Műszaki Lap, 1904 (5. évfolyam, 1-24. szám)
1904-01-20 / 1. szám
___________________________MŰSZAKI LAP. ______ 1904. jan. 20. A különleges metsző-szerszámok készítéséről. Irta: G. S. A szerszámkészítés első és fő feltétele, tisztában lennünk ama körülményekkel, melyek közt a készítendő szerszám használva leend. Eme körülmények szabják meg a szerszám anyagának minőségét, munkaközben fellépő elváltozások, törési, kopási tulajdonságok, szilárdság, edzhetőség szempontjából, hogy az a követelményeknek minden tekintetben megfeleljen. A legtöbb szerszám-acél készítéssel foglalkozó gyárnál, a gyártáshoz használt anyagok vegyi összetétele és előállítása ama gyárak titkát is képezi. Az acélnak jóságát, tudjuk, hogy legnagyobb mértékben a szén, mangán és szilícium megfelelő kémiai jelenléte biztosítja, míg a brom és welfram, az acél keménységét emelik a maximálisra s az ily acélokat, épp ezen tulajdonságaiknál fogva, speciális acéloknak hívják. Káros hatást okoznak a kén, réz, arzén, ón, antimon, melyek meleg és a foszfor, mely hideg törést okoz. Az említett elemek jelenlétének legkisebb különbsége, az acél technikai tulajdonságát nagy mértékben befolyásolják és innen van az, hogy az aczél legtöbbször ez elem nevén kerül áruba. Például mangán, brom, stb. acél. Természetesen a különféle acélfajok megmunkálásánál (kovácsolás, lehűtés, megeresztés, stb.) nagy súlyt kell fektetnünk azon fontos szabályra, mely az illető acélfajnál érvényesülhet csak. Ez okból az acéláru-gyáros, gyártmányait csoportokba osztja, jelekkel ellátja, táblázatokba foglalja össze, melyben kimutatja, hogy melyik jelű acélanyag milyen szerszámul alkalmas, milyenmeleggel kovácsolandó, stb., mely adatokat pontos kísérletek útján állapítja meg. Ha esetleg oly acél áll rendelkezésünkre, melynek eredete ismeretlen, azon az eléggé ismert törési próbát alkalmazzuk és azemlített szabályokat ezek után mi is megállapíthatjuk.