Szabadalmi Ujság, 1906 (4. évfolyam, 1-23. szám)

1906-01-15 / 1. szám

IV. évfolyam, 1. szám.V3 . Ь*\ gfab ^ 1906. évi január hó 15-én. SZABADALMI UJLAGI IPARJOGI SZAKLAP A TALÁLMÁNYOK, VÉDJEGYEK ÉS MINTÁK VÉDELMÉRE. A FELTALÁLÓK ORSZÁGOS EGYESÜLETÉNEK HIVATALO­­ LAPJA. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL . BUDAPEST, VII., ERZSÉBET­ KÖRUT 26. FELELŐS SZERKESZTŐ : DR HALÁSZ ALADÁR FŐSZERKESZTŐ : HALÁSZ DEZSŐ ELŐFt A „HAZAI IP EGÉSZ ÉVRE FÉL ÉVRE MEGJELENIK MINDEN HÓ 15-ÉN ÉS UTOLSÓ NAPJÁN. ORiZV I W A Г r^*r*-iKOR. A belföldi újdonság fogalma és újdonság vizsgálat.*) A szellemi tulajdonjog védelmének kér­dései csak elméletileg tűnnek meg absolut sza­bályokat és axiómákat, a­melyeket azonban mereven és változtatás nélkül egy állam sem fogadhat el és alkalmazhat bűnhődés nélkül. A szabadalmi törvény is első­sorban gya­korlati czélokat szolgál, szolgálja az illető ál­lamnak ipari s általános közgazdasági érdekeit. A szabadalmi kérdések rendezésénél tehát a törvényhozónak első­sorban azon fontos jog­­politikai czélokat kell szem előtt tartani, a­mely czélok megvalósításának szolgálatára alkotja a törvényt. A konkrét esetben pedig a megvaló­sítandó feladat: megismerni és helyesen meg­ítélni a fejlődés azon fokát, melyet az ország gazdasági tekintetben ma elfoglal és ezután ki­jelölni azon czélokat, melyeket az alkotandó törvény segélyével elérni akarunk. Mindezek szigorú szem előtt tartásával lehet és kell spe­­c­ializálni a szabadalmi jogtudomány elveit, mert csak ily után biztosíthatjuk azt, hogy a törvény hazánk közgazdasági fejlődésének egyik leghatékonyabb tényezőjévé válik. Ezeket szükségesnek tartottuk előrebocsá­tani, mint indokát annak, hogy a találmányok újdonságának megállapításánál nem helyez­kedtünk azon elvre, hogy mindaz a mi, bármi a világon, bárhol és bármikor vagy bármilyen módon ismeretessé vált a magyar szabadalmi hivatal előtt újdonság­rontó tényező gyanánt legyen érvényesíthető. A szabadalmi jogintézmény valódi feladata egyrészt, a törvény gyakorlati alkalmazásából merített tapasztalatok másrészt egyaránt indo­kolatlanná teszik nálunk az absolut újdonság elvének elfogadását. Már az érvényben levő 1895. XXXVII. t.-cz. 3. §-a is több rendbeli bár sohasem ér­vényesített kibúvóval fogadta el az újdonság elvét. Mindjárt a 3. §. 1. pontjában kimondta, hogy nem új a találmány, ha az bejelentése idejében közzétett nyomtatványok vagy egyéb sokszorosítások útján már annyira ismeretessé vált, hogy szakértők által használható volt. A gyakorlat azonban egész helytelenül oda fejlő­dött, hogy felszólalás vagy semmiségi perbeni bizonyítás esetén csak annak megállapítására szorítkozott, hogy vájjon a találmány tárgya nyomtatványokban, sokszorosításokban, régibb szabadalmakban tényleg ismertetve volt-e. Soha nem kutatta és perrendszerűen nem bizonyít­­tatta azonban azt, amit tulajdonképpen már a törvény is kifejezetten megkövetelt, hogy az újdonságrontónak tartott és a bejelentés előtt ismertetett találmány tényleg ismeretessé és annyira ismeretessé vált-e, hogy azt szakértők használhatták. Ezt a két körülményt a­mely tulajdonképpen a törvény szerint is az újdon­­ságrontó minőség kritériumát képezi, a szaba­dalmi hatóság minden egyes esetben csak sup­­ponálta. A puszta feltevés pedig olyan ingatag jogalap, amire az egyik szabadalmi jogrendszer épületének egyik sarokkövét a teljes jogbizony­talanság előre látható veszélye nélkül elhelyezni nem szabad. Ezen okból indokolt a tervezetnek azon álláspontja, hogy az újdonság fogalmának meg­állapítását korlátok közé szorítja. A magyar korona országainak területén kell a bejelentés napja előtt ismeretessé válni, hogy ennek alap­ján a szabadalom megtagadható legyen. Az újdonság fogalmának territoriális korlátozása nóvumot különben nem képez. Elég ha hivat­kozunk Svájcznak érvényben álló szabadalmi törvényére, a­hol csak az nem új, a­mi Svájcz­ BETÉSI ARA­D­AR­-ral EGYÜTT *) Részlet dr. Halász Aladárnak a Gyáriparosok Országos Szövetsége megbízásából készített, a sza­badalmi törvényre vonatkozó törvényjavaslatából.

Next