Műszaki Élet, 1978. január-június (33. évfolyam, 1-13. szám)
1978-01-13 / 1. szám
A kohó- és gépipar terveiből Nemrégiben Gácsi Miklós kohó- és gépipari államtitkár részletes ismertetést adott a kohó- és gépipar múlt évi eredményeiről és ez évi terveiről. E beszámoló alapján szeretnénk most ennek a fontos iparágnak a fejlődését ismertetni. A múlt év i KGM kohászati termelése mennyiségben a tervezett ütemben nő. A vaskohászat termelését meghatározó nyersvas- és a hengereltáru-gyártás a tervelőirányzatnál gyorsabban fejlődik, a nyersacéltermelés pedig várhatóan megközelíti az előirányzatot. Az exportban a mennyiségi előirányzatok szocialista relációban a terv szintjén, a nem szocialista relációban pedig valamivel afelett teljesülnek. A folyó áron számított termelésben a tőkés exportárak és a dollár árfolyamának csökkenése következtében a tervhez képest némi lemaradás következett be. A gépipari termelés változatlan áron 8 %-kal, folyó áron 10—11 %-kal, tehát az ipari átlagnál és a tervezettnél némileg gyorsabban növekszik. Az értékesítés szerkezete azonban a tervtől eltérő. Az exportban némi lemaradás mutatkozik. Ugyanakkor a belföldi értékesítés — a nagyobb beruházási vásárlóerővel összhangban — az előirányzottnál gyorsabban nő. Az alágazati szerkezet is megfelelő irányban fejlődik. A gépipari átlagnál lényegesen gyorsabban nő a híradás- és vákuumtechnikai ipar, valamint a műszeripar termelése. A két ágazatban a termelés növekedését a termelékenység fokozásával érték el. A termelés és a termelékenység növekedésének felgyorsításával a vállalatok is hozzájárultak a nemzeti jövedelemnek a tavalyinál és a tervezettnél is nagyobb mértékű emelkedéséhez. A gépipar termelési szerkezete a szelektív fejlesztési koncepcióknak megfelelő irányban fejlődik. A konvertálható exportáruk mennyisége, aránya az össztermelésben évről évre növekszik. Dinamikusan fejlődik a készárutermelésnek mintegy a felét képviselő korszerű termékek előállítása. A kohászati vállalatok — döntően termékcsere-forgalom útján — eredményesen növelték a szocialista exportból származó árbevételüket. A gépipar a termelés növekedési ütemét jóval meghaladóan, 20 %-kal bővítette rubel elszámolású exportját. Az év folyamán a külkereskedelmi szervekkel és a vállalatokkal közösen hatékony intézkedéseket tettek a dollár elszámolású kivitel fokozására, azonban erőfeszítéseik a népgazdasági terv előirányzatainak maradéktalan teljesítéséhez — részben külső okok, részben a munka fogyatékosságai miatt — nem voltak elégségesek. Ebben szerepe van a világpiaci helyzet számunkra kedvezőtlen alakulásának és a termékszerkezet viszonylag lassú változásának. Kohászatunk tonnában némileg túlteljesíti az éves előirányzatot, értékben számolva azonban elmarad az előirányzattól, mivel a kohászati termékek ára a tőkés piacokon a számított növekedéssel szemben az utóbbi évek legalacsonyabb szintjére esett vissza. A tervek Az 1978. év fő feladata az V. ötéves tervben rögzített gazdaságpolitikai célokhoz való közeledés. Az 1978. évi célok kitűzésekor figyelembe vették a gazdasági tevékenységet befolyásoló bélés külgazdasági tényezőket. Az idén a gazdálkodás feltételei szigorúbbá válnak, a külgazdasági tényezők jelentős pozitív változásaival sem számolhatunk. A gépiparral szemben továbbra is fő követelmény a gyártmányszerkezetnek a kereslethez alkalmazkodó alakítása. Számottevően nő a számítástechnikai, elektronikai termékek előállítása. Megkezdődik az integrált áramkörök tömeggyártása. A tartós fogyasztási javak közül jelentősen nő a forróvíztárolók mennyisége és megkezdődik a helytakarékos automata mosógépek sorozatgyártása. A vaskohászat 1978-ra tervezett növekedési üteme — változatlan áron — 3 %. Ezen belül 100 ezer tonnával több nyersacélt és 130 ezer tonnával több hengerelt készárut fog termelni a vaskohászat. Ennek döntő része a belföldi szükségletek kielégítését szolgálja; a tőkés export várhatóan az előző évi szinten marad. A rubel elszámolású kivitelt 11—12 %-kal, a nem szocialista kivitelt pedig 8—9 %-kal kell emelni a gazdaságtalan export fokozatos megszüntetése mellett. Ezen belül is a gépiparnak kitüntetetten nagy feladata van, mert a rubel elszámolású kivitelt 18,5 %-kal, a dollár elszámolású exportot pedig 20 %-kal kell növelni. A gépipari termelés dinamikus, az ipari átlagot meghaladó fejlődésében a növekvő exportfeladatok döntő szerepet játszanak. A gépiparra a jövőben is a dollár elszámolású export terén hárulnak a legnagyobb feladatok. A termelési szerkezet átalakítása A népgazdasági terv teljesítése fokozott követelményeket támaszt a termelési szerkezet és a külgazdasági kapcsolatok fejlesztését illetően. Ebből adódóan gyorsítani kell a termelési szerkezet átalakítását, növelni kell a versenyképes áruk exportkínálatát úgy, hogy annak gazdaságossága számottevően javuljon. A vállalatoknak a beruházási eszközök koncentráltabb felhasználásával, a folyamatban lévő beruházások gyorsabb megvalósításával, korábbi üzembe helyezésével kell lehetőséget teremteni az újabb export árualapokra. A beruházások területén kialakult feszültségek feloldására. Számos bélyeggyűjtő kizárólag motívumot gyűjt. Ismerek olyat is, aki régi ritkaságokért, tévnyomatokért rajong. Mások vízjelek után kutatnak a bélyegek fonákjain. A régi idők találmányainak nagy gyűjteményében is feltűnnek itt-ott félresikerült példányok, „tévnyomatok”. Ezek nem kerülnek féltett kincsként őrzött albumokba, nem is könynyű rájuk lelni a többségében jelentős szabadalmak rengetegében. Saját gyűjteményem alighanem egyedülálló a maga nemében. Hadd vállaljam hát a tárlatvezetést e meddőhányón, bemutatva a vízfejeket is némelyik „tévnyomat” fonákján. Hazai kefék Hogy kerül a cipő az asztalra? Egy jókora készüléket az asztalra rögzítünk, „... melyben úgy a tengelyek, mint azok hajtókészüléke egy közös állványba ágyaztatnak. A tisztítandó, bekenendő, vagy kifényesítendő csípő az egyik kézzel egyszerűen a keféhez tartozik, míg a másik kézzel a kefe a kézi forgattyú segélyével forgásba hozatik”. E heti gyűjtésem java, az asztali cipőkefén kívül, egy egész sor fog- és fogsorkefe. Önöblítő a vásárlóerő kiáramlásának mérséklésére irányul a közgazdasági szabályozók módosítása. Ennek megfelelően a vállalatoknak felül kell vizsgálni fejlesztési elképzeléseiket, figyelembe véve, hogy az állami támogatások csökkennek, és mérséklődnek a különféle mentesítések és dotációk, valamint a hitellehetőségek is szűkülnek. Az ötéves terv árpolitikai irányelvei szerint 1978-ban folytatódik a termelői áraknak a külkereskedelmi árákhoz való közelítése, az ésszerű termelői árarányok kialakítása. A termelői árváltozások — vaskohászati termékek, kábel, villamos energia stb. — kihatásait a vállalatoknak kell „kigazdálkodniuk"’. A költséggazdálkodás keretében ezért az eddiginél is nagyobb gondot kell fordítani az ésszerű, takarékos anyag- és energiafelhasználásra, a készletgazdálkodás hatékonyságának javítására. A szabályozó módosítások — a tőlük várt pozitív hatások mellett — összességükben mérséklik mindkét ágazatban a nyereségnövekedés ütemét. A jövedelmezőség javításának továbbra is számottevő tartaléka lesz a munka- és üzemszervezés, az anyagtakarékosság, az eredményesebb kereskedelempolitikai gyakorlat. A tervek teljesítése a vállalati kollektívák akarásától, lendületes munkájától függ. Tovább kell fejlesztenünk a szocialista munkaverseny- és brigádmozgalmat, valamint az ifjúsági versenymozgalmakat. Korszerűsíteni kell az értékelési és elismerési rendszert. A munkaverseny hatékonyságának növeléséhez a minisztériumnak és a vállalati gazdasági vezetőknek a feltételek megteremtésével kell segítséget nyújtaniuk. A kohó- és gépiparra tehát jelentős feladatok megoldása vár, ezek azonban jól szervezett, tervszerű munkával megoldhatók: fogkefe, fogporadagoló, egy- és kétsoros kefék, sörte nélküli fogkefék, műfogsortisztító készülékek stb. Se hossza, se vége! Egyetlen vége sincs a 7773 sz. szabadalom fogkeféjének. Feltalálója a nyelére is sörtéket, azaz sörte éket tervezett, mert — ról.t írja — „Az eddig használt fogkefék a fogak között levő keskeny körökbe be nem hatolhattak.” Egy másik „hézagpótló” találmány szerzője Fertesser Rudolf — foglalkozását tekintve konyhafőnök — szintén javít az eddigi hibákon. Nem mindegy, hogy a vendég milyen fogakkal rágja főztjét. 1899-et írtak akkor. Ő meg ezt írta: „Fogkefe lyukas fogakhoz... a lyukas fogak alapos tisztítását teszi lehetővé, ami a jelenlegi fogkeféknél lehetetlen volt." Minden lyukba belefér a 15 870 sz. találmány is. Rugó, kerék és vonórúd segítségével „belepörög” az odvas fogakba. De inkább idézzük: „A vonórúd gyors kihúzása és betolása által a kefe fölváltva jobb és balfelé különböző munkahelyeken szerzett tapasztalatok alapján egyre inkább foglalkoztat a kérdés: helyes-e a mérnökök jelenlegi foglalkoztatása, valóban ez az arány szolgálja-e optimálisan a népgazdaság érdekeit, ez biztosítja-e gazdasági életünk leggyorsabb fejlődését? A problémát statisztikai adatok citálása nélkül, pusztán szubjektív benyomások alapján vetem fel, másoknak talán eltérő a véleményük, de a kérdésen való vitatkozásnak haszna lehet, és elősegítheti az ideális állapot megközelítését. Nézzük, konkrétan miről van szó! A mérnökök elhelyezkedhetnek ipari vállalatoknál termelésirányítóként, műszaki fejlesztőként stb., tervezőirodákban, kutatóintézetekben... és nem kis számban különféle hatóságoknál, irányító szerveknél. Ez utóbbiaknál azonban a műszaki értelmiség koncentrálódása tapasztalható. Vajon mi ennek az oka? A munkaerő-áramlást három tényező befolyásolja: az anyagi dotáció, a végzendő munka és a munkakörülmények. Ezek közül leglényegesebb a jövedelem, amely az irányító szerveknél, hatóságoknál nagyobb, mint az ipari vállalatoknál. Tehát a legfőbb vonzerő már adva van. Ezzel szemben a másik oldalon az átlagfizetés kisebb, a munka vonatkozásában több a közvetlenül adódó felelősség, a megoldandó probléma. Azzal az elképzeléssel igyekeznek sokan az irányító szervekhez, hogy könnyebb ellenőrizni, mint végrehajtani (talán annak a szólás-mondásnak az analógiájára, hogy könnyebb vadásznak lenni, mint nyúlnak ...). Mindezek az előnyök esetenként még a munka bizonyos mértékű elsekélyesedéséért is kárpótolni tudják az irányító szerveknél dolgozó beosztottakat. Az elmondottakból az arányeltolódás okai és mozgató rugói irányuló forgásba hozatik és ezáltal a beteg fog üregét alaposan kitisztogatja, melyek a piszok fő gyűjtőhelyeitképezik és mindama helyekhez, amelyek az eddigi fogkefék által hozzáférhetetlenek voltak, könnyen hozzáférhetünk.” Az előző kefék kúpszerűek, bónuszosak voltak, Speidler József budapesti órás keféje viszont henger alakú. És forog: „Hengeres keféket mindeddig nem használtak még fogtisztításhoz, mivel a fogak dörzsölésénél az ajkakat és a pofákat megsértették volna.” Mi a megoldás tehát? „Egy köpeny, mely a forgásban nem vesz részt és a kefe szájbavételénél a fogak és ajkak, illetőleg a pofa közé kerül, miáltal a kefe csakis a fogakkal érintkezhetik.” Hát nem jópofa pofakefék? Import kefék A nagyobb választék kedvéért: 1894-es angol szabadalom a főegyértelműek, az viszont már nem természetes, hogy a „mérnöktúltengés” következtében ezeken a helyeken a döntések meghozatalához szükséges legegyszerűbb felméréseket, adatgyűjtéseket is egyetemet végzett szakemberek készítik, holott ezeket a feladatokat középiskolai végzettséggel is el lehet látni. Ennek ellentéteként pedig a másik oldalon nem csekély műszaki, gazdasági ismereteket igénylő döntéseket hoznak kevésbé kvalifikált szakemberek. Az egyik helyen Michelangelo széklábat farag, a másik oldalon a falusi kovács hályogot operál. A vesztes pedig mindkét fél, állam és egyén. Az állam, mert az egyik oldalon levő túlzott szellemi koncentráció miatt a másik oldalon szellemi kapacitáshiány jelentkezik, ami nem kielégítő színvonalú vezetési, szervezési, tervezési, beruházási, kivitelezési munkában testesül meg. Az egyén, mert igénytelen munkájában nem találja meg azt az örömet, amelyet egy komolyabb szellemi tevékenység nyújthatna számára. — Mégis, miért marad minden változatlanul? Mert az irányító szervek tervező stb. munkája egyre nő. Tehát minél több mérnököt kell alkalmazni, mert anyagilag itt jobban megtalálják az emberek számításaikat, mert a kényelmesség arra ösztönzi őket, hogy a kevés felelősséggel járó munkahelyet töltsék be és ne azt, ahol számtalan napi problémával kell szembenézni. Mi lehet a megoldás módja? — Segíteni kell a mérnökök ipari üzemeknél való elhelyezkedését anyagi ösztönzőkkel; meg kell állapítani, hogy az irányító szerveknek valójában mennyi diplomás szakemberre van szükségük, és ezt az arányt tartani is kell. Meg kell teremteni a feltételeket ahhoz, hogy az egyén jobban megtalálja helyét, számítását, és a társadalom is ennek lássa hasznát. FARKASHÁZI LÁSZLÓ fűvel kombinált kefe, azaz kefe-fésű. De fésű-kefeként is használható, aszerint, hogy a kefébe épített fésű, vagy a fésűbe kötött kefe irányában használjuk. (Ez így kissé komplikált, de lassan olvasva — akár az ipafai pap — érthető.) Három kefét még bevettem a gyűjteményembe. Forognak, és hihetőleg hajat kefélnek a hairbrushing- apparátusok. Lássuk őket szabadalmaztatásuk sorrendjében! 1862-ben debütált a pörgettyűs (1. ábra), 1884-ben a tekergetős fejkorpaseprő, húsdaráló nyelekkel (2. ábra). 1893- ban — a technikai haladás megállíthatatlan!! — a feltaláló dinamóval hajtott hajsarabolóval (3. ábra) lepte meg kopaszodni vágyó felebarátait. (Az általam használt elnevezésekkel önkényesen illettem a hajbirizgálókat.) Még egy kefe, nem hajra, inkább konty alá való. Kefe-flaska, vagy flaska-kefe. Itt is a sorrendtől függ, előbb iszik-e az ember és aztán keféli cipőjét, vagy fordítva. (4. ábra). Antialkoholista legyek, ha ezt nem egy kefekötő találta ki. ZRUFKÓ ZOLTÁN Megfelelőbb a mérnökök eloszlása az egyes munkaterületeken? 3. ábra 4. ábra 5. ábra 4 MŰSZAKI ÉLET FÓRUM - FÓRUM - FÓRUM - FÓRUM - FÓRUM