Műszaki Élet, 1978. január-június (33. évfolyam, 1-13. szám)

1978-01-13 / 1. szám

A negyedik metróvonal létesítésének vizsgálata (OMFB koncepciója A MŰSZAKI ÉS TERMÉSZETTUDOMÁNY EGYESÜLETEK SZÖVETSÉGÉNEK LAPJA XXXIII. ÉVFOLYAM, I. SZÁM­OK­ A: 2.50 Ft 1978. JANUÁR 13. Borbély Sándor konzultációja a MTESZ-ben — A kohó- és gépipar terveiből — Változások a gazdasági szabályozó rendszerben — A bőripar problémái — Az ipar a megyékben öfPJARMŰTECU NI KA I =UJP0NSÁ60K= A gépjármű-közlekedés szin­te robbanásszerű világméretű elterjedése során az autó szer­kezete — legalábbis fő vonásait tekintve — viszonylag keveset változott. Az utóbbi fél évszá­­z­ad fejlődését közismerten sok­kal inkább a teljesítmény, a megbízhatóság, a biztonság, a vezetési és utazási kényelem és a gazdaságosság fokozatos nö­vekedése jelzi. Ilyen témájúak azok a híradások is, amelyekről cikkünkben külföldi lapok nyo­mán beszámolunk. Korrózióvédelem Az autógyárak egyik fő tö­rekvése a kocsik élettartamá­nak meghosszabbítása, ami ma elsősorban a karosszéria korró­zióállóságától függ. Erről a kér­désről már írtunk nemré­giben, ezért most csak néhány újabb irányzatról szólunk. Volkswagenek olyan konstruk­ciók kialakításán fáradoznak, amelyeknél az egymáshoz pont­­hegesztéssel csatlakozó lemezek gyakorlatilag közvetlenül csak a hegesztési pontoknál érint­keznek egymással, hogy ezáltal is csökkenjen a rozsdásodás le­hetősége. A lakkozást megelőző műveletekre újabb és újabb el­járásokat dolgoznak ki (így az elektroforézises mártalakkozást, amelyhez — pl. a VW Golf ese­tében — az üreges részekben 10—12 segédelektródát is alkal­maznak), és elterjedőben van — legalábbis a rozsdásodásnak legjobban kitett részeknél — a fémes bevonatú acéllemezek al­kalmazása. E téren is többféle megoldással kísérleteznek: a klasszikus tűzihorganyzás csak az­ egyik ezek között. Az alumíniummal és ötvöze­teivel is állandóan folytatnak kísérleteket. Ezek jó néhány évtizede úgy szerepelnek, mint a „jövő” autóépítő szerkezeti anyagai. Mind ez ideig azonban csupán néhány verseny- és sportkocsitípusnál alkalmaz­tak könnyűfémet. Első pillan­tásra ugyan valóban úgy tűn­het, mintha egycsapásra mind­két nagy problémát: a korrózió­állóságot és a súlycsökkentést is meg lehetne ez úton oldani. A könnyűfémek ellenzői azonban joggal hivatkoznak arra, hogy az elérhető súlymegtakarítás korántsem felel meg a fajsú­lyok közötti különbségnek. A könnyűfémek kisebb szilárdsá­ga és főleg az acélokénál jóval kedvezőtlenebb deformálódási tulajdonságai, sokkal rosszabb hegeszthetősége és ezzel össze­függő egyéb körülmények (pl. a javítási problémák) bőven ellen­súlyozzák a várható előnyöket. A nagyobb korrózióállóságot és a némileg kisebb súlyt az alu­míniumötvözetek magas ára miatt tehát igen drágán kellene megfizetni a vásárlónak. Tény, hogy a könnyűfémeknek a ka­rosszériaépítésben való térhó­dítására vonatkozó jóslatok ed­dig egyáltalán nem váltak valóra. Rezgésmentesség Az autógyárak azon igyekez­nek, hogy a hat- és nyolchen­geres motorok rezgésmentessé­gét, csendes járását kisebb hen­gerszámmal — tehát kisebb ön­költséggel, kisebb építési hosz­­szúsággal és kevesebb hibafor­rással — is elérjék, így szüle­tett meg többek között az AU­DI öthengeres típusa. Japánban a Mitsubishi viszont egészen más , mondhatni meglepő megol­dást választott. Meglepő azért is, mert a konstrukció tulaj­donképpen egyáltalán nem mondható újnak, egy Lanches­­ter nevű angol ugyanis már vagy 90 éve szabadalmat nyert rá . .. A Mitsubishi „30” jelű négyhengeres motorjának jel­legzetessége az a két, megfelelő profillal kialakított rezgéski­egyenlítő tengely, amely — mintegy ellensúlyként működ­ve — egymással ellentétes irányban pörög. A kiegyenlítő­ tengelyek az 1. ábrán láthatóan a főten­gely jobb, illetve bal olda­lán különböző magasságban vannak elhelyezve és görgős­lánc (egy másik típusnál fogas­szíj) hajtja meg őket. (A motor keresztmetszetét rajzon a 2. áb­ra, hosszmetszetét fényképen a 3. ábra mutatja.) Mint a többi ilyen célú konstrukció, ez sem ad százszá­zalékos eredményt. A különbö­ző előnyök és hátrányok egybe­vetése alapján optimalizált el­rendezésű modellről azonban azt állítja a gyár, hogy az min­den egyéb jelenleg ismert meg­oldással legalábbis versenyké­pes. A két gyártásba vett modell névleges fordulatszáma 5000 és 6300, a kiegyenlítő-tengelyeké tehát 10 000, illetve­­12 600. Az 1600 cm3-es motor furata 76,9, lökete 86 mm (a kétliteres tí­pusé 84 és 90). A tervezők, amíg a motor a rajztáblán volt, azzal számoltak, hogy az kissé zajos lesz a kiegyenlítő-tenge­lyek meghajtása miatt. A gya­korlatban azonban a motor a vártnál is lágyabban és csende­sebben jár: az utastérben érez­hető rázkódások és zörejek az ugyanolyan teljesítményű nor­mális négyhengeres motorok­hoz képest nagymértékben csökkentek. Önműködő sebességszabályozó A vezető kényelmét hivatott fokozni autópályán való hosz­­szabb utazásnál az az elektro­nikus készülék, amely a kívánt sebesség megtartásáról gondos­kodik. Hasonló berendezéseket már azelőtt is használtak, főleg Amerikában, de az eddigi konstrukcióknak, amelyek álta­l Folytatás a II. oldalon.) 1. ábra 2. ábra Kormeghatározás C—14-es izotóppal Harminc évvel ezelőtt még a régészeti leletek, a régi kultúrák és civilizációs emlékek korának meghatározására nem volt meg­bízható módszer. Kétségtelen, hogy bizonyos esetekben be lehetett ezeket sorolni a kronologikus rendszerbe, mint pl. az egyiptomi leleteket, de csak azért, mert az innen származó emlékek felirato­sak voltak, és a feliratokat ha ne­hezen is, de végül sikerült meg­fejteni, általában azonban az em­beri tevékenység számtalan ma­radványán, melyet barlangokban, sírokban vagy a föld mélyén ta­lálnak, nincsenek feliratok, nincs meg a királyok listája, így csupán durván becsülni lehet az emlékek korát. A kor meghatározása nél­kül számos fontos dolog feltárat­lan marad, így pl. valamely törté­nelmi eredetű kultúra terjedésé­nek iránya egy kontinens felé, vagy pedig e terjedés és a­­klíma­­változások közötti összefüggések. Földtörténeti események nyomában Harminc évvel ezelőtt nem volt jobb a helyzet a földtörténet fon­tos eseményeinek kormeghatáro­zása tekintetében sem. A geológu­sok tudják, hogy a közelmúltban voltak olyan jegesedések (jégkor­szakok), amelyek megváltoztatták Európa és Észak-Amerika föld­rajzát, hogy a tengerek átlagos szintje jelentős változásokon ment keresztül. Azonban nem tudtak semmi biztosat ezeknek az ese­ményeknek a pontos koráról, sem pedig különféle korszakairól. Kor­meghatározás nélkül pedig hogyan lehet korrelációt teremteni más geofizikai eseményekkel? Ezeknek a földtörténeti esemé­nyeknek valószínűleg nagy hatá­suk volt az emberi faj fejlődésé­re, mert arra kényszerítette az akkoriban élt emberiséget, hogy alkalmazkodjék az új klímafelté­telekhez, vagy hogy egyik nép sa­ját túlélésének biztosítására más népeket uralma alá hajtson. Ez a helyzet teljesen megválto­zott, amióta bevezették a C 14 izotóppal végzett kormeghatáro­zást. A maradó radioaktivitás mérése A módszer lényege röviden a következő: minden élő anyag tar­talmaz szenet, amely az atmoszfé­ra széndioxidjából származik. A légköri széndioxid azonban igen kis mennyiségű C 14 izotópot tar­talmaz, amely a szénnek gyenge radioaktivitást kölcsönöz béta su­gárzás formájában. A radioaktivi­tás nagyságrendje percenként kb. 15 bomlás 1 g szénre számítva. Ha az élő anyag a légkörből kivonta a szenet, a rögzített mennyiség radioaktivitása sem haladja meg a percenkénti és grammonkénti 15 bomlást Akkor, amikor a légköri szén­nel való „ellátás” megszűnik (pl. a növény elpusztulásának követ­keztében), a növény anyagában bezárt C 14 aktivitása lassan csök­kenni kezd, és 5568 év múlva éri el az eredeti radioaktivitás felét — ezt nevezik a szóban forgó izo­tóp periódusának, vagy jóval köz­keletűbb nevén: felezési idejének. Elég tehát, ha megmérjük egy va­lamikor elhalt élő anyag mintá­jának maradó radioaktivitását, és megtudjuk azt az időtartamot, amely eltelt annak pusztulásától napjainkig. Ezt persze csak így általános­ságban jelenthetjük ki, mert kü­lönféle zavaró tényezők még szük­ségessé teszik a mérési adatok pontosítását (erre az alábbiakban még visszatérünk). Nincs feltét­lenül szükség arra, hogy a szóban forgó növény teljes mértékben el­pusztuljon ; a kormeghatározás szempontjából jelentősége van an­nak is, hogy egyes szövetekben megszűnt a légköri széndioxid fel­vétele. Ez a helyzet pl. egy fa­­törzs esetében, amelyben csupán az újonnan keletkező évgyűrűk, tehát azok, amelyek közvetlenül a kéreg alatt helyezkednek el, vesz­nek fel újabb sz­enet a légkörből. E kormeghatározási módszernek rendkívül sokféle alkalmazási le­hetősége van, mivel érvényes mindazon anyagokra, amelyek szenet tartalmaznak. Mindenek­előtt ilyenek az összes élő szerve­zetek maradványai, a növényeké, az állatoké, csontjaikat is beleért­­­­ve, mert a csontok tartalmaznak kollagént is, továbbá a fosszilis talajok, valamint az óceán fene­ke, hiszen még a nagy óceánok üledéke is több mint egy százalék szerves anyagot tartalmaz. Vízben, földben, s az űrben A tengerek vize literenként kb. 20 mg szenet tartalmaz, így kb. 50 liternyi víz felhasználásával le­hetővé válik, hogy tetszés szerinti mélységből vett minta alapján megtudjuk a víztömeg „korát”, más szóval azt az időtartamot, amióta ez a víztömeg a tenger fel­színéről annak mélyére süllyedt. Említsünk meg további két fon­tos anyagot, amelynek korát C 14-es izotóppal jól meg lehet ha­tározni. Az első anyag, amelynek minde­nekelőtt a régészeti kutatásokban van nagy jelentősége, a habarcs, amelyet az épületszerkezetekben kb. 2000 éve alkalmaznak. A második, jóval kevésbé szo­kásos anyag a meteoritoké, amely a világűrben folytonosan ki van (Folytatás a II. oldalon.)

Next