Szabadalmi Ujság, 1904 (2. évfolyam, 1-24. szám)
1904-01-15 / 1. szám
I1. évfolyam. Budapest, 1904 január 15. 1. szám. Felelős szerkesztő : Dr. HALÁSZ ALADÁR ÚJSÁG A FELTALÁLÓK ORSZÁGOS EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA. . Szerkesztőség és kiadóhivatal : BUDAPEST, VII., ERZSÉBET-KÖRUT 26. SZ. Megjelenik minden hó 15-én és utolsó napján. Főszerkesztő : HALÁSZ DEZSŐ 1SGS ^ IPARJOGI SZAKLAP 1. frrhn ^Előfizetési ára a »HAZAIIPAR«-ral együtt ■ egész évre 14 korona, félévre 7 . A Feltalálók Országos Egyesületének tagjai tagsági dijuk fejében ingyen ka toXfcl'aogg J Ö T A N A C ITO |^r. . tapasztalatlan föltalálók részére. A tanácsból, jóakaratú figyelmeztetésből a sok is kevés. Mi, akik következetesen szolgáljuk a felvilágosítás munkáját, lapunk új évfolyamának beköszöntőjét a legméltóbban azzal kezdhetjük, ha ismételve figyelmeztetjük a feltalálókat arra, hogy találmányaiknak szabadalmaztatása tekintetében a legnagyobb óvatossággal és józan gondolkodással járjanak el. Sajnos, szabadalmi intézményünk egész rendszer nélkülözi azon intézkedéseket, amelyek a a tapasztalatlan feltalálók érdekeinek volnának hivatva. 34. §-ának az a kitétele, ami a elrendelő végzésekben is bent van. A szabadalmi hivatal a bejelentést helyesnek és a szabadalom engedélyezését lehetőnek találja,“ a jogrendszert nem ismerő feltalálót a találmány értéke tekintetében megtéveszti és egyenesen okozója lesz annak, hogy a feltaláló a külföldi szabadalmak megszerzésére irányuló csábításnak engedjen. Pedig ha a jámbor feltaláló tudná, hogy a m. kir. szabadalmi hivatal a bejelentésnek csak a centiméterek, fekete tussfesték, rendes, értelmes leírás és hasonló külsőségek pusztán formai vizsgálatát végezte, és a helyesség és az engedélyezhetőség sohasem vonatkozik a találmány értékére, mert azzal a mi szabadalmihivatalunk édes-keveset törődik, bizony kétszer is meggondolná azt, hogy a külföldi államok szabadalmainak megszerzéséért törné magát, áldozná nehezen összekuporgatott pénzét, vagy adósságba venné családját, félrevezetvén jóhiszeműleg és akaratlanul a szabadalmi hivatal végzésével másokat is. Az ily módon anyagilag tönkretett emberek száma igen nagy s azon közgazdasági veszteség, amit ez jelent, nem éri meg azt a csekély pénzügyi hasznot, amelyet a csalódott feltalálók bejelentési, bélyeg- és évi díjakban az állam pénztárába fizetnek. Jól tudjuk, hogy minő nehézségek állják útját annak, hogy a mai szabadalmi jogrendszer gyökeresen, pl. a német mintára, megváltoztattassák. Ahhoz nekünk ez idő szerint úgy az anyagi, mint a szellemi tőkénk hiányzik. A bajon azonban segíteni kell, módot kell nyújtani a feltalálóknak arra, hogy a külföldi szabadalmak elhamarkodott, meggondolatlan megszerzésével járó anyagi kockázat alól a lehetőség szerint meneküljenek. Ennek a lehetőségét az adott viszonyok között egyedül az ipari tulajdonjog védelmére alakult nemzetközi Unióba való belépés által lehet elérni. Tudomásunk szerint az erre vonatkozó törvényjavaslat a kereskedelmi minisztériumban készen van. Ennek a kérdésnek a megoldását tehát legfeljebb halasztani, de végleg elejteni nem lehet. Az a pénzügyi kár, amelytől a belépés esetén az illetékes tényezők a szabadalmi hivatal pénztárát féltik, hogy t. i. viszonosság lévén, a külföldi bejelentések száma csökkenni fog, akadályt nem képezhet, mert ezzel szemben feltétlenül számottevő közgazdasági hasznot jelent az, ha a hazai feltalálóknak is egy egész évig idejük lesz találmányuknak gyakorlati értékét kipróbálni, azt esetleg tökéletesíteni vagy értékesíteni, s alapos megfontolás után határozni el magukat arra, hogy érdemes-e ezreket áldozni ismeretlen viszonyokkal bíró külföldi államok kétes értékű szabadalmaiért. Majdnem az egész világon biztosított tizenkét