Műszaki Élet, 1973. január-június (28. évfolyam, 1-13. szám)
1973-01-05 / 1. szám
Megállapodások, szerződések 1973-ra Decemberben a külkereskedelemben számos államközi szerződést írtak alá, a vállalatok export- és importüzleteket, kooperációs szerződéseket kötöttek, közös vállalatok létrehozásában állapodtak meg. Mindez már az 1973-as külkereskedelmi forgalmat segíti elő. Tovább nő a külkereskedelmi forgalom December 20-án Moszkvában aláírták az 1973. évi magyar— szovjet árucsere-forgalmi jegyzőkönyvet, amely szerint a külkereskedelmi forgalom a két ország között több mint hét százalékkal növekszik majd. Ennek egyik fontos tényezője a gépipari termékek kölcsönös szállításának bővülése. Említést érdemel, hogy szovjet exportunkban az idén több mint 26 százalékkal nő az élelmiszer-gépipari, és húsz százalékkal az emelőszállító berendezések értékesítése. Autóbuszokból például 1973-ban 4700 darabot adunk el szovjet cégeknek. De tovább bővül a gépimport is; elsősorban szállítási és szállítmányozási célokra vásárolunk gépeket és berendezéseket a Szovjetunióból. Erősödik a két ország közötti együttműködés is, a Zsiguli-kooperáción kívül jelentősen bővül a számítástechnikai eszközök kölcsönös szállítása, de kibontakozik majd a szövőgépgyártási együttműködés is. Ugyancsak decemberben írták alá az NDK-val kötött árucsereforgalmi megállapodást, amely szerint a forgalom jövőre mintegy tíz százalékkal fog növekedni. A magyar ipar elsősorban autóbuszokat, élelmiszeripari és vegyipari berendezéseket, bőrés textilárukat, gyógyszereket és különféle élelmiszeripari termékeket exportál. Tovább nő a személygépkocsik, műszerek és vegyi anyagok behozatala az NDK-ból. A továbbiakban már a vállalatoknak kell megvizsgálni, hogyan lehetne a két ország közötti kooperációt továbbfejleszteni elsősorban a vegyiparban, az ásványbányászatban és a járműiparban. A magyar külkereskedelem részt kíván venni az 1973 tavaszán induló új guinea ötéves gazdaságfejlesztési terv megvalósításában. Ennek szellemében írták alá december közepén Budapesten a magyar—guineai tárgyalások jegyzőkönyvét. Az elgondolások szerint a magyar szakemberek bekapcsolódnának a bányaipar kutatómunkáiba. Tervezik a magyar orvosi műszerek és gyógyszerek exportját is. Guinea elsősorban kávét, pálmaolajat, különféle faárut és igen jó minőségű ércet tud szállítani Magyarországnak. A magyar—olasz árucsereforgalom az utolsó négy évben megkétszereződött, és Magyarország egyik legfontosabb külkereskedelmi partnere lett Olaszország. Az olasz piac immár hagyományos vevője a magyar vágómarhának és a különféle húsáruknak, s évek óta legnagyobb nyugati vásárlónk. De az importban is szilárdan tartja második helyét a nem szocialista országok között. 1972-ben az összforgalom értéke mintegy háromszázmillió dollárt ért el, s ez tízszázalékos növekedést jelent 1971-hez képest. A Budapesten aláírt árucsere-forgalmi megállapodás 1973-ra új árulistáikat állapított meg, s várhatóan a két ország forgalma tovább bővül. A magyar export az utóbbi években töretlenül fejlődött, de az importról nem lehet elmondani ugyanezt, sőt, az idén behozatalunk visszaesett 1971-hez képest, és ebből adódóan szokatlanul nagy volt az aktívum a kereskedelmi mérlegben. A jövő évi exportkilátások változatlanul jók; a magyar—olasz vegyesbizottsági tárgyalásokon több kontingenst növeltek, és új kontingenseket létesítettek. Ugyancsak december végén fejeződtek be a Benelux-államokkal folytatott kereskedelmi vegyesbizottsági tárgyalások. 1973-ra új árulistákat állapítottak meg, s ezek lehetővé teszik az árucsere-forgalom kölcsönös növelését. Az új megállapodás a még mennyiségi korlátozás alá eső árucikkek közül elsősorban a magyar textíliák, könnyűipari termékek, s a hengereltáruik beviteli lehetőségét bővíti, importunkban pedig a hagyományos szerkezetnek megfelelően a vegyipari, a textilipari anyagok, a színesfémek és a gépipari termékek behozatalának növelését teszi lehetővé. Közös vállalatok Az államközi megállapodásokkal egyidőben a vállalatok is számos új típusú szerződést írtak alá. A Tannimpex egy NSZK- beli céggel Stuttgartban Gota néven magyar—nyugatnémet közös vállalatot létesített. Ez a közös vállalat 1973. január 1-től — a kesztyűfélék kivételével— a Tannimpex valamennyi exportcikkét forgalmazza majd a Német Szövetségi Köztársaságban. A kapcsolatok gyors fejlődésére mi sem jellemzőbb, mint hogy 1972-ben a Tannimpex megháromszorozta a bőrruházati cikkek exportját, kétszer több cipőt és lényegesen több szőrmeárut értékesített, mint az előző évben. Londonban már három éve eredményesen működik a Tannimpex közös vállalata, és most tárgyalnak osztrák és svéd cégekkel is ennek az újfajta kereskedelmi formának a további kiterjesztéséről. Ugyancsak jelentős az a magyar—bolgár könnyűipari együttműködés, amelyről december végén írtak alá megállapodást. Az együttműködés keretében Bulgáriában magyar alapanyagból 1975-ig félmillió négyzetméter kenderponyvát szőnek. De tárgyalások folytak arról is, hogy bolgár üzemek magyar kenderből készíthetnének a jövőben zsákszövetet. Szó van különféle könnyűipari gépalkatrészek és gépi berendezések gyártásának szakosításáról is. A bolgárok a többi között egyes szövő- és orsózógépek, szállítóeszközök, a magyar partnerek pedig más géptípusok alkatrészeinek szakosított gyártására vállalkoznak. Nehéz lenne felsorolni mindazokat az új típusú külkereskedelmi megállapodásokat — 14 cenciaértékesítést, közös gyártást, bérmunkát, leasingüzletet, know-how-vásárlásokat stb. —, amelyeknek az a céljuk, hogy a külkereskedelmi áruforgalom növelését elősegítsék. Igen fontos lenne, hogy 1973-ban tovább bővüljön — s itt elsősorban Nyugat-Európára gondolunk — gépkivitelünk, s ezzel egyidejűleg megfelelően módosuljon exportszerkezetünk is. Kétségtelen tény, hogy az élelmiszerexportban még 1973-ra is bizonyos konjunktúrával számolhatunk, s ez éppúgy, mint 1972-ben, kedvezőbb külkereskedelmi helyzetet jelent. Azonban már most gondolni kellene a későbbi évekre és arra, hogy gazdaságos exportszerkezetünk alapfeltétele a gépipari és egyéb ipari termékek értékesítése. A különféle licencia és know-how-vásárlásokkal magasabb műszaki szintet lehetne elérni, biztosítva a kiegyensúlyozottabb külkereskedelmi forgalmat, a gazdaságos kivitelt és az átgondolt importpolitika megvalósítását. 17. bauma NEMZETKÖZI ÉPÍTŐGÉPIPARI VÁSÁR 1973. március 10-18. MMG—Münchener Messe- und Ausstellungsgesellschaft mbH, München Felvilágosítást ad: HUNGEXPO - VÁSÁRKÉPVISELET BUDAPEST XIV., VÁROSLIGET, TEL.: 225-008. 4 MŰSZAKI ÉLET Mire készül a tejipar? Bár Magyarország időjárási és talajviszonyai az ország egész területén lehetőséget adnak a korszerű szarvasmarha-tenyésztésre, az ökonómiai szempontok mégis indokolják a szarvasmarha programban előirányzott hasznosítási típusok és terület szerinti differenciálást. Az erre irányuló munka lényegében megindult, de teljes kibontakozása az ötéves tervidőszakra várható. A tejiparra hárul az a jelentős feladat, hogy a racionális tejellátás érdekeit szem előtt tartsa, és érvényesítse a program végrehajtása során. Ez egyfelől a tehenészeti telepeken mélyhűtésre berendezett tejházak, másfelől a gyűjtőcsarnokokban korszerű tejkezelő vonalak kiépítését igényli. A korszerű szarvasmarha-tenyésztés komplex rendszereinek kidolgozására folyó országos kutatási program keretében a keszthelyi Agrártudományi Egyetem mosonmagyaróvári karán a Magyar Tejgazdasági Kutató Intézettel együttműködve, több éves munka indult meg ez évben a tejgazdasági szempontból is megfelelő, hazai feltételeink között jól alkalmazható szilázskészítési eljárások kidolgozására. E kutatómunka eredményeinek a széles körű gyakorlatba való bevezetésére és elterjesztésére éppen az ötéves tervidőszakban kerül sor. A tejtermelés koncentrálódása, útviszonyaink fejlődése további lehetőséget fog nyújtani a tejszállítás racionalizálására. A cél korszerűen műszerezett, a tej helyszíni átvételére alkalmas, zömében 6—12 tonnás tank gépkocsi park kialakítása, és ezzel párhuzamosan valamennyi üzemünkben korszerű mosóállomások létesítése. Gyártmányfejlesztés A gyártmányfejlesztés két fő célja a termékek eltarthatóságának és élvezeti értékének növelése. A korszerű táplálkozástudomány a tej és tejtermékek meghatározott körét perspektivikusan is a friss, ún. „élő” élelmiszerek körébe sorolja, és kellő mennyiségben való fogyasztásukat lényeges kérdésnek tekinti. Ugyanakkor a modern életforma az embert egyre inkább a konzervélelmiszerek felé irányítja. E kettős igényt a tejipar csak akkor tudja kielégíteni, ha a nem tartósított termékek eltarthatóságát jelentősen növeli. Ennek lehetőségét már igazolták azok a fejlett tejgazdasággal rendelkező országok, ahol fogyasztási tejet, ízesített tejkészítményeket 5—6 napos, savanyú tejkészítményeket, túrófélességeket 10—14 napos, vajat 30 napos, natúr sajtokat 20—60 napos eltarthatósággal gyártanak és hoznak forgalomba. A termékek eltarthatósága a nyersanyag minőségének javításával, korszerű technológiákkal, szigorú technológiai fegyelemmel, célszerű csomagolással és a teljes körű hűtőlánc biztosításával növelhető. Külön ki kell emelni az aszeptikus technológiák jövőbeli nagy terepét. Ahhoz, hogy a tej és tejkészítmények a jövőben betöltsék a korszerű táplálkozásban kijelölt helyüket, tovább kell növelni élvezeti értéküket. Jó minőségű tejből korszerű technológiával kitűnő termékek állíthatók elő. A korszerű technológiai lehetőségek közül első helyen kell megemlíteni a homogénezés széles körű alkalmazását (tejféleségek, ízesített és savanyú tejkészítmények, tejföl stb.). Nagy lehetőséget kínál az élvezeti érték növelésére a természetes aromaanyagok, a korszerű, egészségre ártalmatlan emulgátorok, stabilizátoro, dúsítók alkalmazása, a tej és tejtermékeknek más élelmiszerekkel való ízesítése, illetve kombinációja. A korszerű csomagolási megoldások nagymértékben hozzájárulnak a termék eltarthatóságának, élvezeti és biológiai értékének növeléséhez, de nem kisebb a szerepük a fogyasztók érdeklődésének felkeltésében sem. Általánosságban a fejlesztés fő célja az egyutas, védő- és gyűjtőcsomagolások további terjesztése, a termék minőségét jobban védő és a fogyasztói igényeket nagyobb mértékben kielégítő csomagolási módok kialakítása és bevezetése. A folyékony termékeknek fénytől védő tasak csomagolásokat indokolt kialakítani, és bővíteni kell az alaktartó egyutas csomagolások (poharak, tégelyek stb.) körét. A vaj esetében növelni kell az eltarthatóságot növelő kasírozott alufóliás csomagolás arányát. Vajpótló krémek csomagolására tubusokat és tégelyeket célszerű alkalmazni. Fontos feladat a friss és lágy sajtok gépesített csomagolása, és növelni kell a szeletelt és az adagonként csomagolt natúr sajtok körét és volumenét. A tejpor csomagolására rétegelt műanyag tasakok, nagyobb egységekhez műanyagfólia-zacskók vehetők figyelembe, papírdobozos védőcsomagolással. A gyűjtőcsomagolások terén — elsősorban hazai fólia alkalmazásával — az egyutas zsugorfóliás megoldás bevezetése, illetve szélesebb körű alkalmazása indokolt. Kiegyenlítő kapacitások létrehozása A fejlesztési időszak egyik fő feladatának kell tekinteni az üzemek kiegyenlített, programszerű üzemeltetéséhez szükséges feltételek megteremtését, és ezen belül a hatnapos üzemelési rend általános megvalósítását, továbbá az ötnapos üzemelési rend bevezetéséhez szükséges előkészítő munkák elvégzését. E kérdés megoldása előfeltétele a termelékenység növelésének, de lényeges az iparág munkaerőhelyzete szempontjából, valamint a termékek minőségének javítását, eltarthatóságának növelését célzó munkában is. A probléma megoldása bonyolult, nehéz feladat, különösen, ha megfontoljuk, hogy egyidejűleg kell javítani a termékek minőségét és növelni az eltarthatóságot. Jelenlegi ismereteink szerint a következő módszerek vehetők figyelembe: a jó minőségű nyersanyag 24—48 órás tárolása a termelőhelyen, de főleg a feldolgozó üzemben; — az üzemi belső tartalékolás nyersanyagból, félkész- és késztermékekből; kiegyenlítő üzemek (tejpor-, vaj-, sajt-, túrógyártás) létesítése. A melléktermékek hasznosítása A fejlesztési időszakban megnövekszik a melléktermékek mennyisége. Megoldandó kérdés ezek korszerű feldolgozása, illetve hasznosítása. Külföldi és szerény hazai tapasztalatok alapján a következő fontosabb lehetőségeket kell megvizsgálni: a melléktermékek porítása és felhasználása élelmiszerek és takarmányok gyártására; a savófehérjék kinyerése és felhasználása, a fehérjementesített savó továbbfeldolgozása tejcukorrá, vagy porítása takarmánykeverékek előállításához; egyéb speciális célokra való feldolgozás (például az alkotórészek külön-külön történő kinyerése és feldolgozása élelmiszeripari, tápszeripari, gyógyszeripari célokra. A fentiekben csak röviden vázoltam a jövő fejlesztési feladatait. Ezeknek technikai és technológiai oldala ismert, és a szakemberek tervezési és gyakorlati munkájától függ azoknak a termelés szolgálatába való állítása. DR. SOLT ISTVÁN, a Tejipari Tröszt vezérigazgatója