Műszaki Élet, 1972. július-december (27. évfolyam, 14-26. szám)
1972-07-07 / 14. szám
Gyorsabban nő az export, mint az import 1972 januárjától júniusig a dollárelszámolású magyar import 10%-kal volt kisebb, mint az előző év hasonló időszakában, az export viszont 10%-kal több, mint egy évvel ezelőtt. Az első öt hónap adatai szerint a szocialista országokkal való forgalmunk is kedvezően fejlődött, exportunk több mint 10%/-kal nőtt, importunk pedig valamivel meghaladta a tavalyi szintet. A vállalati jelzések szerint mind a szocialista, mind a tőkés export az év végéig tovább fog bővülni, s erre lehetőséget ad mindenekelőtt a szocialista országok felvevőképessége gépipari termékekből, fogyasztási cikkekből és könynyűipari termékekből, de a tőkés eladások is kedvezően alakulnak élelmiszeripari, mezőgazdasági, s jó néhány készes félkésztermékből. A hitelpolitika ösztönző hatása Versenyképességünket elsősorban akkor tudjuk fokozni, ha a műszaki színvonalat fejlesztjük. Igen fontos lenne, hogy a vállalatok elsősorban olyan fejlesztést hajtsanak végre, amely konvertibilis árualapot teremt. Ezt segíti elő a magyar hitelpolitika is, amely a gazdaságos export növelése érdekében a vállalatoknak preferenciát nyújt. Tehát abban az esetben, ha a vállalat a hitelt a gazdaságos export növelése érdekében veszi igénybe, akkor a lejárati idő 12 év is lehet, 6%-os kamatlábbal. Az exportot növelő fejlesztést szolgálja az évi 10—15 millió dolláros devizahitel is. Az elmúlt évek tapasztalatai szerint a devizahitel-konstrukciót elsősorban a mezőgazdasági és a könnyűipari, majd a vegyipari vállalatok vették igénybe (a gépipar még ma is nagyon kis mértékben). Persze azt is világosan kell látnunk, hogy a vállalatok fejlesztési alapját az utóbbi időben nagyon megterhelték, így sok esetben nem tudnak eleget tenni a hitelfelvétel követelményeinek, vagyis lényegében nem hitelképesek. A gazdaságos export növelését segíti elő számos központi intézkedés, például az állami visszatérítés, az adóvisszatérítés stb., amelyek már az év első öt hónapjában kedvezőbb külkereskedelmi egyensúlyt alakítottak ki. A tőkés export növelésére jobb összhangot kell teremtenünk a két- és többoldalú kapcsolatok között. A nem szocialista országokkal folytatott kereskedelmünkben alapvető cél a velünk szemben alkalmazott diszkriminációk megszüntetése és kereskedelmi megállapodásainkban is legkedvezőbb feltételek biztosítása. A múlt évben összes tőkésforgalmunkban a kontingentált termékek részaránya 33% volt, a liberalizált termékeké 41% és a Közös Piac mezőgazdasági rendtartása alá tartozó termékeké 26%. A külső piaci eladási feltételek az idén is kedvezőek, tehát a gyorsaságnak, a pontosságnak, a magasabb műszaki színvonalnak jelentős szerepe van exportunkban. Természetesen ehhez hozzájárul a külső piaci konjunktúra és az árak alakulása is. A világkereskedelemben a magyar külkereskedelem mindössze fél százalékot képvisel, s talán ezért is elengedhetetlenül fontos a piaci igényekhez való alkalmazkodás. Az év első öt hónapjában a teljes magyar kivitelből 4% jutott a fejlődő országokba, s ezen belül is kivitelünkben a legnagyobb részt a gépek képviselik, mivel a fejlődő országok részéről erre van a legnagyobb igény. Egyébként ezt jelzi az is, hogy a nem szocialista országokba jutó gépexportunknak több mint egyharmada a fejlődő országokba jut. (Ezen belül is leginkább a komplett berendezéseket, a műszereket, a szerszámgépeket és a textilipari gépeket igénylik.) Igen sok fejlődő ország az utóbbi években gyorsan haladt az iparosítás útján. Megfigyelhető, hogy elsősorban a könnyűipart fejlesztik, de igénylik a gépeket, a technológiai eljárásokat és a magyar szakembereket is. Fejlesztési programjuk megvalósítása nem a magyar exportot érinti, hanem a magyar importot, mivel egyre több félkész- és készterméket kapunk a fejlődő országokból. A negyedik ötéves terv során a vállalatok exportérdekeltségét az exporttámogatási és ösztönzési rendszerek további finomításával lehet növelni. Persze nem elegendő központi intézkedésekkel a fejlesztést befolyásolni, a vállalatoknak maguknak is megalapozottabb piacpolitikát kellene folytatniuk. Sok esetben megfigyelhető, hogy a kontingensen szereplő exportárukra már nem kötnek magánjogi szerződéseket a vállalatok, mert nincs elegendő árualap, és fejlesztésük sem érte el a kívánt szintet. Az ipar és a külkereskedelem Az ipari fejlődés változása közvetlenül hat a külkereskedelmi forgalomra, az exportra és az importra egyaránt. Az ipar szerepe tehát meghatározó a külkereskedelemben. 1971-ben a teljes exportnak több mint 70%-a volt ipari eredetű (az élelmiszeripar nélkül), a tőkés kivitelben pedig ez az arány 50%. Ugyanakkor azt is világosan kell látni, hogy az ipari termelés növekedése az elmúlt években az importszükségletek gyors emelkedésével járt. Az export bővülésének üteme átlagosan meghaladja az ipar termelését, ez azonban nem biztosít még áruforgalmi egyensúlyt. Az exportra kerülő termékek importtartalma az utóbbi időben megnőtt, s ez csak abban az esetben mondható egészségesnek, ha az import növekedését megfelelő export kíséri. Az is megfigyelhető azonban, hogy a belföldi vállalatok egyre több szocialista és tőkés importanyagot, alkatrészt használnak fel termékeikben, elsősorban a hazai kapacitáshiány miatt, másodsorban a magas belföldi árak miatt. Ha ez a tendencia a következő években is ilyen rohamosan erősödik, akkor még élesebben felvetődik az exportgazdaságosság kérdése. Tisztábbak a folyók Nagy-Britanniában A Népszabadság 1972. március 8-i számának „Vizeink tisztasága közügy” c. vezércikke közölte, hogy iparunk évente 400 millió, településeink pedig 350 millió köbméter szennyvizet bocsát folyóinkba és tavainkba, és hogy e tömegek 17%-át tisztítják berendezéseink. Ma már ott tartunk — írja a cikk — hogy a folyók és tavak védelme a szó legszorosabb értelmében az emberiség önvédelmét jelenti”. Hazai helyzetünk megkívánja, hogy szétnézzünk a világban, hiszen a folyók és tavak szennyezettsége vagy tisztasága immár mindenütt közüggyé vált. A legfrissebb adatokat az angol River Pollution Survey című folyóirat 1971 decemberi számában találjuk, amely ismerteti a legutóbbi nagyszabású felmérést az ország folyóvizeinek állapotáról. A vizsgálatban arra jutottak, hogy Anglia és Wales összes folyóhosszának 76,2%-a tisztának tekinthető. Persze nem abszolút tisztaságról van szó, hanem arról, hogy ezek a folyók biológiai öntisztító-képességükkel megtudtak birkózni a beléjük kerülő szennyezéssel. 1958-ban az édes vízfolyásoknak csupán 72,9%-a volt tistának mondható. Tehát a tiszta folyók hoszsza 3,3%-kal növekedett. A nagyon szennyezett víz az összes folyóhossz 4,3%-ára csökkent az 1958-as 6,4%-ról, aránya tehát 2,1 %-kal mérséklődött 10—12 esztendő alatt. Az elfogadhatóan tiszta folyóhoszszúság 4,8% volt az 1958-as 6,4%-kal szemben, itt tehát a helyzet 1,6%-kal rosszabbodott. Az utolsó kategóriába a javítást-tisztítást feltétlenül megkívánó vizeket sorolták. Ezek aránya 14,7% volt, míg 1958-ban 14,3°,6, a változás tehát mindössze 0,4%. Ezek az adatok azt mutatják, hogy az utolsó évtizedben Nagy-Britanniában a folyók némileg tisztábbak lettek. A vizsgálati módszer azonban nem éppen kifogástalan. A folyóhosszúság ugyanis nem fejezi ki a folyó által szállított víz tömegét, mennyiségét. A kisebb vizek, amelyek mezőgazdasági vidéken erednek, és folynak keresztül, könnyebben megőrzik tisztaságukat, mint a nagyobbak, amelyek mentén rendszerint ipari üzemek és nagyvárosok vannak. Nyilvánvaló tehát, hogy a patak, a folyó és a folyam azonos hosszúsága nem egyenértékű. Azt azonban el kell ismerni, hogy a víztömegben mért szennyezés meghatározása komplikáltabb, és így hosszan tartó munka. Angliának hat olyan területe van, amelyet ,,a fekete folyók tartományának” neveznek. Ezek a következők: Yorkshire, Midland, Lancashire, Tyneside, Teeshide és London. E területekvizei mind rövidek. A Tyneside fő folyója, a Tyne mindössze 54 km hosszú. A „fekete folyók” vidékének vizei bányatelepek, iparvárosok szennyét gyűjtik össze, és rendszerint az Északi-tengerbe ömlenek. Torkolatvidékükön több százezres városok épültek. A Temze újra életre kel Anglia legszemnyesebb folyója a Temze volt. E tekintetben még a Rajnát, Nyugat-Európa kloákáját is túlteljesítette. Az ipar és London a maga 7 880 000-es (a külvárosokkal 11 150 000) lakosságával versengve degradálták szennycsatornává a Temzét. Kipusztultak belőle a haltartó mikroszervezetek, a halak eltűntek, és elmaradtak a sarkvidéki vadmadarak, amelyek nagy tömegekben teleltek a Temzén. A biológiai lánc teljesen megsemmisült. Ekkor óriási harc kezdődött és folyt éveken át a nagy folyó életre keltésére. A szívós harc végül is eredményes volt, a biológiai lánc újra kialakult. Regenerálódott a megtisztított víz mikroflórája és faunája, ezekre visszatelepedtek a halak, és a sarkvidéki madarak is viszszatérte a folyóra és a torkolatba. Azok a roppant erőfeszítések, amelyekkel a Temzét, illetve alsó folyását sikerült ismét élő vízzé tenni, azt bizonyítják, hogy Nagy-Britanniában az összes folyóhossz 14,3%-át kitevő „fekete folyók” megtisztítása, életre keltése nem lesz könnyű feladat. Csak évekig folytatott erőteljes küzdelem hozhat eredményt. Ezt az állam adminisztratív és pénzügyi ereje nélkül nem is lehet megoldani. Az angol szakirodalom azt hangoztatja, hogy elsősorban a híg és szilárd ipari és települési szenny kezelését kell rendezni. Sem a belső vizek, sem a tenger nem tekinthető szemétlerakó helynek. Az elmúlt öt esztendő költségei 50%-kal kívánják felemelni a következő öt esztendőre. Hogy mekkora költségről van szó, azt csak részletadatokból tudjuk megközelíteni. A Marine Pollution Bulletin 1972 februári száma közli, hogy az öt esztendőre előirányzott költségeken kívül 1971— 1972-re 1300 millió fontot fordítanak a szemét- és szennyvízkezelésre. A hasonló célokra fordított költségek 1969—1970- ben 831 millió fontra rúgtak. A tiszta vízért indított küzdelemben legelőször is meg akarják tisztítani a „fekete folyókat” és a kikötőket. Fokozottabb ellenőrzés alá kívánják venni a Nagy-Britanniát körülvevő tengereket. Ebben a munkában különös figyelmet fordítanak a nagy tömegszennyezések megakadályozására, elhárítására. A belvizek tekintetében növelni akarják a sport, az üdülés és pihenés céljaira alkalmas területeket. DR. JOCSIK LAJOS 4500 folyó vizsgálata A felmérés terjedelme meglepő: Angliában és Walesben 4500 folyóra terjesztették ki ezt a munkát. Ilyen hatalmas felmérést éppen méreteinél fogva, ritkán lehet végezni. Nagy-Britanniában utoljára 1958-ban mérték fel a vízszennyeződés helyzetét, s ennek adatait most bázisul használhatták. Meg kell még jegyezni, hogy mivel az országot minden oldalról tenger veszi körül, a dagály bizonyos távolságra behatol a szárazföldi vízfolyásokba. Ezeket a „dagályos” folyókat az édesvíziektől külön vizsgálták. Mivel bennünket elsősorban az édesvízi folyók érdekelnek, az alábbiakban a rájuk vonatkozó adatokra támaszkodunk. 4 MŰSZAKI ÉLET A műszakiak száma és keresete az építőiparban Legutóbbi számunkban néhány összefoglaló adatot közöltünk a műszakiak számáról és keresetéről az iparban, ez azonban, mint ismeretes, az építőipari adatokat nem tartalmazza. Ezért szeretnénk most múltkori cikkünket kiegészítve az építőipari számokat is közölni, mégpedig ugyancsak megyei bontásban. A műszakiak száma Sajnos, a statisztika ebben az esetben is a műszaki alkalmaAmint a szárítókból is látható, három olyan megye van az országban, ahol a műszaki alkalmazottak száma az ezret meghaladja: Borsod és Pest megye, s némi meglepetésre Hajdú-Bihar megye. Ez utóbbinak valószínűleg az az oka, hogy a Hajdú-Bihar megyei építőipari vállalatok más megyékben végeznek építőipari tevékenységet. Nézzük ezek után, hogy mennyi az egyes megyékben a mérnökök és technikusok száma (1. a táblázatban). Az egyes megyékben dolgozó 13 469 műszaki alkalmazottból tehát 1156 a mérnök, 5861 a technikus, vagyis a teljes állománynak még a felét sem teszik ki aműszaki képzettségűek.zötti kategóriát jelenti, ez pedig nagyon is különbözik a mérnökök és technikusok számától. Példaként megemlítjük, hogy Fejér megyében a műszaki alkalmazottak száma 840, ebből a mérnökök száma 80, a technikusoké 426, vagyis az öszszes műszaki alkalmazottaknak közel fele sem mérnöki, sem technikusi képesítéssel nem rendelkezik. Az adatokat tehát ezek figyelembevételével kell értékelni. Az egyes megyékben a műszakiak száma a következőképpen alakult: Megye Minisztériumi Tanácsi Épitőip. szöv. Mg. tsz.» Szoc. ép. ip. ipar Fejér «46 74 86 34 840 Veszprém 376 06 76 36 584 Vas 205 112 83 29 429 Komárom 236 73 06 22 527 Győr-Sopron «88 92 118 33 051 Baranya 452 134 153 38 777 Tolna 219 108 152 34 513 Somogy 200 142 110 100 «42 Zala 382 114 71 * 53 420 Nógrád 191 61 73 80 405 Heves 271 . 168 136 — 575 Borsod A. Z. 762 182 116 70 1130 Szabolcs-Szatm. 451 85 160 106 802 Hajdu-Bihar 213 161 210 30 1014 Békés 209 77 101 66 453 Szolnok 300 104 122 30 556 Csongrád 420 192 98 102 812 Bács-Kiskun 351 227 210 14 802 Pest 338 212 161 326 1037 összesen: 7400 2414 2352 1303 13469 Megye Mérnök Technikus Fejér 80 426 Veszprém 60 252 Vas 39 183 Komárom 56 224 Győr-Sopron 90 446 Baranya 51 294 Tolna 33 205 Somogy 50 231 Zala 37 185 Borsod A. Z. 110 513 Heves 55 230 Nógrád 28 179 Szabolcs-Szatm. 30 310 Habta-Bihar 88 494 Békés 31 219 Pest 123 4 1 Bács-Kiskun 76 294 Csongrád 90 443 Szolnok 25 198 összesen: 1156 5861 A műszakiak keresete Nézzük ezek után, hogy a műszaki állományban dolgozók keresete hogyan alakult. Sajnos, itt a mérnökökre és technikusokra külön nincsen adat. Amint a táblázatból láthat- mit viszont, hogy Fejér, Komárok, az egyes megyékben az átrom és még inkább Pest megyelagos keresetek között nincsenben a mezőgazdasági termelőnek túlságosan nagy eltérések, és azok általában 3000 Ft körül mozognak. Kiugranak szószövetkezetek építőipari vállalkozásainál, az átlagos keresetek a 4000 Ft-ot is meghaladják. Megye Minisztérium Tanácsi Építőip. szöv. Mg. tsz. Szoc. ép. ip. ipar Fejér 3146 2954 3068 4106 3160 Veszprém 3216 3305 3067 3037 3200 Vas 3237 3010 3160 2813 3134 Komárom 3769 3093 2096 4198 3634 Győr-Sopron 3235 3180 2587 3197 3192 Baranya 3239 2920 3001 3638 3156 Tolna 3232 3126 3015 2958 3127 Somogy 3084 2827 3046 3359 3064 Zala 3144 2996 2864 2931 3065 Borsod-A.-Z. 3259 2906 2902 3023 3149 Heves 3178 3215 2985 — 3141 Nógrád 3089 2828 3030 3428 3106 Szabolcs-Szatmár 3133 2940 2754 3335 2078 Hajdú-Bihar 3192 2907 2777 3308 3064 Békés 2976 3014 2979 3394 3044 Pest 3109 3027 3167 4348 3480 Bács-Kiskun 3127 3354 3106 3306 3191 Csongrád 3568 3227 2926 3352 3383 Szolnok 3217 3011 3020 2822 3114