Nyomda- és Rokonipar, 1926 (16. évfolyam, 1-24. szám)

1926-07-15 / 14. szám

­uajpaiu e juuazs seqozs sapuay ueqfiuBppd ooO£ 08 sBppjo 9; fipa uba BApqq 'passopins b­jBjBiuefi­oj sapizsaqja z b p­a­ui Bfjiß Bip­u­b fi­ß­o­q ‘­one ;pzs fiupqau uapiAOJ Baut ;souj 'uiapp ajafiaA qeupefiue zy •IUU3A j]a>( aqmapfißg |euoi3B|nqjBq b jbui uasapzsauua; }ßsepo|BU -zsBqp qqBSJofiß sa i^ppAaqfiuaßt ;:|ozoqoj qaudaß e juiuibj -ba ‘pBquniu safiasqoq sa safiuauqruoq b ;zg qruaq aqiauaiu sapuaj daß s ßiut ‘;je;p st' fiideu Xt—g ‘ßßnj ]oiBßesfifieu scuidBd b sa qozoqop opuayzsaq b ‘daß b za ‘ajjazsfißa pqjnzsaq st zoqop qqo; Baut ßayasa 'z£—8 -i?ui up}fessjofiß ■y ‘zoqSByzBßiaq e jpq bio g—j, qacuapsauidaß ;}0[ioqBfiß fißa ‘ajjazsfißa qunpqpzsaq jzoqop qqasiq Xi—z qeso pqe 'uojiBsfipßa} njazspuaj-fi||BQ fißa qy qniaq aqpuaui sapuaj yundaßojEi'utofiu b Biuib ‘deu z—?‘!\\ ßaui qipjp st jbu -spmofiuqqBAO; b ap ‘equnui nzssoq ‘soßespEJBj st seqzeßi -aq b bBew ‘qmapio; jEABSBpjoqaq ojba pzzamapaj nßps -ifißqsBA mm x -qq fißa qaujaßuaqoiuofiu b BApqi ‘qaufipß -3} b fiiauiB ‘asapaaßauj pinpqouiofiu b . saßasqnzs jnuaj -pipj st puqaza Baut ap ‘zoqBqunui b zaqqa qauaqaq >[ad f-aß aizssbw ‘qauauuauiajquo; ajoppq-fißa qozB jjaiu ‘asapzs -aq ququniu uaza so;biubíb st utau uaqadaß npzaqiazs qqafi -uafiß fißoq ‘BjtfiuuB ‘ba aAaqfiuaßi q b u u b a ua soja uofißBU qadaßoutofiu b jBUBqunui uaza fißoq ‘bjjb jauipfißij ßEsopfineq b moAiqpj ap ‘qopzs utau joJBquniu juiazn zb jojbBbw ‘(‘qis sapoau ‘sepauets) jojsajizsaq -zoqop guapjop uo;n ppuiofiu b Baut qozs fiuBqaiq •uofioqsaoutazsso ‘pqQÍ aqsazaqquua qqosaq jbzzb iuib ‘juapuiui RubajejiuoRu jqojyzsy utau Baut uaddaqoqaq [ojzuojq saßapap; b fißoq ‘qnfjBqß utau Bq ‘st isBjoJoda] qpzaAaufißn ‘uojnq fißa Baut puequmu zsaq e jpq iujouibzs ‘uasoutu afipq iiuuias qBUUB joqB ‘qjodzuojq b izsaApj st yo sa qipoznqa] jnjeq fiuBAje; jzb UB4ZB uaqjasa fipui ‘jnfiuoziq qausapzs RBba qaufiuaqsaq qBABiufBqiB sapazsaj b josryaq juoa BqopBUiquioq b jbu -qojosjaßß[s b uasoucqnq fißoq ‘]ausapazs)BqB]d uaputüx mpip -joj ßoj 0[3 stßaui ‘qoßBfiuE npqjpqB|d 0|[b ajasazaqjapuaj b opazs b st afjaujsi ajtfiuuauiJBq sa asapzsaqp ;b|zba -IKqBid b quaqjop uopoui p)uiqaynjoq sa sopuoß fijiuuBq stUBfißn ’BJOS qautaßaszaqau s!|Biaads sapazsjpqBjd b jazza aAjuauttq ßaui UEquozB sautfj -qaq rujoutEzs st ]azza jjaza sa uaquiazs pssapazs yoqozs b Bqunuyajqqo; quißaui zg 'ajas -apazsai tbjos lusajaqjo} uajapfiuaq zsai loijodosanpq pAqaj ItofiuBAjiB qqo; aAqa||i ‘tuznqiq uapqfiuaq zsa] }oqoy qqoj opazs B fißoq ‘quapi jzb juozsia' iiub ‘tuuaA BqspquiBzs qaq qBjrqiuJBßsBJt qqo; ajasapazstq sa[p; }pqB|d fißa ‘ubaBozoiu jzoq qo;B[Joq ;p;tqnzs sofiuoztq qozB fißoq ‘ibBbsso;b[bs biub qasazapuajaqjBqB{d b itxuaA ipq aqutapfißq qBsauBfißn •azzadaq |pq jbRBjbj SB(B|rtqiBq :p;Bqp[0 -Baut uaA3[ ubjb pzopjBopt qBsa qutßatu ‘ßqoA ;}apzaqau -Baut a Bqunui \j 'iBAEqumusapazs iqqo; b uaquiazs ‘3a;iz -aqau uba ßaui ;pqa; BfBqunui sajajpzzoq 0]Ba zoqqnpq y •UBqßElSBZssiAazsso qqofißBußai b jnpq upfyodosa qnßBui b ‘qauzsnqaj uoqofiuBAqB pioqfiu qnpq qqofißBU b ‘ueqjos sojiaq OAqaj uosBtufißa irejqBfiß uaßt ipqBÍjuoduiazs sajafiu -fipq .‘aAzafipqp qBUUBa uaqqafiuajqazs qpzapuajaq uanjazs -qpy qosBJtBj qqastq y qasazsaj sazafipq[afiuajqazs sijbui -joii b uiau ‘pqnpquioio ppqpuoui qBUOidß |pqBÍ;uoduiazs zsbBbjibj b aA3Atq 'qnpqzsBfiBj|Ej y -iBqqopiBqunui tsapazs sqBUiJOu b scuozb uiau uaptzs UEquozB BÍBqunm b zg •zoqBÍBquntu tuad -daquopfBin; ßojBzzoq opazs b ubju aqnzsaqp }B[Zba y •tuzaqpapjßaui pBqszs uiau jojbs -BquiBzsaq 0[)ba aqßasqgqsapazs b qaugpt fipui ‘[itjaq aqopt Bqunui b zg 'luzEpsq pigp eBbuiuo pfpaqtui SBZBiupqiB -pzjgq saßajpsa zb sa sazafipqpjos b qtzsqafißi UBqpjZBA Z9I diojwdJd}ddB v youjotpimtfDy v wpn; ipy :upw]pyj sjidoyjDW 0£l 162_____________________Ifj. Markovits Kálmán: kétszeri felhordással — vagyis egyet nyom és egyszer le­kapcsolva a nyomást, üresen festéket — megoldja az ügyet és nem történt semmi, csak a nyomtatás a kalkulált idő kétszeresét vette igénybe, amit néha-néha elbírunk, ha állan­dóan tarifa szerinti árakért vállalunk munkát. De jaj annak, aki a munkát — mint az napjainkban lépten-nyomon talál­ható — gyengén kalkulálta és amellett még a­­gépmestere sem érti eléggé a dolgát, az elkezdi a hengereket szabá­lyozni és amíg az auflag tart, addig mindig szabályoz, köz­ben az auflagot már elrontotta és eltöltött 1000 nyomással 4—5 órát és végül a megrendelő el sem fogadja az elrontott munkát. Azért tehát kalkuláljunk mindent egészségesen — azaz a minimális tarifa szerint — és az egészséges árakért szállítsunk kifogástalan munkát. Magunknak nagyobb igé­nyünk legyen munkásainkkal szemben minőség tekintetében, mint megrendelőinknek velünk szemben, ennél mi sem köny­­nyebb, hiszen a legtöbb megrendelő laikus. Reánk nyomda­tulajdonosokra általában szomorú fényt vet az a nagyon gyakori eset, hogy a laikus megrendelő a hivatásos nyom­dák által szállított, tehát jónak talált munkát, joggal kifogá­solja, esetleg vissza is utasítja. Olyan kortárs, aki jól kal­kulál, nem kerülhet abba a helyzetbe, hogy géphiba vagy rossz betűanyag, avagy szakavatatlan kivitel miatt munkáját visszautasítják, mert a jó kalkulációban mindenre, még kiválóan képzett munkásokra is van fe­dez­e­t. Három- és négyszínnyomatú illusztrá­ciók. Ennél a témánál egy egész külön előadást lehetne tartani, oly bőséges anyagú a tárgy. De mert főként a kalkuláció a fontos és nem az anyag bősége, tehát csak arra szorítkozom, amivel a kalkulátornak, mint végzendő munká­val vagy felhasználandó anyaggal számolnia kell. Elsősorban tudnunk kell azt, hogy itt nem szabad egy bármilyen sárga. RÉVÉSZ ZSIGMOND: A KÖNYVKÖTÉSZET ÉS A KALKULÁCIÓ . Köztudomású dolog, hogy a könyvkötészet mesterségét sokan választják életpályául, ami részben annak a babonás előítéletnek tudható be, hogy a könyvkötést primitív mes­terségnek tartják és azt hiszik, hogy akinek kedve van hozzá, az könnyen megtanulhatja. Így látjuk, hogy ma már az iskolás gyerekeket is oktatják arra, hogyan kell a könyvet bekötni, hogy szükség esetén ne legyenek rászorulva a hiva­tásos könyvkötőre, ami a hivatásos könyvkötőiparnak ter­mészetesen tetemes károkat okozhatna, ha nem ellensúlyozná az a tény, hogy azok a tanítóerők, akik ezzel foglalkoznak, rendszerint olyanok sorából kerülnek ki, akik maguk is ma­gánúton sajátították el a könyvkötés mesterségét. Egészen természetesen adódik tehát az eredmény, hogy az ilyen oktatók által tanított dilettánsok kezeiből legtöbb­­nyire csak kontármunka kerül ki, mert kifogástalan kötés csak attól várható, aki mesterségét a műhelyben, szakképzett ember irányítása, vezetése és felügyelete mellett gyakorlatilag tanulta meg. Meg vagyok győződve, hogy önök, mélyen tisztelt hall­gatóim, szakmánkról nem úgy vélekednek, mint a laikusok, miután részben maguk is ennek a mesterségnek művelői; másrészt pedig, mint olyanok, akik rokonszakmákkal foglal­koznak, tőle nem egészen idegenek. De különösen azok előtt, akik evvel a szakmával foglalkoznak, egészen nyilvánvaló, hogy milyen sokféle körülményre kell figyelemmel­ lenni a könyvkötészetben, amikor arról van szó, hogy egy bizonyos

Next