Műszaki Élet, 1970. július-december (25. évfolyam, 14-26. szám)

1970-07-10 / 14. szám

A MŰSZAKI ÉS TERMÉSZETTU­DOMÁNYI EGYESÜLETEK SZÖVETSÉGÉNEK LAPJA XXV. ÉVFOLYAM, 14. SZÁM ÁRA: 2,50 Ft 1970. JÚLIU­S 10. A 25. SZEGEDI IPARI VÁSÁR Az építőipar iparosításának építésgépesítési következményei (OMFB-koncepció) Háború az árvíz ellen — Egy kutató töprengései — A mérnökök és technikusok keresete — Távlati tervezés az iparvállalatoknál A téglaipar problémái — „Üvegházi” technológiák A több mint 100 m magas épület érdekes színfoltja lehet a Bel­városnak Az MTESZ elnöksége 1970. ja­nuár 15-én — május 30-i határ­idővel — pályázatot írt ki a szö­vetség új székháza tervének be­szerzésére. A pályázatra 35 terv érkezett. A bíráló bizottság jú­nius 24-én közzétett zárójelenté­sében megállapította, hogy a tervpályázat eredményes volt, a beérkezett tervjavaslatok tisz­tázták a rendelkezésre álló telek beépítésének lehetőségeit, és az értékes gondolatok egész sorát adták az MTESZ székház sajá­tos igényeinek kielégítésére. A pályamű szerzői kaptak 25 000— 80 000 Ft-os megvételi összeget, illetve díjat. Most már megkez­dődhet a végleges beruházási ja­vaslat kidolgozása, megindulhat a tervezés. Az új székház megépítése sür­gős. A Magyar Televízió nem az Arany-hegyen bővül tovább — az eredeti elképzelések szerint — hanem a Szabadság téri épü­letben. Már a jelenlegi program számára is biztosítani kell a meglevők mellett egy nagyobb stúdiót, a második műsorprog­ram indítása pedig enélkül nem is lehetséges. Éppen ez indokol­ta azt, hogy a jelenlegi műszaki bázis kihasználásával a Szabad­ság téren kezdjék meg az új na­gyobb stúdió és szerkesztőségi szobák építését, néhány egyesü­letnek és a Központi Titkárság­nak az Anker közben való ideig­lenes elhelyezésével. A Televízió fejlesztését az új stúdió üzem­be lépése után majd folytatni kell, természetesen az MTESZ székház felépítése után. Ezért kell elkezdeni és mihamarabb (4 éven belül) befejezni az új székház építését, hogy a Sza­badság téri épületnek, eddig az MTESZ által elfoglalt (82 000 köbméter kubatúrájú) része tel­jesen a Televízióé lehessen. Telek a Belvárosban Az új MTESZ székház helye — a Rákóczi út és a Múzeum krt kereszteződésénél, szemben az Astoria szállóval, (a Metró­­állomásnál) — Budapest egyik legértékesebb telke. Valamikor a régi Nemzeti Színház épülete állt ott. A felszabadulás után a Földalatti Villlamosvasút egyik építkezési helye volt. Mi­vel első alkalommal került most számításba középület helyeként, nem állt rendelkezésünkre olyan elemzés a hely adottságai­ról, a városképi problémákról stb., amelyet a jelenlegi terve­zéshez felhasználhatnánk. A tervpályázat kitűnő lehetőséget adott a megvalósítási lehetősé­gek elemzésére. A pályaművek között volt olyan, amelynek egyik-másik eleme utalt a hely történelmi múltjára is. Tekintsünk mi is vissza erre néhány pillanatra. Jókai Mór 1900-ban ír „A haj­dani Nemzeti Színházról”. Eb­ben olvashatjuk, hogy a színház előtt, 1848 után Katona József szobra állt, majd később — mi­vel ez nem valami jól sikerült — Lendvay Márton ércszobra került a helyére. A színház tete­jét vörösréz lapokból forrasztot­ták össze, míg „egy ádáz vihar aláfurakodott az éreztetőnek, s az egészet szépen felgöngyölí­tette, mint egy ír kartonpapírost, s átdobta a szomszédos botani­kus kertbe.” A Nemzeti Színhá­zat már a negyvenes években gázzal világították, saját gázfő­­zője volt. „Az itt termelt gáznak egy kicsit áporodott savanyú ká­poszta szaga volt, de hát eltűr­tük azt nemzeti büszkeségből.” Később a „légszeszfőzést” betil­tották, csővezeték nem volt. Ezen a hiányon úgy segítettek, hogy „készítettek egy óriási kául csuktörtyőt”, akkorát, mint egy czethal. Azt megtöltötték lég­szesszel, s ezt a felfújt szörnye­teget két ember a vállára kapta s végig czepelte a városon.” A színház többször kigyulladt. Egyszer (1861-ben) maga Jókai oltotta el, asztrahán süvegét dobva egy színfali gázlámpa csö­­vére, amelynek kiesett a csavar­ja, s a lyukból karvastagságnyi lánggal tódult elő a gáz. A ku­tatás bizonyára sok érdekes (Folytatás a 20. oldalon) / / / AZ MTESZ SZÉKHÁZÁRA A mozgalmas plasztikájú középmagas épület jól beilleszkedik a városképbe I Ipari kiállítás, tudományos tanácskozások Szegeden A szegedi ünnepi hetekre va­ló készülődést az idén sok vo­natkozásban nehezítette a csak­nem kéthónapos tiszai árvíz, amely kemény munkát rótt a város lakóira. Ennek ellenére az ünnepi hetek — a szabadtéri játékok, az ipari vásár és ki­állítás, a tudományos konferen­ciák, a nyári egyetem stb. — rendezvényeinek előkészítése a nagy nehézségek és a sok gond közepette az előre meghatáro­zott ütemben folyt. Tudományos tanácskozások Az ünnepi hetek rendezvé­nyei között mindig előkelő he­lyet foglalnak el a tudományos és műszaki tanácskozások. Ezek keretei messze túlnőnek már a városon, hiszen egy-egy tudo­mányág országos, sőt nemzet­közi hírű képviselői — belföl­diek és külföldiek egyaránt — adnak itt találkozót egymásnak évről évre. Az idei július 22-én és 23-án megrendezendő Ht. ipari tudományos konferencia is folytatja ezt a hagyományt. Igen szerencsésnek mondható a konferencia témaválasztása — marketing, piackutatás, reklám és propaganda —, amit bizonyít az is, hogy nemcsak a város és a megye szakemberei jelezték már eddig részvételüket, ha­nem az ország legtávolabbi pontjairól is nagy számmal jönnek a résztvevőik erre a kon­ferenciára. Az ipari kiállítás és vásár Az ipari kiállítás és vásár is aktuálissá teszi ezt a tanácsko­zást. A vállalatok tevékenysége az új közgazdasági környezet­ben lényegesen kibővült, a vezetőknek nemcsak a terme­lésre, hanem a megtermelt áruk értékesítésére is nagy gondot kell fordítaniuk. Amint meg­szűnt az áruk túlnyomó részé­nél a kényszerpálya, kialakul­tak és napjainkban is fejlődnek azok a módszerek és formák, amelyek az áru termelését és útját szervezik és elvezetik a fogyasztóig. Vállalataink termelő tevé­kenységét determinálja a piaci igény, a vásárlók és megrende­lők értékítélete. Az ipari vásár és kiállítás — amely az idén nagyobb területen, több kiállí­tóval nyitja meg kapuját — a vállalatok számára e vonatko­zásban nagy lehetőséget nyújt. Itt bemutathatják új termékei­ket, felkelthetik a fogyasztók érdeklődését áruik iránt. Az utóbbi évtizedekben lezajló tu­dományos és­ technikai forrada­lom mélyreható változásokat hozott nemcsak a termelőeszkö­zök gyártásában, hanem a fo­gyasztási cikkek előállításában és választékának bővülésében is. A műszaki haladás eredmé­nyeként számtalan új cikk jele­nik meg a piacon. Ez a tény nagy feladatot ró a termelő vállalatokra és a kereskedelem­re egyaránt. Fontos, hogy maga a fogyasztó is ismerje meg, majd igényelje is az új termé­keket. A vállalatoknak érdekük — a nyereségösztönzés is ebben az irányban hat —, hogy ter­mékeiket a vásárlók széles kör­ben és gyorsan megismerjék. A termelés mennyiségi növelésé­nek ez az alapja. A nagy szé­riában való termelés minden előnye a vállalat gazdasági eredményében összegeződik. A III. ipari tudományos kon­ferencia tanácskozásának egye­bek között az is a célja, hogy a gyakorlati szakemberek elmé­leti ismereteit tovább gazdagít­sa, ezzel elősegítse vállalataink sikeres tevékenységét és kellő mozgékonyságát a piacon. Az ismeretek gazdagításával, a hasznos tapasztalatok átvételé­vel az eddiginél még jobban tudnak majd alkalmazkodni a fogyasztói igényekhez, azok mi­előbbi teljes kielégítése érdeké­ben. DR. VARGA DEZSŐ, az MSZMP Szegedi Városi Bizottságának titkára

Next