. Belföldre első­sorban fenyődeszkákból készült ládákban szállít az iparág, s a lá­daállomány felújítása sürgető. A kérdés azonban az, helyes-e, ha ismét importból származó és könnyen elhasználódó ládákat vásárolnak. Véglegesen meg kel­lene állapítani, hogy alumínium­ból vagy esetleg valamilyen mű­anyagból nem lehetne-e a célnak jobban megfelelő és tartósabb lá­dákat gyártani. Ami pedig a kül­földi szállítást illeti, úgy látszik, hogy a hullám vagy a kartonle­mez kiterjedtebb alkalmazása sok fölösleges fenyőfa-importtól men­tesítené a népgazdaságot. Külföldön járt műszakiak A kölcsönös gazdasági segítségnyúj­tás keretében a Szovjetunióban a kő­­olajkutató munkákat tanulmányozta Vándorfi Róbert, a Dunántúli Kőolaj­­fúrási Üzem vezető geológusa és Kurucz Béla, az Alföldi Kőolaj­fúrási Üzem geológusa. A gázmezők korsze­rű művelését tanulmányozta Venyige Sándor részlegvezető, Benedek Fe­renc osztályvezető és Halász Imre mérnök, a Kőolajipari Tröszt munka­társai, valamint Aranyosi Árpád, a Nehézipari Minisztérium­ mérnöke. A kenyérgyártást tanulmányozta Vokány Béla, az Élelmezésügyi Minisztérium Sütőipari Igazgatóságának igazgatója, Sztankay Gyula, az igazgatóság főmér­nöke, Dutka István, az igazgatóság munkatársa és Váradi Ferenc, az ÉDOSZ osztályvezetője. A Lengyel Népközársaságban a bá­nyagépesítést tanulmányozta Martinkó Mátyás bányamérnök, a Várpalotai Bányaipari Tröszt igazgatója és An­gyal István, a Bányászati Kutató In­tézet tudományos munkatársa. A Gépjárműközlekedési Tudományos Kutató Intézet munkáját tanulmá­nyozta Tamás Gusztáv gépészmérnök, a Közlekedés- és Postaügyi Miniszté­rium csoportvezetője. Lévai Zoltán, Grosz György és Temesi József, az Autóközlekedési Tudományos Kutató Intézet tudományos munkatársai Jugoszláviában a bútoripart tanul­mányozta Kara Tibor, a Faipari Gyártástervező és Szerkesztő Iroda munkatársa. Molnár László, a KIM Tervező Intézet osztályvezetője és Bo­­honyi György, a KIM Bútoripari Igazgatóságának munkatársa és szá­mos más műszaki dolgozó. 2 M11SZAKI ELET A technikusokról­ ­ végül szóljunk néhány szót a technikusképzésről is. Az iparág szakemberei kifogásolják, hogy az élelmiszeripari technikumok­ban a tanulók baromfiipari és ba­romfiipari gépészeti képzést úgy­szólván semmit sem kapnak, s mivel az iparág gépesítése és automatizálása gyors mértékben fejlődik, a technikusok elmarad­nak a gyakorlati követelmények mögött. A beszélgetés azt mutatja, hogy a baromfifeldolgozó ipar a régi kézi feldolgozásból egyre inkább a teljes gépesítés felé halad. A felvetett problémák megoldása ezt a fejlődést minden bizonnyal meggyorsítaná. A tudományos egyesületek javaslataiból: VASKOHÁSZAT ÉS ACÉLGYÁRTÁS Az Országos , . Magyar Bányá­n­gy- YS®­­­szati és Kohá-­­ szati Egyesület javaslataiból eb­ben a cikkünk­ben a vaskohá­szattal és az acél­gyártással kapcsolatos részeket emeljük ki. Vaskohászat A kohászati ipar előirányzott­­fejlesztése nagyjából arányban áll az ország ipari fejlődésével és a kohászati nyersanyagok beszer­zési lehetőségeivel. Mindazonál­tal úgy látszik, hogy az ötéves tervidőszak második felében a kohászati ipar már csak nehe­zen fogja kielégíteni az általános i­pari fejlődés egyre növekvő mennyiségi és minőségi igényeit. Éppen ezért szükséges lesz már a tervidőszak első harmadában vizsgálat alá venni a kohóipari­­fejlesztés meggyorsításának le­hetőségeit. Ez különösen vonat­kozik a hengerelt gyártmányokra általában, s ezen belül is a fi­nom- és drótsorozati gyártmá­nyokra, a vegyipari gépgyártás céljait szolgáló acélféleségekre, nemkülönben a villamossági ipar által igényelt gyártmányokra. Ami a nyersvasgyártást illeti, az egyesület véleménye szerint ,is igen helyes az az irányzat, hogy a nyersvasgyártás fokozá­sát elsősorban nem új termelő­berendezések létesítésével, ha­nem a meglevők jobb kihaszná­lásával kívánják biztosítani. A nagyolvasztóban történő nyersvasgyártás termelékenysé­gének növelése, a fajlagos ter­melési mutatószámok fokozatos javítása az utolsó években — különösen a Szovjetunióban — olyan meglepő iramban halad előre, hogy minden közölt ér­tékmutató a közlés időpontjában már szinte túlhaladott. Éppen ezért, ha csak valamelyest is lé­pést kívánunk tartani a világ­viszonylati fejlődéssel, akkor nekünk is — az eddiginél lénye­gesen gyorsabb ütemben — meg kell oldani a vasércek ké­miai és fizikai előkészítését, leg­főképpen pedig az ércek dúsí­tását, mint a termelékenységnö­velésnek világviszonylatban is el­ismert leghatásosabb eszközét. Talán elegendő e tekintetben rámutatni arra, hogy általános­ságban 1 százalékos Fe-tartalom növekedés a hazai nyersanyag­gyártás jelenlegi volumene mel­lett is elsősorban a kokszfelhasz­nálás csökkenése révén kb. évi 20 millió forintos megtakarítást eredményez. Nagy jelentőségű volna, ha a több üzemben már elkezdett ko­hón kívüli kéntelenítési kísérle­teket erőteljesen folytatnák, s mi­előbb nagyüzemszerűen is al­kalmaznák őket. Minőségi acél­gyártásunk egyik elengedhetetlen előfeltétele a kénszegény nyers­­vas használata annál is inkább, mert acélgyártó kemencéink betétjének nyersvashányada ter­mészetszerűleg egyre emelked­ni fog. Az egyesület igen kívánatosnak tartaná, ha a többször szőnyegen levő, de azután ismét elodázott hazai kísérleti kiskohót realizál­ni lehetne. Külföldről éppen a nagyolvasztó-üzemek területéről sok lázas útkeresésről értesülünk. Ilyenek a földgáz és oxigén együttes alkalmazása a nagyol­vasztóban, de ilyen lehetne a még tüzetesebben nem vizsgált oxigén és vízgőz együttes befúj­­tatása a toroknyomásnak eddig is­mert mértéken túli fokozása. ,Ha arról hallunk, hogy egyes külföldi üzemekben a 600 kg/t kö­rüli kokszgyártás már valóság­­­számba megy, akkor érthető, hogy ebben a nemes versenyben a magyar kohászok is szeretnék kivenni részüket, amire elméleti és gyakorlati felkészültségük min­denképpen megvan. Acélgyártás Az acélgyártásban világszerte az oxigén alkalmazása tör előre. Ötéves tervünk is helyt ad en­nek az irányzatnak, azonban vé­leményünk szerint még nagyon szerény keretekben. A legha­marabb Ózdon megvalósuló ipa­ri oxigénfejlesztő még az ózdi acélgyártás szükségletének is csak egy tört részét tudja majd fe­dezni.­­ Úgy vélik, hogy ennek a forradalmian új és nagyszerű módszernek gyorsabb ütemben kellene nálunk is gyökeret vernie­ ,amit megkönnyít az is, hogy nem kísérletezésről, hanem nagyüze­miig bevált és széltében alkal­mazott eljárások átültetéséről van szó. Nem volna szabad meg­elégednünk ma már az oxigén­nek néhány Siemens—Martin­­kemencében történő tervbe vett alkalmazásával, hanem a tiszta oxigénes acélgyártás megvalósí­tásához is — legalábbis tervezé­si síkon — sürgősen hozzá kel­lene látnunk úgy, hogy az ötéves terv végére ilyen üzemünk már működjön is. Az egyesület javaslata külön­­foglalkozik a hengerléssel és az automatizálási kérdésekkel. A javaslatnak erre a részére még vissza fogunk térni. Él­e­lmiszergé­pgyártási konferencia A Gépipari Tudományos Egye­sület, a Mezőgazdasági és Élelmi­­szeripari Tudományos Egyesület és a Magyar Kémikusok Egyesü­lete a múlt hónap végén élelmi­szergépgyártási konferenciát ren­dezett, amelyben az élelmiszeripa­ri gépészet fejlődésének új irá­nyait és a legújabb eredményeket ismertették az előadók. A konfe­rencián sok — az iparág szem­pontjából rendkívül érdekes — témát vitattak meg. A többi kö­zött Theilsz József, az ÉLITI fő­mérnöke A finomaprítás az élel­mezési iparban címmel tartott előadást, és egy-két gyakorlati példán keresztül néhány olyan je­lenséget ismertetett, amelyek a gyakorlatban a munkát hátráltat­ják, sok esetben helytelen követ­keztetéseket eredményeznek. Egy­ben rámutatott olyan fejlesztési módszerekre is, amelyek lehetővé teszik a jobb és egyben gazdasá­gosabb aprítást, illetve a techno­lógia egyszerűsítését. Előadása so­rán hangsúlyozta, hogy az őrlési vagy finomaprítási­ munka műve­lete még ma sincs elméletileg kel­lően tisztázva és nagyon sok eset­ben még gyakorlati tapasztalatok­ra kell támaszkodni. Ez az oka annak is, hogy nagyon sokféle ap­rító berendezést használ az ipar, és az egyes berendezések között még nem kellően tisztázott az egyes gépjellemzők megválasztá­­sa és nem eléggé ismert azok ha­tása magára az aprítás műveleté­re. Az előadó ezután ismertette az aprítás elméletét, az aprításhoz használt berendezéseket és részle­tesen foglalkozott az aprítási mun­ka jellegzetességével a különböző anyagoknál. A konferencián P. G. Romankov, a Leningrádi Techno­lógiai Intézet tanára a pépes anyagok szárításáról tartott elő­adást. A pépes anyagok szárítása súlyos üzemi problémát okoz, fő­leg ha a termelési kapacitás foly­tonos üzemű szárítást igényel. Az előadó több folytonos üzemű szá­rításra alkalmas készüléktípust ismertetett. Elmondotta ezután, hogy az utóbbi években igen el­terjedt a fluidizációs készülékek használata, mivel ezeknek konst­rukciója egyszerű, ugyanakkor hő­hasznosításuk igen jó. Éppen ezért ők maguk az intézetben is elkészí­­tettek egy ilyen szárítóberende­zést. Az új eljárás lényege a kö­vetkező: a pépes anyag csiga­vagy vibrációs adagoló segítségé­vel 3—6 mm nyílású rostán halad át. Az így keletkezett fonalak kúpos fenekű hengeres szárítóba jutnak. Az edény alján megfelelő elosztásban meleg levegőt vagy füstgázokat fuvatnak be. Ezeknek szerepe kettős: megszárítják az edénybe nyúló fonalakat és flui­­dizációs mozgásban tartják az edény aljára kerülő már megszá­radt anyagot. A fluidizációs réteg és a belőle felszálló por hatására a száradó fonalak finom szem­csékre bomlanak. Az így keletkező fluidizációs rétegben szárad to­vább a kívánt nedvességtarta­lomig. A termék a szita felett vagy a réteg tetején elhelyezett oldal­nyíláson távozik. Az újfajta eljá­rás pépes anyagok számára foly­tonos üzemű, intenzív szárítást biztosít. A kísérleti tapasztalato­kat a Szovjetunió több üzeme át­vette. Ezután R. M. G. Boucher egye­temi tanár, a New York-i Egye­tem ultrahang laboratóriumának vezetője az akusztikai száradás problémáiról tartott igen érdekes előadást. Az ismertetteken kívül még több igen értékes és színvonalas előadás és hozzászólás hangzott el a konferencián és a hozzászólá­sokból kitűnt, hogy a három érde­kelt egyesület tagsága az ehhez hasonló konferenciák megismétlé­sét kívánja. A konferencia végül több fontos határozatot hozott. MTESZ RENDEZVÉNYNAPTÁR óra Rendező szerv Előadó Előadás címe Helye 15 Július 21, csütörtök 17:30 17 Július 28, csütörtök MITE Deáki Ilona Higiénia a sörgyártásban Magyar Országos Söripari Váll. Július 22, péntek TMTE Kötetlen klubnap a soproni tanulmányút részt­vevői számára TH mn. 340. 6 TMTE A debreceni textilüzemek megtekintése (2 na­pos tanulmányút) 10 Július 26. kedd TMTE A Csepeli Varrógépgyár megtekintése 17 GTE Füsti Béla Különféle haboltási rendszerek TH Hi. 312. GTE Mányai Miklós Különféle tapasztalatok és új eljárások az épü­­­letszerelvények gyártásában TH 17 MITE Vépy Ernő és Széplaki Miklós Beszámoló a KGST mosószer munkacsoport­jának 1960 júniusi, budapesti ülésszakáról TH III. 339. Július 29. péntek TMTE A szegedi és hódmezővásárhelyi textilüzemek megtekintése (2 napos tanulmányút) 1

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék