Műszaki Élet, 1978. július-december (33. évfolyam, 14-26. szám)
1978-07-14 / 14. szám
A MŰSZAKI ÉS TERMÉSZETTUDOMÁNYI EGYESÜLETEK SZÖVETSÉGÉNEK LAPJA XXXIII. ÉVFOLYAM, 14. SZÁM ÁRA: 2.50 FI 1998. JÚLIUS 14 SZEGEDI IPARI VÁSÁR Műszaki fejlődés és szervezés — A baromfiipar problémái Műszaki kutatóintézetek — A szocialista országokkal folytatott kereskedelem — Anyag- vagy munkaigényes termelési szerkezet 3€o£ tort , , A TARTÓS AUTÓ ? .. A?, utóbbi időben többször találkozhattunk olyan hírekkel, hogy több autógyár, köztük főleg a Porsche, egy, a mostani típusoknál jóval hosszabb élettartamú gépkocsi kifejlesztésével foglalkozik. Nagy pazarlás A gépkocsik gazdaságos üzemeltetésének közismerten a javítási költségek növekedése és a korrózió szab határt — persze a gyártmánytípustól, az igénybevétel mértékétől és a „bánásmódtól” függően. A személyautókat ma átlagosan 10— 11 éves korukban szállítják a roncstelepre. Nagy pazarlás ez, ha figyelembe vesszük, hogy a roncsnak csak töredéke használható fel ismét nyersanyagként, az is elég rossz hatásfokkal, és hogy a műszaki haladás a gépkocsi szerkezetét és paramétereit tekintve egyáltalán nem olyan gyors, hogy egy 10—15 éves autót elavultnak nevezhetnénk (itt természetesen nem a divatvagy presztízs szempontokra gondolunk). Maga a cél tehát — egy akár két évtizedig is jól használható típus kialakítása — általánosságban eléggé kézenfekvőnek látszik, és ilyen elképzelések már azelőtt is voltak. Annak, hogy a piacot uraló, a fejlődést leginkább meghatározó nagy gyárak mégsem léptek erre az útra, több oka is lehetett. Elsősorban talán az, hogy az olajválsággal végetért tőkés konjunktúra fő hajtóereje nagyon sokáig éppen az állandóan megújuló kereslet volt. A vásárlók igényei ki voltak elégítve, a gyártók számára biztosítva volt a nyereség és a növekedés, azzal pedig, hogy az egyes nemzeti gazdaságok szintjén ez mekkora pazarlással járt, még néhány évvel ezelőtt keveset törődtek. Az a felismerés azonban, hogy a nyersanyagok korántsem állnak korlátlanul az ember rendelkezésére, de mindenesetre egyre drágábbak lesznek, azóta a nyugati országokban is lényegesen változtatott a közgondolkodáson így azután az eredetileg a Porsche gyárban kezdeményezett vizsgálatokba már 1975 elején az NSZK több állami hivatala és intézménye is bekapcsolódott. Ma már igen széles bázison folyik ez a munka. Hol tart ma a kutatás? Az elterjedt hírektől eltérően eddig még csak a legelső szakasza zárult le a kutató-fejlesztő munkának. Erről H. H. Braes és L. Hamm, a Porsche kutatási vezetője és munkatársa számol be a Bild der IV Issenschaft hasábjain. Az összefoglaló tanulmányból kiderül, hogy az eddigi vizsgálódás feladata volt mindazoknak a gazdasági és műszaki összefüggéseknek a felderítése, amelyek — a ma és a következő évtizedekben várható külső feltételek között — optimálisnak tekinthető konstrukció fő jellemzőit meghatározzák. A következő célokat tartották szem előtt: az anyag- és energiakészletekkel való takarékoskodás ; a környezetszenynyezés csökkentése; az üzembiztonság növelése; az összköltségek csökkentése úgy, hogy mindezt az eddig is alkalmazott fő konstrukciós elvek megtartásával kell elérni (más elképzelés ma még irreális volna). (Folytatás a 10. oldalon) A korróziónak leginkább kitett részek a mai gépkocsikon. Karosszéria: 1 — az egész fenéklemez-rendszer, 2 — mellső rész, különösen a fényszóróknál, 3 — mellső sárvédők a kerékszekrénnyel, 4 — ajtóküszöb, 5 — az ajtók alsó éle, filrések, sarkok a középvonal alatti részen, ? — a csomagtartó szögletei. Futómű: 8 — felfüggesztő tartó, 9 — mellsőtengely-felerősítés, 10 — hátsótengely-felerősítés, 11 — fékvezetékek. A motorhoz csatlakozó részek: 12 — hangtompító, 13 — benzinvezetékek. Elektromos rész: 14 — a szennyeződésnek és víznek kitett kábelcsatlakozások, 15 — az összes kontaktusok Mi van az ablakban? Az ablakok kialakítását — akár formai, akár funkcionális szempontból — mindig az üveggyártás adott lehetőségei határozták meg. Abban az időben, amikor még csak kis méretű üveglapokat tudtak előállítani, ólomkeretes vagy kis nyílású fakeretes ablakok készültek. A nagy méretű üvegtáblák előállítása felszabadította a tervezőket az ilyenfajta megkötöttségektől, nagy üvegfelületű, minimális kiterjedésű keretbe foglalt ablakok készülhettek. Az ablakoknak századokon át alapvetően két feladatuk volt: beengedni a természetes fényt, és kizárni az időjárást. A helyzet ma némileg más: az üveg mindenféle méretben és formában előállítható elfogadható áron, de az energiatakarékosság szempontjai és a kellemes környezet igénye, új követelményeket támaszt az ablakok kialakításával és az üveg tulajdonságaival szemben. A gyártmány- és gyártásfejlesztési kutatások fontos állomása volt az úsztatott eljárás kidolgozása táblaüveg gazdaságos gyártására. Ezzel az eljárással olvasztott ónfürdő felületén úszó folytonos öntött szalag formájában készül az üveg, amit a gyártóvonal végén egyszerűen méretre vágnak. Az ón-tónus Az eljárás kifejlesztése során észrevették, hogy az ónnal érintkező üvegfelületen mikroszkopikus vastagságú fémréteg rakódik le. Ezt az ioncseréléses jelenséget használták fel a későbbiekben színezett és napvédő üvegek előállítására, aszerint, hogy milyen anyagon öntik az üveget. Az ilyen módon készített „Spectrafloat Bronze” például színezett, a fémion réteg visszaveri a hőt, de átengedi a fénysugarakat. Ez az üvegtípus felhasználható egyszeres vagy két rétegű üvegezéshez, és jelentős mértékben szabályozza az épület hőfelvételét. A hő kizárása az első pillanatban ellentétesnek látszhat az energiatakarékosság fogalmával, egy modern, légkondicionálással ellátott épületnél azonban a fölös hő eltávolítása gyakran költségesebb, mint a hő pótlása hideg időben. A hőszigetelés növelésére a kettős üvegezés sokszor a két üveglap közötti szigetelt térrel készül. Egy edinburgh-i irodaépületben ötletes megoldást alkalmaztak: nyáron a külső táblán elnyelt hőenergiát a légkondicionálás kifúvott levegője az épületen kívül szórja szét, télen pedig az üvegtáblák között felmelegített levegőt bejuttatják az épületbe. Az ablak így hőcserélőként működik, ami javítja a klímaberendezés hatásfokát. Ennél a változatnál a külső réteg „Antisun” napvédő, bronz-színezett úsztatott, a belső pedig edzett üveg. Csaknem valamennyi autószélvédő edzett üvegből készül. A hőkezelt üveg külső rétege erős feszültség alatt van. Ma már azonban ugyanilyen üvegből készülnek olyan ablakok is, amelyek a törés veszélyének különösen ki vannak téve. Az előregyártott lakóházpanelek sajtolt alumínium keretben, edzett üveggel kialakított ajtaja és ablaka pl. a szállítást és beállítást is törés nélkül átvészeli. Lemezeit üveg A szélvédőhöz használt másik típus a többrétegű lemezeit üveg. Ez különösen erős, nem törik szilánkosan, és még törött állapotban is a helyén marad. Az Impadex például műanyaggal (polivinil butirással) tartósan egymáshoz ragasztott öntöttüveg rétegekből készül. Ezeket a vékonyabb üvegtáblákat károsodásnak nagymértékben kitett ajtók-ablakok készítésére használják. Míg a hagyományos üveg esetében nem ritka az 5°/0-ás veszteség csupán az elhelyezés során, a rétegelt üvegnél gyakorlatilag nincs törés. Az ilyen típusú üveg erősségét egy szokatlan szerződés illusztrálja: a gyártó angol cég szállítja az üveget egy holland börtön számára , az ablakokon nincsen rács, a biztonság egyedül az üveg erősségének köszönhető. Egyes helyeken az üvegbe finom ezüstdrótot ágyaznak be, itt az üveg eltűrése riasztóberendezést működtet. Ugyancsak Impadex üveget használnak több múzeumban értékes kiállítási tárgyak védelmére. Készül ultraibolya szűrőhatással is, ez minimumra csökkenti a napsugárzás káros hatását. A lemezelt üveg védelmet adhat vandálok és terroristák ellen. Különleges esetekben ablakokat, ajtókat és szélvédőket készítenek Lexan lemezből, amelynek polikarbonát anyaga síklemez formájában garantáltan törésbiztos. Egy bemutatón a könnyűfém ötvözetből készült keretbe foglalt, 5 mm vastag Lexan egy egész csapat támadásának ellentállt, amikor krikettlabdával próbálták az üveget betörni. A rétegelt üveg lövedék vagy bombarobbanás hatására megrepedhet, de a szilánkok legnagyobb része a kötőréteghez tapadva marad, nem szóródik szét. Öntapadó filmek A hagyományos üveg is biztonságossá tehető törésálló hártya alkalmazásával. Ez egy öntapadó, átlátszó poliészter lap, amit egyszerűen a tiszta üvegfelületre ragasztanak. Ugyanilyen film felpárologtatott alumínium bevonattal nap elleni védelmet is nyújt. A kívülről tükörszerű, (Folytatás a 10. oldalon.) Változatos, merész formájú ablakkeretek készíthetők merev pvc-ből (irodaház Telfordban) Repül a krikettlabda, avagy új módszer a golyóálló üveg minőségi ellenőrzésére