Műszaki Élet, 1969. július-december (24. évfolyam, 14-26. szám)

1969-07-11 / 14. szám

V3 XXIV. ÉVFOLYAM, 14. SZÁM ÁRA: 2,50 Ft 1969. JÚLIUS 11. Mellékleteink: _ , Csongrád megye ipara A vaskohászat komplex fejlesztésének irányelvei (OMFB koncepció) Export és fejlesztés — A mesterséges főnök — Előtérben a gáz Ügyvitelgépesítés - Röntgenképek tv-ernyőn - A vegyipari gépgyártás problémái — Viták az MTESZ-ben LAKÓKOCSIK A világ országútjain — külö­nösen a turistaszezonban — egy­re több olyan autóval találkoz­hatunk, amelyik kemping-lakó­kocsit vontat. A motorizált szál­lodáknak immár számos ország­ban fejlett gyártóipara is van. Az újabb és újabb változatok mind több kényelmet és utazá­si biztonságot nyújtanak a túrá­zó autósoknak és családjuknak. E járművek elterjedését szá­mos reális indok magyarázza, így mindenekelőtt, aki csak te­heti, kimenekül a zsúfolt nagy­városokból, a nyomasztó, egész­ségre is ártalmas, zajos és füs­tös környezetből a hét végén a pihenést, felüdülést és tiszta le­vegőt biztosító zöldövezetbe. És lehetőleg a várostól minél messzebb. Ebben, a hétről hétre mindig ismétlődő pánikszerű menekülésben érdekes módon éppen az az eszköz jelenti szá­munkra a legnagyobb segítséget, amelyik tömegméretekben zajá­val, füstgázával és mozgásával járó számtalan idegizgalmával sokszor szinte elviselhetetlen. Az autót eredetileg csupán az utas helyzetváltoztatási igényé­nek gyorsabb, rugalmasabb ki­elégítésére alkották meg. Ma azonban már­­sokkal többet is elvárunk tőle, így mindenkelőtt: ne csak a hét végén röpítsen bennünket a szabadba, hanem azt is, hogy szárnyakat adjon országjáró, vagy külföldi tú­ráinkhoz. És azt az autót, amely­nek az üléseit — szálloda vagy éppen pénzünk hiányában — fekvőhelyekké is át lehet alakí­tani, „de luxe” elnevezéssel tisz­teljük. Egyszóval, külön is érté­keljük. Lehajtható ülés A kemping lakókocsi tulaj­donképpen a lehajtható autóülés továbbfejlesztett változata. A cél azonos, csupán a kivitel válto­zott. A cél ped­ig ebben az eset­ben az, hogy az autós túrája során a lehető legteljesebb mér­tékben önellátó lehessen. Füg­getleníthesse magát a drága és nagyon sokszor ráadásul bizony­­talanul megszerezhető szállodai szobáktól, vagy éppen a zajos és neki nem tetsző társas környe­zettől. Nos, az ilyen igényeknek a csupán fekvőhellyé alakítható ülésekkel rendelkező autó már nem felel meg. Egy-két éjsza­kát még csak eltölt így az em­ber, de több napon át az ilyen módon való táborozás, túrázás nem tekinthető pihenésnek, fel­üdülésnek. A kemping lakókocsi feltalá­lása zseniális ötlet. Az autó megmaradt közlekedési eszköz­nek, csupán a vonóerejére szá­mítunk még abban, hogy egy kisebb szállodai szoba minden kényelmét (sokszor még többet is) biztosító helyiséget maga után húzzon. Természetesen egy, a céloknak minden szempontból megfelelő, lakókocsi nem olcsó dolog. Nem is a „csak igényes­nek” jelzővel hirdetett változa­tot véve alapul, majdnem any­­nyiba kerül (sokszor még töb­be is), mint egy kisautó. (Folytatás a 18. oldalon) Szeged gyorsan fejlődik Sok, szó esett már az elmúlt években Szegedről, a város tu­dományos, kulturális életéről. Az utóbbi időben egyre több tá­jékoztatás lát napvilágot a vá­ros és közvetlen környezetének ipari fejlődéséről, különösen az olajbányászat megjelenése óta. A város múltja eléggé ismert. 700 éves városunk fejlődése mindig szerves része volt a ma­gyar történelmi fejlődésnek. Az országot ért viszontagságok vé­gigsepertek Szegeden is, rajta hagyva nyomukat a városon. A múlt öröksége Az 1879. évi „nagy árvíz” a szó szoros értelmében megsem­misítette a várost. A szakember mai szemével mondhatjuk, hogy ez a katasztrófa teremtette meg a lehetőségét egy korszerű, modern városszerkezet kialaku­lásának. A korabeli szakembe­rek tudását, merészségét dicséri az a tény, hogy terveikben meg­tudták, illetve meg merték ál­modni a mai városképet. Az 1950-es években, az akkori szemlélet eredményeként váro­sunk fejlődését nem támogat­ták, sőt mondhatni, gátolták. Az ország életében ez idő alatt a fejlődés óriási léptekkel haladt előre, Szegeden viszont eseményszámba ment, ha egy járdát építettek. Ma már ez is a múlté, de nyomait még ma is érezzük. Mai örömeink és gondjaink éppen a város jelenlegi gyors fejlődésével függnek össze. Az ipar fejlődése, új iparágak, köz­­tük­ az olajbányászat Szegedre te­lepülése megoldotta a városunk­ban kísértő munkanélküliség problémáját. Ma már egyik fő gond a kielégítetlen mun­kaigény. Az ipari foglal­koztatottság megnövekedése megfordította a munkaerő­vándorlás irányát és most már a városból nem költöznek el az emberek, hanem évenként két­­háromezren költöznek Szegedre. Mindez egyre égetőbben veti fel az egyébként is szorító la­kásigények mielőbbi kielégíté­sét. Ez viszont megfelelő építő­ipari kapacitást követel mind mennyiségi, mind minőségi vo­natkozásban. A párt és a kormány intézke­dése nyomán épül már a Sze­gedi Házgyár, amelynek bein­dulásával (1971.) az eddigi 300 lakással szemben 2000—2500 la­kás épül fel majd évente. A jövő jelenleg folyik már a terve­zés, a területelőkészítés, az elő­­közművesítés, sőt a kísérleti építkezés is a házgyári termé­kek fogadására. A felépülő új városrészek mellett meg kell oldanunk az igen égető problémaként jelent­kező régi városrészek rekonst­rukcióját is. A város házainak többsége elavult, korszerűtlen. Útjaink a megnövekedett ter­heléseket már nem bírják, s közműveink jelentős része 70— 80 éves. Igen fontos tehát, hogy az újat, és a régi rekonstrukció­kat egy időben, fokozatosan oldjuk meg, ha nem akarjuk, hogy Szeged 20—25 év múlva csak a peremvárosrészekből áll­jon. A nagyarányú lakásépítés igen nagy felelősséget ró a ter­vezőkre a városkép helyes ki­alakításában. A gyors építkezés nem jelentheti a város unifor­mizálását, meg kell találni ezért az újnak a már meglevő város­képbe, a város hangulatába harmonikusan beilleszkedő be­építését. Ezek, a megvalósítás stádiu­mába lépő tervek felvetik a vá­ros szociális, kulturális, kom­munális, kereskedelmi ellátásá­ban is az eddig kialakult gya­korlat felülvizsgálatát. Különö­sen nagy figyelmet követelnek a város kommunális ellátásának kérdései: a közterületek tisz­tán tartása, karbantartása, az új 8—10 emeletes lakóházak karbantartása,, amire ez ideig nem voltunk felkészülve. Át kell alakítani a város jelenlegi közlekedését is. A város nagy iramú, sok irá­nyú fejlődése minden területen léptékváltást követel, vagyis az eddig jónak ismert dolgainkat is az új helyzetnek megfelelően át kell értékelni. Mindez igen nagy műszaki, pénzügyi, gaz­dasági, társadalmi feladatot ró ránk. Ezt örömmel vállaljuk, annál is inkább, mert országos célkitűzés, hogy Budapestnek „ellenpólusai” legyenek i­s ha­zánk déli városáé, Szegedé ez a feladat. Tudjuk, hogy az itt felvetett kérdések nem kizárólagosan szegedi problémák, s ezek az ország valamennyi nagyobb vá­rosában megtalálhatók. Hogy mégis szóltunk róluk, annak az az oka, hogy ki akartuk monda­ni, hogy Szeged város lakói ma is tudnak alkotni, s a város épí­tésében be fogják hozni a ko­rábbi évek lemaradását ugyan­olyan eredményesen, mint ahogy azt a „nagy árvíz” után tették. Ez a nagy mozgás, épít­kezés, bizony egy kis rendet­lenséggel is együtt jár. Ezért el­nézést szoktunk kérni a váro­sunkba látogató vendégektől. HALÁSZ ÁRPÁD Szeged megyei jogú Városi Tanács VB elnökhelyettese 2/a ábra

Next