Műszaki Élet, 1965. január-június (20. évfolyam, 1-12. szám)
1965-01-14 / 1. szám
Az MTESZ intézőbizottságainak munkája Mint arról már lapunkban nemegyszer hírt adtunk, a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége komoly erőfeszítéseket tesz, hogy intézőbizottságai révén a vidéki ipari központokban a műszaki-tudományos életet fellendítse. Cikkünkben az egyes vidéki intéző bizottságok munkájának néhány jellemző vonásáról kívánunk tájékoztatást adni. Elsőnek a 15 éves fennállását ez évben ünneplő szegedi intéző bizottság munkájáról szólunk. A jubileum alkalmából előadás-sorozatot szervezett, kiállításokat rendezett, és kiadványban dokumentálta azt a széles körű tevékenységet, amelyet az IB és a hozzá tartozó 19 egyesületi csoport megalakulása óta kifejtett. Komplex munkabizottságok A Miskolcon működő Borsod megyei intéző bizottság elsőként hozott létre vidéken ún. „komplex munkabizottságokat”. Ezek tanulmányokat dolgoztak ki a megye legidőszerűbb fejlesztési kérdéseiről, s azokat ankétokon vitatták meg. Jelenleg egyik szakbizottsága vizsgálja a műanyagok ipari felhasználását a megyében. Az alkalmazott mechanikai komplex bizottság keretében eredményesen bontakozik ki az egyetemi oktatók és az ipari szakemberek társadalmi együttműködése. Igen értékes munkát végez az IB ipargazdasági szakbizottsága, amely szervezési előadás-sorozatokat, ankétokat rendez az ipar legkülönbözőb ágaiban szakér.í’-sír... ‘ ré- Az elmúlt évben az vezetők számára tarelőadás-sorozatot a s kérdéseiről, s ezt az tanfolyam formájú‘-'et is felújították. Győr A győri intéző bizottság különösen nagy figyelmet fordít a műszaki oktatás kérdésére. Az IB előterjesztése alapján jött létre a felsőfokú gépipari technikum Győrött, és további javaslatot dolgoztak ki egy felsőfokú építőipari technikum létesítésére is. Jelenleg átfogó munka folyik a Győrött létesítendő műszaki egyetem előkészítésével kapcsolatban, új építkezéseket, valamint a falemezgyárat és a cipőgyárat tekintették meg. Debrecen fejlesztése A Hajdú-Bihar megyei intéző bizottság munkája az utóbbi években jelentősen fejlődött. A többi között katasztert készített a megye műszaki dolgozóiról. Ez a munka hozzájárult annak felismeréséhez, hogy a műszaki-tudományos társadalmi tevékenység hatókörének kiterjesztése elsőrendűen fontos feladat. Az IB igyekezett a megye legfontosabb kérdéseit a tudományos-társadalmi munka homlokterébe állítani. Ennek következtében sokat foglalkoztak és foglalkoznak a Debrecen melletti földgázterületek kihasználásának kérdéseivel, az ehhez szükséges vízmennyiség biztosításával, Debrecen városfejlesztési szempontjainak kialakításával. Az IB különféle bizottságai sok irányú tevékenységet fejtenek ki, így például az oktatási bizottság a megye iparfejlesztésével kapcsolatos szakemberszükségletet méri fel; a propagandabizottság a műszaki könyvkiadás kérdéseivel foglalkozik és író-olvasó találkozókat szervez az üzemekben; az ipargazdasági bizottság a vezetés színvonalának kérdéseivel foglalkozik. Áprilisra kiállítást terveznek „Hajdú-Bihar megye ipari és mezőgazdasági fejlődésének 20 éve” címmel, és ugyancsak áprilisban rendezik meg a „Hajdú-Bihar megyei Műszaki Napokat”. A Dunántúl A pécsi intéző bizottság munkájából ugyancsak a komplex bizottságok tevékenységét emelnénk ki. Ezek a bizottságok foglalkoznak a lakásépítési program előkészítésével és ütemezésével, a panelüzem gyártástechnológiájának továbbfejlesztésével, a város korszerű közlekedésének feltételeivel, az ipar és a lakosság energiaellátásának összehangolásával, a hőerőművi zagytárolással, a vízellátás távlati fejlesztésével, a város körüli víztárolórendszerrel. A soproni intéző bizottságnál különös figyelmet érdemel a Balf-fürdő újjáépítésével, a város közvilágítási tervének bírálatával, a brennbergi völgyzáró gát létesítésével, Sopron emeletráépítési lehetőségeivel foglalkozó munkabizottságok tevékenysége. 1964-ben adták ki a „Soproni Műszaki Évkönyv”-et is. Sokat ígérő kapcsolat létesült a Magyar Hidrológiai Társaság és az Osztrák Fertőkutató Bizottság között. A Veszprém megyei intéző bizottság munkájának kezdettől fogva az a jellegzetessége, hogy átfogja a megye egész területét, ami egyébként szükségszerű is, mivel a nagy ipari létesítmények nem a megye székhelyén vannak. Ezekben az ipari központokban sorra alakulnak a városi MTESZ- bizottságok, így Pápán, Várpalotán (ez utóbbihoz tartozik Pét és Inota is), valamint Ajkán és Keszthelyen. A Vas megyei intéző bizottság tizenhárom egyesületi csoportjából igen aktív például a Közlekedéstudományi Egyesület csoportja, amelynek 29 munkabizottsága dolgozik. Az IB keretében három nagy szakcsoport: a közgazdasági, a város- és községfejlesztési és a tájesztétikai szakcsoport fejt ki jelentős tevékenységet. A legfiatalabb intéző bizottságok Az alig két éve működő székesfehérvári intéző bizottság rendszeresen foglalkozik a hozzá tartozó 12 egyesületi csoport munkájával. Ez évben indította meg az IB a negyedévenként megjelenő „Székesfehérvári Műszaki Élet” című lapját. Nagy sikerrel rendezték meg a könnyűszerkezeti konferenciát és az iparimezőgazdasági kiállítást. A nyíregyházi intéző bizottság tíz egyesületi csoporttal alakult meg két éve. Mint azt már lapunkban hírül adtuk, október 10. és 17. között sikeresen rendezte meg a „Nyíregyházi Műszaki Napokat”. Az IB javaslatok kidolgozását tervezi olyan kérdésekben, mint például a város ipari vízellátása, vágóhíd építése stb. A másfél éve alakult Békés megyei intéző bizottság legkiemelkedőbb rendezvénye a „Békés megyei Műszaki Fejlesztési Hét” volt, amelynek 32 előadását közel 1000 részvevő hallgatta meg. Az IB területén 10 egyesületi csoport működik, a legnagyobb közülük a Gépipari Tudományos Egyesületé. Végül a fiatalok között is a legfiatalabb esztergomi intéző bizottságot említjük meg, amely a múlt év augusztusában alakult és négy egyesületi csoporttal kezdte meg működését. SZAKÁTS ÉVA Együttműködés a jugoszláv testvérszervezettel Különös figyelmet érdemel, hogy az MTESZ szegedi intéző bizottsága a jugoszláv testvérszervezettel, a DIT szabadkai szervezetével kapcsolatot épített ki. Elsősorban az élelmiszeriparban, a mezőgazdaságban és az építőiparban való együttműködést ítélték a legfontosabbnak. A megbeszélések eredményeként az év folyamán három-három alkalommal tettek cserelátogatást búzatermesztési és állattenyésztési tapasztalatok szerzése végett. Októberben a jugoszláviai testvérszervezet küldöttsége látogatott Szegedre, ahol a többi között az élelmiszeripari gyárakat (konzervgyár, szalámigyár stb.) és a szegedi J MŰSZAKI ÉLET - KozvEKMgw Hidegalakítási konferencia Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület és salgótarjáni csoportja január 19-től 21-ig hidegalakítási konferenciát rendez a Salgótarjáni Acélárugyár művelődési házában. Pilter Pál, az OMBKE vaskohászati osztályának elnöke és dr. Kocsis József kohó- és gépipari miniszterhelyettes megnyitó szavai után dr. Káldor Mihály egyetemi tanár tart előadást „a hidegalakítás fémtani problémái ötvözetlen és ötvözött acéloknál” címmel. Ezután Lerch József, a Vaskohászati Igazgatóság főosztályvezetője beszámol az elektronikus számológépek kohászati alkalmazásáról, a hidegalakítással összefüggő műszaki, gazdasági feladatok megoldásának lehetőségeiről, májd Széky Miklós, a Salgótarjáni Acélárugyár mérnöke a védőgáznak a korszerű hőkezelő eljárásoknál való alkalmazásáról beszél. A továbbiakban közel 20 előadás hangolt el" a hideghúzással és a hideghengerléssel kapcsolatos problémákról. Az MTESZ Információfeldolgozási, Kibernetikai és Operációkutatási Szakosztálya, valamint az MTESZ Ipargazdasági Bizottsága közös üzemszervezési munkabizottságot tervez létrehozni a vállalatokon belüli kooperáció megszervezésének elvi megoldására. A Magyar Agrártudományi Egyesület a TIT-tel közös szerkesztésben 1965. január 1-től „Tudomány és mezőgazdaság” címmel kéthavonta megjelenő folyóiratot ad ki. A folyóirat a mezőgazdasági termelés fejlesztésének legfőbb kérdéseiről kíván tudományos tájékoztatást adni mindkét társadalmi szervezetben működő mezőgazdasági szakemberek számára. MÍSZAKI S7 . A Gépipari Tudományos Egyesület építőgépipari szakosztálya május első felében tapasztalatcserével összekötött tanulmányutat szervez Pécsre, a Pécsi Építőgépgyártó és Javító Vállalatnak, továbbá a pécsi építővállalatok gépészeti berendezéseinek megtekintésére. E tanulmányút keretében közelebbről megismerkedhetnek a GTE pécsi szervezete építőgépipari csoportjának a munkájával is. A Magyar Kémikusok Egyesületének műanyagszakosztálya a Műanyagipari Kutató Intézet alkalmazástechnikai osztályával együttműködve ankétot rendez február 4-én a Technika Házában a műanyagok alkalmazástechnikai kérdéseiről. Az ankéttal egyidejűleg kiállítás is nyílik, amely február 12-ig munkanapokon 3 és 17 óra között tekinthető meg. TE Az alábbi beszélgetést hétfőn este lestük el a Technika Háza klubjában, egy hosszan tartó munkabizottsági ülés szünetében. 1. számú Egyesületi Tag: (kezében a szombati újság, beleharap egy — saját pénzén vett — mignonba. Dühösen): Nem olvastad? Én fel vagyok háborodva. Pont bennünket pécéz ki. 2. számú Egyesületi Tag: Ki? Miért ez az izgalom? — Hát ez a cikk. — Ja, ezt a Torzító Lencse című rovatot ritkán szoktam elolvasni. De mutasd csak! (olvassa). — Szerintem ez ellen testületileg kellene fellépni. Én már régen felfigyeltem ezekre a cikkekre. Műszaki értelmiségellenes atmoszférát teremtenek, hamis általánosításra adnak alkalmat; a tájékozatlan olvasóban végül olyasmi marad meg, hogy minden szakember csak a buli kedvéért utazik, hogy minden mérnök csak mellékkereset után futkos, hogy a tudományos konferenciákon csak eszem-iszom van. Ez nem tréfa. (Magánkívül): Ez destrukció. — Nincs igazad. Meg kell érteni az írót. A hibák, hiányosságok ellen akar harcolni. Ezt a cikket is a „Többkevesebb Humorral a Jobb Mechanizmusért” mozgalom keretében írta. — Nem egészen értelek. — Mit nem értesz? A mechanizmust? Azt más sem érti. — Azt, hogy „több-kevesebb humorral”. — Hát Omlósnak a vasárnapi számban több volt... (Oktató hangon). De nem hiszem, hogy ezért testületileg kellene tiltakozni. Már az irodalom és kezdetein is mindig voltak testületek, amelyek tiltakoztak, akár szellemeset írtak egy-egy foglalkozási ággal, réteggel kapcsolatban, akár pedig... no de nem akarom megbántani az egyébként igazán kiváló újságírót. — De akik tiltakoztak a vargák, vagy a pástétomsütők, vagy akár az orvosok nevében, végül gyakran maguk váltak nevetségessé. Különben is, te nem örülsz annak, hogy most már bátran és merészen lehet harcolni a fogyatékosságok ellen? Vagy azt akarod mondani, hogy nálunk még sohasem volt felesleges pénzkiadás, vagy rosszul sikerült értekezlet? — Nem erről van szó. Arról van szó, hogy a mi egyesületeinket mégiscsak az jellemzi, hogy itt sok ezer kitűnő szakember önkéntes társadalmi munkát végez. Csak azért, mert szereti a szakmáját, s mert valami hasznos dologban akar közreműködni. Erről a szélesebb közvélemény amúgy sem tud eleget. Hát éppen ezekből az írásokból, ilyen görbe beállításban kapja a tájékoztatást? — Ebben viszont neked van igazad. A Bámexhumfértet, akinek nem inge, nem kell, hogy magára vegye. De ezt félreérthetetlenül pontosan az MTESZ-nek címezte. — Ez az! Éppen erről van szó. Kíváncsi vagyok, vajon ilyen hangon írna-e a Méltatlankodó Újság Olvasók Szervezetéről, vagy a Szatíraírók Országos Testületéről? 700 000 példányban! — Ne izgasd fel magad. Ezt a cikket nem olvasták el hétszázezren. — Igazad van (felhörpinti feketéjét) — gyere, folytassuk az ülést. Új vonások az egyesületi munkában Érdekesnek és időszerűnek tartom a Műszaki Életben megindított vitát az egyesületi munkastílusról, mert véleményem szerint nemcsak a technológiai előírásokat, a szervezeti felépítést és vállalati munkamódszereket kell időről időre felülvizsgálni, hanem az egyesületieket is. Az MTESZ-ben is vannak még „rejtett tartalékok” a hatékony munkamódszerek alkalmazásában, nem beszélve arról a számos szakemberről, aki még nem tagja az MTESZ-nek, vagy nem vesz részt annak munkájában. Hogyan lehet vonzóbbá tenni az egyesületi munkát ? Tudomásul kell venni, hogy a szakemberek szabadidejére aránylag sok szerv, intézmény reflektál. Ezek között található az MTESZ és az egyesületek is. A működési statisztikák meggyőzhetnek bennünket arról, hogy a szakemberek nem áldozzák szabadidejüket unalmas, sablonos előadásokra, és olyan munkában sem vesznek szívesen részt, amelynek eredménye nehezen — vagy sohasem — realizálódik. Ezt azért említem meg, mert még mindig előfordul, hogy egyes minisztériumok, intézmények nem reflektálnak a beküldött javaslatokra. Időszerű lenne minden szervnél olyan határozatot hozni, hogy bizonyos időn belül válaszolni kell a tudományos egyesületek jelentéseire, javaslataira, ha máskor is igényt tartanak kezdeményezéseinkre. A gyakorlat bebizonyította, hogy az előadások formái sem maradhatnak mindig azonosak. Hatásosak az ún. kerekasztal beszélgetések, ha ehhez megfelelő vezetőt találnak, aki „riporteri” rátermettséggel irányítja a beszélgetést. Érdekesek és színesek az olyan ankétok, ahol több előadó rövid 10—15 perces előadásokat tart. Egyes szakmai kérdések megvitatását több országban is meg lehet szervezni, némi időeltolódással. Ezt a formát fogja kipróbálni az MTESZ Ipargazdasági Bizottsága, amely a munkalélektani konferenciát a csehszlovák VTS-sel együtt rendezi, majd megismétli egy későbbi időpontban Csehszlovákia valamelyik városában. A szakemberek egy része nem jár előadásokra, de szívesen részt vesz tanulmányok kidolgozásában, véleményezésekben, lektorálásokban, szívesen ír cikkeket stb. Többen aktivizálhatók lennének olyan munkában, mint pl. bizonyos időszerű kérdések közvéleménykutatásában, egy-egy szakemberréteg szociológiai felmérésében stb. Mindkét munka egyébként eredményesen folyik a GTE-ben és a TMTE-ben. Az MTESZ-ben már nem ismeretlen a műszakiak és a közgazdászok együttműködése. De ez még nem általános. Egyesületeink és vidéki csoportjaink egy részében még idegenkednek a közgazdászok bevonásától, holott a munkaügyi, üzemszervezési, üzemgazdasági, anyaggazdálkodási, értékesítési, számviteli, ipargazdasági kérdések megoldásában hatásos segítséget tudnának nyújtani. Olyan gazdasági konferenciákat, ahova a műszakiakat is meghívják, csupán néhány egyesület rendez (GTE, OMBKE, MATE, HTE, TMTE stb.), holott ezek a megmozdulások is nagy érdeklődést keltenek. Több megbecsülést a társadalmi munkának Hozzászoktunk már, hogy a Technika Házában szabadabban vitáznak az emberek, mert itt nincsenek hivatali kötöttségek, nincs alá- és fölérendeltségi viszony, ennélfogva nézeteiket is őszintébben fejtik ki. Ennek elősegítése feladata a hivatali szerveknek is. Szélesebb körű támogatást kell adniuk az egyesületeknek, jobb tájékoztatást nyújtani számukra, be kell vonni őket egyes kérdések előkészítésébe is. A vállalatoknál is meg kell adni az ennek a fontos társadalmi munkának járó megbecsülést, elismerést, így még több jó szakember bekapcsolódása várható. FRANK TIBOR *