Ipari Művezetők Lapja, 1943 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1943-01-01 / 1. szám
V. évf. 1. Szám. IPARI MŰVEZETŐK LAPJA és előterjeszteni valója van a központi elöljáróságnak. Tudomásul véve. Indítványok és kérdések. Elnök bejelenti, hogy a közeledő újév alkalmából a következő szokásos kiadásokra kér felhatalmazást: jogtanácsos tiszteletdíja 650.— P, tisztviselők számára egy havi fizetés, különböző újévi kiadások 50.• P. Egyhangúlag tudomásul véve. Különböző jelentések. Elnök bejelenti, hogy két kiváló személyünk részesült kormányzói kitüntetésben. Dr. vitéz Jancsó István vitézi orvosnak, Szövetségünk orvosának a Magyar Vöröskereszt érdemkeresztjét, vitéz Sághy Antal járási vitézi hadnagynak, tagtársunknak a Magyar Érdemkereszt lovagkeresztjét adományozta a Kormányzó Úr. Az elöljáróság lelkesedéssel veszi tudomásul orvosunk és tagtársunk magas kitüntetését és legbensőbb érzéssel köszönti a kitüntetteket. Elnök bejelenti, hogy a székesfővárosnál alkalmazott művezetők ügyében eljárt az illetékes tanácsnokoknál, kikkel hoszszasabban tárgyalt és megfelelő eredményt ért el. Járt azután az iparügyi minisztériumban. Ahova az illetékes államtitkár meghívására jelent meg, ahol a szakmai családi pénztár ügyében tárgyalt. Hosszabb tárgyalás után sikerült meggyőzni az államtitkárt, hogy a művezető nem a munkásokhoz tartozik, hanem az ipari tisztviselők közé és ígéretet eszközölt ki, hogy amint a magántisztviselők családi pénztára megvalósul, a művezetőket azonnal át fogják oda helyezni. Helyesléssel vétetik tudomásul. Zopaletzky alelnök jelenti, hogy az iparegyesület jubileumi ünnepélyen tett részt, amelyen igen előkelő társaság tett részt és az ünnep igen magas színvonalú volt. Indítványozza, hogy az Iparegyesületet a mi érdekeink támogatására kérjük fel. (Helyeslés.) Elnök: A tárgysorozat kimerült és mielőtt az év utolsó ülését bezárná, újból felhívja a jelenlévőket, hogy hassanak oda, hogy a közgyűléseken a tagok lehetőleg teljes számban jelenjenek meg, mert igen komoly mondanivalója van a központnak a tagokhoz. Ezzel boldog karácsonyi ünnepeket és a lehető legboldogabb újévet kívánta, az ülést bezárja. (Éljenzés.) ülés vége 19 óra 30 perckor. GYŰLÉSEK A KÖZPONTBAN: Számvizsgáló bizottság: 1943 január 8-án, pénteken délután 6 órakor. Központi elöljáróság: 1943 január 9-én szombaton este 6 órakor. *.-7 .........— —— .......................■■«■■■I«------------ Az „Országos Iparegyesület“ százéves évfordulóójához. Lapunk decemberi számában már röviden megemlékeztünk az «Országos Iparegyesület» százéves jubileumáról. A «Magyar Nemzeti Múzeum» dísztermében megtartott jubileumi díszközgyűlésről, melyet József kir. herceg fővédnök nyitott meg és amelyen Kenéz Béla ny. kereskedelmi miniszter, egyetemi ny. r. tanár, egyesületi elnök számolt be az Egyesület százéves történetéről, a kormány, az ipari érdekképviseletek, a kereskedelmi és iparkamarák, az ipartestületek, az ipari és szakegyesületek stb. részvételével folyt le, fényes ünnepi keretek között. Az ünnepi előadók előadásai, úgyszólván, nemcsak ipartörténelmi jelentőségűek, hanem Hazánk kereskedelmi és közgazdasági fejlődésének hű tükörképei, miért is fontosnak véljük, hogy tagjaink az ott elhangzottak nyomán szintén tájékozva legyenek a Hazánk ipari életére nézve igen fontos történelmi értékű eseményekről. Alábbiakban Kenéz Béla egyesületi elnök előadásából ismertetünk szemelvényeket: S.az esztendővel ezelőtt nagy üstökösjárás volt Magyarországon. Tündöklő csillagok szemkápráztató serege szikrázott föl a magyar égboltozaton és fényével nemcsak a Kárpátok övezte térséget sugározta be, de ámulatba ejtette a külföldet is, ahol már azt szeretnék hinni, jósolni és hirdetni, hogy a fejlődésben visszamarad! Magyarországra az enyészet végzete vár. Arra persze nem akartak gondolni e hamis Cassandrák, hogy az utolsó évszázadok tespedésének számláját jórészt éppen a magyar sors iránt közömbös vagy éppen ellenséges nyugati országok terhére kell írni: asszonyaik békén szőhettek-fonhattak, mesterembereik nyugodtan forgathatták szerszámaikat, tudósaik, költőiik művészeik zavartalanul álmodhattak és alkothattak, mert Keleten ott virrasztott a magyar és sok emberöltőn át vére hullásával védte szellemi és anyagi javaikat. Méltán is jegyezhette föl a krónikás, hogy voltak korok, amikor a magyar férfiak közül ősz fejjel senki sem ment a mennyországba, éltük virágjában hulltak el a harc mezején. Ez a véráldozatos teher akasztotta meg az Anjouk és Mátyás király Európaszerte megcsodált kultúrájú birodalmának belső továbbfejlődését, nem pedig a haladásra való fogékonyság vagy éppen képesség hiánya. Hiszen az Úristen — talán kárpótlásul azért, hogy népek országútjára, fajok harcának örökös csataterére állította, talán jutalmul azért, mert történelmi hivatását, a Duna völgyében az európai egyensúly, a rezidea tisztesség és civilizáció őrzését és fönntartását évszázadokon át becsülettel töltötte be — kárpótlásul vagy jutalmul lélekszámához mérten a fényes tehetségek csodálatosan nagy számával áldotta meg. Nincs nemzet a világon, amely olyan rövid idő alatt annyi lángelmét szült volna, mint amennyi száz évvel ezelőtt Magyarországon a közélet porondjára állt. Csak a nagyok legnagyobbjait említem, amikor Széchenyi, Kossuth, Deák, Jókai, Petőfi, Arany, Vörösmarty neveit idézem. És ezek a lét és nemlét határán fölmagasló óriások nagyságukhoz méltó kincsesládát hoztak magukkal és bőkezűen osztogatták annak szellemi drágaköveit. Közteherviselés, törvényelőtti egyenlőség, örökváltság, jobbágyfölszabadítás, vallásszabadság, a gondolat közlésének szabadsága, az ősiség eltörlése, a földbirtok hitelképességét és okosabb megművelését biztosító váltó és kereskedelmi törvények tervezésükben és megvalósításukban lélekzetelállító, forradalmi újítást jelentettek akkor, ha ma olyan maguktól értetődők is, mint az, hogy létfeltételünket alkotó levegőréteg vesz bennünket körül. Rég letűnt idők átit nem ismert fokra hevítették a tevékeny hazaszeretetet és, mint Jókainak ez úttörők tragédiáját megelevenítő gyönyörű regényében: «És mégis mozog a Föld »-ben olvassuk, valósággal megszemélyesítve imádták a hazát, amelynek h arca olyan fényes, mintha Isten volna, mosolygása olyan meleg, mintha a Nap volna, könnyhullása olyan forró, mintha vér volna, ha szemét lehunyja. KLINGER SZELEPEK Fészek és kúp nélkül Minden célra alkalmas Tökéletes zárás Tartós és Üzembiztos 1 millión felül már üzemben Hirtd. Klinger Aki. Ges. Wien— Gumpoldskirchen Magyarországi lerakata: KLINGER RICH. KFT. Budapest, V. Alkotmány utca 18. Telefon: 113—069. Sürgönyeim: Klingerit, Budapest.