Szabadalmi Ujság, 1909 (7. évfolyam, 1-24. szám)
1909-01-15 / 1. szám
Budapest, 1909. január 15. QJfafcnfpfaH) %,1. A FELTALÁLÓK ORSZÁGOS EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA Szerkesztőség és kiadóhivatal Budapest, VII., Erzsébet körut 26. TELEFON 826. Felelős szerkesztő: Dr. HALÁSZ ALADÁR Főszerkesztők : _ _________________1980 VII. évfolyam. SZABADALMI IPARJOGI SZAKLAP A TALÁLMÁNYOK, VÉDJEGYEK ÉS MINTÁK VÉDELMÉRE HALÁSZ DEZSŐ és PÁRTOS MIKSA gépészmérnökök Megjelenik minden hónap 1-én és 15-én. LLENŐRIZIMS ELŐFIZETÉSI ÁRA egész évre ....... 12 korona félévre................. 6 korona A jövő energiaforrásai. Az emberiség fejlődése, haladása, minden téren megköveteli, hogy ne csak foglalkozzunk, hanem komoly tanulmány tárgyává is tegyük azon kérdést, honnan vesszük majd az üzemek fentartására szükséges energiát, ha a még nagy mennyiségben és olcsón beszerezhető tüzelőanyag elfogyott. A kérdés már a szó szoros értelmében égető, mivel a kőszén- és kőolajtelepek belátható időn belül ki fognak merülni. Energiaforrás hiányában akkor minden iparnak meg kellene szűnnie és vele együtt pusztulna el az emberiség. A természetnek azonban annyi az energiaforrása, a kutató emberi elme pedig annyit fárad az új energiaforrások feltárásán, hogy aggodalomra ez irányban ok egyáltalában nincs. A geológiai kutatások szerint az eddig feltárt kőszéntelepek e század végéig a mindinkább fokozódó szükséglet folytán ki fognak merülni. A földnek eddigelé még fel nem kutatott részein pl. Kínában is igen gazdag, még fel nem tárt széntelepek vannak s igy még elegendő idő áll rendelkezésünkre, hogy a kényszerítő körülmények által elénk tolt feladatot, kellőképen oldjuk meg, azaz, hogy alkalmas más energiaforrást dolgoztassunk. Az ezen célra rendelkezésünkre álló energiaforrások : a víz, a nap, szél. A vízierő, mely hozzánk legközelebb fekszik, máris nagy mértékben lesz hasznosítva és mindig megmaradó energia-forrást képez, de valószínű, hogy tökéletesen sohase fogja a gőzerőt pótolhatni. Ugyanis, dacára annak, hogy a folyóvizek átlagos esése évente hihetetlenül nagy energia mennyiséget képvisel, gyakorlatilag ennek csak csekély részét lehet hasznosítani, mivel az energia nyeréséhez nemcsak maga a vízmennyiség szükséges, hanem felszínkülönbség is, hogy az esés létre jöjjön. Itt lép fel az első nehézség, mivel a kellő esés létesítésére duzzasztó medencéket kell készíteni és ezek költsége igen nagy. Dacára ennek, a vízierő kihasználása már ma is eléggé elterjedt és számítani lehet arra, hogy ki fognak minden kínálkozó és alkalmas folyóvizet használni. Az ipartelepek vízesések környékén fognak létesülni és az energiát a munka helyére magas feszültségű elektromos áramok alakjában fogják szállítani. Fényes példái ennek már ma a niagarai és a buffalói telepek. A Niagara vízesések energiájának kihasználásáról már egy korábbi cikkünkben részletesebben emlékeztünk meg és belőlük hozzávetőleg mintegy 5 millió lóerőt lehet majd hasznosítani. Azonban sajnos, a Niagarához hasonló hatalmas erőforrás kevés áll rendelkezésünkre és ha időközben még más erőforrás nem akadna, az ipar és forgalom csakis e telepek környezetére szorítkoznék. Ami a szélben lévő erőt illeti, úgy ennek kihasználása még sokkal bizonytalanabb a vizénél. A levegőben rejlő eme energia a naptól ered, mely a légáramlásokat hozza létre. Folytonos munkára itt csak úgy lehetne számítani, ha raktározni lehetne a szélben rejlő nagy erőt, mely feladat ugyan nem megoldhatatlan, hanem mégse lesz oly alakban megoldható, hogy ezen energia pótolja a szenet. Azonkívül nagy hátrány, hogy a szél csak időszakosan lép föl, bár elég szabályszerűen, továbbá, hogy főként partvidékeken lesz célszerűen hasznosítható, még akkor is, ha a megfelelő energia-transformátort feltalálják. A harmadik erőforrás, a napsugarakban rejlő meleg kihasználása. A technika szempontjából ma ez a legtávolabb fekvő, de határozottan a legalkalmasabb erőforrás. Számos kísérlet történt már ez irányban s ezek eredménye igazolta a várakozást. A kísérletek céljaira szolgáló készülékek Lapunk legközelebbi száma február hó 1-én jelenik meg.