Nyomda- és Rokonipar, 1924 (14. évfolyam, 1-24. szám)

1924-05-08 / 9. szám

XIV. évfolyam wniniiiimiwiHWWimwrwfiiiiiHwmiimIliiiil* i »'Iui Ilii.iiiii*li iil Budapest, 1924 május 8 inmiimiwmittimiwtiMwnttHiiMUHWiiiiimmitiinnHHiTTiurBwiTwim MEGJELENIK MINDEN NŐNAP :: 1 -ÉN ÉS 15-ÉN i^iHHi»»iuiiuiiiimi«7TTiTirwi7iin: 9. szám ÜIÍjJUiiIíía ^ 111 vl tÁiii *í > i li u ii 1 u Ui uiüiuiuiMiiiiiiiiiiiliHtuiiiiiiiiiüimiiiiiaiUiiiiiiiiiiitiiuiiuiiiuiiimiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiutiimmuiiiiiiiiiiitmiiuuuiíiiimiillJ B é Ha a periodicitás tanának volnék híve, elmélkedhetnem azon a sajátságos tüneten, hogy milyen szabályosságot mutat az eseményeknek öt éves ciklusokban való jelentkezése: a fejlődésünket katasztrofálisan fenyegető 1914 után 1919-ben szakad reánk a tulajdonképeni gazdasági összeomlás és íme, megint öt év után újabb földrengés, mely ismét mély sebeket üt a nagy betegségből alig lábbadozni kezdő szervezeten. Én ettől az elmélkedéstől fel tudom magam szabadítani és hajlandó vagyok a ciklusok eme szabályosságában egyebet nem látni, mint a véletlennek csodás játékát — vagy pedig bűnös játékát olyan elemeknek, melyeknek semilyen általuk másoknál könnyelműen előidézett nyomor nem elég fájós, hogy beteg ambíciójukat — politikait vagy szakszervezetit — kielégíteni ne vágyódjanak. A kortörténet megírását azonban jeles szociológusainknak engedem át, kik teljes elfogulatlansággal figyelve korunk eseményeit, utólag fogják megbízhatóbban megállapíthatni a kór okozóit is — mi újból talpra álló munkaadó- és munkástársadalom igyekezzünk feledni és megbocsátani és a holnapból meríteni biztatást. Ezt a holnapot véve közelebbről szemügyre, nagyjelentőségűnek látom mindenekelőtt azt, hogy a mi munkásainkat most hozzásegítettük ahhoz a kiváltságos helyzethez, hogy elsőknek ebben a gazdaságilag feldúlt országban a békebeli keresetnek oly magas százalékát élvezhetik, mely egyes kategóriáknál már a teljes aranyparitáshoz is közel ér. Másik fontos vonása a mai állapotnak az, hogy mindamellett, hogy sikerült a „nem lapmunkás“ jövedelmét, mely már eddig is a békeparitás legmagasabb százalékán állott, még feljebb vinni százalékokban is, képesek voltunk nagyrészben orvosolni a „lapszemélyzet“-ek azt a gyakran panaszolt sérelmét, de hogy a háborús évek során elvesztették azt a disztanciát, melyet a háború előtt maguknak biztosíthattak volt a másfajta kategóriák felett. A munkaadók igen nagy felelősséget vállaltak e tekintetben végzett elhatározásaikkal és ha az általánossággal szemben ezt a felelősséget valamenynyire enyhíti az a körülmény, hogy a megadott bérjavítások úgyszólván „sub auspiciis gubernii“ születtek, a felelősség önmagunkkal szemben teljes súlyában megmarad. Az új munkabéreket meg kell keresnünk — szakmájukhoz értő szaktársaink e néhány szóból is meg fogják érteni, mi feladat vár reájuk. A vállalt munkabérterhek remélni engedik a nyugalmas, serényen termelő munkát a műhelyekben — a tudatra való ébredés, hogy e terheket meg kell keresni, azt is engedje remélni, hogy a műhelyeken kívül, a rendelők előtt is szakértelemmel végezzük munkánkat. A holnapot, sőt tovább menve a békés holnaputánt is szem előtt tartva, nem mehetek el szó nélkül azon a lelkeket erősítő jelenség mellett, melyet az utolsó három hét alatt kartársaink együttérzése szolgáltatott. Nem tudom, mennyiben van oka és joga a 72-nek pirulás nélkül hivatkoznia a 3300-nak terrorszülte egyértelműségére — mi emelt fővel utalhatunk arra a törhetetlen szolidaritásra, mellyel a mi munkásainkat védelmeztük a saját gyengeségük és a józan lelkiismeretességtől áthatott vezetőik illegitim terroristái ellen. Munkásaink igazi életérdekeinek szempontjából megbecsülhetetlen ezt a munkaadói szolidaritást ápoljuk továbbra is gonddal, sőt békés cselekvésre kész felkészültségünket fejlesszük tovább késedelem nélkül és szünet nélkül. Nem háborúra! Elkerülhettük volna vagy megrövidíthettük volna az ádáz összeütközést, ha a felelőtlenek tudták volna, mibe viszik bele a megtévesztett munkásságot és ezért mondom : si vis pacem, pera bellum. Munkásainknak, barátainknak tartozunk vele. Schwarz Felix NYOMDA- ÉS ROKONIPAR A KÖNYVNYOMDÁI, LITOGRÁFIÁI, FÉNYNYOMDAI, BETŰ- ÉS TÖMÖNTŐI, KEMIGRÁFIAI, KÖNYVKÖTŐ, ÜZLETI KÖNYV ÉS EGYÉB PAPÍRFELDOLGOZÓ IPARI MUNKAADÓK LAPJA V., MÄRIA VALÉR! A-U. 13.1.4! MAGYARORSZÁGI GRAFIKAI ÉS ROKONIPAROSOK FŐNÖKEGYESÜLETE. Fővárosi nyomdászat! szakosztály :5 kva)gy 5V-'c) MEGHÍVÓ A SZAKOSZTÁLY F.HÓ 12-ÉN D.U. 5 ÓRAKOR TARTANDÓ ÜLÉSÉRE. TÁRGY: 1. A kollektív szerződés. 2. Választás. (Választásra kerül: Szakosztályi elnök, helyettes elnök, előadó. — A békéltető-bizottság 8 tagja. — A tarifabizottság 12 tagja. — A közös álszabálytárgyaló-bizottság 16 tagja. — A paritásos munkaközvetítő elnöke és 3 bizottsági tagja.) Figyelmeztetjük a t. Kartársakat, hogy az ülésen megbeszélés tárgyát képezi a szakszervezettel kötött „Megállapodás“ következtében beállott kollektív szerződés nélküli helyzet. Nehogy ezen helyzetből kifolyólag valamely üzemben akár az üzemvezetőség helytelen intézkedése vagy a munkásság részéről történő félreértése a munka rendes menetét zavarja vagy akadályozza, szükséges, hogy a Kartársak ezen ülésen okvetlenül részt vegyenek. Ha valamely Kartárs a megjelenésben akadályozva volna, az új helyzetből eredő bármilyen intézkedés megtétele előtt forduljon felvilágosításért vagy útbaigazításért a Főnökegyesülethez.