Nyomdaipar Magyarországon, 1910 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1910-05-01 / 9. szám

IX. évfolyam 1910 május 1­­9. szám Nyomdaipar Magyarországon A NYOMDÁSZAT és rokonszakmák érdekeit felölelő szaklap A VIDÉKI NYOMDATULAJDONOSOK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE A lap szellemi részére vonatkozó közlemé­nyek és hirdetések Szekszárdra küldendők Megjelenik minden hó 1-én és 15-én Felelős szerkesztő MOLNÁR MÓR SZEKSZÁRD Társszerkesztő LÁNG JÓZSEF NAGYVÁRAD Előfizetési ár egész évre 6 korona Állandó hirdetések szabott árai V, oldal 20 —kor.­­/, oldal 12 — kor. 10 oldal 7 — kor. Egy kis összehasonlítás. A munkásaink által támasztott követelések között a legfontosabb az óraszám és az ezzel összefüggő munkadíj kérdése, melynek elbírálá­sába elfogulatlanul és helyesen csak úgy mehe­tünk bele, ha szemlét tartunk más nemzetek munkaóra és munkadíj viszonyai fölött. És ezen a téren igen meglepő adatokhoz jutunk. Hogy nagyon messze és nagyon sokfelé ne kalandozzunk, elégnek tartjuk a németországi és angol viszonyok összehasonlítását a mieink­kel, amelyekről az utóbbi időkben amúgy is sok szó esett. Úgy a német, mint az angol példa eléggé mértékadó, mert Németország, mint a szocializ­­mus hazája, szervezkedésében kiváló tekintettel van a munkások életérdekeinek ápolására. Anglia pedig méltán úgy ismeretes világszerte, mint ahol az elméleti és gyakorlati szocializmus köve­telményeinek összeegyeztetése nagy sikerrel foly­­tattatik és ezzel az ország kereseti és termelési viszonyai a legvirágzóbb állapotba helyeztettek. A statisztika azt mutatja, hogy a nyom­dászmunkások — csakis szervezett munkások­ról szólunk — Németországban átlag heti 53 órát dolgoznak, ami napi 8 óra 50 perc munka­időnek felel meg. Ezzel szemben Angliában 56—60 az átlagos heti óraszám, ami 9 óra 20 perc — 10 óra napi munkaidőnek felel meg. E munkatöbblettel szemben az angol nyomdászok átlag 25 százalék­kal nagyobb bért kapnak, mint a német nyomdá­szok. Ez a 25 százalék béremelkedés nem ará­nyos ugyan a munkatöbblettel, mert a legfőbb esetben is csak 12 százalékkal dolgoznak többet, de nem is erre akarjuk a fősúlyt helyezni, hanem arra, hogy az angol nyomdatulajdonos munká­jától több munkát kap és így, ha a munka­­többletet aránylag jobban fizeti meg, mint az átlagot, az ellen nemcsak kifogásunk nem lehet, hanem azt minden tekintetben érthetőnek, sőt helyesnek tartjuk. Mit szóljunk azonban mi, magyar nyomda­tulajdonosok, kiknek munkásai hetenként átlag csak 51 órát, vagyis naponként csak 8 óra 30 percet dolgoznak? A magyar nyomdászok tehát heti 9 órával és napi 1 óra 50 perccel dolgoznak kevesebbet, mint az angol nyomdászok és napi 20 perccel kevesebbet, mint a német nyomdászok. Ez egy igen érdekes adat és jellemzően igazolja, hogy a munkaidő e leszorítása nagy megkárosítása a magyar nyomdaiparnak és a magyar nyomda­tulajdonosoknak is, mert korlátozza őket nem­csak a termelésben, hanem a gépeik és üzemük kihasználásában is, aminek megakadályozása pedig egyáltalában nem lehet a munkásszerve­zet érdeke. Ha pedig számításba vesszük azt a tényt, hogy a magyarországi munkadíjak csaknem min­­denben az angol munkadíjaknak felelnek meg, min­denki előtt tisztában lehet az a nagy károsodás és hátrány, melyben a magyar nyomdatulajdonos nemcsak az angol, de még a német nyomda­­tulajdonossal szemben is részesül. És ha most rámutatunk a magyar munkás­szervezet azon törekvésére, hogy az új ársza­bályban a heti óraszámot 48-ra akarják leszál­lítani, a bérminimumot pedig heti 4 koronával felemelni, mindenki előtt tisztában lesz, hogy ez a törekvés nemcsak méltánytalan, hanem meg sem okadatolható és így nemcsak tartha­tatlan, hanem a munkaadók részéről elfogad­hatatlan is. A munkások törekvését, hogy több keresetet akarnak maguknak biztosítani, értjük és mél­tányoljuk, de ennek megvalósítását csak úgy érhetik el, ha többet dolgoznak, úgy mint eddig. Az osztó igazsággal nem tartjuk megegyeztet­­hetőnek, hogy egy munkásosztály a meg nem dolgozott időt a munkaadóval fizettesse meg és különösen nem tartjuk ezt megengedhetőnek akkor, midőn a világ legcivilizáltabb népének nyomdászai többet dolgoznak, mint a magyar nyomdászok.

Next