Műszaki Élet, 1977. július-december (32. évfolyam, 13-26. szám)
1977-07-01 / 13. szám
A MŰSZAKI ÉS TERMÉSZETTUDOMÁNYI EGYESÜLETEK SZÖVETSÉGÉNEK LAPJA XXXII. ÉVFOLYAM, 13. SZÁM ÁRA: 2.50 FT 1997. JÚLIUS 1. A dízel üzemű és villamos üzemű vasúti vontatás gazdaságosságának elemzése (OMFB tanulmány) A JAK — 12 A KGST országok az atomenergia békés felhasználásáért A téglagyártás problémái — Adatok az élelmiszeriparról A nyersanyagok árváltozása — Balvélekedések, patvarkodások A DUNA-KANYAR JÖVŐJE Államalapító királyaink bizonyára nem festői fekvése miatt választották a Duna-kanyart egyik legfontosabb tartózkodási helyüknek. De a táj festői szépségét már a legkorábbi krónikások is lelkes szavakkal magasztalták. És amikor hétvégén megindulnak az autókaravánok Esztergom, Szentendre, Visegrád felé, a kirándulók százezrei a folyónál, a hegyek között, az erdők árnyas, pihentető világában ugyanezt az élményt keresik. Ahhoz azonban, hogy megtalálják, a festői tájon kívül ma már másra is szükség van. Jobb híján — elfogadva az elfogadott szakkifejezést — nevezzük ezt a „valami mást” infrastruktúrának. Kényelmes pihenők, szálláshelyek, kulturált étkeztetés, vízellátás és szennyvízelvezetés, utak és jól megépített szórakoztató centrumok, olyan épületek, amelyek illenek a tájhoz. Illenek a városfejlesztők, a terület gazdáinak elképzeléseihez. És szó ami szó, az utóbbi években ez az infrastruktúra nem fejlődött olyan ütemben, ahogy az érdeklődés nőtt, ahogy az igények megkívánnák. A közelmúltban az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium kidolgozta a Duna-kanyar üdülőkörzet hosszú távú fejlesztési programját, amely 1990-ig listázza a teendőket. Az elmúlt évek statisztikája szerint évente 3 millió ember fordul meg ezen a tájon, és egy-egy hétvégén majd annyian, amennyien a terület több mint 10 településén élnek (a négy várossal együtt — Esztergom, Dunakeszi, Szentendre, Vác — negyedmillióan laknak ezen a területen). Három megye összesen 160 ezer hektárnyi területe a Dunakanyar üdülőkörzet. Magába foglalja a Duna-völgy Esztergomtól Budapest határáig terjedő folyammenti szakaszát, valamint a Pilis és a Börzsöny hegységet. Földrajzi adottságai idegenforgalmi szempontból is kiválóak. Közel a főváros, közel az országhatár, sok a természeti és kulturális nevezetesség. A mai helyzet azonban e kedvező adottságok mellett egész sor negatívummal is jellemezhető. Néhány példa. Vezetékes vízellátásban a körzet településeinek csak mintegy a fele részesül, a csatornázásban még nagyobb a lemaradás: az üdülőkörzet településeinek alig 4%ában, összesen kb. 60 kilométernyi csatornahálózat épült eddig, a szennyvíztisztító telepek kapacitása minimális. A 2-es, 11 -es és 12-es főközlekedési utak áteresztőképessége már hosszú évek óta szűkös, súlyos helyzet alakult ki Szentendre és Göd térségében, de megoldatlan például a Nagymaros—Zebegény közötti közúti forgalom is. A belső úthálózat — különösen a Börzsönyben — teljesen korszerűtlen. A szállás és ellátás bázisai lényegében nem bővültek a legutóbbi évtizedben, a férőhely-növekedés 90%-a magánépítkezések eredménye, ezek egy része pedig a tájat elcsúfítva foglalta el a leglátogatottabb vízparti területeket. Különösen Göd, Szentendre, Dömös, Nagymaros sínylette meg ezeket az akcióikat. De ami a legfőbb gond: igen aránytalan az egyes területek egymáshoz viszonyított ellátott(Folytatás a 18. oldalon) ,Ez a tájrészlet 10 év múlva már nem lesz látható. Dömüs házainaál baloldalán épül majd ki az új víztározó, amelynek tükre örökre eltakarja a ma még köldellő réteket, mezőket Repülőgép minden mennyiségben A párizsi Le Bourget repülőtéren a nagy repülőgép-bemutató most már hagyományosnak számít, és a szakembereken kívül is rengeteg érdeklődőt vonz a francia fővárosba. Kivétel nélkül, minden nagy repülőgépgyár — az amerikaiak, a szovjetek, az angolok, a franciák — felvonultatják itt legújabb típusaikat, és ezt kiegészíti a repüléshez szükséges különböző műszerek és berendezések bemutatója. Amióta pedig az űrrepülés megindult, az űrrepüléssel foglalkozó országok is ezt a kiállítást használják fel legújabb eredményeik megismertetésére. Az amerikai és a szovjet kiállítás A repülés helyzetét ismerve természetes, hogy a legnagyobb bemutatót az amerikaiak és a Szovjetunió rendezték. Mindkét országnak külön pavilonja volt azon túl, hogy a szabad területen megtalálhattuk a legújabb géptípusokat. A szovjet pavilon szenzációja minden bizonnyal a Szaljut űrhajó fülkéje, amelybe minden nézőnek szabad bejárása volt. Még aki figyelte az űrből jövő televíziós közvetítéseket, az is jobban el tudja képzelni az űrutasok életét, ha maga is mozoghatott egy kicsit ebben a fülkében és megnézhette pl., hogy vannak elhelyezve és milyenek a különféle élelmiszerek, és általában milyenek az életlehetőségek az űrhajóban. Nagy érdeklődést keltett a dupla fedélzetű IL—86-os légibusz, amelynek befogadó képessége 350 utas, sebessége 950 km óránként, repülési távolsága 5000 km. A szuperszónikus TU— 144-esen megjelenése óta számos módosítást hajtottak végre. A most bemutatott legérdekesebb újítás az, hogy kitolható segédszárnyak vannak a géptörzs első felében, amelyek a fel- és a leszállási képességet javítják. A képünkön látható JAK-42 a rövid távok új gépe. Az amerikai pavilonban sajátos tárgy keltett nagy feltűnést: egy beszélő bábú. A félhomályos teremben a bábú felét, nyakát és törzsének legfelső részét megvilágították, s akkor a bábú beszélni kezdett. Természetesen nem a beszéd volt az érdekes, hanem az, hogy a bábú arca mimikájával teljes egészében követte a mondott szöveget, annak hangulatához hasonulva jártatta szemét, ráncolta homlokát, nyitotta és csukta a száját, vagyis, ha Valaki csak egy kicsit is messzebbről nézte a bábút, meg volt győződve arról, hogy egy élő személy beszél. A nézők általában azt hitték, hogy ezt a mimikát rávetítik valamilyen technikával a bábúra, ennek azonban semmiféle nyomát sem lehetett találni. Elképzelhető, hogy esetleg a bábú belsejében elhelyezett optikai szerkezettel érték el ezt a hatást. A kiállítók mindenesetre semmiféle magyarázattal nem szolgáltak. (Folytatás a 18. oldalon) A kiállítás A japán Fuji FA—2*0