Műszaki Élet, 1967. január-június (22. évfolyam, 1-13. szám)

1967-01-12 / 1. szám

Közgazdászok műszaki továbbképzése Évek óta egyre több oldalról vetődik fel az a probléma, hogy közgazdászaink többsége nem rendelkezik saját működési területének, vállalata profiljának megfe­lelő, s munkája színvonalas végzéséhez szükséges műszaki ismeretekkel. Hasonló hiányosságok vannak a műszakiak köz­­gazdasági ismeretei vonatkozásában is, itt azonban már jelentős haladás tapasz­talható: néhány éve megindult a mér­nök-közgazdász képzés. Több iparág szakemberei felvetették azt a gondolatot, hogy amíg napirendre nem kerül a jelenlegi közgazdászképzés céljainak, oktatási tematikájának felül­vizsgálata, addig is célszerű lenne a tár­sadalmi egyesületekben az oktatást meg­indítani. Különösen fontos a műszer- és­­automatika iparban dolgozó közgazdá­szok számára a továbbképzés. Ezen a te­rületen ugyanis a többi iparág azonos típusú tervezési és gyártási műszaki-gaz­dasági problémáin túlmenően, a rend­szertechnika és az alkalmazástechnika is igényel műszaki ismeretekkel rendelkező gazdasági szakembereket. Ezeket a szempontokat figyelembe vé­ve a Méréstechnikai és Automatizálási Tudományos Egyesület ipargazdasági szakosztálya elsősorban a műszer- és automatika iparban dolgozó, valamint a műszerezésben és automatizálásban erő­sen érintett alkalmazási, felhasználási te­rületek közgazdászai számára 2 éves tan­folyamot indít ez év januárjában. E tanfolyam alapvető célja, hogy a közgazdászok számára nívós műszaki alapismereteket biztosítson. A tanfolyam részletes tematikáját — figyelembe véve az érdeklődők kívánságait — a MATE ipargazdasági szakosztálya, és oktatási bizottsága a legilletékesebb műegyetemi tanszékek és szakemberek bevonásával állította össze, s az előadók zömét is a Műszaki Egyetem villamosmérnöki kara biztosította. A 2 éves tanfolyamon a következő té­mákkal foglalkoznak: általános mérés­­technikai ismeretek, elektronikus mű­szerek és periféria egységek, automatika­­elemek, műszeripari technológia, rend­szertechnika, alkalmazástechnika. előforduló műszertípusokat, a nemzetközi fejlődés várható fő irányait, és az alkal­mazástechnikai lehetőségeket fogják is­mertetni, lehetőség szerint megvilágítva az egyes problémák hazai sajátosságait. A tanfolyam szervezői remélik, hogy ez első ilyen típusú továbbképzés — ha magán is fogja viselni a „prototípus” hi­báit — hasznos lesz a részvevők számá­ra, s ugyanakkor tapasztalatot nyújthat egyrészt más iparágaknak hasonló okta­tás megszervezésére, másrészt hozzájá­rulhat a közgazdák egyetemi műszaki képzésének későbbi továbbfejlesztéséhez. DR. ADORJÁN BENCE, a MATE ipargazdasági szakosztályának vezetőségi tagja Szállodák épületgépészete Az Építőipari Tudományos Egyesület épületgépészeti szakosztálya IX. 26—29 között rez­dezi meg Tihanyban az V. fű­tési és légtechnikai konferenciát, amely a szállodák épületgépészetével foglal­kozik. A kérdés időszerűségét jól mutatja hazánk idegenforgalmának alakulása: 1960-ban 260 029, 1966-ben pedig már 1 631 324 külföldi járt hazánkban. Az idegenforgalmi igényeken kívül meg kell oldani a belföldi igények ki­elégítését is. Probléma fejlődő vidéki vá­rosainkban a hivatalos úton levők szál­lásának biztosítása is. Ehhez ki kell alakítani az olyan egyszerű kivitelezésű, általában 120 férőhelyes szállodák típu­sát, amelyek kisebb mértékű külföldi idegenforgalom kiszolgálására is alkal­masak. A konferencia előadásai a következő témákkal foglalkoznak: szállodai épület­­gépészet az üzemeltető szemszögéből; fűtés-szellőzés; víz- és gázellátás, csa­tornázás és szociálhigiéniai berendezé­sek- villamos berendezések; komplex gazdaságosság, építészeti igények. Említést érdemel, hogy részben a konferenciára való tekintettel ez az épü­letgépészek nemzetközi szervezete, a REHVA közvetlenül a konferencia után hazánkban tartja ülését, a CIB fűtés­szellőzési bizottság ülése pedig szintén hazánkban lesz, a konferencia előtt. 2 ÉLET A mérnök-technikus szervezetek életéből A Csehszlovák Vezetéstudományi Bizottság Testvérszervezetünk, a CSVTS (Cseh­szlovák Műszaki Tudományos Egyesület) másfél évvel ezelőtt alakította meg ve­zetéstudományi bizottságát, mely elnök­ségük mellett — nagy önállósággal — működik. A Csehszlovák Vezetéstudo­mányi Bizottság tagja a CIOS-nak (In­ternational Committee for Scientific Management). Csehszlovák testvérszer­vezetünk CIOS-beli tagságának törté­nelmi oka van; a CIOS elődjét (Inter­national Management Congress) 1924- ben alapították Prágában, majd ugyan­csak Prágában. 1925-ben létrejött az In­ternational Permanent Delegation of the Scientific Management Congresses, míg végül 1926-ban alakult meg a CIOS. A Csehszlovák Vezetéstudományi Bi­zottság — melynek elnöke Prof. Ing. E. Vopicka — szakbizottságokat hívott élet­re. Felépítésük tájékoztat a bizottság ki­terjedt szakmai érdeklődési területéről: — általános elméleti kérdések szak­­bizottsága; — a tudományos munkaszervezés szak­­bizottsága; — vezető káderek szakbizottsága; az üzemen belüli vezetés kérdé­seinek szakbizottsága; — munkamotivációs szakbizottság; — számítás- és szervezéstechnikai bi­zottság;­­— a társadalmi alkotómunka szak­­bizottsága; — tudományos operációkutatási mód­szerek alkalmazásának szakbizott­sága; — a műszaki fejlesztés irányításának szakbizottsága; — a tudományos vezetés történetének szakbizottsága; — a merketing és a külkereskedelem szakbizottsága; — pénzügyi szakbizottság; — tervezési és kivitelezési szakbizott­ság. A vezetéstudományi bizottság legfon­tosabb feladata: segítséget nyújtani, hogy a csehszlovák gazdasági reformot a gaz­dasági vezető káderek megismerjék. A vezetéstudományi bizottság szoro­san együttműködik a vezetés állami bi­zottságával, és e bizottság felügyelete alatt működő Vezetéstudományi Intézet­tel (Jirásek igazgató és Machat igazga­tóhelyettes). Az intézet egyes vezetés­tudományi kérdések kutatásával és a vezető káderek egy szűk körének kép­zésével foglalkozik. A CSVTS szóban forgó bizottsága konferenciák szervezé­sével, bizottsági munkával járul hozzá a kutatások és a képzés eredményességé­hez. Az MTESZ Ipargazdasági Bizott­sága és a Csehszlovák Vezetéstudomá­nyi Bizottság között megindult a kölcsö­nös tapasztalatcsere. 1967 tavaszán vár­juk a bizottság képviselőinek látogatását hazánkban. A szellemi munka racionalizálása az NDK-ban A Kammer der Technik vezetősége tá­mogatást kíván nyújtani mindazoknak a szakembereknek, akik munkaidejüket a legjobban akarják kihasználni. Ennek érdekében szükségessé válik a komplex szocialista ésszerűsítés, elektronikus adat­­­til.w« be-endezések bevezetése a elektrotechnikába és , valamint az építőiparba. ;I professzor, a Kammer der eke a szervezet 3. választ­ón az 1967. év feladatait a eben foglalta össze: — Olyan oktatási módszereket kell alkalmazni, amelyek elősegítik a terme­lési folyamatok vezetnének és az elektronikus adatfeldolgozás korszerű módszereinek a gazdasági élet irányítá­sában való érvényesítését.­­ A szellemi munka racionalizálása, a gépi számítótechnika, a hálószervezés technikája, a foto- és modellszerkesztés, valamint egyéb modern tudományos ku­tató- és munkamódszerek felhasználásá­val ajánlásokat és javaslatokat kell ki­dolgozni az államvezetés munkájának támogatására. A Kammer der Technik említett fel­adatai egyben a Német Szocialista Mun­káspárt VII. Pártnapja előkészítésének a része. A KdT ez év tavaszán tartandó 4. központi választmányi ülése fogja majd megvizsgálni, hogy a mérnök-technikus szervezet e kötelezettségre érdemesnek bizonyult-e. A TUDOMÁNYOS EGYESÜLETEK JAVASLATAIRÓL Hőtermel®-és fogyassttókészüülékek Az Energiagazdálkodási Tu­dományos Egyesület gázszak­osztálya mint azt már­ lapunk­ban hírül adtuk , 1966. de­cember 7-én és 8-án ankétot tartott „Hőtermelő- és fo­gyasztókészülékek” címmel. Az ankéton foglalkoztak a nemes energiahordozók, a gáz, az olaj és a villamos energia fokozódó felhasználá­sával, ismertették a jelenlegi helyzetet és a fejlesztés­­ irá­nyát. A résztvevők kétnapos tárgyalás után egyhangúlag a következőket javasolták. Az ország lakosságának nagymértékű gáz- (valameny­­nyi gázfajta) és olajüzemű hő­termelő és fogyasztó készülé­kekkel való ellátása érdeké­ben meg kell teremteni azo­kat az anyagi és műszaki fel­tételeket (kutatóbázis, gyárt­mányfejlesztési lehetőség és gyártási kapacitás), amelyek lehetővé teszik, hogy ezek a fogyasztókészülékek a korsze­rűség és a minőség vonatko­zásában egyenértékűvé válja­nak a hazai ipar által készí­tett villamos készülékekkel. Készülékgyártás Meg kell vizsgálni, hogy 10—500 000 kcal/ó teljesít­ményhatárok között hogyan lehet a gáz- és olajüzemű gőz- és melegvízkazánok szériá­ját sűríteni, esetleg több célú, tehát többfajta tüzelővel üze­meltethető típusok kifejlesz­tését. A hőtermelő készülékek gyártását ki kell bővíteni kis vízterű, középnyomású, olaj-, illetve gázüzemeltetésű, 100— 300 000 kcal/ó teljesítményű gőzgenerátorokkal ki kell fejleszteni a családi házak fűtésére alkalmas gáz- és olajüzemű hő- és légfűtőké­szülékeket. Használati meleg víz előál­lítására olaj-, illetve gázüze­muuui _.w„­könnyebb készülék, vagy energiahordozó-csere érdeké­ben mindazoknál a fogyasztó­­készülékeknél, amelyeknél megvalósítható, elő kell ké­szíteni az egységes „karosszé­riában” (burkolatban) való gyártás bevezetését. Felül kell vizsgálni és kor­szerűsíteni kell azokat az elő­írásokat, amelyek hátrányosan befolyásolják a gáz- és olaj­üzemű hőtermelő és fogyasz­tókészülékek betervezését és a készülékek használatát (ilyen például a vezetékes PB gázellátás, a gázkémények épí­tése stb.) Biztonsági követelmények Központi intézkedésre van szükség a korszerű biztonsá­gi szerelvény- és automatika­­gyártás megindítására van az igények import útján va­ló fedezésére, annak érdeké­ben, hogy a hőtermelő és fo­­sztókészülékek ezekkel­­ütt kerüljenek forgalom-Az energiahordozó kijelölé­sekor az illetékes hatóságok fokozottan vegyék figyelem­be a létesítmény műszaki megoldási lehetőségét, a mű­szaki biztonsági követelmé­nyeket, a beruházás és az üze­meltetés gazdaságosságát, a hálózatfejlesztést és a készü­lékgyártás helyzetét. A Budapesten szolgálta­tott városi gáz égéshőjének nö­velésével kapcsolatban — az akció zökkenőmentes és si­keres lebonyolítása érdeké­ben — biztosítania kell, hogy az érdekelt ipari üzemek mind az energetikusok to­vábbképzéséről, mind az át­állás kellő időben való előké­szítéséről gondoskodjanak. A gáz- és olajüzemű hőter­melő készülékek szerelésére, szervizére stb. megfelelő ka­pacitású vállalatot kell létre­hozni. A lakások konyhaterén­ek jobb kihasználása­­ érdekében sürgősen foglalkozni kell a konyhai modulbútorsorozatban­­illeszkedő, asztalszerű, éjsza­kai árammal üzemeltethető villamos forróvíz-tárolók gyár­tásáról. A gyártmányfejlesztési kér­dések egyeztetésére az Ener­giagazdálkodási Tudományos Egyesület gáz-, valamint olaj­­szakosztálya és a Magyar Elektrotechnikai Egyesület, to­vábbá a Gépipari Tudományos Egyesület hozzon létre ál­landó bizottságot. A bizottság foglalkozzék a különféle ké­szülékek kezelési és karban­tartási utasításainak előkészí­tésével. A Magyarországon gyártott készülékek és berendezések részletes leírását és használati utasítását az érdekelt tervező, beruházó és felhasználó szer­veknek meg kell kapniuk. A gyártó vállalatok felügyeleti szervei erre a célra biztosítsa­nak megfelelő anyagi fedezetet. Az Optikai, Akusztikai és Filmtechni­kai Egyesületben január 10-én előadást tartott Posch Gyula, a MOM vezérigaz­gatója „Az új gazdasági mechanizmus adta lehetőségek az optikai és finom­­mechanikai iparban” címmel. Az Eötvös Loránd Fizikai Társulat az Országos Pedagógiai Intézettel együtt­működésben ebben az évben is a tava­szi szünetben, március 29—30—31-én rendezi meg fizikai eszközök kiállításá­val egybekötött országos középiskolai fizikatanári ankétját. Az ankét a mecha­nika tanításában kíván segítséget nyúj­tani a fizikatanároknak. A Közlekedéstudományi Egyesület vasútüzemi szakosztályának rendezésé­ben 1967. január 10-én a MÁV 1966. évi üzemi eredményeiről és 1967. évi fel­adatairól előadást tartott Lindner József, MÁV-vezérigazgatóhelyettes. MŰSZAKI ÜST A Híradástechnikai Tudományos Egye­sület és az MTA Műszaki Tudományok Osztálya április 25—28 között Budapes­ten, a Magyar Tudományos Akadémián rendezi meg a félvezető eszközök vizs­gálati módszereivel foglalkozó szimpo­­zionját. A szimpozionra eddig több mint 60 előadást jelentettek be. Az előadók között akadémiák, egyetemek, kutatóin­tézetek és gyártó vállalatok vezetői, munkatársai szerepelnek, összesen 12 or­szág képviseletében. Áttekintés a nemzetközi textilgépgyár­tás helyzetéről címmel öt előadásból álló előadássorozatot rendez az International Textile Machinery Show a Textilipari Műszaki és Tudományos Egyesületben. A február 9-én és 10-én megtartandó elő­adásokon a pamut, gyapjú és szintetikus szálak fonásával, a csévéléssel, cérnázás- és terjedelmesítéssel, a szövés előké­szítésével és a szövéssel foglalkoznak. Polinozikus szálak és felhasználásuk a pamutiparban címmel ankétot rendez a Textilipari Műszaki és Tudomá­nyos Egyesület pamutfonó szak­osztálya 1967. január 20-án. A polinozikus szál jellemzőiről Szirtes László (Hungarotex), pamutfonodai fel­dolgozásáról Brucker Antal (PNYV Ma­gyar Pamutipar), szövődei feldolgozás­ról Fodor Ambrus (PNYV), a szövetek kikészítésénél szerzett tapasztalatokról pedig Fejes Ferenc (PNYV) tart elő­adást.

Next