Műszaki Élet, 1978. január-június (33. évfolyam, 1-13. szám)
1978-01-13 / 1. szám
A negyedik metróvonal létesítésének vizsgálata (OMFB koncepciója A MŰSZAKI ÉS TERMÉSZETTUDOMÁNY EGYESÜLETEK SZÖVETSÉGÉNEK LAPJA XXXIII. ÉVFOLYAM, I. SZÁMOK A: 2.50 Ft 1978. JANUÁR 13. Borbély Sándor konzultációja a MTESZ-ben — A kohó- és gépipar terveiből — Változások a gazdasági szabályozó rendszerben — A bőripar problémái — Az ipar a megyékben öfPJARMŰTECU NI KA I =UJP0NSÁ60K= A gépjármű-közlekedés szinte robbanásszerű világméretű elterjedése során az autó szerkezete — legalábbis fő vonásait tekintve — viszonylag keveset változott. Az utóbbi fél évszázad fejlődését közismerten sokkal inkább a teljesítmény, a megbízhatóság, a biztonság, a vezetési és utazási kényelem és a gazdaságosság fokozatos növekedése jelzi. Ilyen témájúak azok a híradások is, amelyekről cikkünkben külföldi lapok nyomán beszámolunk. Korrózióvédelem Az autógyárak egyik fő törekvése a kocsik élettartamának meghosszabbítása, ami ma elsősorban a karosszéria korrózióállóságától függ. Erről a kérdésről már írtunk nemrégiben, ezért most csak néhány újabb irányzatról szólunk. Volkswagenek olyan konstrukciók kialakításán fáradoznak, amelyeknél az egymáshoz ponthegesztéssel csatlakozó lemezek gyakorlatilag közvetlenül csak a hegesztési pontoknál érintkeznek egymással, hogy ezáltal is csökkenjen a rozsdásodás lehetősége. A lakkozást megelőző műveletekre újabb és újabb eljárásokat dolgoznak ki (így az elektroforézises mártalakkozást, amelyhez — pl. a VW Golf esetében — az üreges részekben 10—12 segédelektródát is alkalmaznak), és elterjedőben van — legalábbis a rozsdásodásnak legjobban kitett részeknél — a fémes bevonatú acéllemezek alkalmazása. E téren is többféle megoldással kísérleteznek: a klasszikus tűzihorganyzás csak az egyik ezek között. Az alumíniummal és ötvözeteivel is állandóan folytatnak kísérleteket. Ezek jó néhány évtizede úgy szerepelnek, mint a „jövő” autóépítő szerkezeti anyagai. Mind ez ideig azonban csupán néhány verseny- és sportkocsitípusnál alkalmaztak könnyűfémet. Első pillantásra ugyan valóban úgy tűnhet, mintha egycsapásra mindkét nagy problémát: a korrózióállóságot és a súlycsökkentést is meg lehetne ez úton oldani. A könnyűfémek ellenzői azonban joggal hivatkoznak arra, hogy az elérhető súlymegtakarítás korántsem felel meg a fajsúlyok közötti különbségnek. A könnyűfémek kisebb szilárdsága és főleg az acélokénál jóval kedvezőtlenebb deformálódási tulajdonságai, sokkal rosszabb hegeszthetősége és ezzel összefüggő egyéb körülmények (pl. a javítási problémák) bőven ellensúlyozzák a várható előnyöket. A nagyobb korrózióállóságot és a némileg kisebb súlyt az alumíniumötvözetek magas ára miatt tehát igen drágán kellene megfizetni a vásárlónak. Tény, hogy a könnyűfémeknek a karosszériaépítésben való térhódítására vonatkozó jóslatok eddig egyáltalán nem váltak valóra. Rezgésmentesség Az autógyárak azon igyekeznek, hogy a hat- és nyolchengeres motorok rezgésmentességét, csendes járását kisebb hengerszámmal — tehát kisebb önköltséggel, kisebb építési hoszszúsággal és kevesebb hibaforrással — is elérjék, így született meg többek között az AUDI öthengeres típusa. Japánban a Mitsubishi viszont egészen más , mondhatni meglepő megoldást választott. Meglepő azért is, mert a konstrukció tulajdonképpen egyáltalán nem mondható újnak, egy Lanchester nevű angol ugyanis már vagy 90 éve szabadalmat nyert rá . .. A Mitsubishi „30” jelű négyhengeres motorjának jellegzetessége az a két, megfelelő profillal kialakított rezgéskiegyenlítő tengely, amely — mintegy ellensúlyként működve — egymással ellentétes irányban pörög. A kiegyenlítő tengelyek az 1. ábrán láthatóan a főtengely jobb, illetve bal oldalán különböző magasságban vannak elhelyezve és görgőslánc (egy másik típusnál fogasszíj) hajtja meg őket. (A motor keresztmetszetét rajzon a 2. ábra, hosszmetszetét fényképen a 3. ábra mutatja.) Mint a többi ilyen célú konstrukció, ez sem ad százszázalékos eredményt. A különböző előnyök és hátrányok egybevetése alapján optimalizált elrendezésű modellről azonban azt állítja a gyár, hogy az minden egyéb jelenleg ismert megoldással legalábbis versenyképes. A két gyártásba vett modell névleges fordulatszáma 5000 és 6300, a kiegyenlítő-tengelyeké tehát 10 000, illetve12 600. Az 1600 cm3-es motor furata 76,9, lökete 86 mm (a kétliteres típusé 84 és 90). A tervezők, amíg a motor a rajztáblán volt, azzal számoltak, hogy az kissé zajos lesz a kiegyenlítő-tengelyek meghajtása miatt. A gyakorlatban azonban a motor a vártnál is lágyabban és csendesebben jár: az utastérben érezhető rázkódások és zörejek az ugyanolyan teljesítményű normális négyhengeres motorokhoz képest nagymértékben csökkentek. Önműködő sebességszabályozó A vezető kényelmét hivatott fokozni autópályán való hoszszabb utazásnál az az elektronikus készülék, amely a kívánt sebesség megtartásáról gondoskodik. Hasonló berendezéseket már azelőtt is használtak, főleg Amerikában, de az eddigi konstrukcióknak, amelyek által Folytatás a II. oldalon.) 1. ábra 2. ábra Kormeghatározás C—14-es izotóppal Harminc évvel ezelőtt még a régészeti leletek, a régi kultúrák és civilizációs emlékek korának meghatározására nem volt megbízható módszer. Kétségtelen, hogy bizonyos esetekben be lehetett ezeket sorolni a kronologikus rendszerbe, mint pl. az egyiptomi leleteket, de csak azért, mert az innen származó emlékek feliratosak voltak, és a feliratokat ha nehezen is, de végül sikerült megfejteni, általában azonban az emberi tevékenység számtalan maradványán, melyet barlangokban, sírokban vagy a föld mélyén találnak, nincsenek feliratok, nincs meg a királyok listája, így csupán durván becsülni lehet az emlékek korát. A kor meghatározása nélkül számos fontos dolog feltáratlan marad, így pl. valamely történelmi eredetű kultúra terjedésének iránya egy kontinens felé, vagy pedig e terjedés és aklímaváltozások közötti összefüggések. Földtörténeti események nyomában Harminc évvel ezelőtt nem volt jobb a helyzet a földtörténet fontos eseményeinek kormeghatározása tekintetében sem. A geológusok tudják, hogy a közelmúltban voltak olyan jegesedések (jégkorszakok), amelyek megváltoztatták Európa és Észak-Amerika földrajzát, hogy a tengerek átlagos szintje jelentős változásokon ment keresztül. Azonban nem tudtak semmi biztosat ezeknek az eseményeknek a pontos koráról, sem pedig különféle korszakairól. Kormeghatározás nélkül pedig hogyan lehet korrelációt teremteni más geofizikai eseményekkel? Ezeknek a földtörténeti eseményeknek valószínűleg nagy hatásuk volt az emberi faj fejlődésére, mert arra kényszerítette az akkoriban élt emberiséget, hogy alkalmazkodjék az új klímafeltételekhez, vagy hogy egyik nép saját túlélésének biztosítására más népeket uralma alá hajtson. Ez a helyzet teljesen megváltozott, amióta bevezették a C 14 izotóppal végzett kormeghatározást. A maradó radioaktivitás mérése A módszer lényege röviden a következő: minden élő anyag tartalmaz szenet, amely az atmoszféra széndioxidjából származik. A légköri széndioxid azonban igen kis mennyiségű C 14 izotópot tartalmaz, amely a szénnek gyenge radioaktivitást kölcsönöz béta sugárzás formájában. A radioaktivitás nagyságrendje percenként kb. 15 bomlás 1 g szénre számítva. Ha az élő anyag a légkörből kivonta a szenet, a rögzített mennyiség radioaktivitása sem haladja meg a percenkénti és grammonkénti 15 bomlást Akkor, amikor a légköri szénnel való „ellátás” megszűnik (pl. a növény elpusztulásának következtében), a növény anyagában bezárt C 14 aktivitása lassan csökkenni kezd, és 5568 év múlva éri el az eredeti radioaktivitás felét — ezt nevezik a szóban forgó izotóp periódusának, vagy jóval közkeletűbb nevén: felezési idejének. Elég tehát, ha megmérjük egy valamikor elhalt élő anyag mintájának maradó radioaktivitását, és megtudjuk azt az időtartamot, amely eltelt annak pusztulásától napjainkig. Ezt persze csak így általánosságban jelenthetjük ki, mert különféle zavaró tényezők még szükségessé teszik a mérési adatok pontosítását (erre az alábbiakban még visszatérünk). Nincs feltétlenül szükség arra, hogy a szóban forgó növény teljes mértékben elpusztuljon ; a kormeghatározás szempontjából jelentősége van annak is, hogy egyes szövetekben megszűnt a légköri széndioxid felvétele. Ez a helyzet pl. egy fatörzs esetében, amelyben csupán az újonnan keletkező évgyűrűk, tehát azok, amelyek közvetlenül a kéreg alatt helyezkednek el, vesznek fel újabb szenet a légkörből. E kormeghatározási módszernek rendkívül sokféle alkalmazási lehetősége van, mivel érvényes mindazon anyagokra, amelyek szenet tartalmaznak. Mindenekelőtt ilyenek az összes élő szervezetek maradványai, a növényeké, az állatoké, csontjaikat is beleértve, mert a csontok tartalmaznak kollagént is, továbbá a fosszilis talajok, valamint az óceán feneke, hiszen még a nagy óceánok üledéke is több mint egy százalék szerves anyagot tartalmaz. Vízben, földben, s az űrben A tengerek vize literenként kb. 20 mg szenet tartalmaz, így kb. 50 liternyi víz felhasználásával lehetővé válik, hogy tetszés szerinti mélységből vett minta alapján megtudjuk a víztömeg „korát”, más szóval azt az időtartamot, amióta ez a víztömeg a tenger felszínéről annak mélyére süllyedt. Említsünk meg további két fontos anyagot, amelynek korát C 14-es izotóppal jól meg lehet határozni. Az első anyag, amelynek mindenekelőtt a régészeti kutatásokban van nagy jelentősége, a habarcs, amelyet az épületszerkezetekben kb. 2000 éve alkalmaznak. A második, jóval kevésbé szokásos anyag a meteoritoké, amely a világűrben folytonosan ki van (Folytatás a II. oldalon.)