Műszaki Élet, 1961. január-június (16. évfolyam, 1-13. szám)

1961-01-05 / 1. szám

ffidpoeztatikus A Közlekedési Mérőműszerek Gyárának rajztermében alkal­munk volt megtekinteni egy új mérőműszer terveit , amelynek utolsó részletrajzai is rövidesen elkészülnek. Gulcsik Imre, a fejlesztési csoport vezetője je­gyezte meg a tervek ismertetése során, hogy eredetileg az Óbu­dai Hajógyártól kaptak megbí­zást arra, hogy készítsenek egy olyan műszerfajtát, amely állan­dóan mutatja a nagyobb hajókon levő tartályokban (tankokban) tárolt folyadékok (elsősorban víz) mindenkori mennyiségét. Régebben ugyanis általában az volt a szokás, hogy legegyszerűbb módon mérőpálcát engedtek időnként a folyadékba. Az álta­lánosan ismert úszós vízállás­mutató nem jöhetett szóba, mert a nagy hajók tartályaiban több­nyire 2—3 méteres szintkülönb­séggel kell számolni. Ezért a ter­vezők elhatározták, hogy hidro­sztatikus elven működő mennyi­ségmérő adót fognak kifejleszte­ni, amit — tudomásuk szerint — ilyen célra eddig még nem alkalmaztak. A folyadékban levő nyomás — mint ismeretes, fizikai alaptör­vény — függ a folyadék fajsú­lyától és­­a folyadék magasságá­tól. Ha ismerjük a tartály alak­ját és a mérendő folyadék faj­súlyát, akkor a hidrosztatikus nyomásból meghatározható a tar­tályban levő folyadék köbtartal­ma. Ennek az elvnek az alapján készült el az első konstrukció, amely többrészes, körülbelül 300 mm magas és 160 mm átmérőjű öntvényházba zárt ellenállás-adó. Alsó részén van a membrán, amely mozgása közben potencio­­métert működtet. Ennek ellen­állásváltozását vezethetik azután a hajó különböző helyein felsze­relhető és köbméterben skálázott hányados mérőműszerekbe. Az adó felső részéhez hosszú cső csatlakozik, amelynek segítségé­vel engedik le a tartály aljára, illetve, azon keresztül vezetik ki a villamos huzalokat. A próbákon már az első mű-A Közlekedési Mérőműszerek Gyá­rának hidrosztatikus rendszerű, régi és új mennyiségmérő adóműszere szerek kifogástalanul működtek, azonban a beépítés után — bi­zonyos idő múlva — különböző zavaró jelenségek mutatkoztak. Mindenekelőtt víz­beszűrődést észleltek, amit — mint a vizsgá­latok során kiderült — a több­helyen szivacsos szerkezetű bronzöntvények okoztak. Képte­lenek voltak kifogástalan öntvé­nyeket kapni, pedig előbb a két­­alkotós BZ 12 típusú, majd a három­ alkotós VOT 9 típusú öt­vözettel próbálkoztak. A szer­kesztők végül is kénytelenek voltak a megmunkálást követő kívül-belüli tűzi­ónozást előírni. Hosszabb idejű üzemeltetés után ismét tapasztaltak vízszi­várgást, ami azonban ezúttal már a tömítő gumigyűrűk el­öregedéséből származott. A pe­remekben levő csavarok utánhú­­zása körülményes volt, mert az adóműszer kiemeléséhez eseten­ként a tartály fölötti hajóberen­dezést is el kellett volna bon­tani. Ezért különféle gumifajták­kal és klingerit-féleségekkel kezdtek kísérletezni. A közönsé­ges klingeritnek az volt a hát­ránya, hogy nem is a klingerit gyűrű és a fém közötti illeszke­désnél szivárgott be a körülbe­lül 0,3 at túlnyomású víz, hanem magán a klingeritrétegen keresz­tül. Az öntvényeket ugyanis nem tudták jobban egymáshoz szorí­tani, mert a kisméretű, M6-os csavarok erre nem voltak alkal­masak. Ezért a szerkesztők olyan módosítást eszközöltek, hogy Centaur C típusú klingerit minőséget írtak elő, amelynek fi­nomabb a szövetszerkezete és M10-es átmenő csavarokat al­kalmaztak, amelyekkel már meg­felelő szorító erőt lehetett kifej­teni. A rajzteremben látott tervek a gyártmányfejlesztés során ki­alakult legújabb konstrukciót áb­rázolják, amelynek munkálatait ez év nyarán kezdték el. A cél az volt, hogy a méreteket csök­kentsék és sorozatban gyártott alkatrészeket és alkatrészcsopor­­tokat, mint például potenciomé­­tert, védőházat, villamoscsatla­kozást stb. használhassanak. El­maradtak a csonkoknál eddig szükséges hegesztések, mert a műszerház alsó részét a csatla­kozó peremmel egybeöntik. A ki­vezető cső helyett tömített du­­gós csatlakozó kábelt alkalmaz­nak és a membránnál elhagyták a csavaros peremkötéseket. He­lyette — a kerületen elhelyezett — egyetlen menettel szorítják egymásba a két öntvényt. Az előző típusnál 0,1 mm vastagságú membránt használtak polietilén­ből, amelyet ráfeszítettek egy körülbelül 100 mm átmérőjű öt­vözött alumínium tárcsára, mint merevítésre. A polietilén memb­ránként és egyúttal tömítésként szolgált. Az üzemi tapasztalat azonban azt mutatta, hogy az adóműszer körülbelül mínusz 10 —20 C fok hőmérsékleten el­vesztette eredeti érzékenységét. Ekkor ugyanis a polietilén kissé megkeményedett. Ezért a szer­kesztők az új típusnál — a polie­tilén helyett — berillium bronz­ból készített membránt írtak elő. S. GY. b Mmmmjí^7ÁMÁ£§A$c3& A vállalati alkalmazottak új prémiumrendszere A munkaügyi miniszter a na­pokban újból szabályozta az ipari, építőipari, helyiipari, a közmű­­szolgáltató vállalatok, a beruházó, tervező és fejlesztő vállalatok (in­tézetek) és a vállalati gazdálko­dást folytató és korábbi utasítá­sok alapján prémiumban részesí­tett — nem költségvetésből ellá­tott — középfokú irányító szer­vek alkalmazottainak premizálá­sát. Az új utasítást ismertetjük a következőkben, nem térve ki azokra a rendelkezésekre, melyek változatlanok a korábbi rendelke­zésekhez képest.­­ A minisztereknek a premizá­lással kapcsolatban a követ­kező teendőik vannak: _ az éves feladatok, illetve tervek kiadásával egyidejűleg meg kell ha­tározni a minisztérium felügyelete alá tartozó vállalatoknál alkalmazan­dó prémiumrendszer főbb elveit, a vállalatok egésze és a vezető állású dolgozók számára előirányzott főbb prémiumfeladatokat és a prémium mértékét. — évenként felül kell vizsgálni, hogy a prémiumrendszer mennyiben segítette a minisztérium előtt álló fontosabb feladatok teljesítését, a ta­pasztalatok alapján intézkedni kell a premizálási rendszer szükség sze­rinti továbbfejlesztéséről; — biztosítani kell, hogy a válla­latok a prémiumrendszerük kialakí­tásánál legfontosabb gazdasági fel­adataik teljesítésének és túlteljesí­tésének optimális előmozdítását te­kintsék célnak; — a minisztérium rendelkezésére álló prémiumkeret egy részét tar­talékolnak kell a beruházással, a műszaki fejlesztéssel és egyéb fel­adatokkal kapcsolatban év közben felmerülő, előre nem látható tenni­valók premizálással történő ösztön­zésére.­­ A miniszter a rendelkezésére álló minisztériumi prémium keret kisebb részét a felhasz­nálásra vonatkozó irányelvek meg­adásával a vállalatok rendelkezésére bocsáthatja. Ezt az utasítás vállalati szabadrendelkezésű prémiumkeret­nek nevezi. A minisztérium rendel­kezésére álló prémiumkeret nagyobb részének felhasználását különböző, központilag előírt vállalati szinten teljesítendő feltételek teljesítésétől és túlteljesítésétől kell függővé tenni. Ezt az utasítás a minisztérium által előírt feladattól függő prémiumkeret­nek nevezi. Ez utóbbi felosztásánál törekedni kell arra, hogy a minisz­térium előtt álló legfontosabb gaz­dasági-műszaki feladatok teljesítésé­ben a legjobb eredményt elért vál­lalatok arányosan az átlagosnál ma­gasabb összegű prémiumban része­süljenek. I 3 I Az új rendszer — igen de- 1­é­l lyesen — leszögezi, hogy a dolgozónak az alapbérért teljesí­tenie kell a részére kiadott fel­adatokat. Prémiumot kitűzni csak az előző időszakban — általában az előző évben, esetleg negyedév­ben — elért eredményeknél jobb eredményekért szabad. A műsza­ki fejlesztési vagy egyéb célpré­miumoknál és egyéb különleges esetben kitűzhető prémium az előírt feladat teljesítéséért is. Az előző premizálási időszak eredményeihez képest elért fejlő­dés premizálása esetén a prémiu­mok egészének felhasználását a várható legnagyobb mértékű fej­lődéshez, míg a tervszámok túl­teljesítésének premizálása esetén a várható legjobb túlteljesítéshez kell koordinálni.­­ Mindkét prémiumkeret döntő többségét a műszaki fejlesztési, a gazdaságossági és minőségjavítási feladatok ösztön­zésére kell felhasználni. A fel­adattól függő prémiumkeret kb. 50 százalékát a gazdaságosság ösz­tönzésére kell kitűzni. A vállalat igazgatója, helyet­tesei és a miniszter által meg­határozott egyéb vezetők pré­miumfeladatát és annak mértékét a vállalat felügyeleti szerve állapítja meg. Az említett dolgozók részére prémium általában csak az éves eredmények után fizethető, év köz­ben esetleg előleget kaphatnak.­­ Az új premizálási rendszer néhány igen fontos, eddig sok vitára adó kérdést megoldó eljárási intézkedést is tartalmaz. Ezek a következők: — Prémium csak előre — a munka megkezdése előtt — kitű­zött, az adott munkakörre jellem­ző és lehetőleg gazdasági számí­tásokkal alátámasztott feladatok ösztönzésére használható fel. Mindezeket hiteles bizonylatok­kal igazolni kell és e bizonyla­tokat legalább egy évig meg kell őrizni. » — A prémiumfeladatot, a pré­mium mértékét, a csökkentő té­nyezőket és a prémiumok esetle­ges megvonásának vagy csökken­tésének indokolását írásba kell foglalni. — Prémiumok kifizetésére a ki­tűzött feladatok nem teljesítése esetén akkor sem kerülhet sor, ha a vállalat vagy a dolgozó a feladat nem teljesítésében vétlen. — Ha a dolgozó az előírt pré­miumfeltételeket teljesítette, de egyéb nem premizált feladatok teljesítése terén súlyos mulasztást követ el, a prémiumot meg kell vonni, illetőleg csökkenteni kell. — A munk­aügyi miniszter uta­sításával ellentétes, a népgazdaság érdekeit nem szolgáló prémium kifizetésekért az illetékes vezető­ket felelősségre kell vonni. Indo­kolt esetben a vállalati szabad­rendelkezésű prémiumkeret csök­kenthető, illetve megvonható.­­ A prémiumrendszer előírja, hogy csak azokat a dolgo­zókat lehet premizálni, akik a ter­melés előkészítésével, irányításá­val, a termelés gazdaságosságával és a műszaki fejlesztéssel közvet­len kapcsolatban állnak. Töreked­ni kell arra, hogy a premizált dol­gozók létszáma ne haladja meg a műszaki létszám kb 50—60 száza­lékát, az adminisztratív létszám kb. 10 százalékát. A premizáltak körének szűkítésé­vel az 1961. évre jóváhagyott pré­­miumkeretből fennmaradó prémiumo­kat döntő részben az ösztönzés fo­kozására, részben az utasítás hatály­balépésétől prémiumban nem része­síthető dolgozók alapbérének emelé­sére lehet felhasználni. A prémiu­mok egy részének alapbéremelésre történő felhasználása mértékét és módját a miniszterek állapítják meg.­­ A tervező vállalatoknál a munkaügyi miniszter utasí­tását azzal a kiegészítéssel kell alkalmazni, hogy a prémiumokat a tervezési munkák kiadásával egyidejűleg a tervezői teljesítmé­nyek fokozására vagy korszerű és gazdaságos tervmegoldások útján a kivitelezési költségek csökkenté­sére kell előre kitűzni. Az egy főre jutó tervezői teljesítmények premizálása esetén kifizetési fel­tétel: a jóváhagyott beruházási program előirányzat, valamint a különféle minőségi, gazdaságossá­gi előírások megtartása. A kivite­lezés költségeinek csökkentésére irányuló premizálásnál a prog­ram előirányzata, valamint a be­ruházó és a kivitelező által elfo­gadott költségvetés összege között mutatkozó megtakarítást kell ala­pul venni. A gazdaságos tervmeg­oldások ösztönzése érdekében az említettektől eltérő feladatot is megállapíthat a minisztérium. A beruházói munkakörben dolgozók premizálásánál figyelembe kell venni a beruházók egyszeri jutal­mazásáról hozott O. T. utasításo­kat . ■£ .H­S/.\KI ÉLET MEGOLDHATÓ PROBLÉMÁK: DOHÁNYIPAR A szokásos heti beszélgetés most a dohányipari szakemberek­kel folyt. A dohányipar régi és jelentős iparág­a, noha jelentő­ségét sajnos, sokan nem ismerik el. A beszélgetés során kiderült az is, hogy a problémák jó része ebből a meg nem értésből fakad. Termelői dohánypajták A nagyüzemi gazdálkodásra való egyre gyorsabb áttérés ve­tette fel a termelői dohánypaj­ták problémáját. Amíg ugyanis az egyéni gazdák csak pár négyszögölön termeltek dohányt, a szükséges kisebb méretű paj­tá­kat valamiképpen maguk is el­készítették, és ha más megoldás nem volt, a padláson, vagy akár a szobában is kiszárították a do­hányt. A szocialista nagyüzemek­ben természetesen jóval nagyobb táblákon, 50—100 holdon is fo­lyik majd a dohánytermelés és ez szükségszerűen nagyobb faj­tákat igényel. A szakemberek véleménye sze­rint fontos lenne, hogy a terme­lőszövetkezetek ne várják az ál­lami támogatást, hanem öntevé­kenyen, saját erőből készítsék el a pajtákat, mert így gyorsabb is, olcsóbb is. Az ipar szívesen adja a megfelelő, könnyen kivitelez­hető terveket. A pajták elkészí­tése komoly erőfeszítést kíván, de egyéni kezdeményezéssel a prob­léma jelentős része viszonylag könnyen és gyorsan megoldható. Fűthető, kondicionáló raktárak A dohányfeldolgozás egyenle­tesebbé tétele és a mindenkori klímától való függetlenítése érde­kében szükséges volna az ipar­nak fűthető és kondicionálható fermentáló raktárakra. Ez a szük­séglet annyit jelent, hogy a je­lenlegi raktárakat klímaberende­zéssel kellene ellátni. Ha ehhez a berendezéshez hozzájutna az ipar, akkor a technológiát függet­leníteni lehetne a külső ténye­zőktől, megrövidülne a fermen­tálás ideje, s a minőség jobbá, egyenletesebbé válna. A klímaberendezés nemcsak egyenletesebb hőmérsékletet biz­tosítana, hanem a jelenlegi 5—10 C-fokról 20—25 C-fokra emelné a hőmérsékletet s ezzel javulná­nak a munkaviszonyok, ami ter­mészetesen növelné a termelé­kenységet is. A szakemberek vé­leménye szerint a fűthető és kon­dicionáló raktárak létesítése a dohányipar fejlesztése szempont­jából rendkívül fontos. Építő kapacitásra volna szükség Iparvezetésünk arra törekszik, hogy a beruházásokban a gépi beruházás hányadát az építési beruházás rovásra egyre növelje. Ez a törekvés vitathatatlanul he­lyes és a szakemberek támogatá­sával találkozik. Ez a helyzet általánosságban. A dohányipari szakemberek vé­leménye szerint azonban az ipar­ágnak ma elsősorban építési be­ruházásra volna szüksége, mivel jelentős gépesítésről majd csak a rekonstrukciók idején kell gon­doskodni. Az építési beruházásra pedig azért volna szükség, mert a felújítási hányadból a dohány­ipar igen régi épületeit karban­tartani nem lehet. Ha ezt a kér­dést továbbra is elhanyagoljuk, ezek az épületek használhatat­lanná válnak és az építési igény évről évre növekedni fog. A szak­emberek véleménye szerint a do­hányipar esetében egyébként he­lyes elvet helytelenül alkalmaz­­nak és ez népgazdasági károkat okozhat. Belső anyagmozgatás A belső anyagmozgatás gépesí­tése érdekében az iparágnak spe­ciális vontató típusra és után­futóra volna szüksége. Ennek kisméretűnek és fordulékonynak kellene lennie, s ilyen típus je­lenleg nem kapható. Igaz, a dohányipar igénye vi­szonylag kicsi, de ilyen targoncá­kat más iparágak is szívesen vá­sárolnának, ha a gépipar meg­tervezné és persze el is készítené. A dohányiparban sok nehéz testi munkától lehetne így a dolgozó­kat megkímélni. Gyártsunk-e több nikotint? Jelenleg nikotin-szükségle­tünknek csak egy részét tudja fe­dezni a dohányipar. A növényvé­delemhez annyira fontos nikotint kapadohányból és a cigaretta­­gyártásnál fel nem használt por­ból vonják ki. Külföldön már is­mernek olyan eljárást, amelynek segítségével a dohányból csak egy bizonyos mennyiségű nikotint vonnak ki növényvédelmi célokra, ez a kivonás azonban úgy törté­nik, hogy a dohány még cigaret­tagyártásra alkalmas marad. Ha ezt az eljárást mi is alkalmaz­nánk, akkor csakhamar felesle­gessé válna a nikotinimportunk, és sokkal olcsóbbá válnék az itt­hon gyártott nikotin. A szakma különböző számításai szerint a berendezés értéke maximálisan két év alatt megtérülne a dohány­iparban is, nem is szólva arról, hogy bőségesebb lenne a mező­­gazdaság nikotinellátása, és így növekednének gyümölcsexpor­tunk lehetőségei is. A szakembe­rek úgy vélik, hogy ezzel a kér­déssel foglalkozni kell és a szük­séges berendezést — amint erőnk engedi — be kell szerezni. Ezek a dohányipar problémái. Reméljük hamar megoldódnak, és a szakemberek kívánságai a do­hányiparban sem válnak füstté. * * ★ Az ENSZ szakértőinek becslése sze­rint Jugoszlávia eddig megállapított bauxittartalékaai 160 millió tonnára te­hetők, és így Jugoszlávia e tekintet­ben hatodik helyen áll a világon.­­ A Nemzetközi Cukortanács elhatá­rozta, hogy ideiglenes jelleggel 15 szá­zalékkal csökkentik a nagy, és 10 szá­zalékkal a kisebb cukorexportáló tag­országok kiviteli kvótáját. ★ Most jelent meg az új albán harma­dik ötéves terv, amely az ipari ter­melés növekedését 51 százalékban ha­tározza meg, s így az ipari termelés részesedése az ország egész termelésé­ben 53,4 százalék lesz.

Next