Műszaki Élet, 1967. július-december (22. évfolyam, 14-26. szám)
1967-07-13 / 14. szám
XXII. ÉVFOLYAM, 14. SZÁM ÁRA: 2,50 Ft ^ 1967. JÚLIUS 13. -oo- A műegyetemi vizsgamódszerekről - Az optimális üzemnagyság problémái - Budapest jövője - Hogyan alakultak a gépipari beruházások? — A nemzetközi kooperációs kapcsolatok bővítése A vegyipari gépgyártás problémái A cím talán első pillanatra kissé félrevezető, hiszen nem akármilyen villamos járműről lesz szó benne. Eleve kihagytuk az összefoglalásból a vezetékhez kötött járműveket, akár a villamos mozdonyt, akár a trolibuszt, mert hiszen ezen a téren jól bevált (bár szabványosnak korántsem mondható) típusokkal találkozunk, amelyek gazdaságossága pl. a vasúti vontatásban vagy a városi közlekedésben vitathatatlan. Sokkal inkább akarunk kitérni itt most azokra a villamos járművekre, amelyeknek mostanában csupán egyik fajtáját, ti. a villamos autót szeretik ismertetni. Valójában azonban nem csupán a villamos kisautó, a city-car érdemel figyelmet, hanem a gazdaságossági számítások tanúsága szerint éppen bizonyos mérethatárok felett, a közepes és nehéz teherautók csoportjában van jövője a villamos autónak. Ez annyira így van, hogy a mai, gazdaságossági szempontból eléggé tökéletlen villamos teherautókból Angliában majdnem 100 000 példány fut, tehát csupán ennek a kocsiparknak a korszerűsítése és átállítása máris nem elhanyagolható ipari feladat. Ha előbbi adataink meglepőnek is tűnnek az olvasó számára, ne hagyja figyelmen kívül, hogy a városi szállításban (pl. az üzlethálózatok áruellátásában) a jó gyorsulású, zajtalan villamos teherautó sok előnyt nyújt. De minden villamos jármű alkalmazása mögött egy rendkívül korszerű és nagyon fontosnak mondható irányzat rejlik: a levegő szennyeződésének kiküszöbölése. Közismertek azok az erőfeszítések, amelyeket erősen iparosított államokban, bizonyos különleges időjárási viszonyokkal jellemzett területeken (pl. az USÁ-ban Kaliforniában) tesznek a levegő tisztántartására. Az autósok — főleg a rossz dugattyúgyűrűvel pöfékelve járó autósok — körében kevésbé köztudomású, hogy Kaliforniában az időjárás (hőmérséklet, légnedvesség stb.) szempontjából kategóriákba sorolták az autókat, és bizonyos időjáráscsoportba tartozó napokon egyes — jelentős — autókategóriák egyáltalában nem közlekedhetnek. Vajon mit szólnának ehhez trabantosaink? Egy amerikai elemzés azt mutatja, hogy a következő 10—12 év folyamán az amerikai iparnak és az államnak hozzávetőlegesen 70—75 milliárd dollárt (többet, mint amennyit ugyanezen idő alatt űrkutatásra fordítanak!) kell beruházni a levegőt nem szennyező kocsitípusok megalkotásához. Ez olyan hatalmas összeg, hogy a nagy autógyártó konszernek (Ford, GM) kutatólaboratóriumaik jelentékeny részében máris az új járművek fejlesztésére alkalmas, a klasszikus kocsikban alkalmazottaknál jobb, könnyebb, gazdaságosabb áramforrások kidolgozásán és tökéletesítésén dolgoznak. A közelmúltban olvashattunk lapunkban a Fordgyár nátrium-kén akkumulátoráról, amely magasabb hőmérsékletű üzemével sokszorta gazdaságosabb a klasszikus ólomakkumulátornál. Ez azonban csupán egyetlen próbálkozás, s e cikk célja éppen az, hogy kis szemlét nyújtson nemcsak a villamos autók, de általában az ilyen önálló, vezetékhez nem kötött villamos járművekkel kapcsolatos kutatásokról. Az egyik előny tehát nyilvánvaló: a nagyvárosi levegő veszélyes (állítólag rákokozó hatással is kísért) szennyeződése A Shell-laboratórium metanol-levegő fűtőanyagcellája, terepjáró kocsira szerelve, de elsősorban mozgó műhely áramellátására A Brown—Boveri gyár metanol-oxigén vagy metanol-levegő fűtőanyagcellájának egységeit 16 cellás rekeszekbe szerelik (Folytatás a 18. oldalon) A műszakiak körében általános az a vélemény, hogy sok humor rejlik a technikában, de a technikusban is. Elhatároztuk ezért, hogy fórumot adunk ennek a jókedvnek. Felhívjuk tehát olvasóinkat, küldjenek be nekünk ilyen jellegű humoros írásokat, adomákat, vicceket. Egyeni írás azonban nem lehet hosszabb 10 gépelt sornál. Rövidebb persze igen. Minden, a lapban megjelenő írást díjazunk, mégpedig 50—100 forintnyi honoráriummal. Az elsőnek érkezett írások közül a jobbak közlését ebben a számunkban megkezdtük. Kérjük pályázóinkat, hogy írásaikat a következő címre küldjék: MŰSZAKI ÉLET szerkesztősége „Galvanizált lézersugarak” Budapest, V., Szabadság tér 17. Elektronikus órák A mindennapi életben leggyakrabban használt műszernek, az órának a fejlődéstörténete csupán néhány nagy fejezetre osztható. Az ókor és a középkor nap-, víz- és homok-Elektronikus, nyomtatott áramkörös kvarcóra navigációs célra. Tokjának köbtartalma kevesebb, mint 200 cm' (Longines) órái után, a XVII. században, a matematikai tudományok szélesebb körű alkalmazásának időszakában szerkesztették az első, mai értelemben pontosnak mondható időmérőket, az ingaórákat. Galilei és Huygens, hogy csak kettőt említsünk az időmérés nagy úttörői közül, a korszak legmarkánsabb tudományos egyéniségei közé tartoznak. Ma is csodálattal kell gondolnunk alkotó szellemükre, különösen ha figyelembe veszszük, hogy kísérleteikhez mily kevés és mennyire kezdetleges eszköz állt rendelkezésükre. A technika sokat fejlődött azóta, finomultak az eszközök, tökéletesedtek a részletmegoldások, nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy nem is nagyon régen, az obszervatóriumok legmegbízhatóbb időmérő eszközei változatlanul és kizárólag a csillagászati ingaórák voltak. A hajózás és a földrajzi helymeghatározás követelményei olyan időmérő műszereket igényeltek, amelyek hajókon is használhatók voltak. Így jöttek létre a ma is legelterjedtebb típusú hordozható órák, amelyekben az „oszcillátort” spirálrugórendszer szolgáltatja. Tény, hogy a hatalmas műszaki fejlődés ellenére, amely azóta az óragyártásban bekövetkezett, a mai karórák elvileg nem sokban különböznek attól a kronométertől, amelyet XVII. század közepén Huygens Christian szerkesztett. Az ingaórák működésének pontosságát sok körülmény befolyásolja, így a többi között a lengéseket fenntartó mechanizmusnak az ingára való visszahatása is. Ennek legalább részben való kiküszöbölésére, Ferrié olyan órát készített, amelynél az inga lengéseit fenntartó elektromágnes áramát az inga helyzetétől függően, megfelelő periódusok szerint, fotocella szabályozta. Ez volt az első elektronikus szerkezet, amelyet időmérésre alkalmaztak. Kvarcórák Az időmérés történetében új fejezetet nyitott a piezoelektromos jelenség felhasználása. Mint ismeretes, az oszcillátor rezgésszámának növelésévellényegesen javítható az óra járásának stabilitása. Elektronikus kvarc-oszcillátorokkal csak a kristály geometriai méreteitől függő, tehát rendkívül stabil frekvenciaszámmal ál-Cézium atomóra (Ebauches) líthatók elő villamos rezgések, a célnak legmegfelelőbb módon, a több száz kHz-es tartományban. A kvarckristály vezérelte elektroncsöves vagy tranzisztoros rezgéskeltő kimenetén kapott váltakozó áramot frekvenciaosztó kapcsolás útján, vagy (Folytatás a 18. oldalon) Kvarcóra elektronikus kapcsolása, szilícium planár tranzisztorokkal és a mutatókat meghajtó mikromotorral