Műszaki Élet, 1983. január-június (38. évfolyam, 1-13. szám)

1983-01-20 / 2. szám

6 Hogy mi milyen „ állatok ” vagyunk ?! mi a Karácsony előtt Írtam „Türelem" címmel a babonák legve­­szedelmesebbikének, a XX. század szégyenének, az asztro­lógiának hazai terjedéséről. Akkor két példát idéztem, a Ké­pes Újságot, a Hazafias Népfront hetilapját és a Szabad Föld őszi százoldalas különszámát. Azóta sajnos jelentősen gya­rapodott a gyűjteményem. Elég volt egy újságárusnál a kü­lönböző magazinok, év végi különszámok borítóját végig­néznem, jó néhány már a címlapján is közölte: horoszkópot talál benne az olvasó. Íme a példák: Szabadidő Ma­gazin, 1982/5. szám (Lapkiadó Vállalat): „Szilveszteri hobbi­horoszkóp. Szilveszteri szórako­zásként nyújtjuk át ajánlatun­kat, mindenki megtalálhatja a horoszkópjának megfelelő sza­badidő-formát.” A Gabi—Mami­ban (1982/4. Tél, az Ez a Divat különszáma, Lapkiadó Vállalat) kínai horoszkópot találunk min­den kommentár­­nélkül, „Hogy mi milyen „állatok” vagyunk?” címmel. Talán pontosabb a cím az idézőjel és a kérdőjel elha­gyásával! Részlet a­­horoszkó­pomból: „Sajnálatos módon han­gulata nagyon változó, s ezért hamar abbahagyja, amit csinál. Legyen ez üzleti vagy szellemi ügy.” Nos, igyekszem rácáfolni a jóslatra, ezt a szellemi ügyet, a horoszkóp (s általában az ál­tudomány és a babona) elleni küzdelmet ezután is folytatni fogom. Címlap a Heti Világgaz­daság idei első számában (a Magyar Kereskedelmi Kamara hetilapja, Hírlapkiadó Vállalat): „Csillagokat látunk”. A hazai asztrológiai szaktekintély kife­jezetten gazdasági szempontú jóslatokat készített. A szerkesz­tőség is tudta, a fogadtatás nem lesz egyértelmű, két részre osz­totta hát az olvasótábort: az ilyenfajta prognóziskészítésben hívők és a tamáskodók táborá­ra. A tamáskodás túl enyhe ki­fejezés. A szólás névadója, Ta­más apostol kezdetben „tamás­­kodott”, de később, a bizonyíté­kok súlya alatt be kellett látnia, tévedett. Az olvasótábor, remé­lem túlnyomó többsége, nem ta­­máskodik, hanem velem együtt a méregtől látja a csillagokat. Az ifjúság „horoszkópellátása” is megvan, gondoskodott róla szilveszteri számában a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség központi lapja, a Magyar Ifjú­ság (Ifjúsági Lapkiadó Vállalat). Sebestyén Zsuzsa cikkét közük; a szerző valószínűleg azonos a Képes Újság állandó horoszkóp­szerzőpárosának egyik tagjával. Idézet a cikk bevezető részé­ből: „S vonz bennünket az aszt­rológia, rohanó korunk e disszo­náns „tudománya”, amely ön­vizsgálatra, s bizonyos mértékű önismeretre is készteti híveit.” A bakoknak szóló jóslatokat rö­vid asztrológiatörténet előzi meg, sajnos túl rövid, már Keplerrel véget ér. „Az ókori Rómában megbecsült személyek voltak, más korokban üldözték, vagy éppen lefejezték a horoszkóp­készítés avatott mestereit.” A kivégzésnél kevesebbel is beér­nénk: elég, ha lapjaink nem terjesztik tovább a babonák legveszedelmesebbikét. Az újságos bódéjában a lapok után egy hirdetésen akadt meg a szemem. „Újdonság: kozmo­­lóga. Heti kétórás tanfolyam, anyaga: kozmobiológia és aszt­­rológa. Ne haragudjon az ol­vasó, nem közlöm a pontos cí­met. Még lapunk olvasói között is akadhat néhány, aki komo­lyan venné a hirdetést, s szán­dékaimtól semmi sem áll távo­labb, mint e tanfolyam reklá­mozása. Ilyen előzmények után már meg se lepődtem a szil­veszter délutánján sugárzott té­véműsor egyik párbeszédén. Su­gár András: Mi a kapcsolat az asztrológia és a meteorológia között? Kerényi Nárcisz meteo­rológus válasza: Talán nem is lenne helyes ezt a két tudo­mányt (kiemelés tőlem J. L.) türelem egy napon említeni. Én egyéb­ként sem értek az asztrológiá­hoz ... (Lehet, hogy ez vicc volt, csak engem hagyott el a humor­érzékem?) Az Ország-Világ szerkesztősé­gében (Lapkiadó Vállalat) bez­zeg értenek az asztrológiához. A decemberben megjelent Téli Ma­gazinban több írás is foglalko­zik vele. „Választhat! Fiút vagy lányt?” címmel közlik Bányai Mátyás kémia-fizika szakos ta­nár „kutatási eredményeit”. Min­den eddiginél korábban és meg­bízhatóbban meg tudja állapíta­ni a születendő gyermek nemét. „A hivatalos szervek elutasítják ezt a módszert, hiába a sok ered­mény! Az asztrológiára, erre a kiátkozott, kitagadott tudomány­ra épül.” (Végre valamiért őszin­tén dicsérhetjük hivatalos szer­veinket!) A felfedező szerint széles körű gyakorlati alkalma­zás vár az asztrológiára, például megakadályozható az értelmileg fogyatékos gyermekek világra­­jötte is. A befejező sorok: Ha sikerül tudományos magyaráza­tot találni a bolygók és a földi élet kapcsolatára, fellebbenthet­­jük a misztikum fátylát erről a tabunak tartott témáról.” A tu­dományos magyarázat előtt azt kellene bebizonyítani, hogy egy­­általán van olyan jellegű kap­csolat a bolygók és a földi élet között, mint amilyet az asztro­lógusok feltételeznek. Rá kellett jönnöm arra is, tanáraim, pro­fesszoraim becsaptak (s én hit­tem nekik) az általános iskolá­tól az egyetemig. Azt tanították, hogy a fizika törvényei minde­nütt azonosak, kivétel nélkül ér­vényesülnek, az atomoktól a ga­laxisokig. Ezzel szemben mi az igazság Bányai Mátyás szerint: „De hát nem csak az élő szer­vezetben vannak kivételek, ha­nem a fizikai tételekben is. És én is úgy tanítom az iskolában a gyerekeknek, hogy a kivételek mindenkor a tétel tudományos rangját növelik ...” Az Ország- Világ Téli Magazinja nem elfo­gult az asztrológia ügyében, te­ret ad egy mondat erejéig a má­sik félnek is. Ponori Thewrewk Aurél a betlehemi csillagra ke­resi a csillagászati magyaráza­tot. Ebben olvassuk: „A jelenség magyarázatát az akkor még igaznak hitt és általánosan is­mert asztrológia, vagyis a csil­lagjóslás tételei adták meg a ré­gieknek.” Tehát az akkor még (uz­ ókorban) igaznak hitt aszt­rológia! A szerkesztők most is igaznak vélik, ezért közölnek később „Didergő horoszkóp” címmel klasszikus horoszkópo­kat. Nekem nem lehet panaszom, hiszen „kedvező hónapok vár­nak az Oroszlán jegyű ember­re 1983 elején.” Csak tudnám, milyen jegyben született a ho­roszkóp szerzője vagy a felelős szerkesztő. Valószínűleg a Víz­öntő jegyében. ..A legritkább embertípus. Nagy dolgokra hiva­tott. Érdekli minden, ami új, ami eredeti. A modern techni­káért rajong, az új elméletet, a szokatlan ideákat örömmel kö­veti. Mivel gondolatai, cseleke­deti eltérnek a megszokottól, az emberek ritkán képesek megér­teni.” Nem, mégsem lehetnek vízöntők, az asztrológia se nem új, se nem eredeti. Még csele­kedeteik sem térnek el a meg­szokottól, hiszen egyre több lap közöl horoszkópokat. Érdemes lenne elemezni, mi­nek köszönhető az asztrológia és általában az áltudományos nézetek reneszánsza. Egy koráb­bi hullámáról így vélekedett az asztrológiában hívő Fodor Bé­la: „A racionalizmus és mate­rializmus korszaka szörnyű vál­ságok közt lejár. Egy új kultúr­­korszak kezd kivirradni, a spi­­ritizmus korszaka, ez támasz­totta fel az asztrológiát.” (Új idők, 1946. október 5.) Napjaink­ban miért támasztották föl? JÉKI LÁSZLÓ Hagyomány Tiszai képek „Vannak dolgok, melyeknek emlékezete nélkül nincsen jö­vendő." (Kossuth Lajos, 1852) Ritkán van alkalom arra, hogy egy műszaki munkát köz­érdekű témája, logikus felépí­tése, olvasmányossága — sőt klasszikusan tiszta magyar stí­lusa — miatt a szakmai érdek­lődők körén túl a szélesebb ol­vasóközönségnek is a figyelmébe ajánlhatunk. Ilyen rendhagyó eset Lászlóffy Waldemár Tisza­­monográfiája. (A Tisza. Vízi munkálatok és vízgazdálkodás a tiszai vízrendszerben. Bp. Akad. Kiadó, 1982. 610 o.) A mű nemzeti történeti tuda­tunk, önismeretünk és a kül­földiek rólunk alkotható képe szempontjából egyaránt figyel­met érdemel. Mert a Tisza­­völgy rendezése valóban a leg­jelentősebb műszaki munka volt, amelyet a magyar föld kultúr­­tájjá alakítása során, gazda­sági-műszaki fejlődésünk érde­kében valaha is végeztek. E munkát egykori vezetője, Kvas­­say Jenő (1850—1919) joggal nevezte „második magyar hon­foglalásnak”. Szavait a vízügyi politika gyakorlati követelmé­nyeinek közvetlen szolgálatába állították és szinte politikai jel­szóvá koptatták: kisajátították a múlt századi „rendszeres sza­bályozások” végrehajtásában, mely a folyószabályozással, ár­mentesítéssel-lecsapolással s a közlekedési hálózat kiépítésé­vel legújabbkori gazdasági fej­lődésünk infrastruktúráját te­remtette meg. Lászlóffy történelmi szere­pükben mutatja be a munkála­tok irányítóit: a 18. századi út­törőket: Mikoviny Sámuelt, Balla Antalt és Gaszner Lőrin­­cet, a Kiss fivéreket; a Tisza - szabályozás előkészítőit (felmé­réssel és tervezéssel): Huszár Mátyást és Vásárhelyi Pált, a századforduló nagy alakjait: Vedres Istvánt és Beszédes Jó­zsefet, a munkálatok végrehaj­tóit, a Körösöket szabályozó Bo­­dokaiaktól, a Tisza-völgy szabá­lyozását befejező Kvassay Je­nőig; megfelelően méltatva ter­mészetesen a munkálatokat kezdeményező szervező Széche­nyi István érdemeit is. Végül a szerzőről elmondhat­juk, hogy egyike a vízügy „nagy öregjeinek”: élete, munkássága szinte maga is hagyomány már. Ami életművét is összefoglaló monográfiáját előkészítette: évtizedes oktatói, dokumentá­ciós és szerkesztői-szerzői mun­ka és tapasztalat. Ez teszi különleges és mara­dandó élménnyé minden olva­sója számára az impozáns élet­mű e késői termését is. P. KÁROLYI ZSIGMOND MOZAIK Kisszerű vállalkozások A betartás • Demokráciaia A Magyar Kábelművekben dr. Grüff Ilona jogásznő első dí­jat nyert a vállalati FMKT-pályázaton alakítható kisvállal­kozói formák bemutatásával. A tanulmányt rongyosra ol­vassák a dolgozók, mert megtalálhatók benne a szabályok, a feltételek­­ népszerű nyelven. És benne van a szerződési séma is, valamint az ezzel kapcsolatos vállalati (vezér­­igazgatói) rendelkezés. Idestova fél esztendeje a történtek­nek, de kisvállalkozások sehol. Pedig a sportpálya és az ud­vari gyep karbantartását az MKM-ben egy kertészeti ter­melőszövetkezet végzi. Ez a munka évente mondjuk egy­millió forintjába kerül a válla­latnak. Egy gazdasági munka­közösség jóval kevesebb pénz­ből is megcsinálhatná. Minden­ki jól járna. Mégis é telnek­­múlnak a hónapok, de az ügy nem mozdul előre. Ami tör­ténik: a budapesti gyárban fel­mérések folynak annak érdeké­ben, hogy megtudják, hol, mi­lyen formában alkalmazhatók ilyen csoportok. Továbbá meg­alakult két közösség: egy tár­sulás a jordániai versenytárgya­lás előkészítésére, illetve irá­nyítására a fővállalkozási iro­dán, valamint egy exportosztá­lyon belüli vállalkozás, amely a kereskedelmi és áruforgalmi osztály által felhasználandó ta­­sakok felülbélyegzésére, emblé­manyomásra és más reklám­anyagok elkészítésére vállalkoz­na. Jogilag mindkettő elő van készítve, a vezetőt is kijelölték, de működésükhöz még nem já­rultak hozzá, ennél fogva mun­kához sem láthattak. Egyetlen működő közösség, amely tudo­másunk szerint már dolgozik is, a szegedi kábelgyáron belüli takarítóvállalkozás. A nagyobb horderejű vállal­kozásokkal baj van. Az olya­nokkal, amelyek a vállalatnak is tetemesebb megtakarítást je­lentenének, és természetesen na­gyobb a vállalkozóknak kifize­tendő összeg is. Ahol a megta­karítás százezres, esetleg mil­liós nagyságrendű, ott nagyobb­nak érzik a kockázatot, tehát inkább tartanak tőle. Óvatosak a vezetők és az alkalmazottak is. A csoporttagok fenntartásai: szigorúak az adózási előírások, minden 100 forint keresmé­nyükből csak 30-40 forint az, ami náluk maradikat; fizetés­­emeléskor vagy tisztviselők ese­tében a hivatali előléptetéskor az ilyen, csoporttagság feltehe­tően kizáró ok. Tartanak az intrikáktól, azok irigységétől, akik ügyeskedő, meg nem érde­melt pénzekhez jutó emberek­ként könyvelik majd el őket. Elítélik a tevékenyebb munka­társat csupán azon az alapon, mert ők is szerettek volna be­kerülni a csoportba, de abból valamilyen oknál fogva kima­radtak. A ma még sajnos na­gyon is gyakori korszerűtlen gondolkodás megkérdőjelezi a sajátunkénál nagyobb jövedel­met, erkölcstelen eredetűnek tüntetve fel a szellemi vagy szakmai többlettudást és több­letadást honoráló keresetet. Mancher Csaba, a Budapesti Kábelgyár műszaki vezetője szerint olyan, feladatra, mint amilyen a kábelgyártás, leg­alább is egyelőre, nem lehet megbízást adni. Azért nem, mert a gépeik üzemeltetése ön­magában nem szakítható ki a termelő folyamat egészéből. Vi­szont a gyártás más területén — mint amilyen a karbantartás, a gépek üzemeltetésének a biz­tosítása stb. — elképzelhető a gazdasági közösségek tevékeny­­sége. Tillai Ernő üzemvezető el­mondta: — Szeretném kivenni a részemet egy ilyen gazdasági közösség megalakításából. De az itteni termelőmunkát sajnos nem tudjuk hozzáigazítani a meglevő szabályokhoz. Ahhoz, hogy a termelést vele megold­hassuk, hiányzik a megfelelő jogi forma. Gazdasági munka­közösséget a mi esetünkben úgy lehetne működtetni, ha a mű­vek jövő esztendei, el nem vál­lalható tételeiből kiválaszta­nánk egyet, egy mondjuk húsz­millió forintos tételt, és szer­ződünk annak gyártására. Ilyen, gyártásból kiszorult té­telt — csak gondolatban — már ki is néztem magamnak. Ezekből kettőt-hármat a 10-30 tagból álló közösség felvállalna, és szerződéssel kötelezné ma­gát a gyártására. Eddig menne is a dolog. Menne, mert meg­vannak a szabályok, az árkal­kuláció, pontosan ki lehet szá­molni: ennyi és ennyi összegért miből mennyit kell csinálni. A fonákja ott kezdődik, hogy a közösség mondjuk a délutáni műszakra átveszi a tömlőző­­gépet. Ahhoz, hogy azt átvegye, meg kell szakítani a gépen ép­pen akkor folyó típusgyártást, másnap viszont visszaállni. Az ilyen megszakításból azonban nagyobb kár származhat, mint amekkora haszon. A továbbgondolt lehetőségek sorában említeném azokat a folyamatokat, amelyek nem érintik az üzem teljes vertiku­mát, mint például a gumike­verő. Az önálló egység elvben alkalmas arra, hogy egy közös­ség munkába fogja az eszközö­ket. Szóba jöhetnének olyan, 4-5 műveletes termékek, ame­lyeknél a befejezést megelőző összes művelet rövid, a befejező művelet viszont hosszú. Nos, ha megoldást még nem is tudunk rá, azért ezeken a dolgokon el lehet gondolkodni. Egy másik vélemény a fenn­tartásokkal élők sorából: nem biztonságos a csoportok ellenőr­zési lehetősége. Miért csak „a befizetett tőke arányában” vagyis csak a keresményük ere­jéig felelősek a csoporttagok, s ezen az összegen túl perelni sem lehet őket. Ugyanakkor elisme­rik, hogy az új vállalkozási forma segíthet megerősíteni a vállalati kollektív szellemet, te­ret engedve a dolgozók érdek­érvényesítésének. A hazai szociológiai irodalom szívesen él egy kifejezéssel, a „betartás demokráciájának” fo­galmával. Azt hatásában a vé­tóval azonos kategóriaként ke­zeli — arra híva fel a figyel­met, hogy bizonyos csoportérde­kek a felgyorsuló fejlődéssel így is szembeszegülhetnek, meg­akadályozva a társadalom inno­vációs készségének kibontako­zását. A gazdasági közösségieket illetően sem lehet még egyértel­műen megállapítani, hogy a be­tartás demokráciájával meny­nyire képes megbirkózni a meg­újulási készség. BOKOR RÓZSA

Next