Műszaki Élet, 1969. január-június (24. évfolyam, 1-13. szám)
1969-01-10 / 1. szám
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------— A MŰSZAKI ÉS TERMÉSZETTUDOMÁNYI EGYESÜLETEK SZÖVETSÉGÉNEK LAPJA XXIV. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM. ÁRA: 2,5. Ft 1939. JANUÁR 19. Mellékletünk: A vízépítési földművek építésének minőségi fejlesztése (OMFB koncepció) Az építőgépgyártás problémái — Az idei külkereskedelmi feladatok — Húzótüske — A gazdasági szempontok és a tájékoztatás — Az újítómozgalom vállalati irányítása 1. ábra Str»bo8®kóppa, a rengő folyadék felszínén hexagonáló struktúra figyelhető meg Az összetett rendszerekben végbemenő jelenségek gyakori és jellegzetes sajátsága a periodicitás. Mechanikai, strukturális, biológiai és bioké «mai rendszerekben ’ •«tagjain^ttk. a rortákas mozgásokat, rezgéseket a megfeszített izom finom remegésétől a hidak és acélszerkezetek rezgéséig, a folyadék- vagy légáramban ritmikusan leváló örvények mozgásáig. Hogyan nyilvánul meg a periodicitás az összetett rendszerben? Hogyan megy végbe a rezgés magában a közegben? E kérdések kutatásának külön neve is van: eimetika, a görög takymatika, hullám szóból. Chladni figurák Az ember legjobban annak örül, ha a szemével láthatja azt, amire kiváncsi. A fent leírt periodikus mozgások általában abban a frekvencia tartományban mennek végbe, amelynek természetes érzékelésére hallószervünk szolgál. A harag azonban nagyon szegényes információt nyújt a bonyolult rendszerben lejátszódó rezgési folyamatok időbeli és térbeli részleteiről. Ernst Chladni, fizikus és zenész a XVIII. században mindnyájunk előtt az iskolából is ismert homokfiguráival rendkívül szemléletes képét tudta adni a például vonóval rezgésbe hozott szilárd lemez mozgásának. Mai eszközeinkkel ezt az egyszerű kísérletet sokkal szabatosabban és tágabb körben, ezért a tanulságoknak is nagyobb lehetőségeivel tudjuk megismételni. A kristályoszcs.látor mint rezgésforrás folytonosan változtatdefiniált frekvenciájával ,széli, rezgés-spektrumot fog át. A ’láltatás eszközei is tökéletesedtek; a stroboszkóp, a pillanatfelvétel, gázok és folyadékok áramlásképének, örvénylésének a lefényképezése. Örvények Az 1. ábra^stroboszkópj, * készült felvétel a kristály oszcillátorral rezgésbe hozott folyadék felszínéről. A ..befagyasztott’’ hatszöges minta a rezgésszám, .a folyadéksűrűség és viszkozitás függvénye. Folyadékokban a rezgés általában egymással szembe haladó áramvonalakat hoz létre, aminek az eredménye ellentétesen forgó örvények leitízáta. Bár a ’ rezgéskép nagyon különböző lehet, megállapíthatók bizonyos általános törvényszerűségek. Jellemzőnek tekinthetjük például a turbulenciák jelenlétét, különösen a határoló falak mentén. Békésy György 1928-ban modelleken és a valóságban is tanulmányozta a hallás mechanizmusát. A belső fülben elhelyezkedő* csontos csiga bekejeléfa(Folytatás a II. oldalon) ». * ■· · 4 Vasreszelék elhelyezkedése mágnestér és rezgés egyidejű hatására !. ábra ÁllásuiVátnofe a reagéebe hozott felyadék-filnéta Az Apollo—8 óriásrakétája Ar. óév az asztronautika kiemelkedő fontosságú eseményével Tá'Mtt. A •''j-Ilo—Szjtoki körüli áljával. Az ember ment jutott el első ízben egy idegen égitest közelébe, s nem fér hozzá kétség, hogy a Holdra szállás sem várat már sokáig magára. Egyetlen cikkben már csak terjedelmi okokból sem lehetne a kiválóan végződött kísérlet minden műszaki vonatkozására kitérni. Hiszen az Apollo-terv a technikatörténetnek — legalábbis az amerikai technika történetének — eddig legnagyobb szabású vállalkozása, mely volumenében jelentősen felülmúlja az atombomba kifejlesztésének emlékezetes Manhattan-tervét. Méreteire jellemző, hogy öt-hat évvel ezelőtt, a program felfutása idején mintegy 300 000-en vettek részt, jelenleg 170 000-en dolgoznak az Apollo-terv munkáin. A Saturn–5 rakéta Az asztronautika szédületes eredményeinek műszaki bázisa elsősorban a rakétatechnika. Amikor az Apollo—8 útját értékeljük, a mérnök szemszögéből nézve is bámulattal kell adózni a mai technika kolosszális alkotásának, az óriásrakétának. Az űrhajót a pályára állító Saturn—5 rakéta néhány részletéről egy korábbi kísérlet alkalmából már esett szó ezeken a hasábokon. Időközben azonban újabb adatokat hoztak az óriásrakétáról nyilvánosságra, s ez indokolja, hogy kissé részletesebben foglalkozzunk vele. ■ A modern hordozórakéta több részegység együttese. A Saturn —5 például 11 nagyobb méretű rakétából épült, de ha a szabályozó, az’egyes rakétafokozatokat szétválasztó és egyéb — a hajtást közvetlenül nem szolgáló — rakétákat is nézzük,a teljes hordozórakéta -szerkezet nem kevesebb, mint 41 rakétát foglaló Ligában Köztük vannak kis 1 gramm tolóerejű példányon, első fokozat F—1 típusú rakétái viszont egyenként maximálisan 770 tonna tolóerő kifejtésére képesek. A teljes szerkezet hossza indításkor 110 m, legnagyobb átmérője (a stabilizáló felületek nélkül) 10 m. Az említétt hosszból maga a hordozórakéta 87 /í?AJiiJdfáa fi f£ /vJ/i/llonl Mentőtorony Vezérlőegység_ Űrkabin Műszeregység Harmadik fokozat J-2 rakéta ha|tómű Második fokozat J-2 rakéta hajtóművek Első fokozat J-1 rakéta* hajtóművek' ^ inuk