Művezetők Lapja, 1915 (18. évfolyam, 1-24. szám)
1915-01-10 / 1. szám
A MŰVEZETŐK LAPJA, XVIII. évf. 1. szám. szembe az ellenséggel. A háború után kell majd az érdekelteknek résen lenniök, hogy a rendelet ne csak visszavonassék, sőt az erre képzett szakemberek érdekében megszigorítassék. A fenntiekre vonatkozólag január hó 7-én a napilapok a következő hírt közölték : „A minősített és nem helyettesíthető gazdasági gépkezelők (gépészek) feltétlen szükség esetén akkor szabadságolhatók (az elkerülhetlen időtartamra), ha behívásuk még nem történt meg, avagy a póttartalékba vannak beosztva. A már bevonultakat csakis egészen kivételes és csak a legsürgősebb esetben lehet szabadságolni.“ Győr és a háború. Tudósítónktól. Városunk, mint a dunántúl egyik legnagyobb gyári és kézműipari városa szintén érzi a háborúval járó nehézségeket. Ha ez teljesen nem áll a gyáriparra, annál nagyobb mértékben súlyosodik a kézműipar vállaira. Az elviselhetetlen drágaságot érzi mindenki, bárhogy legyen munkával ellátva, de különösen érzik azok, akik e nehéz napokban munka- és kereset nélkül állanak. Elsősorban kell említenem az építőipart, amely teljesen pang, így a vele kapcsolatos iparágak, mint a lakatos, asztalos, ács, szobafestő szintén munkanélkül lézeng. Hogy a közös teherviselés mellett türelmesen, a közös nélkülözéssel is szolgálják a hazát, azon biztos reményben, hogy a ránk kényszerített harcot győzelmesen fogjuk befejezni, hogy ennek gyümölcseit majdan mi, de késő unokáink is élvezni fogják. Mindazon gyár- és ipartelepeink, melyek a hadsereg részére dolgoznak, bőven el vannak látva munkával, így a kisipar köréből is nyer be munkaalkalmat a cipész, a csizmadia, a szíjgyártó és a rokon foglalkozású kisiparos. Az élelmiszert gyártó üzemeink és telepeinknél pedig a gépek éjjel-nappal, szünet nélkül működnek. Egyetlen építkezésünk az ágyúgyár, ahol az építőiparból és vele kapcsolatos iparágakból mint lakatos, asztalos, satöbbiek, egynéhányan foglalkozást találnak. Folytatólagosan fogom jelezni a győri gyárak és üzemek névsorát, hogy miként tartatnak a háború alatt üzemben és ebből kifolyólag a hadbavonultak viszonyait is érintem. A Magyar vaggon- és gépgyár r.-t. Győr üzeme állandó, sőt fokozottabb mértékben folyik, mint a mozgósítás előtt. A hadbavonult alkalmazottak november hó 1-ig teljes fizetést és teljes mellékilletményeket élveztek. November hó 1-től a családos alkalmazottak fizetésük 75%-át, a nőtlen alkalmazottak fizetésük 50%-át mellékilletményekkel együtt élvezik. Ha itt is figyelembe vesszük az állam részéről is nyújtott, segélyeket, azon meggyőződésre jutunk, hogy a gyár vezetősége a legnagyobb gondossággal és szeretettel látja el azon testvéreinket és azok családjait, akik ezen világtörténelmi napokban életükkel áldoznak szeretett hazánk jövőjéért. Jellemző az, hogy a gyárban alkalmazott Róth üzemmérnök, aki a harctéren elesett, csak 2 évig állt a gyár szolgálatában. A gyár mégis úgy tekintette, mintha 10 év óta szolgálna és ezen alapon a hátramaradottak nyugdíját élvezik. Ezen összeget a gyár saját pénztárából fizeti, nem pedig a nyugdíjalapból. Ezen esetnél is látjuk, hogy nagy idők megszülik az ő nagy embereiket és oda állítják őket, ahol rájuk a legnagyobb szükség van, amit jóleső érzéssel mondhatunk el a vagyongyár igazgatóságáról. Győr szab. kir. város által fentartott műszaki üzemek még fokozottabb mértékben folytatják a munkát. A hadbavonult kinevezett alkalmazottak teljes javadalmazásukat élvezik mellékilletményekkel együtt. Az állandó alkalmazottak pedig fizetésük 60%-át és a teljes mellékilletményeket. Ha figyelembe vesszük még azt, hogy hazánkban a hadbavonultak az állam és a magánjótékonyság részéről mily hathatósan lesznek támogatva, legnagyobb tisztelettel kell adóznunk városi üzemeink vezetőjének, Erdélyi Ferenc főmérnöknek eme humánus gondosságáért. A hadbavonult összes üzemi alkalmazottak külön-külön karácsonyi ajándékul egy csomagot kaptak a sáncárkokban igen használható dolgokkal, akkor elmondhatjuk : Erdélyi Ferenc főmérnök figyelme a hadbavonultak családjánál a legkisebbtől a legnagyobbig külön-külön is kiterjed, ilyen és hasonló dolgokkal lehet előmozdítani azt, hogy a harctéren küzdő testvéreink nyugodtan szolgálják a hazát, ami már félig biztosítja a győzelmet. Apák sorsa. A súlyos következményekkel járó, gondterhes elmúlt esztendő mindnyájunkat nagy próba elé állított s valamenynyien sokáig fogjuk érezni annak terheit. A megpróbáltatás azonban egyes tagtársainknál az átlagosnál nagyobb mérveket is öltött, kiknél az apai szívet is szorongatta vasmarhával. Minek idézzük fel mindazt a sötét, szomorú képet, amely egy-egy kedves tagtársunk életörömét megcsonkította, azonban az őszinte részvét és együttérzés mégis arra késztet, hogy e fájdalmas esetek közül szerintünk a legszomorubbakról megemlékezzünk. A győri 70. sz. ker. egyesület jegyzőkönyvéből vettünk tudomást arról, hogy Sokol Imre tagtársunk fia a harctéren elesett. Őszinte részvéttel vettük e hirt s osztozunk derék tagtársunk néma fájdalmában, a ki textiltechnikus fia jövőjéhez a legszebb reményeket fűzte. Merényi Antal, a budapesti építésvezetők 67. sz. ker. egyesület elnökét és családját egy szörnyűséges baleset révén súlyos sorscsapás érte. Tizennyolc éves Ernő fia, felsőépítőipariskolai tanuló, egy villamoskocsiról oly szerencsétlenül bukott le, hogy rövid szenvedés után szörnyet halt. Merényi tagtársunk kilenc gyermek közül azt veszítette ily kegyetlen végzettel el, aki néhány év múlva támaszává vált volna. Nemes Károly kedves barátunkat, aki a szövetségi titkári állást szerető gondossággal és tudással, valamennyiünk elismerése mellett lelkiismeretesen tölti be évek óta — a f. é. december hóban Károly nevű 18 éves orvosnövendék fiától fosztotta meg a kérlelhetetlen sors s ugyanaz a sirhalom fedi most már a jó gyermeket, amely másfél évvel ezelőtt nyíló bimbó korában elhunyt kis húgát befogadta. E szomorú hír vétele után az a közszeretet, mely eddig is szövetségi titkárunkat övezte, bizonyára fokozódni fog, hogy némileg enyhítse a fájdalmat, mely a szülőket egyetlen gyermekük elvesztésével érte. Tagtársaink fiai a háborúban. E lapszámunk egyik hasábján közöltük azokat a végtelenül szomorú és részvétet keltő híreket, amelyek rövid idő leforgása alatt néhány tagtársunk szívét megrendítette. Ezekkel a leverő hírekkel szemben módunkban áll tagtársainkat érdeklő jobb hírekkel is szolgálni és e hírekkel együtt az illető apákat is, kiknek ily derék fiaik vannak ünnepelni. Schimkó Frigyes központi pénztárosunk fia Schimkó Béla tartalékos hadnagy még a mozgósítás első napjaiban