Műszaki Élet, 1979. január-július (34. évfolyam, 1-14. szám)

1979-01-12 / 1. szám

A.A­apá­rvissében Nemrégiben jelent meg az a területi statisztikai évkönyv, amely a vidékre vonatkozó leg­­fontosabb adatokat tartalmazza. Ennek alapján szeretnénk be­mutatni, hogy miként alakult a szocialista ipar fejlődése az egyes megyékben. A termelés A szocialista ipar 1977-ben 1975-höz viszonyítva országos átlagban 10,3%kal nőtt. Mivel ugyanezen idő alatt a budapesti ipar termelésének növekedése csak 6,1% volt, ebből nyilvánva­ló, hogy az egyes megyékben a termelés gyorsabban bővült, mint a fővárosban. A leggyor­sabb volt a növekedés Szabolcs- Szatmár megyében, ahol ez két esztendő alattt 30,2%-ot tett ki. Ezt követte Hajdú-Bihar megye 21,3", „-kai és Tolna megye 20,2",­„-kai. 10—20% között növe­kedett két esztendő alatt a ter­melés — most már nem sor­rendben — Fejér megyében (13,1%), Győr-Sopron megyében (15,7%), Somogy megyében (13,4%), Vas megyében (14,5%), Veszprém megyében (17,4%), Zala megyében (16,3%), Bács- Kiskun megyében (16,8%), Bé­kés megyében (15,9%), Csongrád megyében (14,7%), Pest megyé­ben (11,5%), Szolnok megyében (13,5%), Borsod-Abaúj-Zemplén megyében (14,3%), Heves me­gyében (15,6%), Nógrád megyé­ben (11,2%). Amint a felsorolás­ból látszik, mindössze két olyan megye volt, ahol a termelés nö­vekedése az országos átlag alatt alatt maradt, és mindössze egy, ahol a növekedés a budapestit sem érte el. Ezek Komárom me­gye, ahol a termelés 8,4 és Ba­ranya megye, ahol mindössze 3,1%-kal nőtt. A beruházások 1977-ben az összes teljesített ipari beruházás a szocialista szektorban 75 milliárd 671 mil­lió forintot tett ki, s ebből Bu­dapestre 14,6 milliárd Ft jutott. Majdnem megközelítette ezt az eredményt Borsod-Abaúj-Zemp­­lén megye a maga 12,3 milliárd Ft-jával. A többi megye ettől jóval el­maradva következik. Meghalad­ta a beruházások összege a 4,7 milliárd Ft-ot Fejér megyében, megközelítette a 4,6 milliárd Ft-ot Hajdú-Bihar megyében, meghaladta a 4,3 milliárd Ft-ot Pest, és a 4,1 milliárd Ft-ot Győr-Sopron megyében. Közel 3,7 milliárd Ft-nyi beruházáshoz jutott Heves megye, és alig ma­radt el a 3 milliárd Ft-os szint­től Komárom megye. A 2 mil­liárd Ft-ot meghaladta a beru­házások összege Tolna,­ Veszp­rém, Zala és Szolnok megyében, a többi megyében 1—2 milliárd között mozgott. Ha az egy lakosra jutó ipari beruházást nézzük, amely orszá­gosan 7107 Ft, Budapesten pedig éppen 7000 Ft volt, akkor néhány megyében kiemelkedő számokat látunk: Borsod megyében 15 443, Fejér megyében 11 313, Heves megyében 10 664, Tolna megyé­ben 10 062 Ft-ot. Az egy lakos­ra jutó beruházás összege a leg­kisebb Szabolcs-Szatmár me­gyében volt: 3310 Ft. A szocialista iparban­­ az egy foglalkoztatottra jutó ipari be­ruházás országos viszonylatban 44 816, Budapesten 31 058 Ft volt. Az élen állók közül Borsod megyében 82 891, Tolna megyé­ben 81 109, Hajdú-Biharban 74 797, Fejér megyében 70 762, és Heves megyében 68 289 Ft volt ez az összeg, ezzel szemben Nógrád megyében 25 913, Bács- Kiskunban 25 549 Ft. Mint ismeretes, a foglalkozta­tottak száma 1975—1977 között Budapesten erőteljesen, 7,1 %­­kal, de országos viszonylatban is 1%-kal csökkent. Ez a csök­kenés nagyon sok iparosított megyére is jellemző volt, bár néhány fontos területen, így pél­dául Borsod, Veszprém és Pest megyében is, némi növekedés mutatkozott. Az egy foglalkoztatottra jutó termelés viszont erősen növeke­dett, mégpedig országos viszony­latban 11,4%-kal, Budapesten 14,2%-kal. A vidéki iparosítás következményeképpen néhány megyében a termelékenység nö­vekedése meghaladta a buda­pestit, így pl. Tolna megyében 18%-ot, Győr-Sopron megyében 17,7%-ot, Veszprém megyében 16,5%-ot, Vas megyében 15,8%­­ot, Csongrád megyében 15,2%-ot, Békés megyében 15%-ot, Heves megyében 14,6%-ot, Hajdú-Bi­har megyében 14,4%-ot ért el. A leglassúbb volt a termelékeny­ség növekedése Baranya megyé­ben, ahol két esztendő alatt mindössze 2,3%-ot tett ki, de nem érte el a 10%-ot Szolnok megye sem. Az állóeszközök Az összes állóeszközök bruttó értéke országos viszonylatban meghaladta az 514 milliárd 646 millió forintot, amiből Buda­pestre 121 milliárd 34,3 millió Ft jutott. Az egyes megyék közül a Borsod-Abaújban található ösz­­szes állóeszközök értéke több mint 65,7 milliárd forint, ezt kö­veti Pest megye közel 41,7 mil­liárd, Veszprém megye több mint 35,3 milliárd Ft-tal, 20 és 30 milliárd Ft között van az ösz­­szes­ állóeszközök értéke Bara­nya, Fejér, Győr-Sopron, Komá­rom és Heves megyében. A leg­kisebb az összeg Tolna megyé­ben (5,5 milliárd), Somogyban (közel 7 milliárd), valamint Nóg­­rádban (több mint 8,6 milliárd Ft). E néhány adattal azt szerettük volna illusztrálni, hogy a párti és a kormány határozatainak meg­felelően milyen gyorsan fejlődik az ipari termelés az egyes me­gyékben, s hogy a fejlődés át­lagban gyorsabb, mint a buda­pesti. Koczogh: Szép tárgyak dicsérete Koczogh Ákos már igen sok könyvében foglalkozott az ipar­művészet különböző ágazataival, s ebben a könyvében összefog­lalja mindazt, amit a művészet­nek erről a nem eléggé ismert és méltatott ágáról tudni kell. Először tisztázza magát a fogal­mat, majd az anyag és a forma kapcsolatát elemzi. Külön-kü­­lön is szól a textil művészeté­ről, a bőrművességről, a fémek természetéről, a belsőépíté­st­ről és vázlatosan bemutatja a mai magyar iparművészetet is. Külön fejezet foglalkozik az iparművészek szerepével kör­nyezetünkben és otthonunkban, sőt tanácsot ad azoknak is, akik ezekkel a szép mestersé­gekkel, művészetekkel foglal­kozni kívánnak. A Gondolat kiadásában megjelent kötetet sok ábra díszíti. Villamos hőtechnikai kézikönyv A villamos hőtechnikai kézi­könyvet a Nemzetközi Villamos Hőtechnikai Unió adta ki első­nek, ennek fordítását adta most közre a Műszaki Könyvkiadó. A könyvben a szerzők részletesen ismertetik a villamos hőtechni­ka különböző ipari alkalmazá­sait, azok legfontosabb technoló­giai sajátosságait, a hozzájuk tartozó kemence- és hevítőbe­rendezés-típusokat, a legfonto­sabb gazdaságossági összefüggé­seket. Az energiahordozók gaz­daságosabb, célszerűbb kihasz­nálásához a villamos energia és egyéb energiahordozók között összehasonlítást tesznek, bemu­tatják a komplex elemzés mód­szereit, amelyeknek alapján a leggazdaságosabb energiahordo­zót ki lehet választani. A könyv nemcsak a villamos hőtechnika elméletével foglal­kozó szakemberek érdeklődésére tarthat számot, hanem fontos is­mereteket nyújt a villamos hő­technikai eljárásokat alkalmazó tervező, gyártó és üzemeltető szakembereknek is. Alkalmas arra is, hogy az egyetemi és fő­iskolai oktatás és továbbképzés tananyagául szolgáljon. Dr. Menyhárt: Légtechnika A könyv a légtechnikával fog­lalkozó könyvsorozat második kötete, összefoglalóan, komplex módon tárgyalja azokat a mére­tezési alapadatokat, amelyek a­­ légtechnikai berendezések ter­vezéséhez, kivitelezéséhez szük­ségesek. A könyv három fejezetből áll: az első a meteorológiai alapismeretekkel, a második a közérzeti kérdésekkel, a har­madik a hőveszteség-számítás­­sal foglalkozik. A könyv az egyes elméleti bevezetések vé­gén a gyakorlat számára jól használható összefüggéseket is ismerteti, így a tervezők részé­re nagy segítséget nyújt a gaz­daságos megoldás kiválasztásá­ra. (Műszaki Könyvkiadó.) Leonlief és szerzőtársai: A világgazdaság jövője Az Egyesült Nemzetek Szerve­zete 1973-ban megbízta Wassily Leontief Nobel-díjas közgaz­dászt, hogy egy nemzetközileg elismert tudósokból álló team vezetőjeként készítsen tanul­mányt a nemzetközi gazdasági folyamatok jövőben lehetséges irányairól és ennek alapján a világ 1980-ban, 1990-ben és 2000-ben várható demográfiai, gazdasági és környezeti állapo­táról. A tanulmány megállapításai­nak alapja egy — a világgaz­daság egészét átfogó — globá­lis modell, mely a világgazdasá­got 15 nagy térségre osztja fel (kiemelve például a Szovjet­uniót, továbbá Kelet-Európát). A modell részletesen elemzi a termelés, a technológia, a ter­melési költségek és az árak vár­ható változásait. A tanulmány vizsgálja — többek között — az élelmezés és a mezőgazdaság, az ásványi erőforrások, a környezet­szennyeződés, a fizetési mérleg és a nemzetközi gazdasági kap­csolatok helyét, szerepét a jövő fejlődési tendenciáinak szem­pontjából. Olyan kérdésekre kí­ván választ adni, mint pl. hogy a már kialakult, illetve jövőbeli­­fejlesztési előirányzatok össz­hangban vannak-e az erőforrá­sokkal és azok földrajzi eloszlá­sával, kell-e módosítani a növe­kedési ütemeket amiatt, hogy egyes erőforrások korlátozott mértékben állnak az emberiség rendelkezésére; befolyásolja-e a gazdaságfejlesztést a környezet­­védelem eddiginél nagyobb költ­sége. A tanulmány témája — a vi­lággazdaság hosszú távú fejlődé­si tendenciái — különösen ak­tuális napjainkban. Jelenleg ugyanis a gazdasági folyamatok és jelenségek nyilvánvalóvá te­szik azt, hogy világgazdasági korszakváltás részesei vagyunk. Mindamellett még elméletileg sincs tisztázva a korszakváltás jellege. (Statisztikai Kiadó) ★ Új könyvek: Jannie Lange: Programozási nyelvek megvaló­sításának eszközei és módszerei (Közgazdasági és Jogi Könyv­kiadó); Területi statisztikai év­könyv; Mezőgazdasági és erdé­szeti termékek jegyzéke; Kör­nyezetstatisztikai adatgyűjte­mény; Idegenforgalmi statisztika 1977. (Statisztikai Kiadó). 4 MŰSZ­AKI ÉLET Műszaki fejlesztés az NDK idei tervében Nemrégiben hozták nyilvános­ságra az NDK-nak az idei évre szóló tervét, amely részletesen foglalkozik az ipar termelésének fejlesztésével, a tervhez fűzött kommentárok azonban talán még, részletesebben térnek ki ar­ra a kérdésre, hogy a tudomá­nyok, a találmányok milyen mértékben segíthetik az ipar műszaki fejlődését. Az NDK-ban az ipari áruter­melés értéke (1975-ös összeha­sonlító árakon) a múlt esztendő­ben 274 milliárd márkát tett ki, és ez 59%-kal több, mint volt 1970-ben. A termelés növekedé­sének 90%-át a munka termelé­kenységének javításával érték el. Az idei terv az ipari áruter­melés további 5,5%-os növeke­dését kívánja meg úgy, hogy ezen belül a minisztériumi ipar­ban a termelés 5,8%-kal nőjön, s ugyanezen vállalatoknál a ter­melékenység 4,6%-kal javuljon. Fejlesztési feladatok Az NDK-ban az új termékek és technológiák bevezetésével kapcsolatban az előírt feladato­kat lényegében teljesítették, sőt jó részüket még az előírt határ­idő előtt. Ennek ellenére az idei népgazdasági terv feladatul tűz­te ki a tudományos-műszaki ha­ladás ütemének meggyorsítását. „Arról van szó — mondotta a kérdéssel kapcsolatban Willi Stoph miniszterelnök —, hogy magas tudományos teljesítmé­nyeket érjünk el a kutatás, a fejlesztés, a szerkesztés és a technológia terén, valamint át­fogóan és gyorsan hasznosítsuk a tudományos-műszaki eredmé­nyeket. Ezen az úton, valamint az újítók javaslatainak és ötle­teinek megvalósításával az ipar­ban és az építőiparban legalább 350 millió munkaórát kell meg­takarítani. Ez kerek 180 000 dol­gozó évi munkaidejével egyen­lő.” A tudományos-műszaki ered­mények széles körű alkalmazása nyomán nagyobb mértékű anyagmegtakarítást kell elérni. A súly és a teljesítmény közötti arányt a termékeknél javítani kell, és az anyagmegtakarító technológiák révén több mint 200 000 tonna hengerelt acélt, 5200 tonna alumíniumot, 36 000 köbméter fát és több mint 175 000 tonna cementet kell meg­takarítani. A minőség stabil javítása ér­dekében a „Q” minőségjelzéssel ellátott termékek gyártását 120%-ra, az „1” jelzéssel ellátott termékekét 108%-ra kívánják növelni 1978-hoz képest. A tudományos és műszaki ál­lami terv alapján az elkövetke­ző évben célul tűzték ki legalább 550 új és továbbfejlesztett ter­mék, eljárás és technológia be­vezetését a termelésbe, 4,5 mil­liárd márka értékben. Ezek kö­zött 382 az élenjáró termék. Itt az egyik fő feladat a legmaga­sabb színvonalon álló új és to­vábbfejlesztett tartozékok mi­előbbi bevezetése a termelésbe. Ez kedvezően befolyásolja a fon­tos végtermékek tudományos­technikai színvonalát és expor­­tálhatóságát. A terv egyszer­smind arra orientál, hogy lénye­gesen növeljék a tartozékok és a pótalkatrészek megbízhatóságát és élettartamát. Az NDK e feladatok megoldá­sához nagy teljesítményekre ké­pes tudományos-műszaki poten­ciállal rendelkezik. 1979-ben az iparban további 6900 mérnöki és hasonló végzettségű szakembert állítanak be a kutatási és fej­lesztési munkába. A tudomány­ra és technikára fordítandó ki­adásokat 7,3 milliárd márkára növelik. A terv vitája során többen — köztük a miniszterelnök is — hangsúlyozták, hogy a Kammer der Technik keretében tevé­kenykedő mérnökök és tudósok milyen nagy segítséget nyújta­nak a kijelölt feladatok megol­dásához. A szocialista ésszerűsítés állami tért . Első ízben dolgozták ki „a szo­cialista ésszerűsítés állami ter­vét”, amely az ésszerűsítés egy­séges irányítására és szervezésé­re irányul. A terv az egyes ága­zatok és területek vonatkozásá­ban kereken 150 feladatot, illet­ve objektumot, 11 népgazdasági szintű — az egész népgazdaság termelékenységét és hatékonysá­gát mérvadóan befolyásoló — feladatot, valamint 150, a terü­leti ésszerűsítéssel kapcsolatos feladatot tartalmaz. A Minisztertanács az üzemek és a kombinátok, a szövetkeze­tek és az intézmények figyelmét arra hívja fel, hogy a szocialis­ta ésszerűsítés révén nagyobb gazdasági hatást érjenek el — mindenekelőtt a nyersanyagok és az ipari anyagok, valamint a munkahelyek megtakarításában —, és mindenütt dolgozzák ki az ésszerűsítési koncepciókat. A szocialista ésszerűsítés elen­gedhetetlen részeként az elkö­vetkező évben a több mint 250 000 munkahelyen elvégzendő tudományos munkaszervezés ré­vén javítani kell a munkakörül­ményeket, a gépesítési és az au­tomatizálási színvonal további emelése révén pedig tovább kell csökkenteni a kézi, valamint a nehéz fizikai és az egészségre ártalmas munkát. Nagy jelentőségű az iparban az ún. ésszerűsítési eszközök vállalati gyártása,, amelyet 1,8 milliárd márkában irányoztak elő. Ez 1978-hoz képest több mint 124%-ra való növekedést­­jelent. A gépipari, az elektrotechnikai és az elektronikai vállalatoknak és kombinátoknak — a terme­lés ésszerűsítését szolgáló, beren­dezések szállítása mellett — ha­tékonyan elő kell mozdítaniuk az ésszerűsítési eszközök gyártá­sát más vállalatoknál a termelés fokozásával és a szabványosított alkatrészek és részegységek, va­lamint tartozékok szállításával. Növekvő ipari beruházások Az 1979-es népgazdasági terv­­javaslat a beruházások 105,6%­­ra — ezen belül az iparban 107,7%-ra — való növelését irá­nyozza elő. 1979-ben az előző év­hez képest mintegy 2,6 milliárd márkával többet fordítanak be­ruházásra. Minden kombinát, vállalat, szövetkezet és intéz­mény nagymértékben felelős azért, hogy ezeket a beruházá­sokat a teljesítmény tervezett növelése érdekében használják fel. Az 1979-es népgazdasági terv feladatul tűzi ki, hogy az ipari beruházások több mint 50%-át a szocialista ésszerűsítésre és a tu­dományos-műszaki haladás meg­gyorsítására fordítsák. Ez meg­követeli, hogy a tudományos és műszaki tervet minden eddiginél szervesebben kapcsolják össze a beruházási tervvel. Az elmondottak jól illusztrál­ják, hogy az NDK-ban milyen nagy jelentőséget tulajdonítanak a műszaki fejlesztésnek.

Next