Műszaki Élet, 1967. július-december (22. évfolyam, 14-26. szám)

1967-07-13 / 14. szám

XXII. ÉVFOLYAM, 14. SZÁM ÁRA: 2,50 Ft ^ 1967. JÚLIUS 13. -oo- A műegyetemi vizsgamódszerekről - Az optimális üzemnagyság problémái - Budapest jövője - Hogyan alakultak a gépipari beruházások? — A nemzetközi kooperációs kapcsolatok bővítése A vegyipari gépgyártás problémái A cím talán első pillanatra kissé félrevezető, hiszen nem akármilyen villamos járműről lesz szó benne. Eleve kihagytuk az összefoglalásból a vezetékhez kötött járműveket, akár a vil­lamos mozdonyt, akár a troli­buszt, mert hiszen ezen a téren jól bevált (bár szabványosnak korántsem mondható) típusok­kal találkozunk, amelyek gaz­daságossága pl. a vasúti vonta­tásban vagy a városi közleke­désben vitathatatlan. Sokkal inkább akarunk kitér­ni itt most azokra a villamos járművekre, amelyeknek mos­tanában csupán egyik fajtáját, ti. a villamos autót szeretik is­mertetni. Valójában azonban nem csupán a villamos kisautó, a city-car érdemel figyelmet, hanem a gazdaságossági számí­tások tanúsága szerint éppen bizonyos mérethatárok felett, a közepes és nehéz teherautók csoportjában van jövője a vil­lamos autónak. Ez annyira így van, hogy a mai, gazdaságossá­gi szempontból eléggé tökélet­len villamos teherautókból Ang­liában majdnem 100 000 pél­dány fut, tehát csupán ennek a kocsiparknak a korszerűsítése és átállítása máris nem elhanya­golható ipari feladat. Ha előbbi adataink meglepőnek is tűnnek az olvasó számára, ne hagyja fi­gyelmen kívül, hogy a városi szállításban (pl. az üzlethálóza­tok áruellátásában) a jó gyor­­sulású, zajtalan villamos teher­autó sok előnyt nyújt. De minden villamos jármű alkalmazása mögött egy rendkí­vül korszerű és nagyon fontos­nak mondható irányzat rejlik: a levegő szennyeződésének ki­küszöbölése. Közismertek azok az­ erőfeszítések, amelyeket erő­sen iparosított államokban, bi­zonyos különleges időjárási vi­szonyokkal jellemzett területe­ken (pl. az USÁ-ban Kalifor­niában) tesznek a levegő tisz­tántartására. Az autósok — fő­leg a rossz dugattyúgyűrűvel pöfékelve járó autósok — kö­rében kevésbé köztudomású, hogy Kaliforniában az időjárás (hőmérséklet, légnedvesség stb.) szempontjából kategóriákba so­rolták az autókat, és bizonyos időjáráscsoportba tartozó napo­kon egyes — jelentős — autó­kategóriák egyáltalában nem közlekedhetnek. Vajon mit szól­nának ehhez trabantosaink? Egy amerikai elemzés azt mu­tatja, hogy a következő 10—12 év folyamán az amerikai ipar­nak és az államnak hozzávető­legesen 70—75 milliárd dollárt (többet, mint amennyit ugyan­ezen idő alatt űrkutatásra for­dítanak!) kell beruházni a le­vegőt nem szennyező kocsitípu­sok megalkotásához. Ez olyan hatalmas összeg, hogy a nagy autógyártó konszernek (Ford, GM) kutatólaboratóriumaik je­lentékeny részében máris az új járművek fejlesztésére alkal­mas, a klasszikus kocsikban al­kalmazottaknál jobb, könnyebb, gazdaságosabb áramforrások ki­dolgozásán és tökéletesítésén dolgoznak. A közelmúltban ol­vashattunk lapunkban a Ford­­gyár nátrium-kén akkumulá­toráról, amely magasabb hő­mérsékletű üzemével sokszorta gazdaságosabb a klasszikus ólomakkumulátornál. Ez azon­ban csupán egyetlen próbálko­zás, s e cikk célja éppen az, hogy kis szemlét nyújtson nem­csak a villamos autók, de álta­lában az ilyen önálló, vezeték­hez nem kötött villamos jár­művekkel kapcsolatos kutatá­sokról. Az egyik előny tehát nyilván­való: a nagyvárosi levegő ve­szélyes (állítólag rákokozó ha­tással is kísért) szennyeződése A Shell-laboratórium metanol-levegő fűtőanyagcellája, terepjáró kocsira szerelve, de elsősorban mozgó műhely áramellátására A Brown—Boveri gyár metanol-oxi­gén vagy metanol-levegő fűtőanyag­­cellájának egységeit 16 cellás reke­szekbe szerelik (Folytatás a 18. oldalon) A műszakiak körében általános az a vélemény, hogy sok humor rejlik a technikában, de a technikusban is. Elhatároztuk ezért, hogy fórumot adunk ennek a jókedv­nek. Felhívjuk tehát olvasóinkat, küldjenek be nekünk ilyen jellegű humoros írásokat, adomákat, vicceket. Egy­en­i írás azonban nem lehet hosszabb 10 gépelt sornál. Rö­­videbb persze igen. Minden, a lapban megjelenő írást díjazunk, mégpedig 50—100 forintnyi honoráriummal. Az elsőnek érkezett írá­sok közül a jobbak közlését ebben a számunkban meg­kezdtük. Kérjük pályázóinkat, hogy írásaikat a következő címre küldjék: MŰSZAKI ÉLET szerkesztősége „Galvanizált lézersugarak” Budapest, V., Szabadság tér 17. Elektronikus órák A mindennapi életben leg­gyakrabban használt műszer­nek, az órának a fejlődéstörté­nete csupán néhány nagy fe­jezetre osztható. Az ókor és a középkor nap-, víz- és homok-Elektronikus, nyomtatott áramkö­rös kvarcóra navigációs célra. Tok­jának köbtartalma kevesebb, mint 200 cm­' (Longines) órái után, a XVII. században, a matematikai tudományok széle­sebb körű alkalmazásának időszakában szerkesztették az első, mai értelemben pontos­nak mondható időmérőket, az ingaórákat. Galilei és Huygens, hogy csak kettőt említsünk az időmérés nagy úttörői közül, a korszak legmarkánsabb tudo­mányos egyéniségei közé tartoz­nak. Ma is csodálattal kell gondolnunk alkotó szellemükre, különösen ha figyelembe vesz­­szük, hogy kísérleteikhez mily kevés és mennyire kezdetleges eszköz állt rendelkezésükre. A technika sokat fejlődött azóta, finomultak az eszközök, tökéle­tesedtek a részletmegoldások, nem szabad azonban elfelejte­nünk, hogy nem is nagyon ré­gen, az obszervatóriumok leg­megbízhatóbb időmérő eszközei változatlanul és kizárólag a csillagászati ingaórák voltak. A hajózás és a földrajzi hely­meghatározás követelményei olyan időmérő műszereket igé­nyeltek, amelyek hajókon is használhatók voltak. Így jöttek létre a ma is legelterjedtebb típusú hordozható órák, ame­lyekben az „oszcillátort” spirál­­rugórendszer szolgáltatja. Tény, hogy a hatalmas műsza­ki fejlődés ellenére, amely azóta az óragyártásban bekövetkezett, a mai karórák elvileg nem sok­ban különböznek attól a krono­métertől, amelyet XVII. század közepén Huygens Christian szerkesztett. Az ingaórák működésének pontosságát sok körülmény be­folyásolja, így a többi között a lengéseket fenntartó mechaniz­musnak az ingára való vissza­hatása is. Ennek legalább részben való kiküszöbölésére, Ferrié olyan órát készített, amelynél az inga lengéseit fenntartó elektromágnes áramát az inga helyzetétől függően, megfelelő periódusok szerint, fotocella szabályozta. Ez volt az első elektronikus szerkezet, amelyet időmérésre alkalmaz­tak. Kvarcórák Az időmérés történetében új fejezetet nyitott a piezoelektro­mos jelenség felhasználása. Mint ismeretes, az oszcillátor rezgésszámának növelésével­­lényegesen javítható az óra járásának stabilitása. Elektro­nikus kvarc-oszcillátorokkal csak a kristály geometriai mé­reteitől függő, tehát rendkívül stabil frekvenciaszámmal ál-Cézium atomóra (Ebauches) líthatók elő villamos rezgések, a célnak legmegfelelőbb módon, a több száz kHz-es tartomány­ban. A kvarckristály vezérelte elektroncsöves vagy tranziszto­ros rezgéskeltő kimenetén ka­pott váltakozó áramot frekven­ciaosztó kapcsolás útján, vagy­­ (Folytatás a 18. oldalon)­­ Kvarcóra elektronikus kapcsolása, szilícium planár tranzisztorokkal és a mutatókat meghajtó mikromotorral

Next