Műszaki Élet, 1979. január-július (34. évfolyam, 1-14. szám)
1979-01-12 / 1. szám
A MŰSZAKI ÉS TERMÉSZETTUDOMÁNYI EGYESÜLETEK SZÖVETSÉGÉNEK LAPJA Az üzemi vízgazdálkodás fejlesztése (OMFB-tanulmány) MűI NAKI MM XXXIV. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ÁRA: 2,50 Ft 1979. JANUÁR 12. A textilvegyészet problémái — A gépgyártás-technológia fejlesztésének irányai — A szervezettség mérése Az iparvidéken mennyi vizet használunk? — Ipari és külkereskedelm vállalaitok kapcsolata ^ ^ | / *$3 | Az utas szempontjából az utazással töltött idő általában meddőnek tekintendő, és így természetes az az igénye, hogy ez az idő minél rövidebb és maga az utazás kényelmes, kevéssé fárasztó legyen. A vasmáknak tehát, ha versenyben kívánnak maradni a többi szállítási vállalattal, az utazási komfort és a biztonság fokozása mellett csökkenteniük kell az utazási időt. A vasutak szinte kezdettől fogva, már a múlt század közepe óta foglalkoznak a sebesség növelésével. Az angol Great Western vasút egy gőzmozdonya már 1846. május 13-án, tehát az első magyar vasútvonal megnyitása előtt két hónappal 124,8 km/ó sebességet ért el, sőt ez a vasút 1847-ben egy 92 km hosszú szakaszon már menetrendszerűen 93 km/ó sebességgel közlekedett. 1903-ban az AEG egy villamos motorkocsija óránként 210,2 km-es sebességi rekordot futott egy kísérleti pályán. Kruckenberg sínzeppelinje pedig 1930-ban 230 km sebességet ért el. A francia vasút 1955-ben Bordeaux és Dax között két villamosmozdonyból és három kocsiból álló szerelvénnyel felállította a ma is érvényben levő óránkénti 331 km-es sebességi rekordot. A vasút tehát már régen bebizonyította, hogy — megfelelő műszaki feltételekkel — alkalmas nagy sebességek elérésére és üzemszerű alkalmazására. Mi hát annak az oka, hogy a legutóbbi időkig, a 60-as évekig ezt a lehetőséget nem használták ki? Megszűnt a monopolhelyzet A vasutak megnyitása idején, a múlt század első felében, a személyforgalom a postakocsi sebességéhez igazodott, amelyet a vasutak mintegy háromszorosára növeltek. A kor ennél többet nem igényelt, és monopolhelyzetük nem is kényszerítette a vasutakat a sebesség lényeges növelésére, ami fokozta volna beruházási és üzemi költségeiket. A repülőgép és a gépkocsi elterjedése azonban forradalmasította a közlekedést, megszüntette a vasút monopolhelyzetét, és ezzel a vasutakat is korszerűsítésre kényszerítette. Felmerül a kérdés, hogy milyen célokat kell a korszerű vasúti személyforgalomnak elérnie. A Nemzetközi Vasutasegylet (UIC) célkitűzései szerint a vasúti utazási időnek a személygépkocsi által elérhető utazási időhöz kell igazodnia. A személygépkocsi azonban a tartózkodási helytől a célhelyig, vagyis háztól házig közlekedik. A vasúti utazási sebességnek tehát olyan nagynak kell lennie, hogy a tartózkodási helytől a vasútállomásig, majd onnan vonaton a célállomásig és ott a célhelyig eltöltött összes utazási idő — a vasútállomáson szükséges kisebb várakozás idejével együtt — ne legyen nagyobb a személygépkocsi utazási idejének kétharmad részénél. Az UIC a személygépkocsi utazási sebességét 90 km/ó-nak tételezi fel, aminek (Folytatás a 18. oldalon.) Áramvonalas, zárt motorvonat A Budapest—Szolnok vonalon .V 63-as mozdonnyal vontatott, 3000 kW súlyú vonat sebesség-idő grafikonja A Duna vízminősége a Rajka—Esztergom közötti szakaszon A Duna Magyarország vízgazdálkodásában kiemelkedő jelentőségű, mivel az ország ipari vízszükségletének 40%-át, az ivóvíz 20%-át, az öntözővíz 15%-át közvetlenül a dunai vízkivétel fedezi. Az urbanizálódás fokozódásával, a szabadidő növekedésével egyre többen fordulnak meg a természeti szépségekben gazdag Dunakanyar üdülőkörzetében, a Baja feletti gemenci erdő-vadrezervátumban, a mellékágak horgászparadicsomaiban. A Dunán, mint nemzetközi vízi úton évről évre növekszik a hajóforgalom. Éppen a hajózási forgalom elősegítésére és a megnövekedett víz- és energiaigény kielégítésére kezdődött el napjainkban a gabeikovo-nagymarosi vízerőmű-rendszer építése. A Duna azonban nemcsak a vízigények kielégítését biztosítja, hanem közvetve vagy közvetlenül egész vízgyűjtő területének egyre növekvő mennyiségű kommunális, ipari és mezőgazdasági szennyvizének a befogadója is. Ez jelentősen befolyásolja a folyó vizének minőségét, ami érzékenyen érintheti az alsóbb vízhálózatot. A magyar állam a vízminőség védelme és további romlásának megfékezése céljából törvényeket hozott, és a vízügyi szolgálat megszervezte ezek végrehajtását és a vízminőség rendszeres ellenőrzését. A Duna Rajkánál, az 1850,4- ik km-nél lép országunk területére. A határszelvénytől Esztergomig terjedő mintegy 140 km-es szakasz az Északdunántúli Vízügyi Igazgatóság működési területéhez tartozik, amely ott 1964 óta rendszeresen végzi a vízminőségi paraméterek gyűjtését és értékelését. A vizsgált paraméterekkel a folyó sóháztartása, szervesanyag-szenynyezettsége, különleges szenynyezőanyag-tartalma (olaj, fenol, detergens stb.), biológiai állapota jellemezhető. Az oldott ásványi anyagok mennyisége elsősorban a vízhozamtól függ, az értékek a vízhozam növekedésével csökkennek. Az összes oldott sókoncentráció 170—300 mg/l szélső értékek között változik, az uralkodó kation kalcium és magnézium, az uralkodó anion hidrokarbonát. Enyhén lúgos (pH 7,2—8,3), kis keménységű (NK° 8,6—14,6), I. osztályú, a legtöbb vízhasználati célra alkalmas vagy könnyen alkalmassá tehető víz. A sóháztartás mutatóinál több év vizsgálati adatsorait összehasonlítva lényeges változás nem figyelhető meg, az ipari tevékenységből származó sótöbblet még nem mutatható ki. A Duna rajkai határszelvényén áthaladó szervesanyagtartalomnak mintegy 75%-a az országhatár feletti vízgyűjtő terület sűrűn lakott településeinek ipari és kommunális szennyvizeiből ered, és csak 25°/C-a természetes eredetű. A víz szerves anyag-tartalmával szoros korrelációban levő bikromátos oxigénfogyasztási értékek (KOIk mg/1), a korábbi években (1967—1973) határozottan növekedtek, az utóbbi években (1974—1977) azonban az I. osz(Folytatás a 18. oldalon.) * A Műszaki Élet cikktpályásítási A Műszaki Életben megjelenő cikkek javarészt nem hivatásos szakírók tollából erednek. A népgazdaság és a tudományos élet legkülönbözőbb területein dolgozó szakemberek, a MTESZ egyesületeinek tagjai a szerzők. Munkájuk során (vagy amellett) olyan kérdésekkel foglalkoznak, amelyeket — jelentőségük vagy érdekességük miatt — kívánatosszélesebb körben is ismertté tenni. E külső munkatársakra nagymértékben támaszkodik lapunk szerkesztősége, az ő segítségükkel igyekszünk a Műszaki Életet tartalmassá, változatossá,színessé tenni. Cikkíróink gárdáját egyre, növelni kívánjuk azon olvasóink sorából, akik eddig talán nem is gondoltak arra, hogy munkatársaink legyenek. Számítunk az egyesületek aktív tagjainak és — nem utolsósorban —fiatal szakembereknek az írásaira. E törekvéseinket kívánja szolgálni mostani CIKKPÁLYÁZATUNK is. A (jeligés levélben „pályázat” megjelöléssel) beküldött írások közül a legjobbakat az alábbi díjakkal jutalmazzuk: I. díj: 3099.— Ft két II. díj: egyenként 2009.— Ft három III. díj: egyenként 1500.— Ft A lapunkban megjelenő minden írás szerzője a szokásos tiszteletdíjban részesül. Ez természetesen egyaránt vonatkozik a díjazott cikkekre, valamint azokra, amelyeket a pályázaton kívül vagy a határidő lejárta után, később küldenek be szerzőink. A pályázaton részt vevő cikkeket szerkesztő bizottságunk fogja felülbírálni. Beküldési határidő: 1979. február 10. Esélyesen lehet pályázni bármilyen témájú cikkel, amely lapunk olvasóit érdekli, számukra hasznos, új ismereteket nyújt, vagy termékeny vitát ébreszt. Várakozással tekintünk az olyan — műszaki vagy egyéb tárgyú — írások elé, amelyeknek témái a népgazdaságunk, illetve tudományos életünk előtt álló időszerű feladatokhoz (közvetlenül vagy közvetve) kapcsolódnak. Kérjük továbbá szerzőinket, hogy az alábbiakat vegyék figyelembe: — a cikk ne legyen hosszabb négy gépelt oldalnál (egy oldal , 28 sor, soronként 60 betűhely); — a korlátozott terjedelem tömör írásmódot feltételez, ez azonban ne menjen az olvasmányosság rovására; — az olvasók általában nem szakemberei a szóban levő tárgykörnek: többségük munkaterülete attól távol esik, vagy csak közvetett kapcsolatban van a témával. Ezek számára kell hogy a cikk érdekeset, újat nyújtson; — ha a téma jellege és terjedelme megengedi, gazdasági és társadalmi összefüggések megvilágítása növelheti az írás értékét, érdekességét; — egy-egy ábra, kép közlése is kívánatos. A cikket két példányban kérjük a következő címre: Műszaki Élet szerkesztősége, Budapest, VI., Anker köz 1. 1368. A pályázat jeligés; a pályázó nevét és címét a cikkhez mellékelt, jeligés borítékban kérjük megadni.