Szabadalmi Ujság, 1906 (4. évfolyam, 1-23. szám)
1906-01-15 / 1. szám
IV. évfolyam, 1. szám.V3 . Ь*\ gfab ^ 1906. évi január hó 15-én. SZABADALMI UJLAGI IPARJOGI SZAKLAP A TALÁLMÁNYOK, VÉDJEGYEK ÉS MINTÁK VÉDELMÉRE. A FELTALÁLÓK ORSZÁGOS EGYESÜLETÉNEK HIVATALO LAPJA. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL . BUDAPEST, VII., ERZSÉBET KÖRUT 26. FELELŐS SZERKESZTŐ : DR HALÁSZ ALADÁR FŐSZERKESZTŐ : HALÁSZ DEZSŐ ELŐFt A „HAZAI IP EGÉSZ ÉVRE FÉL ÉVRE MEGJELENIK MINDEN HÓ 15-ÉN ÉS UTOLSÓ NAPJÁN. ORiZV I W A Г r^*r*-iKOR. A belföldi újdonság fogalma és újdonság vizsgálat.*) A szellemi tulajdonjog védelmének kérdései csak elméletileg tűnnek meg absolut szabályokat és axiómákat, amelyeket azonban mereven és változtatás nélkül egy állam sem fogadhat el és alkalmazhat bűnhődés nélkül. A szabadalmi törvény is elsősorban gyakorlati czélokat szolgál, szolgálja az illető államnak ipari s általános közgazdasági érdekeit. A szabadalmi kérdések rendezésénél tehát a törvényhozónak elsősorban azon fontos jogpolitikai czélokat kell szem előtt tartani, amely czélok megvalósításának szolgálatára alkotja a törvényt. A konkrét esetben pedig a megvalósítandó feladat: megismerni és helyesen megítélni a fejlődés azon fokát, melyet az ország gazdasági tekintetben ma elfoglal és ezután kijelölni azon czélokat, melyeket az alkotandó törvény segélyével elérni akarunk. Mindezek szigorú szem előtt tartásával lehet és kell specializálni a szabadalmi jogtudomány elveit, mert csak ily után biztosíthatjuk azt, hogy a törvény hazánk közgazdasági fejlődésének egyik leghatékonyabb tényezőjévé válik. Ezeket szükségesnek tartottuk előrebocsátani, mint indokát annak, hogy a találmányok újdonságának megállapításánál nem helyezkedtünk azon elvre, hogy mindaz a mi, bármi a világon, bárhol és bármikor vagy bármilyen módon ismeretessé vált a magyar szabadalmi hivatal előtt újdonságrontó tényező gyanánt legyen érvényesíthető. A szabadalmi jogintézmény valódi feladata egyrészt, a törvény gyakorlati alkalmazásából merített tapasztalatok másrészt egyaránt indokolatlanná teszik nálunk az absolut újdonság elvének elfogadását. Már az érvényben levő 1895. XXXVII. t.-cz. 3. §-a is több rendbeli bár sohasem érvényesített kibúvóval fogadta el az újdonság elvét. Mindjárt a 3. §. 1. pontjában kimondta, hogy nem új a találmány, ha az bejelentése idejében közzétett nyomtatványok vagy egyéb sokszorosítások útján már annyira ismeretessé vált, hogy szakértők által használható volt. A gyakorlat azonban egész helytelenül oda fejlődött, hogy felszólalás vagy semmiségi perbeni bizonyítás esetén csak annak megállapítására szorítkozott, hogy vájjon a találmány tárgya nyomtatványokban, sokszorosításokban, régibb szabadalmakban tényleg ismertetve volt-e. Soha nem kutatta és perrendszerűen nem bizonyíttatta azonban azt, amit tulajdonképpen már a törvény is kifejezetten megkövetelt, hogy az újdonságrontónak tartott és a bejelentés előtt ismertetett találmány tényleg ismeretessé és annyira ismeretessé vált-e, hogy azt szakértők használhatták. Ezt a két körülményt amely tulajdonképpen a törvény szerint is az újdonságrontó minőség kritériumát képezi, a szabadalmi hatóság minden egyes esetben csak supponálta. A puszta feltevés pedig olyan ingatag jogalap, amire az egyik szabadalmi jogrendszer épületének egyik sarokkövét a teljes jogbizonytalanság előre látható veszélye nélkül elhelyezni nem szabad. Ezen okból indokolt a tervezetnek azon álláspontja, hogy az újdonság fogalmának megállapítását korlátok közé szorítja. A magyar korona országainak területén kell a bejelentés napja előtt ismeretessé válni, hogy ennek alapján a szabadalom megtagadható legyen. Az újdonság fogalmának territoriális korlátozása nóvumot különben nem képez. Elég ha hivatkozunk Svájcznak érvényben álló szabadalmi törvényére, ahol csak az nem új, ami Svájcz BETÉSI ARADAR-ral EGYÜTT *) Részlet dr. Halász Aladárnak a Gyáriparosok Országos Szövetsége megbízásából készített, a szabadalmi törvényre vonatkozó törvényjavaslatából.