Műszaki Élet, 1961. január-június (16. évfolyam, 1-13. szám)
1961-01-05 / 1. szám
XVL ÉVFOLYAM, 1. SZÁM,11 o.c . ARA 8.5# 161. JANUÁr b. Külföldi gépeket kap az építőipar - A KDB döntvényeiből Egy gyárigazgató jegyzetfüzetéből — A következő öt év terveiből Több felelősséget, szorosabb kooperációt-A dohányipar problémái - A vállalati alkalmazottak új prémiumrendszere - A modern technikában (s tegyük hozzá mindjárt: minden idők modern technikájában, amióta a technika technika) mindig voltak csúcsteljesítmények, mindig voltak új, nagyszerű alkotás. És mi sem beszédesebb bizonyítéka a technika rohamos fejlődésének, hogy a tegnap óriásgépei ma már a technika közkatonái és mindaz, amit ma méret, teljesítmény vagy más fontos alapjellemző szempontjából műszaki csúcsteljesítménynek tekintünk, csupán a holnap még nagyszerűbb teljesítményeihez egyengeti az utat. Talán azt mondhatnék, hogy a mai átlaggépek a gépszerkesztésben azt a súlyozott átlagot képviselik, amelytől lefelé a miniatürizálás alsó határáig juthatnak el, felfelé pedig az óriásgépek képviselik a határt. Meddig érdemes növelni a méreteket ? Ez a probléma bizonyos mértékig az óriásgépek „tyúk-tojás’ problémája. Valóban jogos ennek a kérdésnek a felvetése, hogy meddig, milyen mértékben érdemes növelni az abszolút méreteket. Van-e értelme a méretnövelésnek és ha igen, mi ebben az ésszerű határ? Manapság a méretnövelés kérdésében egy alapvető szempontnak kell érvényesülnie, ez pedig a gazdaságosság problémája. A legszebb és legmeggyőzőbb példákat az energiaipar szolgáltatja. Ha ugyanis akár a gőzturbinák, akár a vízturbinák méreteit növeljük, ezzel együtt a gépegység gazdaságossága lényegesen megnő. A százalékos és tizedszázalékos hatásfoknövelésért folytatott elkeseredett küzdelemben a méretnövelés a tervező egyik hatásos eszköze. Nem is olyan régen még arról írtak lelkesedve a lapok, hogy az 50 000 kW-os turbina milyen „döntő” előnyöket hoz korábbi kisebb testvéreihez képest. S íme a kutatóintézetek következetes, módszeres munkája csakhamar oda vezetett, hogy ma már nem az 50 000 kW-os turbina az energiaipar vágya és csúcsteljesítménye, hanem az új erőműveket a Szovjetunióban és az USÁ-ban egyaránt 200 000—300 000 kW-os turbinákkal szerelik fel és igazán nem meglepő az a közlés, hogy a harkovi gőzturbinagyár tervezői kollektívája 600 000 kW-os óriási gőzturbinák tervezésével foglalkozik! Mi áll e „gigantizálási” törekvés mögött? Az a tény, hogy az áramlástani gépek, így a gőz- és vízturbinák veszteségei kb. a mérettől független állandó értékek, tehát az összteljesítményt terhelő hatásuk annál kisebb, minél nagyobb maga az egész gép. Magyarán mondva: a nagyobb turbina gazdaságosabb. A még nagyobb turbina még gazdaságosabb! Itt tehát a méret növelésének feltétlenül van értelme. Amit azonban a szerkesztő mérnök gyönyörűen elképzel az amúgy is rendkívül türelmes rajzpapíron, az nem mindig valósítható meg a gyakorlatban. Az óriás turbinák fejlesztése például olyan lengéstani nehézségekkel jár, amelyek leküzdése merőben új tervezői „trükköket” igényel ahhoz, hogy úrrá legyenek a fellépő káros rezgéseken. Azért időztünk a gőzturbina példájánál kissé hosszasan, mert itt minden szakember meg van győződve arról, hogy a méretnövelés valóban hasznos és eredményes. És azt is tudják a szakemberek, hogy a méretnövelésnek éppen a méretnövelés kapcsán fellépő új nehézségek szabnak határt. Óriásmotorok! A gőzturbina csak egyetlen példa az erőgépekre. De ha már óriásgépekről beszélünk, akkor érdemes a belső égésű erőgépek területére is ellátogatnunk. Itt vannak mindjárt a dieselpotorok. A korszerű dieselmotorok legjobb hatásfokú erőgépeink. Nem igényelnek nagyméretű és kényes kazánberendezést, aránylag egyszerűek és megbízható felépítésűek ... még akkor is, ha óriások. Valamikor a dieselmotorok terén éppen a nagyméretű (bár aránylag kis teljesítményű) egységek voltak „divatban”. Azóta egyrészt sikerült azonos teljesítményt sokkal kisebb méretű gépekből „kicsikarni”, másrészt a méretek növelésével egyszersmind a teljesítményt is fantasztikus arányban növelni. A világ egyik legnagyobb dieselmotorgyára ma már lehetségesnek tartja 12 hengeres kétütemű óriás-diesel motorokkal 20 000 lóerő teljesítmény elérését. Ezek a feltöltős dieselmotorok ezek szerint hengerenként csaknem 2000 lóerőt teljesítenek! S ha valaki még néhány adat iránt érdeklődik, ime egy kis ízelítő: furat 78 cm, löket 1,5 m; a fajlagos tüzelőanyagfogyasztás 150 g/lóerőóra. És ha netán valaki soknak tartja a 41 kg/lóerő motorsúlyt, akkor az nyilván hozzászokott az autóvagy repülőipar motorsúlyaihoz, de hajóépítésben vagy erőműépítésben ez a 41 kg lóerő igazán kitűnő érték. Nemcsak óriás, de bonyolult is Tévedés lenne azt hinni, hogy csupán az erőgépek csoportjában találkozunk óriásokkal. Az építőipar fejlődése, de különösen a külszíni bányászat fejlesztésének szükségessége megteremtette az óriás-földmunkagépeket is. Az amerikai Le Tourneau óriásgépeiről éppúgy érdemes lenne egy külön cikkben beszámolni, mint például a minszki autógyár 25—40 tonnás dömpereiről, de nem célunk összefoglalni mindazt az óriásgépet, amit eddig a technika fejlődése alkotott. Mégsem állhatjuk meg néhány fantasztikus méretű földmunkagép rövid ismertetése nélkül. Az NDK-ban, Franciaországban és az USÁ-ban a világ legnagyobb külszíni festőgépei vannak szolgálatban. Képünk talán elősegíti azt, hogy az olvasó némi képet alkothasson magának ezekről a gigászi masinákról. Egyáltalában felmerül a kérdés, vajon gépnek lehet-e nevezni a gépezetek és szerkezetek százait magába foglaló komplex alkotást, amely 11 m átmérőjű kotrókerekével óránként 2200—3600 köbméter föld kiemelésére és 200 m-rel odább való elszállítására képes? Az eddig megépült óriásegységek 2—300 m hosszúak. Ezúttal a méretnövelést nem annyira a tervezési, mint inkább a technológiai elgondolások tették szükségessé. Az óriásgép valóban fantasztikus fejtési és szállítási teljesítményekre képes és ezekért érdemes a megnövekedett méretekből adódó rengeteg nehézséggel komolyan foglalkozni. Óriásgéphez megfelelő technológia kell ! Az óriásgépek talán valamikor kezdetleges eljárásokkal is, egyedi módszerekkel voltak elkészíthetők. Ma ez a megállapítás aligha helytálló. Ma az óriásgépekhez óriásszerszámgépek is kellenek. Ez az oka annak, hogy például a gőzturbina gyártás céljaira, csak úgy, mint a nagyméretű generátorok és motorok gyártásához különleges forgácsoló szerszámgépeket készítettek. A járműgyártásban, elsősorban a repülőgépiparban ugyanez a törekvés eredményezte azt, hogy ma már 75 és 100 000 tonna nyomóerejű hidraulikus sajtók is léteznek. Egy-egy ilyen sajtóóriásan 6x10 m magasságú, 8—12 mm vastagságú alumíniumlemezeket lehet egyetlen lépcsőben félszárnynyá vagy féltörzzsé alakítani. Arról viszont általában kevésbé szokás beszélni, hogy csak a legtökéletesebb gyártásszervezés biztosíthatja azt, hogy egy-egy ilyen gépóriás valóban gazdaságosan ki legyen használva és ésszerű időn belül megtérüljön a nyomasztóan nagy beruházás. Az óriásgépek fejlesztőinek és alkalmazóinak feje felett ott lebeg a meghibásodási veszély Damoklész-kardja is. Hiszen ha egy tízgépes 1 tonnás kotrógépparkból egy egység kiesik, ez csupán 10 százalékos teljesítménycsökkenést jelent. De ha egy tíztonnás lépkedő kotró válik használhatatlanná, az 100 százalékos veszteség. A kihasználási tényezővel és az üzembiztonsággal kapcsolatos problémák éppen azok, amelyek eddig a legtöbb esetben visszariasztották az üzemeltetőt az óriásgépek megrendelésétől és átvételétől. A technikai fejlődés nem áll meg. Új anyagok, új szerkezeti megoldások válnak közkinccsé. Új technológiai eljárások teszik lehetővé korábban el nem képzelhető méretű darabok gazdaságos gyártását. Mindezeknek a vívmányoknak a felhasználásával az óriásgépek fejlesztése tovább tart és újabb eredményekre vezet mindenütt, ahol a gazdaságosságnak a méretnövelésből eredő növekedését valóban ki is tudjuk használni, ahol tehát az óriási szellemi és anyagi erőfeszítés valóban meg is hozhatja kamatját. NAGY ERNŐ A lesngrádi gyár TBB—320—2 típusú hidrogén-vízhűtésű 32 000 kilowattos turbógenerátorának óriási főtengelye 9 hengerrel csaknem 12 000 lóerőt teljesít ez az óriási Sulzer hajó-dieselmotor, amely még hatalmasabb és még gazdaságosabb egységek fejlesztésének alapja A légpárnás siklóhajók egyre nagyobb egységeikben épülnek INDUL ÚJ PÁLYÁZATUNK!! A múlt évben a Műszaki Élet két cikkpályázatot is indított, azzal a céllal, hogy növelje a lap cikkíróinak számát. Pályázataink rendkívüli sikert arattak, s olvasóink a vártnál sokkal nagyobb számban küldték be írásaikat. A múlt évben is, idén is sok érdekes, pályázatunkra beérkezett cikket közöltünk, arról nem is szólva, hogy a pályázók közül többen a lap állandó munkatársaivá váltak. Örömet jelentett számunkra az is, hogy a pályázók között sok volt a fiatal, ami egyrészt e fiatalok érdeklődését és érettségét mutatja, másrészt pedig azt, hogy szívesen vesznek részt az ilyen munkában. Legutóbbi pályázataink sikere arra indította szerkesztőségünket, hogy cikkpályázatát megismetételje. Reméljük, olvasóink ezen a pályázaton is nagy számban vesznek részt. Szerkesztőségünk minden kötölt cikkért a külső munkatársak részére megállapított cikkhonoráriumot fizeti. Ezt az öszszeget természetesen megkapják a pályázati díjak nyertesei is. A pályázat első díja 1500 Ft , második díja 1000 Ft harmadik díja 500 Ft A cikk tárgya lehet — akárcsak legutóbbi pályázatainkon — minden, a mérnökök és technikusok érdeklődésére számottartó téma, elsősorban a magyar és a külföldi fejlődést bemutató írás. Ezenkívül szívesen látunk az ipar gazdasági problémáival és a műszakiak helyzetével, életével, érdekvédelmével foglalkozó cikkeket. A cikkeket körülbelül 3—4 oldalon — három példányban — a papír egyik oldalára, géppel, ritka sorokban (kettes sortávolságban) írva kérjük. Beküldési határidő: 1961. január 31. A pályázat jeligés. A pályázó nevét a pályázathoz mellékelt jeligés borítékban kérjük beküldeni. Egy szerző több cikkel is pályázhat.