Műszaki Élet, 1973. január-június (28. évfolyam, 1-13. szám)

1973-01-05 / 1. szám

Megállapodások, szerződések 1973-ra Decemberben a külkereskede­lemben számos államközi szer­ződést írtak alá, a vállalatok ex­port- és importüzleteket, koope­rációs szerződéseket kötöttek, közös vállalatok létrehozásában állapodtak meg. Mindez már az 1973-as külkereskedelmi forgal­mat segíti elő. Tovább nő a külkereskedelmi forgalom December 20-án Moszkvában aláírták az 1973. évi magyar— szovjet árucsere-forgalmi jegy­zőkönyvet, amely szerint a kül­kereskedelmi forgalom a két or­szág között több mint hét száza­lékkal növekszik majd. Ennek egyik fontos tényezője a gép­ipari termékek kölcsönös szál­lításának bővülése. Említést ér­demel, hogy szovjet exportunk­ban az idén több mint 26 száza­lékkal nő az élelmiszer-gépipari, és húsz százalékkal az emelő­szállító berendezések értékesí­tése. Autóbuszokból például 1973-ban 4700 darabot adunk el szovjet cégeknek. De tovább bő­vül a gépimport is; elsősorban szállítási és szállítmányozási cé­lokra vásárolunk gépeket és be­rendezéseket a Szovjetunióból. Erősödik a két ország közötti együttműködés is, a Zsiguli-koo­­peráción kívül jelentősen bővül a számítástechnikai eszközök kölcsönös szállítása, de kibonta­kozik majd a szövőgépgyártási együttműködés is. Ugyancsak decemberben írták alá az NDK-val kötött árucsere­forgalmi megállapodást, amely szerint a forgalom jövőre mint­egy tíz százalékkal fog növeked­ni. A magyar ipar elsősorban autóbuszokat, élelmiszeripari és vegyipari berendezéseket, bőr­és textilárukat, gyógyszereket és különféle élelmiszeripari termé­keket exportál. Tovább nő a személygépkocsik, műszerek és vegyi anyagok behozatala az NDK-ból. A továbbiakban már a vállalatoknak kell megvizsgál­ni, hogyan lehetne a két ország közötti kooperációt továbbfej­leszteni elsősorban a vegyipar­ban, az ásványbányászatban és a járműiparban. A magyar külkereskedelem részt kíván venni az 1973 tava­szán induló új guinea­ ötéves gazdaságfejlesztési terv megva­lósításában. Ennek szellemében írták alá december közepén Bu­dapesten a magyar—guineai tárgyalások jegyzőkönyvét. Az elgondolások szerint a magyar szakemberek bekapcsolódnának a bányaipar kutatómunkáiba. Tervezik a magyar orvosi mű­szerek és gyógyszerek exportját is. Guinea elsősorban kávét, pál­maolajat, különféle faárut és igen jó minőségű ércet tud szál­lítani Magyarországnak. A magyar—olasz árucsere­forgalom az utolsó négy évben megkétszereződött, és Magyar­­ország egyik legfontosabb kül­kereskedelmi partnere lett Olaszország. Az olasz piac im­már hagyományos vevője a ma­gyar vágómarhának és a külön­féle húsáruknak, s évek óta leg­nagyobb nyugati vásárlónk. De az importban is szilárdan tartja második helyét a nem szocia­lista országok között. 1972-ben az összforgalom értéke mintegy háromszázmillió dollárt ért el, s ez tízszázalékos növekedést je­lent 1971-hez képest. A Buda­pesten aláírt árucsere-forgalmi megállapodás 1973-ra új árulis­táikat állapított meg, s várha­tóan a két ország forgalma to­vább bővül. A magyar export az utóbbi években töretlenül fejlődött, de az importról nem lehet elmondani ugyanezt, sőt, az idén behozatalunk visszaesett 1971-hez képest, és ebből adó­dóan szokatlanul nagy volt az aktívum a kereskedelmi mér­legben. A jövő évi exportkilá­tások változatlanul jók; a ma­gyar—olasz vegyesbizottsági tárgyalásokon több kontingenst növeltek, és új kontingenseket létesítettek. Ugyancsak december végén fejeződtek be a Benelux-álla­­mokkal folytatott kereskedelmi vegyesbizottsági tárgyalások. 1973-ra új árulistákat állapítot­tak meg, s ezek lehetővé teszik az árucsere-forgalom kölcsönös növelését. Az új megállapodás a még mennyiségi korlátozás alá eső árucikkek közül elsősorban a magyar textíliák, könnyűipari termékek, s a hengereltáruik be­viteli lehetőségét bővíti, impor­tunkban pedig a hagyományos szerkezetnek megfelelően a vegyipari, a textilipari anyagok, a színesfémek és a gépipari ter­mékek behozatalának növelését teszi lehetővé. Közös vállalatok Az államközi megállapodások­kal egyidőben a vállalatok is számos új típusú szerződést ír­tak alá. A Tannimpex egy NSZK- beli céggel Stuttgartban Gota néven magyar—nyugatnémet közös vállalatot létesített. Ez a közös vállalat 1973. január 1-től — a kesztyűfélék kivételé­vel— a Tannimpex valamennyi exportcikkét forgalmazza majd a Német Szövetségi Köztársa­ságban. A kapcsolatok gyors fej­lődésére mi sem jellemzőbb, mint hogy 1972-ben a Tannimpex megháromszorozta a bőrruhá­zati cikkek exportját, kétszer több cipőt és lényegesen több szőrmeárut értékesített, mint az előző évben. Londonban már három éve eredményesen működik a Tann­impex közös vállalata, és most tárgyalnak osztrák és svéd cé­gekkel is ennek az újfajta ke­reskedelmi formának a további kiterjesztéséről. Ugyancsak jelentős az a ma­gyar—bolgár könnyűipari együttműködés, amelyről de­cember végén írtak alá megálla­podást. Az együttműködés kere­tében Bulgáriában magyar alap­anyagból 1975-ig félmillió négy­zetméter kenderponyvát szőnek. De tárgyalások folytak arról is, hogy bolgár üzemek magyar kenderből készíthetnének a jö­vőben zsákszövetet. Szó van kü­lönféle könnyűipari gépalkatré­szek és gépi berendezések gyár­tásának szakosításáról is. A bol­gárok a többi között egyes szö­vő- és orsózógépek, szállítóesz­közök, a magyar partnerek pe­dig más géptípusok alkatrészei­nek szakosított gyártására vál­lalkoznak. Nehéz lenne felsorolni mind­azokat az új típusú külkereske­delmi megállapodásokat — 14­ cenciaértékesítést, közös gyár­tást, bérmunkát, leasingüzletet, know-how-vásárlásokat stb. —, amelyeknek az a céljuk, hogy a külkereskedelmi áruforgalom növelését elősegítsék. Igen fon­tos lenne, hogy 1973-ban tovább bővüljön — s itt elsősorban Nyugat-Európára gondolunk — gépkivitelünk, s ezzel egyidejű­leg megfelelően módosuljon ex­­portszerkezetünk is. Kétségtelen tény, hogy az élelmiszerexport­ban még 1973-ra is bizonyos konjunktúrával számolhatunk, s ez éppúgy, mint 1972-ben, ked­vezőbb külkereskedelmi helyze­tet jelent. Azonban már most gondolni kellene a későbbi évek­re és arra, hogy gazdaságos ex­­portszerkezetün­k alapfeltétele a gépipari és egyéb ipari termé­kek értékesítése. A különféle li­cencia és know-how-vásárlások­­kal magasabb műszaki szintet lehetne elérni, biztosítva a ki­egyensúlyozottabb külkereske­delmi forgalmat, a gazdaságos kivitelt és az átgondolt import­­politika megvalósítását. 17. bauma NEMZETKÖZI ÉPÍTŐGÉPIPARI VÁSÁR 1973. március 10-18. MMG—Münchener Messe- und Ausstellungsgesellschaft mbH, München Felvilágosítást ad: HUNGEXPO - VÁSÁRKÉPVISELET BUDAPEST XIV., VÁROSLIGET, TEL.: 225-008. 4 MŰSZAKI ÉLET Mire készül a tejipar? Bár Magyarország időjárási és talajviszonyai az ország egész területén lehetőséget adnak a korszerű szarvasmarha-tenyész­tésre, az ökonómiai szempontok mégis indokolják a szarvasmarha programban előirányzott hasz­nosítási típusok és terület sze­rinti­ differenciálást. Az erre irá­nyuló munka lényegében meg­indult, de teljes kibontakozása az ötéves tervidőszakra várható. A tejiparra hárul az a jelentős feladat, hogy a racionális tej­­ellátás érdekeit szem előtt tart­sa, és érvényesítse a program végrehajtása során. Ez egyfelől a tehenészeti telepeken mély­hű­tésre berendezett tej­házak, más­felől a gyűjtőcsarnokokban kor­szerű tejkezelő vonalak kiépí­tését igényli. A korszerű szarvasmarha-te­nyésztés komplex rendszereinek kidolgozására folyó országos ku­tatási program keretében a keszthelyi Agrártudományi Egyetem mosonmagyaróvári ka­rán a Magyar Tejgazdasági Ku­tató Intézettel együttműködve, több éves munka indult meg ez évben a tejgazdasági szempont­ból is megfelelő, hazai feltéte­leink között jól alkalmazható szilázskészítési eljárások kidol­gozására. E kutatómunka ered­ményeinek a széles körű gya­korlatba való bevezetésére és el­terjesztésére éppen az ötéves tervidőszakban kerül sor. A tejtermelés koncentrálódá­sa, útviszonyaink fejlődése to­vábbi lehetőséget fog nyújtani a t­ejszállítás racionalizálására. A cél korszerűen műszerezett, a tej helyszíni átvételére alkal­mas, zömében 6—12 tonnás tank gépkocsi park kialakítása, és ezzel párhuzamosan valamennyi üzemü­nkben korszerű mosóállo­mások létesítése. Gyártmányfejlesztés A gyártmányfejlesztés két fő célja a termékek eltarthatóságá­nak és élvezeti értékének növe­lése. A korszerű táplálkozástudo­mány a tej és tejtermékek meg­határozott körét perspektiviku­san is a friss, ún. „élő” élelmi­szerek körébe sorolja, és kellő mennyiségben való fogyasztásu­kat lényeges kérdésnek tekinti. Ugyanakkor a modern életfor­ma az embert egyre inkább a konzervélelmiszerek felé irá­nyítja. E kettős igényt a tejipar csak akkor tudja kielégíteni, ha a nem tartósított termékek eltart­hatóságát jelentősen növeli. En­nek lehetőségét már igazolták azok a fejlett tejgazdasággal rendelkező országok, ahol fo­gyasztási tejet, ízesített tejké­szítményeket 5—6 napos, sava­nyú tejkészítményeket, túróféle­­sségeket 10—14 napos, vajat 30 napos, natúr sajtokat 20—60 na­pos eltarthatósággal gyártanak és hoznak forgalomba. A termékek eltarthatósága a nyersanyag minőségének javítá­sával, korszerű technológiákkal, szigorú technológiai fegyelem­mel, célszerű csomagolással és a teljes körű hűtőlánc biztosításá­val növelhető. Külön ki kell emelni az aszep­tikus technológiák jövőbeli nagy terepét. Ahhoz, hogy a tej és tejké­­szítmények a jövőben betöltsék a korszerű táplálkozásban kije­lölt helyüket, tovább kell növel­ni élvezeti értéküket. Jó minő­­ségű tejből korszerű technoló­giával kitűnő termékek állítha­tók elő. A korszerű technológiai lehetőségek közül első helyen kell megemlíteni a homogénezés széles körű alkalmazását (tejfé­leségek, ízesített és savanyú tej­­készítménye­k, tejföl stb.). Nagy lehetőséget kínál az élvezeti ér­ték növelésére a természetes aromaanyagok, a korszerű, egészségre ártalmatlan emulgá­­torok, stabilizátoro­­, dúsítók al­kalmazása, a tej és tejtermékek­nek más élelmiszerekkel való ízesítése, illetve kombinációja. A korszerű csomagolási meg­oldások nagymértékben hozzá­járulnak a termék eltarthatósá­gának, élvezeti és biológiai ér­tékének növeléséhez, de nem ki­sebb a szerepük a fogyasztók ér­deklődésének felkeltésében sem­. Általánosságban a fejlesztés fő célja az egyutas, védő- és gyűjtőcsomagolások további ter­jesztése, a termék minőségét jobban védő és a fogyasztói igé­nyeket nagyobb mértékben ki­elégítő csomagolási módok ki­alakítása és bevezetése. A folyékony termékeknek fénytől védő tasak csom­a­goláso­­kat indokolt kialakítani, és bő­víteni kell az alaktartó egyutas csomagolások (poharak, tégelyek stb.) körét. A vaj esetében növelni kell az eltarthatóságot növelő kasíro­zott alufóliás csomagolás ará­nyát. Vajpótló krémek csomago­lására tubusokat és tégelyeket célszerű alkalmazni. Fontos feladat a friss és lágy sajtok gépesített csomagolása, és növelni kell a szeletelt és az adagonként csomagolt natúr saj­tok körét és volumenét. A tejpor csomagolására réte­gelt műanyag tasakok, nagyobb egységekhez műanyagfólia-zacs­­kók vehetők figyelembe, papír­dobozos védőcsomagolással. A gyűjtőcsomagolások terén — elsősorban hazai fólia alkal­mazásával — az egyutas zsugor­fóliás megoldás bevezetése, il­letve szélesebb körű alkalmazá­sa indokolt. Kiegyenlítő kapacitások létrehozása A fejlesztési időszak egyik fő feladatának kell tekinteni az üzemek kiegyenlített, program­­szerű üzemeltetéséhez szükséges feltételek megteremtését, és ezen belül a hatnapos üzemelési rend általános megvalósítását, továb­bá az ötnapos üzemelési rend bevezetéséhez szükséges előké­szítő munkák elvégzését. E kér­dés megoldása előfeltétele a ter­melékenység növelésének, de lé­nyeges az iparág munkaerőhely­zete szempontjából, valamint a termékek minőségének javítását, eltarthatóságának növelését cél­zó munkában is. A probléma megoldása bonyo­lult, nehéz feladat, különösen, ha megfontoljuk, hogy egyidejű­leg kell javítani a termékek mi­­­­nőségét és növelni az eltartha­­­­tóságot. Jelenlegi ismereteink szerint a következő módszerek vehetők figyelembe: a jó minő­ségű nyersanyag 24—48 órás tá­rolása a termelőhelyen, de főleg a feldolgozó üzemben; — az üzemi belső tartalékolás nyers­anyagból, félkész- és késztermé­kekből; kiegyenlítő üzemek (tej­por-, vaj-, sajt-, túrógyártás) lé­tesítése. A melléktermékek hasznosítása A fejlesztési időszakban meg­növekszik a melléktermékek mennyisége. Megoldandó kérdés ezek korszerű feldolgozása, il­letve hasznosítása. Külföldi és szerény hazai ta­pasztalatok alapján a következő fontosabb lehetőségeket kell megvizsgálni: a melléktermékek porítása és felhasználása élel­miszerek és takarmányok gyár­tására; a savófehérjék kinyeré­se és felhasználása, a fehérje­­mentesített savó továbbfeldolgo­­zása tejcukorrá, vagy porítása takarmánykeverékek előállítá­sához; egyéb speciális célokra való feldolgozás (például az al­kotórészek külön-külön történő kinyerése és feldolgozása élel­miszeripari, tápszeripari, gyógy­szeripari célokra­. A fentiekben csak röviden vá­zoltam a jövő fejlesztési felada­tait. Ezeknek technikai és tech­nológiai oldala ismert, és a szakemberek tervezési és gya­korlati munkájától függ azok­nak a termelés szolgálatába való állítása. DR. SOLT ISTVÁN, a Tejipari Tröszt vezér­­igazgatója

Next