Rajzoktatás, 1911 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1911-05-15 / 5. szám

hangoztatására szorítkozunk, mely szerint, ha már a magas kultusz­kormány elismerte a tanári munka értékét, ne taksálja kevesebbre a rajztanár végzett munkáját, amely igazságos mérlegelés szerint legalább is egyenlő elbánást érdemel. Örömmel és elismeréssel fogadtuk Szmetana Ágost tagtársunk felolvasását, melyben beszámolt azon nagyfontosságú munkájáról, melyet az orsz. Paedagogiai könyvtár és Tanszermúzeum meg­bízásából Szinte Gábor kartársunk közreműködésével végzett, amikor a középiskolai mértani és a művészeti rajztanításhoz szükséges sík­os testminták, műalkotások, sokszorosítások, berendezési tárgyak, szóval az alapfölszerelés jegyzékét nagy körültekintéssel és gondos disztingválással összeállította. Nem kevésbbé hasznos és hiányt pótló nagy munkát végzett érdemes elnökünk Hollós Károly, midőn vidéki tagtársaink ismételten hangoztatott óhaját teljesítve, az oki. rajztanárok, rajztanítók és rajztanítónők képesítési nemét, évét és az illetők állomáshelyét feltüntető névsorát pedáns gonddal elkészí­tette. Elhatároztuk, hogy e jegyzék az esetleges kiigazítások figye­lembe vételével f. évi április havában, azon túl pedig minden decemberi számban közöltessék. Örömmel és megnyugvással konstatálhatjuk, hogy a tanügyi kormány orsz. egyesületünket ha nem is anyagi támogatásban, de legalább azon erkölcsi elismerésben kezdi részesíteni, hogy a hazai rajzoktatás kérdéseivel foglalkozó munkálatokat felülbírálás és véle­ményezés végett egyesületünk választmánya, mint arra hivatott legilletékesebb fórum elé terjeszti, így legutóbb leküldte megbírálás és véleményezés végett Györgyi Kálmánnak az elemi népiskolai rajzoktatásra vonatkozó emlékiratát. Ennek a tanulmányozására, megbírálására és a szigorú tárgyilagossággal megszerkesztendő szakvélemény megírására választmányunk szűkebb körű bizottságot küldött ki, amely azt pontonként behatóan megtárgyalta és a válasz­iratot megszerkesztette. Mélyen tisztelt közgyűlés ! Szomorú szívvel kell jelentenünk, hogy a kérlelhetetlen halál az elmúlt évben a legjobbjaink sorában dúsan aratott. Elvesztet­tük halhatatlan nagymesterünket, egyesületünk tiszteletbeli elnökét, a festés és rajztanítás paedagogiájának lángelméjű bölcsét, Székely Bertalant, kit augusztus 24-én a szadai kis temető nyitott sírjánál Kovách Géza tagtársunk egyesületünk nevében megható módon elbucsúztatott. Székely Bertalan művészetét, életét, a szép és igazságért meg­alkuvást nem ismerő küzdelmét, nagy szellemének tündöklő tulaj­donságait, művészettörténetünk legfényesebb lapjára illetékes toll fogja megörökíteni. Elhunyt nagymesterünknek, akit egyik jeles filozófusunk nemcsak a legnagyobb magyar, hanem a század leg­nagyobb történeti festőjének nevez, még életében Tardos Krenner

Next