Műszaki Élet, 1963. július-december (18. évfolyam, 14-26. szám)

1963-07-04 / 14. szám

Hogyan lehet javítani a szabványosítási munkát ? A Gépipari Tudományos Egye­sület a KGM-mel, annak Műsza­ki Tájékoztató és Propaganda In­tézetével, a Magyar Szabvány­ügyi Hivatallal és a Vasas Szak­­szervezettel közösen szabványosí­tási konferenciát és bemutatót rendezett. E konferencián elő­adást tartott Kiss Árpád, az OMFB elnöke is, aki ismertette a szocialista gépipari szabványosí­tás politikai és nemzetközi jelen­tőségét, és foglalkozott a konfe­rencia célkitűzéseivel. Kiss Árpád előadásában a töb­bi között a következőiket mond­ta: — Nemzetközi vizsgálatok alapján megállapítottuk, hogy a magyar gyártmányokba befekte­tett össz­társadalmi ráfordítás jó­val magasabb, mint a külföldi gyártmányoknál, de ezen túlme­nően az egyes részfázisokba be­fektetett munka aránya is kü­lönbözött egyes nyugati országok hasonló mutatószámához viszo­nyítva. Az a helyzet, hogy az alapvető megmunkálási fázisoktól halmozódva dobták előre a ter­melési hibákat, amelynek korrek­cióját a szerelési fázisban lehe­tett elvégezni. A magyar gyárt­mányokban viszonylag legna­gyobb a szerelési munka hánya­da, és viszonylag kicsi az előké­szítő és megmunkálási fázisban. Ez a folyamat nagyrészt a szab­ványosítási munka meggyorsítá­sával, minőségének javításával korrigálható, amennyiben bizto­sítani kell, hogy az egyes munka­fázisokból a más munkafázisok­ba átmenő félkész termékek és szerelési részegységek minő­ségi paraméterét úgy hatá­rozzák meg, hogy lehetet­len legyen egyikből a má­sikba csökkent értékű alkatrészt tovább vinni. Ennek során a szab­ványosítási munkát az elkezdett folyamatnak megfelelően nagyobb társadalmi bázisra kell majd he­lyezni annak érdekében, hogy az egyes megmunkálási folyamatok­ba sorba bekapcsolódó műszakiak együttesen, egymás érdekeit is­merve készítsék el azokat a ter­vezeteket, amelyeknek eredmé­nyeként elérhessük, hogy minden egyes megmunkálási fázisban a mennyiségi mutatók is betartha­tók legyenek. A szabványok egyeztetése A másik referátumot Takács Pál, a Magyar Szabványügyi Hi­vatal elnöke tartotta. Előadásá­ban a baráti országokban folyó gépipar-szabványosítás feladatai­val foglalkozott a KGST-határo­­zatok tükrében. A KGST-ben a szabványosítás terén az alábbi főbb feladatok megoldására össz­pontosítják az erőket: ésszerű termékválaszték megállapítása a gyártmányok típus-méretsorainak és jellemző adatainak tudomá­nyosan megindokolt megválasztá­sa alapján; a gyártmányok fő­ pa­­ramétereinek egységesítése; a nyersanyagok, félkész termékek és termékek minőségmutatóinak megállapítása fizikai és vegyi tu­lajdonságaik stb.; a gyártási, cso­magolási, jelölési és tárolási mű­szaki feltételek egységesítése; a nyersanyagok, gyártmányok és termékek vizsgálati és átvételi módszereinek egységesítése; a műszaki dokumentáció és jelölé­sek egységesítése. Ez rendkívül nagy feladat, amelynek teljesítésekor szinte minden esetben az eddigi fejlődés különböző irányából, szintjéből és sok más meglevő körülmény­ből fakadó nehézséget kell áthi­dalni. A megoldás nem lehet visszahúzó kompromisszum, ha­nem haladó jellegű mutatókat kell meghonosítani a KGST min­den országában. Ennek tükrében kell tekinteni a szabványegyeztetés mélységét is. A szabványok nem a messzi távlatok, hanem a jelen és a kö­zeljövő problémáinak megoldását célozzák A szabványok egyezte­tésében a specializáció és a ko­operáció, az árucsere és az együttműködés adott és előrelát­ható feladataiból kell kiindulni. Ez azt hozza magával, hogy mi­nél több alapvető szabványt m mi­nél nagyobb mélységben kell egyeztetni (például nagy volume­nű szerkezeti acélfajták), de nem szükséges olyan részletekben is egységesítésre törekedni, ame­lyek az egyes országok különbö­ző adottságaiból (meglevő, de egyébként közel egyenértékű technológiákból, speciális nyers­anyaghelyzetből) folynak (például speciális ötvözött acélok). A szer­számgépek esetében például egy­ségesíteni kell a fő jellemzőket, a pontossági követelményeket és vizsgálatokat, a szerszámokkal és a működtetéssel kapcsolatos csat­lakozó méreteket. Nem szükséges azonban az összes szerkezeti és kiviteli megoldásokat egyeztetni. Ugyanez vonatkozik a méretezési és számítási elvekre is, amelye­ket elsősorban például a gyárt­mány biztonságos üzemeltetése szempontjából szükséges egysége­síteni, mert különben felhaszná­lásuk engedélyezését az egyes or­szágokban más- és másképpen ítélnék meg (például hegesztőpa­lackok, kazánok, daruk). Éppen ezért a jelenlegi stá­diumban nem közös szabványok­ról van szó, hanem egységes szabványajánlásokról, amelyeket az egyes országok szabványügyi szervei átvisznek nemzeti szab­ványrendszerükbe. Lényeges fejlődést hoznak majd ezen a téren a tervbe vett közös tervezőirodák és gyártás-össze­hangoló szervek (golyóscsapágy, villamos- és Diesel-mozdonyok, mezőgazdasági gépek). Az alkatrészek szabványosítása Kovács István, a Kohó- és Gép­ipari miniszter első helyettese az iparági és üzemi szabványosítás szerepével foglalkozott a műsza­ki fejlesztésben, és ismertette a szabványosítási központok felada­tait. A többi között rámutatott ar­ra, hogy a műszaki fejlesztést szolgálja a korszerű alkatrészek, szerelési egységek, működtető elemek szabványosítása. Ezeknek az elemeknek az új gyártmányok­ba való beépítése minél nagyobb mértékben kívánatos, mert mint bevált szerkezetek, az új gyárt­mány üzembiztonságát szolgál­ják, s ugyanakkor a szabványosí­tott elemek nagyobb sorozatok­ban való gyártását segítik elő. Az új gyártmányok konstrukciójá­nak megítélésében fontos szem­pont a szabványosított elemek felhasználásának mértéke. Egy-egy új gyártmány kibocsá­tásának elhatározása és a soro­zatgyártás között hosszú idő te­lik el. A szabványosítás és tipi­zálás az átfutási idők lerövidíté­sében is nagy segítséget tud nyúj­tani. A célgépek, aggregátorok terve­zésében például egységek tipizá­lásával s azok alkatrészeinek szabványosításával lehetővé vá­lik a legkülönbözőbb célú gépek, gépsorok gyors kialakítása. Ugyanezt elmondhatjuk az au­tomatika rendszerekről is, ahol korszerű tipizált és szabványosí­tott elemekből rövid idő alatt a legkülönbözőbb rendszerek ter­vezhetők és állíthatók össze. A korszerű technológiák beve­zetésének egyik alapvető feltéte­le a megfelelő sorozatnagyság ki­alakítása. Ezen a téren is a szab­ványosításnak nagy szerepe van, mert a horizontális és vertikális egységesítésen keresztül lehetővé válik az azonos jellegű alkatré­szek, szerkezeti egységek, nagy sorozatú gyártása, illetve széles körű felhasználása. Különös jelentősége van en­nek az olyan végtermékek eseté­ben, amelyek egyedileg vagy kis sorozatban készülnek, így ezek­hez is alkalmazhatók azok az egységesített elemek, amelyek so­rozatban készülnek. Az említetteken kívül még több bel- és külföldi referátum hang­zott el, majd határozati javasla­tot fogadtak el. Ezek a határoza­tok részint a KGST-ben folyó szabványosítási munkával, ré­szint a szabványok hasznosításá­val és oktatási problémájával fog­lalkoztak. A konferencia után a gépipari szabványosítás tovább­fejlesztése érdekében olyan mun­kaértekezleteket fognak tartani, mely lehető teszi a konferencia eredményeinek gyakorlati hasz­nosítását. 2 műszaki élet XIII. országos textilipari műszaki konferencia A Textilipari Műszaki és Tudo­mányos Egyesület június 20. és 22. között tartotta a XIII. országos textilipari műszaki konferenciát. A megnyitó ülésen Vég László miniszterhelyettes, az egyesület elnöke mondott beszédet. A szak­osztályi részkon­ferenciák tizen­egy szekcióban, a témakörök sze­rinti előadássorozatok három párhuzamos szekcióban zajlottak. Ez alkalommal osztották ki a „Textilipar fejlesztéséért” érmet a vele járó 5000 forinttal. Az éremmel kitüntettek ez évben Apró József, a Textilipari Dol­gozók Szakszervezetének titkára, dr. Dischka Győző Kossuth-díjas, a Textilipari Kutató Intézet me­chanikai osztályának vezetője és Wilheim Béla, a Lakástextil Vál­lalat főmérnöke. Az egyesület­ben végzett munkájáért a „Köny­­nyűipar kiváló dolgozója” kitün­tetést kapott Fodor Ambrus, Hor­váth Józsefné, Kelényi Gábor, Ko­vács József, Krnács Pál, Mazán Kálmán, Novák Erzsébet, Román György, Szűcs László, Tomcsányi Zoltán, Vida László. Miniszteri el­ismerésben részesült Beck Tamás, dr. Horovitz Magda és Röder Iván. Hatvan egyesületi aktíva kapta meg az egyesület elnöksé­gének elismerő oklevelét. Kitüntetések a szabványosítási konferencián A Gépipari Tudományos Egye­sület a Kohó- és Gépipari Mi­nisztériummal, a KGM Műszaki Tájékoztató és Propaganda Inté­zettel, a Magyar Szabványügyi Hivatallal és a Vasas Szakszerve­zettel közösen június 24. és 27. között szabványosítási konferen­ciát és bemutatót rendezett. Eb­ből az alkalomból adták át a „Szocialista Munkáért Érdem­érem” kitüntetést Kiss Rezsőnek, KGM Iparpolitikai Főosztály, Mészáros Józsefnek, Géptervező és Műszaki Iroda, Szödényi Nagy Kálmánnak, Műszeripari Kutató Intézet. „Munka Érdemérem” ki­tüntetést kapott Kabódi József, Magyar Szabványügyi Hivatal, Nádas Tibor, Híradástechnikai Ipari Kutató Intézet és Prockl László, a GTE főtitkárhelyettese. A „Gépipar kiváló dolgozója” ki­tüntetésben, részesült Biliczky Je­nő, Farkas­­László, Szebeni Nán­dor, Szél Sámuel, Téglássy Tiva­dar, Verőci László, Savelly Lász­ló. A „Kohóipar kiváló dolgozó­ja” lett Nagyenyedi József és Szintai Dániel. Tíz szakember­nek nyújtottak át miniszteri el­ismerő oklevelet. Mezőgazdasági építészet Az Építőipari Tudományos Egyesület épületszerkezeti és tech­nológiai szakosztálya a statikus szakosztállyal közösen előadásso­rozatban ismerteti a hazai és kül­földi mezőgazdasági építészet helyzetét, különös tekintettel a mezőgazdaság sajátos célkitűzé­seire. • Június 18-án „A mezőgazdasági építészet általános követelményei és ezek kielégítése külföldön” címmel Tantos Ferenc előadása hangzott el, amelyet Szalay Gá­bor és Tomory László hozzászó­lása egészített ki. Július 2-án Kismarty Lechner Ödön a hazai mezőgazdasági építészet jelenlegi helyzetéről, Szontagh Pál a me­zőgazdasági építészet szerkezeti fejlődésének irányairól és Jár­mai Pál a vázas rendszerű me­zőgazdasági építmények statikai feladatairól tartott előadást. Itt ismertették a feszített vasbeton­vázas szerkezet megoldására hir­detett tervpályázatot. Az előadá­sokon elhangzott javaslatok és észrevételek összefoglalására jú­lius 16-án klubnap keretében ke­rül sor a Technika Házában. Nemzetközi vibrációs tömörítéstechnikai konferencia A Gépipari Tudományos Egye­sület az Építőipari, valamint a Közlekedéstudományi Egyesület közreműködésével július 15. és 17. között nemzetközi vibrációs tö­mörítéstechnikai konferenciát rendez a Technika Házában. A konferencia előadásai a vibrációs tömörítés elméletével, a kísérleti eredményekkel és a vibrációs gé­pekkel foglalkoznak; az előadások egy része e témakörön belül a cö­löpözéssel kapcsolatos legújabb eredményeket ismer­teti. RENDEZVÉNYEK: Közöljük olvasóinkkal, hogy mellékletünk, az MTESZ rendez­vénynaptára a nyáron megjelenő számainkból — így a jelenlegiből is — kimarad, mivel az egyesü­letek általában ez idő alatt ke­vés előadást tartanak. A ren­dezvényeket e rovatunk fogja ismertetni. A Textilipari Tudományos Egyesület július 11-én 8 órakor „Férfiruha-szerkesztési megoldá­sok” címmel előadást rendez a Ruhaipari Tervező Vállalatnál. Előadó: Molnár István, Bihari György és Cseplye Ferenc. Július 25-én, 17.30-kor „Automata szöve­dék jelenlegi termelési szintje a teljes felfutáshoz viszonyítva” címmel Kotányi Ferenc tart elő­adást a Technika Házában (III. em. 361.). MEGOLDHATÓ PROBLÉMÁK ipar A szerkesztőségben folytatott megbeszélések keretében leg­utóbb dohányipari szakemberek­kel találkoztunk. E beszélgetés során az derült ki, hogy az ipar­ág problémája kettős: egyrészt a terveknek megfelelően, gyors mértékben kell növelni a terme­lékenységet, másrészt folyamato­san javítani kell a minőséget. Mi kell ahhoz, hogy ezeknek a kívá­nalmaknak az iparág eleget tud­jon tenni? A külkereskedelem segítsége Mint ismeretes, a dohányipar beruházási keretei az átlagnál jó­val szerényebbek, noha természe­tes az is, hogy a termelékenység gyorsabb növelése és a minőség javítása érdekében, bizonyos be­ruházásokra föltétlenül szükség volna. Ezért az iparág arra töre­kedett, hogy exportja fokozásával, olyan többletdevizát termeljen ki, amelynek ellenértékét azután egyes nélkülözhetetlen berendezé­sek importjára használhatná fel, így például legutóbb tervbe vet­ték a kiképző ágazat fermentálá­sának korszerűsítését. A szüksé­ges vezérgépek behozatala érde­kében az ipar megfelelő mennyi­ségű és jól értékesíthető dohányt ajánlott fel a külkereskedelem­nek, az azonban a dohányt csak olyan feltételekkel lenne haj­landó átvenni, amelyek a dohány­ipart nem elégítik ki. E gépek ér­téke a számítások szerint két és fél év alatt megtérülne, importja tehát rendkívül gazdaságos. A do­hányipari szakemberek úgy vélik, hogy e fontos beruházás elsősor­ban a külkereskedelem hibás szemlélete miatt, nem valósulha­tott meg. Hogyan javítható a műszerezés ? A magyar műszeripar egyetlen olyan műszert állít csak elő, amelyre a dohányiparnak szük­sége lenne: egy hőmérséklet- és nedvességszabályozót, azonban, sajnos, ezt sem lehet kapni. A do­hányipar szükséglete egyébként nem is olyan nagy, hogy az a ha­zai gyártás bevezetését indokolná, ez viszont egyben azt is jelenti, hogy a korszerűsítéshez szükséges importkeret sem lenne túlságosan nagy. Mind a termelésben, mind a laboratóriumi ellenőrzésben sok új típusú mérőműszerre lenne szükség. Azt hisszük, meg lehetne találni a módját annak, hogy a dohányipar kívánságait kielégít­sék. Azok a bizonyos kazánok Alig van olyan iparág, ahol a kazánnal ne lenne probléma. A Lágymányosi Dohánygyár kazán­jainak évi átlagos hatásfoka a hatvan százalékot sem éri el, s egyre kevésbé képesek a zavarta­lan üzemelést biztosítani. A ka­zánbiztos is kicserélésüket java­solta. A felügyeleti szervek ennek alapján biztosították is a beruhá­zási keretet, s a Magyar Hajó- és Darugyár vállalta, hogy a szüksé­ges kazánokat az idén legyártja és üzembe helyezi. Az Országos Energiagazdálkodási Hatósággal folytatott tárgyalás során úgy döntöttek, hogy a dohánygyár gőzellátása a Kelenföldi Hőerő­műből gazdaságosabb, ezért a be­ruházási keretet visszavonták. Igen ám, csakhogy a távvezeték kiépítésére előreláthatólag csak 1965-ben kerül sor. S mi lesz ad­dig? Marad a régi rossz. Nagyjából hasonló a helyzet a Pécsi Dohánygyár gőzellátásával is. Itt a szükségmegoldásként üze­meltetett, elavult kazánok állapo­tán kívül, az is igen súlyosan érinti az ipart, hogy azok a szük­séges technológiai gőzmennyiség­nek csak mintegy a felét képesek szolgáltatni. Itt is kézenfekvő és sürgető megoldásként vetődött fel a pécsi ipari gőztávvezeték-háló­­zatba való bekapcsolódás, mely­nek első ütemére 1964-ben kerül sor. Azonban minden nyomós in­dok ellenére, az illetékes szervek csak a fejlesztés második ütemé­ben — 1966-os határidővel — kí­vánják a bekapcsolást végrehaj­tani. Kevés a szakember A dohányiparban is égető prob­léma a szakemberhiány. Ennek illusztrálására a szakemberek el­mondották, hogy 1963-ban a do­hányipar összesen négy mérnö­köt kap. Jelenleg a mérnökök lét­száma 105 (1960-as bázis), s 1970- re az igény 201 fő lesz. A fejlesz­tési tervek szerint tehát a mű­szakiak létszámát 1970-ig meg kellene kettőzni, a négy főből álló utánpótlás azonban legfeljebb, ha a nyugdíjbamenőket, vagy a más iparágak által elcsábítottakat pó­tolja. A dohányiparban próbál­koztak már azzal is, hogy minél több dolgozó továbbtanulását tá­mogassák, a probléma megoldását azonban ez sem hozta meg. Mindezt összefoglalva: a do­hányipar azt várja, hogy az ille­tékes szervek segítsék a műszaki fejlesztésre vonatkozó erőfeszíté­seket, mert ez az előfeltétele an­nak, hogy javuljon a gyártmá­nyok minősége, s gazdaságosabb legyen a termelés. Új igazgatók:­­ Kerepesi Ferenc — ÉM Miskolci Tervező Vállalat: dr. Bartha Róbert ÉM Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat: Eigner Endre — ÉM Pécsi Cementáruipari Vállalat: Simó József — ÉM Budapesti Porcelángyár. Új főmérnökök: Horváth István — ÉM Miskolci Ter­vező Vállalat: Forgács Ede — ÉM Földmérési és Talajvizsgáló Vállalat. Felmentések: i­fj. Horváth Bélát, az ÉM Miskolci Tervező Vállalat: Somos Lászlót, az ÉM Pécsi Cementáruipari Vállalat: Füleki Sándort, az ÉM Budapesti Por­celángyár Igazgatóját. Oláh Tibort, az ÉM Miskolci Tervező Vállalat. Németh Jánost, az ÉM Elektromotor­­javító Vállalat főmérnökét felmen­tették.

Next