Műszaki Élet, 1961. január-június (16. évfolyam, 1-13. szám)
1961-01-05 / 1. szám
ffidpoeztatikus A Közlekedési Mérőműszerek Gyárának rajztermében alkalmunk volt megtekinteni egy új mérőműszer terveit , amelynek utolsó részletrajzai is rövidesen elkészülnek. Gulcsik Imre, a fejlesztési csoport vezetője jegyezte meg a tervek ismertetése során, hogy eredetileg az Óbudai Hajógyártól kaptak megbízást arra, hogy készítsenek egy olyan műszerfajtát, amely állandóan mutatja a nagyobb hajókon levő tartályokban (tankokban) tárolt folyadékok (elsősorban víz) mindenkori mennyiségét. Régebben ugyanis általában az volt a szokás, hogy legegyszerűbb módon mérőpálcát engedtek időnként a folyadékba. Az általánosan ismert úszós vízállásmutató nem jöhetett szóba, mert a nagy hajók tartályaiban többnyire 2—3 méteres szintkülönbséggel kell számolni. Ezért a tervezők elhatározták, hogy hidrosztatikus elven működő mennyiségmérő adót fognak kifejleszteni, amit — tudomásuk szerint — ilyen célra eddig még nem alkalmaztak. A folyadékban levő nyomás — mint ismeretes, fizikai alaptörvény — függ a folyadék fajsúlyától ésa folyadék magasságától. Ha ismerjük a tartály alakját és a mérendő folyadék fajsúlyát, akkor a hidrosztatikus nyomásból meghatározható a tartályban levő folyadék köbtartalma. Ennek az elvnek az alapján készült el az első konstrukció, amely többrészes, körülbelül 300 mm magas és 160 mm átmérőjű öntvényházba zárt ellenállás-adó. Alsó részén van a membrán, amely mozgása közben potenciométert működtet. Ennek ellenállásváltozását vezethetik azután a hajó különböző helyein felszerelhető és köbméterben skálázott hányados mérőműszerekbe. Az adó felső részéhez hosszú cső csatlakozik, amelynek segítségével engedik le a tartály aljára, illetve, azon keresztül vezetik ki a villamos huzalokat. A próbákon már az első mű-A Közlekedési Mérőműszerek Gyárának hidrosztatikus rendszerű, régi és új mennyiségmérő adóműszere szerek kifogástalanul működtek, azonban a beépítés után — bizonyos idő múlva — különböző zavaró jelenségek mutatkoztak. Mindenekelőtt vízbeszűrődést észleltek, amit — mint a vizsgálatok során kiderült — a többhelyen szivacsos szerkezetű bronzöntvények okoztak. Képtelenek voltak kifogástalan öntvényeket kapni, pedig előbb a kétalkotós BZ 12 típusú, majd a három alkotós VOT 9 típusú ötvözettel próbálkoztak. A szerkesztők végül is kénytelenek voltak a megmunkálást követő kívül-belüli tűziónozást előírni. Hosszabb idejű üzemeltetés után ismét tapasztaltak vízszivárgást, ami azonban ezúttal már a tömítő gumigyűrűk elöregedéséből származott. A peremekben levő csavarok utánhúzása körülményes volt, mert az adóműszer kiemeléséhez esetenként a tartály fölötti hajóberendezést is el kellett volna bontani. Ezért különféle gumifajtákkal és klingerit-féleségekkel kezdtek kísérletezni. A közönséges klingeritnek az volt a hátránya, hogy nem is a klingerit gyűrű és a fém közötti illeszkedésnél szivárgott be a körülbelül 0,3 at túlnyomású víz, hanem magán a klingeritrétegen keresztül. Az öntvényeket ugyanis nem tudták jobban egymáshoz szorítani, mert a kisméretű, M6-os csavarok erre nem voltak alkalmasak. Ezért a szerkesztők olyan módosítást eszközöltek, hogy Centaur C típusú klingerit minőséget írtak elő, amelynek finomabb a szövetszerkezete és M10-es átmenő csavarokat alkalmaztak, amelyekkel már megfelelő szorító erőt lehetett kifejteni. A rajzteremben látott tervek a gyártmányfejlesztés során kialakult legújabb konstrukciót ábrázolják, amelynek munkálatait ez év nyarán kezdték el. A cél az volt, hogy a méreteket csökkentsék és sorozatban gyártott alkatrészeket és alkatrészcsoportokat, mint például potenciométert, védőházat, villamoscsatlakozást stb. használhassanak. Elmaradtak a csonkoknál eddig szükséges hegesztések, mert a műszerház alsó részét a csatlakozó peremmel egybeöntik. A kivezető cső helyett tömített dugós csatlakozó kábelt alkalmaznak és a membránnál elhagyták a csavaros peremkötéseket. Helyette — a kerületen elhelyezett — egyetlen menettel szorítják egymásba a két öntvényt. Az előző típusnál 0,1 mm vastagságú membránt használtak polietilénből, amelyet ráfeszítettek egy körülbelül 100 mm átmérőjű ötvözött alumínium tárcsára, mint merevítésre. A polietilén membránként és egyúttal tömítésként szolgált. Az üzemi tapasztalat azonban azt mutatta, hogy az adóműszer körülbelül mínusz 10 —20 C fok hőmérsékleten elvesztette eredeti érzékenységét. Ekkor ugyanis a polietilén kissé megkeményedett. Ezért a szerkesztők az új típusnál — a polietilén helyett — berillium bronzból készített membránt írtak elő. S. GY. b Mmmmjí^7ÁMÁ£§A$c3& A vállalati alkalmazottak új prémiumrendszere A munkaügyi miniszter a napokban újból szabályozta az ipari, építőipari, helyiipari, a közműszolgáltató vállalatok, a beruházó, tervező és fejlesztő vállalatok (intézetek) és a vállalati gazdálkodást folytató és korábbi utasítások alapján prémiumban részesített — nem költségvetésből ellátott — középfokú irányító szervek alkalmazottainak premizálását. Az új utasítást ismertetjük a következőkben, nem térve ki azokra a rendelkezésekre, melyek változatlanok a korábbi rendelkezésekhez képest. A minisztereknek a premizálással kapcsolatban a következő teendőik vannak: _ az éves feladatok, illetve tervek kiadásával egyidejűleg meg kell határozni a minisztérium felügyelete alá tartozó vállalatoknál alkalmazandó prémiumrendszer főbb elveit, a vállalatok egésze és a vezető állású dolgozók számára előirányzott főbb prémiumfeladatokat és a prémium mértékét. — évenként felül kell vizsgálni, hogy a prémiumrendszer mennyiben segítette a minisztérium előtt álló fontosabb feladatok teljesítését, a tapasztalatok alapján intézkedni kell a premizálási rendszer szükség szerinti továbbfejlesztéséről; — biztosítani kell, hogy a vállalatok a prémiumrendszerük kialakításánál legfontosabb gazdasági feladataik teljesítésének és túlteljesítésének optimális előmozdítását tekintsék célnak; — a minisztérium rendelkezésére álló prémiumkeret egy részét tartalékolnak kell a beruházással, a műszaki fejlesztéssel és egyéb feladatokkal kapcsolatban év közben felmerülő, előre nem látható tennivalók premizálással történő ösztönzésére. A miniszter a rendelkezésére álló minisztériumi prémium keret kisebb részét a felhasználásra vonatkozó irányelvek megadásával a vállalatok rendelkezésére bocsáthatja. Ezt az utasítás vállalati szabadrendelkezésű prémiumkeretnek nevezi. A minisztérium rendelkezésére álló prémiumkeret nagyobb részének felhasználását különböző, központilag előírt vállalati szinten teljesítendő feltételek teljesítésétől és túlteljesítésétől kell függővé tenni. Ezt az utasítás a minisztérium által előírt feladattól függő prémiumkeretnek nevezi. Ez utóbbi felosztásánál törekedni kell arra, hogy a minisztérium előtt álló legfontosabb gazdasági-műszaki feladatok teljesítésében a legjobb eredményt elért vállalatok arányosan az átlagosnál magasabb összegű prémiumban részesüljenek. I 3 I Az új rendszer — igen de- 1él lyesen — leszögezi, hogy a dolgozónak az alapbérért teljesítenie kell a részére kiadott feladatokat. Prémiumot kitűzni csak az előző időszakban — általában az előző évben, esetleg negyedévben — elért eredményeknél jobb eredményekért szabad. A műszaki fejlesztési vagy egyéb célprémiumoknál és egyéb különleges esetben kitűzhető prémium az előírt feladat teljesítéséért is. Az előző premizálási időszak eredményeihez képest elért fejlődés premizálása esetén a prémiumok egészének felhasználását a várható legnagyobb mértékű fejlődéshez, míg a tervszámok túlteljesítésének premizálása esetén a várható legjobb túlteljesítéshez kell koordinálni. Mindkét prémiumkeret döntő többségét a műszaki fejlesztési, a gazdaságossági és minőségjavítási feladatok ösztönzésére kell felhasználni. A feladattól függő prémiumkeret kb. 50 százalékát a gazdaságosság ösztönzésére kell kitűzni. A vállalat igazgatója, helyettesei és a miniszter által meghatározott egyéb vezetők prémiumfeladatát és annak mértékét a vállalat felügyeleti szerve állapítja meg. Az említett dolgozók részére prémium általában csak az éves eredmények után fizethető, év közben esetleg előleget kaphatnak. Az új premizálási rendszer néhány igen fontos, eddig sok vitára adó kérdést megoldó eljárási intézkedést is tartalmaz. Ezek a következők: — Prémium csak előre — a munka megkezdése előtt — kitűzött, az adott munkakörre jellemző és lehetőleg gazdasági számításokkal alátámasztott feladatok ösztönzésére használható fel. Mindezeket hiteles bizonylatokkal igazolni kell és e bizonylatokat legalább egy évig meg kell őrizni. » — A prémiumfeladatot, a prémium mértékét, a csökkentő tényezőket és a prémiumok esetleges megvonásának vagy csökkentésének indokolását írásba kell foglalni. — Prémiumok kifizetésére a kitűzött feladatok nem teljesítése esetén akkor sem kerülhet sor, ha a vállalat vagy a dolgozó a feladat nem teljesítésében vétlen. — Ha a dolgozó az előírt prémiumfeltételeket teljesítette, de egyéb nem premizált feladatok teljesítése terén súlyos mulasztást követ el, a prémiumot meg kell vonni, illetőleg csökkenteni kell. — A munkaügyi miniszter utasításával ellentétes, a népgazdaság érdekeit nem szolgáló prémium kifizetésekért az illetékes vezetőket felelősségre kell vonni. Indokolt esetben a vállalati szabadrendelkezésű prémiumkeret csökkenthető, illetve megvonható. A prémiumrendszer előírja, hogy csak azokat a dolgozókat lehet premizálni, akik a termelés előkészítésével, irányításával, a termelés gazdaságosságával és a műszaki fejlesztéssel közvetlen kapcsolatban állnak. Törekedni kell arra, hogy a premizált dolgozók létszáma ne haladja meg a műszaki létszám kb 50—60 százalékát, az adminisztratív létszám kb. 10 százalékát. A premizáltak körének szűkítésével az 1961. évre jóváhagyott prémiumkeretből fennmaradó prémiumokat döntő részben az ösztönzés fokozására, részben az utasítás hatálybalépésétől prémiumban nem részesíthető dolgozók alapbérének emelésére lehet felhasználni. A prémiumok egy részének alapbéremelésre történő felhasználása mértékét és módját a miniszterek állapítják meg. A tervező vállalatoknál a munkaügyi miniszter utasítását azzal a kiegészítéssel kell alkalmazni, hogy a prémiumokat a tervezési munkák kiadásával egyidejűleg a tervezői teljesítmények fokozására vagy korszerű és gazdaságos tervmegoldások útján a kivitelezési költségek csökkentésére kell előre kitűzni. Az egy főre jutó tervezői teljesítmények premizálása esetén kifizetési feltétel: a jóváhagyott beruházási program előirányzat, valamint a különféle minőségi, gazdaságossági előírások megtartása. A kivitelezés költségeinek csökkentésére irányuló premizálásnál a program előirányzata, valamint a beruházó és a kivitelező által elfogadott költségvetés összege között mutatkozó megtakarítást kell alapul venni. A gazdaságos tervmegoldások ösztönzése érdekében az említettektől eltérő feladatot is megállapíthat a minisztérium. A beruházói munkakörben dolgozók premizálásánál figyelembe kell venni a beruházók egyszeri jutalmazásáról hozott O. T. utasításokat . ■£ .HS/.\KI ÉLET MEGOLDHATÓ PROBLÉMÁK: DOHÁNYIPAR A szokásos heti beszélgetés most a dohányipari szakemberekkel folyt. A dohányipar régi és jelentős iparága, noha jelentőségét sajnos, sokan nem ismerik el. A beszélgetés során kiderült az is, hogy a problémák jó része ebből a meg nem értésből fakad. Termelői dohánypajták A nagyüzemi gazdálkodásra való egyre gyorsabb áttérés vetette fel a termelői dohánypajták problémáját. Amíg ugyanis az egyéni gazdák csak pár négyszögölön termeltek dohányt, a szükséges kisebb méretű pajtákat valamiképpen maguk is elkészítették, és ha más megoldás nem volt, a padláson, vagy akár a szobában is kiszárították a dohányt. A szocialista nagyüzemekben természetesen jóval nagyobb táblákon, 50—100 holdon is folyik majd a dohánytermelés és ez szükségszerűen nagyobb fajtákat igényel. A szakemberek véleménye szerint fontos lenne, hogy a termelőszövetkezetek ne várják az állami támogatást, hanem öntevékenyen, saját erőből készítsék el a pajtákat, mert így gyorsabb is, olcsóbb is. Az ipar szívesen adja a megfelelő, könnyen kivitelezhető terveket. A pajták elkészítése komoly erőfeszítést kíván, de egyéni kezdeményezéssel a probléma jelentős része viszonylag könnyen és gyorsan megoldható. Fűthető, kondicionáló raktárak A dohányfeldolgozás egyenletesebbé tétele és a mindenkori klímától való függetlenítése érdekében szükséges volna az iparnak fűthető és kondicionálható fermentáló raktárakra. Ez a szükséglet annyit jelent, hogy a jelenlegi raktárakat klímaberendezéssel kellene ellátni. Ha ehhez a berendezéshez hozzájutna az ipar, akkor a technológiát függetleníteni lehetne a külső tényezőktől, megrövidülne a fermentálás ideje, s a minőség jobbá, egyenletesebbé válna. A klímaberendezés nemcsak egyenletesebb hőmérsékletet biztosítana, hanem a jelenlegi 5—10 C-fokról 20—25 C-fokra emelné a hőmérsékletet s ezzel javulnának a munkaviszonyok, ami természetesen növelné a termelékenységet is. A szakemberek véleménye szerint a fűthető és kondicionáló raktárak létesítése a dohányipar fejlesztése szempontjából rendkívül fontos. Építő kapacitásra volna szükség Iparvezetésünk arra törekszik, hogy a beruházásokban a gépi beruházás hányadát az építési beruházás rovásra egyre növelje. Ez a törekvés vitathatatlanul helyes és a szakemberek támogatásával találkozik. Ez a helyzet általánosságban. A dohányipari szakemberek véleménye szerint azonban az iparágnak ma elsősorban építési beruházásra volna szüksége, mivel jelentős gépesítésről majd csak a rekonstrukciók idején kell gondoskodni. Az építési beruházásra pedig azért volna szükség, mert a felújítási hányadból a dohányipar igen régi épületeit karbantartani nem lehet. Ha ezt a kérdést továbbra is elhanyagoljuk, ezek az épületek használhatatlanná válnak és az építési igény évről évre növekedni fog. A szakemberek véleménye szerint a dohányipar esetében egyébként helyes elvet helytelenül alkalmaznak és ez népgazdasági károkat okozhat. Belső anyagmozgatás A belső anyagmozgatás gépesítése érdekében az iparágnak speciális vontató típusra és utánfutóra volna szüksége. Ennek kisméretűnek és fordulékonynak kellene lennie, s ilyen típus jelenleg nem kapható. Igaz, a dohányipar igénye viszonylag kicsi, de ilyen targoncákat más iparágak is szívesen vásárolnának, ha a gépipar megtervezné és persze el is készítené. A dohányiparban sok nehéz testi munkától lehetne így a dolgozókat megkímélni. Gyártsunk-e több nikotint? Jelenleg nikotin-szükségletünknek csak egy részét tudja fedezni a dohányipar. A növényvédelemhez annyira fontos nikotint kapadohányból és a cigarettagyártásnál fel nem használt porból vonják ki. Külföldön már ismernek olyan eljárást, amelynek segítségével a dohányból csak egy bizonyos mennyiségű nikotint vonnak ki növényvédelmi célokra, ez a kivonás azonban úgy történik, hogy a dohány még cigarettagyártásra alkalmas marad. Ha ezt az eljárást mi is alkalmaznánk, akkor csakhamar feleslegessé válna a nikotinimportunk, és sokkal olcsóbbá válnék az itthon gyártott nikotin. A szakma különböző számításai szerint a berendezés értéke maximálisan két év alatt megtérülne a dohányiparban is, nem is szólva arról, hogy bőségesebb lenne a mezőgazdaság nikotinellátása, és így növekednének gyümölcsexportunk lehetőségei is. A szakemberek úgy vélik, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozni kell és a szükséges berendezést — amint erőnk engedi — be kell szerezni. Ezek a dohányipar problémái. Reméljük hamar megoldódnak, és a szakemberek kívánságai a dohányiparban sem válnak füstté. * * ★ Az ENSZ szakértőinek becslése szerint Jugoszlávia eddig megállapított bauxittartalékaai 160 millió tonnára tehetők, és így Jugoszlávia e tekintetben hatodik helyen áll a világon. A Nemzetközi Cukortanács elhatározta, hogy ideiglenes jelleggel 15 százalékkal csökkentik a nagy, és 10 százalékkal a kisebb cukorexportáló tagországok kiviteli kvótáját. ★ Most jelent meg az új albán harmadik ötéves terv, amely az ipari termelés növekedését 51 százalékban határozza meg, s így az ipari termelés részesedése az ország egész termelésében 53,4 százalék lesz.