Műszaki Élet, 1973. január-június (28. évfolyam, 1-13. szám)
1973-06-08 / 12. szám
XXVIII. ÉVFOLYAM, 12. SZÁM ÁRA: 2,50 Ft 1973. JÚNIUS 8. A vállalaton belül keres továbbképzés audio vizuális bázist (OMFB-tanulmány) Az MTESZ és a SZOT együttműködése — A villamosgép-gyártás problémái — A moszkvai Autószerviz 73 — Hogyan fejlődött az építőipar? — Szemüvegesek — Építészeti tervezésünk problémái — A gyógyszeripar drogellátása Mintegy tíz évvel ezelőtt fedezték fel, hogy a mélyhűtött tekercs- és síkfilmek lényegesen érzékenyebbek, mint normál társaik. Az érzékenység abban nyilvánul meg, hogy a rövidebb megvilágítási idő ellenére is finomabb szemcsézetű lesz a felvétel, s rajta sok olyan objek-tv ábra. A mélyhűtéses fényképezési technika felvevőgépe tűm (pl. csillagok) megtalálható, amely egyébként egyáltalán nem látszana a képen. Gond a mélyhűtés Nem könnyű feladat — különösen amatőröknek — a filmnyersanyagok mélyhűtése. Éppen az olcsóság és a házi kivitelezhetőség érdekében azonban ma már néhány módszer erre is van. Talán legegyszerűbb az 1. ábrán látható megoldás. Eszerint a fényképezőgépet vákuum- és mélyhűtőkamrával kell kiegészíteni. A mélyhűtőkamra palackból kapja a —100 C fok hőmérsékletű szénsavat (2. ábra), amely mágnesszelepen keresztül, termosztát szabályozással jut a filmtartó, és így a film mögé. Annak érdekében, hogy a film ne menjen tönkre, állandóan mérni kell a hőmérsékletet a mélyhűtőkamrában, s az adatoknak megfelelően avatkozik a folyamatba a termosztát. Vákuumkamrára azért van szükség, hogy a kielégítő hőszin ábra. A mélyhűtéses fényképezéshez szükséges berendezések egyik lehetséges telepítésének vázlata kezelő szerepét töltse be a film és az objektív között. Nagyon káros lenne viszont, ha az objektív akár csak néhány fokkal is lehűlne emiatt a környezet hőmérsékletéhez képest, ezért egy különleges üvegbetétet kell a vákuumkamra és az objektív közé iktatni. Ennek ellenére előfordulhat, hogy az objektív hőmérséklete kedvezőtlen értékre csökken. Ekkor kém marad más hátra, mint az üvegbetét fűtése, ami egyszerű spirálhuzalos ellenállásfűtéssel elvégezhető. Házi, sőt laboratóriumi használatra is igen előnyös a vázolt szénsavas mélyhűtésű megoldás. Az átalakítás egyszerű és olcsó, s mint a 3. ábráról látszik, aránylag kis helyet foglal el a komplett berendezés. Főként a csillagászatban Egyelőre úgy tűnik, hogy a röviden mélyhűtéses fényképezésnek nevezett módszert legeredményesebben a csillagászat alkalmazhatja. Különösen előnyös itt a színesfilm, mert ahol a szem vagy a normál színesfilm csupán sárga pontokat, foltokat lát, ott a mélyhűtött színes filmen vörös, kék és zöld színben pompáznak a különféle csillagok. Ezt ugyan színes felvételen most nem tudjuk illusztrálni, de a 4. ábra módot ad némi összehasonlításra. Ennek felső képén a Pensena csillagképről készült normál felvétel látható, az alsó kép pedig ugyanezt a csillagképet mutatja, de —40 C fokra mélyhűtött síklemezen. Mindkét felvétel 50 mm gyújtótávolságú Merita objektívvel és 2,9 rekesznyílással készült. A felső kép esetében azonban 3,5, az alsóéban viszont csak 2,5 perc volt a megvilágítási idő, s mégis lényegesen több csillag látszik az alsó felvételen. Ezt úgy is felfoghatjuk, hogy a mélyhűtéses módszer bizonyos fokig növeli távcsöveink nagyítását. A mélyhűtéses fényképezési technika igen jól alkalmazható különböző rakétafokozatok begyújtásának megörökítésére is. Az ilyen felvételek sorát az Apollo—12 űrhajó Saturnus hordozórakétája harmadik fokozatának begyújtásáról 1969. november 14-én, 20 óra 30 perckorkészült felvétel nyitotta meg. Kétségtelen, hogy ez a fiatal módszer hamarosan gyökeret ver az atommagkutatásban is. Egyébként pedig mindenütt sikerrel alkalmazható, ahol viszonylag rövid megvilágítási időre van csak lehetőség, de a finomabb részletekre szintén kíváncsiak. .nSmmhr'm jftmhrB 'miMS'ismt iá*# Inftgixtét *,* l-mtiS in&tllr 3. ábra. A 2. ábra vázlata szerint megvalósított mélyhűtéses fényképezési rendszer 4. ábra. A Perseus csillagképről készült két felvétel. Felül: normál felvétel, alul: —40 C-fokra mélyhűtött síklemezre vett felvétel Vitorlások reneszánsza? A technika gyors fejlődése közben két új fenyegető jelenség lépett fel: energiaforrásaink fokozatos kimerülése, és az ipari folyamatok környezetszennyező hatása. Ezek a körülmények a mérnökök figyelmét visszaterelik olyan régi természetes energiaforrásokra, mint amilyen például a szélenergia. Évek óta foglalkoznak a kutatóintézetek egy korszerű, a technika legújabb eredményeit felhasználó vitorláshajó kidolgozásával. Ennek a járműnek természetesen csak abban az esetben lehet sikere, ha kiküszöböli a hagyományos vitorláshajók két fő hátrányát: a széltől való függést és a nagy létszámú kezelőszemélyzet szükségességét. Minthogy a tengereken soha sincs teljes szélcsend, és mivel időközben kialakult a meteorológiai megfigyelőállomások és a rendszeres meteorológiai rádiótájékoztatás világméretű rendszere, a vitorlások mindenkor könnyen kikereshetik azt az útvonalat, ahol éppen megfelelő szél van. Távvezérelt vitorlák 1961 és 1967 között a hamburgi hajótervező intézetben módszeres kutatómunka folyt egy óriás vitorlás létrehozása érdekében. A munka irányítója Wilhelm Prössl mérnök volt. A kísérleti eredmények alapján egy lübecki tervezőintézet kidolgozta az új vitorlás, a „Dynaschiff” fő terveit. A 17 000 tonnás hajónak hat darab 56 m magas árboca lesz; a keresztárbocok mérete 20—30 méter. A poliészter műanyagból készült vitorlák felülete kifeszítve árboconként 1500 négyzetméter. A vitorlák kezeléséhez, a vitorlafelület nagyságának változtatásához, megfelelő szögbe állításához nincs szükség személyzetre. A vitorlák kifeszítését vagy a felület csökkentését (reffelését) távvezérelt motoros szerkezetek végzik. A vitorlát úgy állíthatják a megfelelő szögbe, hogy az árbocok saját tengelyük hidraulikus berendezésin díthatók. Akár a vitor változtatása, akár a szí állítása 20 másodpercen végezhető a vezetőpulti műgombos vezérléssel, kényelmes manőverező korábbi típusoknál ért tétlen mozgékonyságot hátrafelé való vitorlázást is lehetővé tesz. A vitorlamechanizmus terhelés alatti kipróbálására 1:10 méretben modellt készítettek, és azt szélcsatornába helyezték. E kísérletek jó eredménnyel jártak, 21 csomó sebességgel A tervezők szerint közepes szélben a „Dynaschiff” 12—16 csomó, tehát 22—30 km/óra sebességgel fog közlekedni.Legnagyobb sebessége 21 csomó, tehát 39 km/óra lesz, teljes terheléssel. Így nem lényegesen lassúbb, mint a jelenlegi motoros hajók. Viszont "lényegesen jobb helykihasználást tesz lehetővé, mivel legfeljebb egy 1500 lóerős segédüzemi motorra van szüksége, és az üzemanyag-tartályok csak huszad részét foglalják el a motorhajóknál szokásos térnek. Az egyszerű árbocszerkezet miatt a fedélzeten nagy rakodónyílások készíthetők, s a jobb helykihasználás miatt a fajlagos szállítási költségek 30%-os csökkenése várható. Mindezen szállítási előnyök ellenére lehetséges, hogy az első „Dynaschiff”-ek nem teherhajók, hanem kirándulókat szállító személyhajók lesznek. A várakozások szerint ezek egyesítik a mai modern motorhajók kényelmét és biztonságát a hajdani vitorlások romantikájával, és bizonyáa vonzók lesznek a turisták száára akik körülvitorlázhatják a lágot. És még az a jó érzésük meglehet, hogy az őket kicigáló technika sem a levest, sem a tengervizet nem elnyezi, mivel a világ legutóbb járművét választották ázásukhoz. A Dynaschiff modellje Távvezérelt motoros szerkezet állítja megfelelő szögbe a vitorlákat