Műszaki Élet, 1979. január-július (34. évfolyam, 1-14. szám)

1979-01-12 / 1. szám

A MŰSZAKI ÉS TERMÉSZETTUDOMÁNYI EGYESÜLETEK SZÖVETSÉGÉNEK LAPJA Az üzemi vízgazdálkodás fejlesztése (OMFB-tanulmány) M­űI N­AKI MM XXXIV. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ÁRA: 2,50 Ft 1979. JANUÁR 12. A textilvegyészet problémái — A gépgyártás-technológia fej­lesztésének irányai — A szervezettség mérése Az ipar­vidéken mennyi vizet használunk? — Ipari és külker­eskedelm­ vállalaitok kapcsolata ^ ^ | / *$3 | Az utas szempontjából az uta­zással töltött idő általában meddőnek tekintendő, és így természetes az az igénye, hogy ez az idő minél rövidebb és maga az utazás kényelmes, ke­véssé fárasztó legyen. A vas­máknak tehát, ha versenyben kívánnak maradni a többi szál­­lítási vállalattal, az utazási komfort és a biztonság fokozá­sa mellett csökkenteniük kell az u­tazási időt. A vasutak szinte kezdettől fogva, már a múlt század köze­pe óta foglalkoznak a sebes­ség növelésével. Az angol Great Western vasút egy gőzmozdo­nya már 1846. május 13-án, te­hát az első magyar vasútvonal megnyitása előtt két hónappal 124,8 km/ó sebességet ért el, sőt ez a vasút 1847-ben egy 92 km hosszú szakaszon már me­netrendszerűen 93 km/ó sebes­séggel közlekedett. 1903-ban az AEG egy villamos motorkocsi­ja óránként 210,2 km-es sebes­ségi rekordot futott egy kísér­leti pályán. Kruckenberg sín­­zeppelinje pedig 1930-ban 230 km­­ sebességet ért el. A fran­cia vasút 1955-ben Bordeaux és Dax között két villamosmoz­­donyból és három kocsiból álló szerelvénnyel felállította a ma is érvényben levő óránkénti 331 km-es sebességi rekordot. A v­asút tehát már régen bebizo­nyította, hogy —­ megfelelő műszaki feltételekkel — alkal­mas nagy sebességek elérésére és üzemszerű alkalmazására. Mi hát annak az oka, hogy a legutóbbi időkig, a 60-as évekig ezt a lehetőséget nem használ­ták ki? Megszűnt a monopolhelyzet A vasutak megnyitása idején, a múlt­ század első felében, a személyforgalom a postakocsi sebességéhez igazodott, amelyet a vasutak mintegy háromszoro­sára növeltek. A kor ennél töb­­bet nem igényelt, és monopol­helyzetük nem is kényszerítet­te a vasutakat a sebesség lé­nyeges növelésére, ami fokozta volna beruházási és üzemi költ­ségeiket. A repülőgép és a gépkocsi el­terjedése azonban forradalma­sította a közlekedést, megszün­tette a vasút monopolhelyzetét, és ezzel a vasutakat is korsze­rűsítésre kényszerítette. Felmerül a kérdés, hogy mi­lyen célokat kell a korszerű vasúti személyforgalomnak el­érnie. A Nemzetközi Vasutas­egylet (UIC) célkitűzései szerint a vasúti utazási időnek a sze­mélygépkocsi által elérhető utazási időhöz kell igazodnia. A személygépkocsi azonban a tartózkodási helytől a célhelyig, vagyis háztól házig közlekedik. A vasúti utazási sebességnek tehát olyan nagynak kell len­nie, hogy a tartózkodási hely­től a vasútállomásig, majd on­nan vonaton a célállomásig és ott a célhelyig eltöltött összes utazási idő — a vasútállomá­son szükséges kisebb várako­zás idejével együtt — ne le­gyen nagyobb a személygépko­csi utazási idejének kétharmad részénél. Az UIC a személygép­kocsi utazási sebességét 90 km/ó-nak tételezi fel, aminek (Folytatás a 18.­ oldalon.) Áramvonalas, zárt motorvonat A Budapest—Szolnok vonalon .V 63-as mozdonnyal vontatott, 3000 kW súlyú vonat sebesség-idő grafikonja A Duna vízminősége a Rajka—Esztergom közötti szakaszon A Duna Magyarország víz­­gazdálkodásában kiemelkedő je­­lentőségű, mivel az ország ipari vízszükségletének 40%-át, az ivóvíz 20%-át, az öntözővíz 15%-át közvetlenül a dunai vízkivétel fedezi. Az urbanizá­­lódás fokozódásával, a szabad­idő növekedésével egyre töb­ben fordulnak meg a természe­ti szépségekben gazdag Duna­kanyar üdülő­körzetében, a Ba­ja feletti gemenci­­ erdő-vadre­­zervátumban, a mellékágak horgászparadicsomaiban. A Dunán, mint nemzetközi vízi úton évről évre növekszik a hajóforgalom. Éppen a hajó­zási forgalom elősegítésére és a megnövekedett víz- és energia­igény kielégítésére kezdődött el napjainkban a gabeikovo-nagy­­marosi vízerőmű-rendszer épí­tése. A Duna azonban nemcsak a vízigények kielégítését biztosít­ja, hanem közvetve vagy köz­vetlenül egész vízgyűjtő terüle­tének egyre növekvő mennyi­ségű kommunális, ipari és me­zőgazdasági szennyvizének a befogadója is. Ez jelentősen be­folyásolja a folyó vizének mi­nőségét, ami érzékenyen érint­heti az alsóbb vízhálózatot. A magyar állam a vízminőség vé­delme és további romlásának megfékezése céljából törvénye­ket hozott, és a vízügyi szol­gálat megszervezte ezek végre­hajtását és a vízminőség rend­szeres ellenőrzését. A Duna Rajkánál, az 1850,4- ik km-nél lép országunk terü­letére. A határszelvénytől Esz­tergomig terjedő mintegy 140 km-es szakasz az Északdunán­­túli Vízügyi Igazgatóság műkö­dési területéhez tartozik, amely ott 1964 óta rendszeresen vég­zi a vízminőségi paraméterek gyűjtését és értékelését. A vizs­gált paraméterekkel a folyó só­­háztartása, szervesanyag-szeny­­nyezettsége, különleges szeny­­nyezőanyag-tartalma (olaj, fe­nol, detergens stb.), biológiai ál­lapota jellemezhető. Az oldott ásványi anyagok mennyisége elsősorban a víz­hozamtól függ, az értékek a vízhozam növekedésével csök­kennek. Az összes oldott sókon­­centráció 170—300 mg/l szélső értékek között változik, az uralkodó kation kalcium és magnézium, az uralkodó anion hidrokarbonát. Enyhén lúgos (pH 7,2—8,3), kis keménységű (NK° 8,6—14,6), I. osztályú, a legtöbb vízhasználati célra al­kalmas vagy könnyen alkal­massá tehető víz. A sóháztartás mutatóinál több év vizsgálati adatsorait összehasonlítva lénye­ges változás nem figyelhető meg, az ipari tevékenységből származó sótöbblet még nem mutatható ki. A Duna rajkai határszelvé­nyén áthaladó szervesanyag­­tartalomnak mintegy 75%-a az országhatár feletti vízgyűjtő te­rület sűrűn lakott településeinek ipari és kommunális szennyvi­zeiből ered, és csak 25°/C-a ter­mészetes­­ eredetű. A víz szer­ves anyag-tart­almával szoros korrelációban levő bikromátos oxigénfogyasztási érték­ek (KOIk mg/1), a korábbi évek­ben (1967—1973) határozottan növekedtek, az utóbbi években (1974—1977) azonban az I. osz­(Folytatás a 18. oldalon.) * A Műszaki Élet cikktpályásítási A Műszaki Életben megjelenő cikkek javarészt nem hiva­tásos szakírók tollából erednek. A népgazdaság és a tudomá­nyos élet legkülönbözőbb területein dolgozó szakemberek, a MTESZ egyesületeinek tagjai a szerzők. Munkájuk során (vagy amellett) olyan kérdésekkel fog­lalkoznak,­ amelyeket — jelentőségük vagy érdekességük miatt — kívánatos­­szélesebb körben is ismertté tenni. E külső­ munkatársakra nagymértékben támaszkodik lapunk szerkesztősége, az ő segítségükkel igyekszünk a Műszaki Éle­tet tartalmassá, változatossá,­­színessé tenni. Cikkíróink gárdáját egyre, növelni kívánjuk azon olvasóink sorából, akik eddig talán nem is gondoltak arra, hogy munka­társaink legyenek. Számítunk az egyesületek aktív tagjainak és — nem utolsósorban —fiatal szakembereknek az írá­saira. E törekvéseinket kívánja szolgálni mostani CIKKPÁLYÁ­­ZATUNK is. A (jeligés levélben „pályázat” megjelöléssel) beküldött írások közül a legjobbakat az alábbi díjakkal jutalmazzuk: I. díj: 3099.— Ft két II. díj: egyenként 2009.— Ft három III. díj: egyenként 1500.— Ft A lapunkban megjelenő minden írás szerzője a szokásos tiszteletdíjban részesül. Ez természetesen egyaránt vonatkozik a díjazott cikkekre, valamint azokra, amelyeket a pályázaton kívül vagy a határidő lejárta után, később küldenek be szer­zőink. A pályázaton részt vevő cikkeket szerkesztő bizottságunk fogja felülbírálni. Beküldési határidő: 1979. február 10. Esélyesen lehet pályázni bármilyen témájú cikkel, amely lapunk olvasóit érdekli, számukra hasznos, új ismereteket nyújt, vagy termékeny vitát ébreszt. Várakozással tekintünk az olyan — műszaki vagy egyéb tárgyú — írások elé, ame­lyeknek témái a népgazdaságunk, illetve tudományos életünk előtt álló időszerű feladatokhoz (közvetlenül vagy közvetve) kapcsolódnak. Kérjük továbbá szerzőinket, hogy az alábbiakat vegyék figyelembe: — a cikk ne legyen hosszabb négy gépelt oldalnál (egy ol­dal , 28 sor, soronként 60 betűhely); — a korlátozott terjedelem tömör írásmódot feltételez, ez azonban ne menjen az olvasmányosság rovására; — az olvasók általában nem szakemberei a szóban levő tárgy­körnek: többségük munkaterülete attól távol esik, vagy csak közvetett kapcsolatban van a témával. Ezek számára kell hogy a cikk érdekeset, újat nyújtson; — ha a téma jellege és terjedelme megengedi, gazdasági és társadalmi összefüggések megvilágítása növelheti az írás értékét, érdekességét; — egy-egy ábra, kép közlése is kívánatos. A cikket két példányban kérjük a következő címre: Mű­szaki Élet szerkesztősége, Budapest, VI., Anker köz 1. 1368. A pályázat jeligés; a pályázó nevét és címét a cikkhez mel­lékelt, jeligés borítékban kérjük megadni.

Next