Műszaki Élet, 1978. július-december (33. évfolyam, 14-26. szám)

1978-07-14 / 14. szám

A MŰSZAKI ÉS TERMÉSZETTUDOMÁNYI EGYESÜLETEK SZÖVETSÉGÉNEK LAPJA XXXIII. ÉVFOLYAM, 14. SZÁM ÁRA: 2.50 FI 1998. JÚLIUS 14 SZEGEDI IPARI VÁSÁR Műszaki fejlődés és szervezés — A baromfiipar problémái Műszaki kutatóintézetek — A szocialista országokkal folytatott kereskedelem — Anyag- vagy munkaigényes termelési szerkezet 3€o£ tort , , A TARTÓS AUTÓ ? .. A?, utóbbi időben többször találkozhattunk olyan hírekkel, hogy több autógyár, köztük fő­leg a Porsche, egy, a mostani tí­pusoknál jóval hosszabb élet­tartamú gépkocsi kifejleszté­sével foglalkozik. Nagy pazarlás A gépkocsik gazdaságos üze­meltetésének közismerten a ja­vítási költségek növekedése és a korrózió szab határt — per­sze a gyártmánytípustól, az igénybevétel mértékétől és a „bánásmódtól” függően. A sze­mélyautókat ma átlagosan 10— 11 éves korukban szállítják a roncstelepre. Nagy pazarlás ez, ha figye­lembe vesszük, hogy a roncs­nak csak töredéke használható fel ismét nyersanyagként, az is elég rossz hatásfokkal, és hogy a műszaki haladás a gépkocsi szerkezetét és paramétereit te­kintve egyáltalán nem olyan gyors, hogy egy 10—15 éves autót elavultnak nevezhetnénk (itt természetesen nem a divat­vagy presztízs szempontokra gondolunk). Maga a­ cél tehát — egy akár két évtizedig is jól használható típus kialakítása — általános­ságban eléggé kézenfekvőnek látszik, és ilyen elképzelések már azelőtt is voltak. Annak, hogy a piacot uraló, a fejlődést leginkább meghatározó nagy gyárak mégsem léptek erre az útra, több oka is lehetett. Első­sorban talán az, hogy az olaj­válsággal végetért tőkés kon­junktúra fő hajtóereje nagyon sokáig éppen az állandóan meg­újuló kereslet volt. A vásárlók igényei ki voltak elégítve, a gyártók számára biztosítva volt a nyereség és a növekedés, az­zal pedig, hogy az egyes nem­zeti gazdaságok szintjén ez mekkora pazarlással járt, még néhány évvel ezelőtt keveset törődtek. Az a felismerés azonban, hogy a nyersanyagok koránt­sem állnak korlátlanul az em­ber rendelkezésére, de minden­esetre egyre drágábbak lesznek, azóta a nyugati országokban is lényegesen változtatott a köz­­gondolkodáson így azután az eredetileg a Porsche gyárban kezdeményezett vizsgálatokba már 1975 elején az NSZK több állami hivatala és intézménye is bekapcsolódott. Ma már igen széles bázison folyik ez a mun­ka. Hol tart ma a kutatás? Az elterjedt hírektől eltérően eddig még csak a legelső sza­kasza zárult le a kutató-fejlesz­tő munkának. Erről H. H. Braes és L. Hamm, a Porsche kutatási vezetője és munkatár­sa számol be a Bild der IV Is­­senschaft hasábjain. Az össze­foglaló tanulmányból kiderül, hogy az eddigi vizsgálódás fel­adata volt mindazoknak a gaz­dasági és műszaki összefüggé­seknek a felderítése, amelyek — a ma és a következő évtize­dekben várható külső feltételek között — optimálisnak tekint­hető konstrukció fő jellemzőit meghatározzák. A következő célokat tartot­ták szem előtt: az anyag- és energiakészletekkel való taka­rékoskodás ; a környezetszeny­­nyezés csökkentése; az üzembiz­tonság növelése; az összköltsé­gek csökkentése úgy, hogy mindezt az eddig is alkalma­zott fő konstrukciós elvek meg­tartásával kell elérni (más el­képzelés ma még irreális vol­na). (Folytatás a 10. oldalon) A korróziónak leginkább kitett részek a mai gépkocsikon. Karosszéria: 1 — az egész fenéklemez-rendszer, 2 — mellső rész, különösen a fényszóróknál, 3 — mellső sárvédők a kerékszekrénnyel, 4 — ajtóküszöb, 5 — az ajtók alsó éle, fi­l­rések, sarkok a középvonal alatti részen, ? — a csomagtartó szögletei. Futómű: 8 — felfüggesztő tartó, 9 — mellsőtengely-felerősítés, 10 — hátsóten­gely-felerősítés, 11 — fékvezetékek. A motorhoz csatlakozó részek: 12 — hang­tompító, 13 — benzinvezetékek. Elektromos rész: 14 — a szennyeződésnek és víznek kitett kábelcsatlakozások, 15 — az összes kontaktusok Mi van az ablakban? Az ablakok kialakítását — akár formai, akár funkcionális szempontból — mindig az üveg­gyártás adott lehetőségei hatá­rozták meg. Abban az időben, amikor még csak kis méretű üveglapokat tudtak előállítani, ólom­keretes vagy kis nyílású fakeretes ablakok készültek. A nagy méretű üvegtáblák előállí­tása felszabadította a tervező­ket az ilyenfajta megkötöttsé­gektől, nagy üvegfelületű, mini­mális kiterjedésű keretbe foglalt ablakok készülhettek. Az ablakoknak századokon át alapvetően két feladatuk volt: beengedni a természetes fényt, és kizárni az időjárást. A helyzet ma némileg más: az üveg min­denféle méretben és formában előállítható elfogadható áron, de az energiatakarékosság szem­pontjai és a kellemes környezet igénye, új követelményeket tá­maszt az ablakok kialakításával és az üveg tulajdonságaival szemben. A gyártmány- és gyártásfej­lesztési kutatások fontos állomá­sa volt az úsztatott eljárás kidol­gozása táblaüveg gazdaságos gyártására. Ezzel az eljárással olvasztott ónfürdő felületén úszó folytonos öntött szalag formájá­ban készül az üveg, amit a gyár­tóvonal végén egyszerűen mé­retre vágnak. Az ón-tónus Az eljárás kifejlesztése során észrevették, hogy az ónnal érint­kező üvegfelületen mikroszko­pikus vastagságú fémréteg rakó­dik le. Ezt az ioncseréléses jelen­séget használták fel a későbbiek­ben színezett és napvédő üvegek előállítására, aszerint, hogy mi­lyen anyagon öntik az üveget. Az ilyen módon készített „Spectra­­float Bronze” például színezett, a fémion réteg visszaveri a hőt, de átengedi a fénysugarakat. Ez az üvegtípus felhasználható egy­szeres vagy két rétegű üvegezés­hez, és jelentős mértékben sza­bályozza az épület hőfelvételét. A hő kizárása az első pillanat­ban ellentétesnek látszhat az energiatakarékosság fogalmával, egy modern, légkondicionálással ellátott épületnél azonban a fö­lös hő eltávolítása gyakran költségesebb, mint a hő pótlása hideg időben. A hőszigetelés növelésére a kettős üvegezés sokszor a két üveglap közötti szigetelt térrel készül. Egy edinburgh-i iroda­épületben ötletes megoldást al­kalmaztak: nyáron a külső táb­lán elnyelt hőenergiát a légkon­dicionálás kifúvott levegője az épületen kívül szórja szét, télen pedig az üvegtáblák között fel­melegített levegőt bejuttatják az épületbe. Az ablak így hőcseré­lőként működik, ami javítja a klímaberendezés hatásfokát. En­nél a változatnál a külső réteg „Antisun” napvédő, bronz-színe­zett úsztatott, a belső pedig ed­zett üveg. Csaknem valamennyi autó­szélvédő edzett üvegből készül. A hőkezelt üveg külső rétege erős feszültség alatt van. Ma már azonban ugyanilyen üveg­ből készülnek olyan ablakok is, amelyek a törés veszélyének kü­lönösen ki vannak téve. Az elő­regyártott lakóházpanelek sajtolt alumínium keretben, edzett üveggel kialakított ajtaja és ab­laka pl. a szállítást és beállítást is törés nélkül átvészeli.­­ Lemezeit üveg A szélvédőhöz használt másik típus a többrétegű lemezeit üveg. Ez különösen erős, nem törik szilánkosan, és még törött álla­potban is a helyén marad. Az Impad­ex például műanyaggal (polivinil butirással) tartósan egymáshoz ragasztott öntöttüveg rétegekből készül. Ezeket a vé­konyabb üvegtáblákat károso­dásnak nagymértékben kitett aj­­tók-ablakok készítésére használ­ják. Míg a hagyományos üveg esetében nem ritka az 5°/0-ás veszteség csupán az elhelyezés során, a rétegelt üvegnél gyakor­latilag nincs törés. Az ilyen típusú üveg erőssé­gét egy szokatlan szerződés il­lusztrálja: a gyártó angol cég szállítja az üveget egy holland börtön számára , az ablakokon nincsen rács, a biztonság egyedül az üveg erősségének köszönhető. Egyes helyeken az üvegbe finom ezüstdrótot ágyaznak be, itt az üveg eltűrése riasztóberendezést működtet. Ugyancsak Impad­ex üveget használnak több mú­zeumban értékes kiállítási tár­gyak védelmére. Készül ultra­ibolya szűrőhatással is, ez mini­mumra csökkenti a napsugárzás káros hatását. A lemezelt üveg védelmet ad­hat vandálok és terroristák el­len. Különleges esetekben abla­kokat, ajtókat és szélvédőket készítenek Lexan lemezből, amelynek polikarbonát anyaga síklemez formájában garantál­tan törésbiztos. Egy bemutatón a könnyűfém ötvözetből készült keretbe foglalt, 5 mm vastag Le­xan egy egész­ csapat támadásá­nak ellentállt, amikor krikett­­labdával próbálták az üveget betörni. A rétegelt üveg lövedék vagy bombarobbanás hatására megrepedhet, de a szilánkok leg­nagyobb része a kötőréteghez tapadva marad, nem szóródik szét. Öntapadó filmek A hagyományos üveg is biz­tonságossá tehető törésálló hár­tya alkalmazásával. Ez egy ön­tapadó, átlátszó poliészter lap, amit egyszerűen a tiszta üvegfe­lületre ragasztanak. Ugyanilyen film felpárologtatott alumínium bevonattal nap elleni védelmet is nyújt. A kívülről tükörszerű, (Folytatás a 10. oldalon.) Változatos, merész formájú ablakkeretek készíthetők merev pvc-ből (iro­daház Telfordban) Repül a krikettlabda, avagy új módszer a golyóálló üveg minőségi ellenőrzésére

Next