Szabók Szaklapja, 1935 (43. évfolyam, 1-6. szám)
1935. február / 1. szám
Agitáljunk a Népszaváért A most megindítandó Népszava-agitációba nekünk szabómunkásoknak is részt kell venni. Minden szaktársnak anyagi érdeke és erkölcsi kötelessége a Népszava részére minél több előfizetőt gyűjteni, mert azzal a Népszavát és a mi mozgalmunkat erősítjük. A magyarországi szakszervezeti mozgalom ezelőtt négy évtizeddel együtt indult a Népszavával küzdelmes útjára. Az az út, amelyet együtt megtettek, nagyon tövises volt már a kezdet kezdetén. De a hit egy boldogabb jövőben és a szabadság utáni vágy minden akadályon keresztül vitte előre a munkásmozgalmat a Népszavával együtt. A Népszava tanított bennünket, bátorított és lelkesített, amikor utunkban nagy akadályok tornyosultak. A Népszava nem hagyott el soha és minden akadályokon átsegített bennünket. Ha egyes esetben a harcban elbunktunk, a Népszava segítségével újból talpra álltunk, új harcra, új rohamra indultunk és a szakszervezeti mozgalomba vetett bizalmunk lelkesített bennünket. Meg kell állapítanunk, hogy a szakszervezeti mozgalom lényegesen kevesebb sebet kapott a küzdelemben, mint a szakmozgalomnak védelmére kelt Népszava. Az elmúlt négy évtized küzdelme annyira egybekovácsolta, a szakszervezeti mozgalmat a Népszavával, hogy el sem tudjuk képzelni a szakszervezeti mozgalmat a Népszava nélkül. A Népszava maga is nagy változáson esett át, amennyiben a mozgalom első éveiben a Népszava köré csoportosult elvtársak nagy lelkesedéssel a hetenkint megjelenő Népszavát naponta jelentették meg, nem számolva azokkal a nehézségekkel, amelyekkel annak idején meg kellett küzdenük. Rövid idő múlva a Népszava naponta való megjelenését be kellett szüntetni és csak hetenkint egyszer jelent meg továbbra is. A munkásmozgalom tízéves fennállása után, amikor már a munkásmozgalom megerősödött, szükségessé vált a mozgalom szempontjából, hogy a szervezett munkások egyetlen lapja, a Népszava naponta jelenjen meg. 1905 április 1-én jelent meg a Népszava mint napilap és azóta szünet nélkül küzd és harcol a szakszervezeti mozgalommal egy szebb és boldogabb jövőért. A Népszava napilap harmincéves fennállása emlékére a pártvezetőség országos előfizetőgyűjtést határozott el és ebből a munkából nekünk szabómurd-'oknak is ki kell venni a részünket. A szervezett munkásoknak egyetlen fegyvere a Népszava, minden szervezett szabómunkásnak tehát előfizetőjének és olvasójának kell lennie. Különösen a vezetőségi tagoknak, a szervezőbizottság tagjainak, a bizalmi férfiaknak és mindazoknak, akik a szakszervezeti mozgalomnak irányítói, kell és szükséges, hogy a Népszavára, előfizessenek és hogy naponta olvassák, mert a rájuk bízott tisztségnek csak úgy bírnak megfelelni, ha a munkásságot érintő gazdasági és politikai kérdésekkel tisztában vannak és ennek egyetlen feltétele a Népszavára való előfizetés. Felkérjük tehát a szaktársakat, hogy a tavaszi szezon megindulását használják fel arra, hogy a szakszervezeti tagsági járulék fizetése mellett a Népszavára is előfizessenek, mert a munkásságnak, nemcsak gazdaságilag, hanem politikailag is szervezkednie kell. Béregyezség a nőikonfekciós szakmában A gazdasági válság nyomasztó hatása alatt a munkásság ellenállása meggyengült és a nagy munkahiány miatt nemcsak hogy nem tudta a meglévő béreket följavítani, hanem minden esetben megtartani sem bírta. A gazdasági válság súlyos következményeit azonban nemcsak a munkásság, hanem a munkáltatók is érezték és így az értelmesebb munkáltatók között az a vélemény alakult ki, hogy a válság nyomán keletkezett úgynevezett szennykonkurrenciát csak a munkássággal, illetve a munkavállalókkal kötendő kollektív szerződéssel lehet kiküszöbölni. A megkötött kollektív szerződés a munkáltatók és munkások között a munkaidőt és a béreket kívánja rendezni és ha a munkáltatók is olyan komolyan akarják, mint a munkások, nincs kétségünk aziránt, hogy a kollektív szerződéssel sikerül rendet teremtenünk. Minthogy szervezetünknek mindig az volt álláspontja, hogy a zavartalan munkamenet biztosíttassák, azért mi is a munkáltatókkal kötendő kollektív szerződés mellett foglaltunk állást. A munkáltatók részéről is mind sűrűbben felvetődött a kollektív szerződés megkötésének a szükségessége, ennek nyomán szervezetünk egy beadvánnyal fordult az ipartestülethez, hogy az ipartestület, mint a munkáltatók érdekképviselete, tegye lehetővé a kollektív szerződés megkötését. Beadványunk alapján a rendelésre dolgozó férfiszabók, férfikonfekciószabók, vásári és gyermekruhakészítők, valamint a nőikonfekciómunkások és munkáltatók között megindultak a tárgyalások. Minthogy azonban a konfekcióiparban az üzletesek az eladásra kerülő árut nem a saját műhelyükben, hanem otthon, a saját lakásukon dolgozó kisiparosokkal készíttették el, először az üzletesek és a kisiparosok között kellett egy béregyességnek létrejönni és csak azután volt lehetséges a kisiparosok és munkások között a munkaidőt és a munkabéreket rendezni. A rendelésre dolgozó férfiszabó-, férfikonfekció-, vásári- és gyermekruhakészítőszakmában a tárgyalások még folyamatban vannak, csupán a női konfekciószakmában jött létre a megegyezés. A női konfekció kisiparosok és munkások között létrejött megállapodás főbb pontjai a következők: A munkaidő napi 8 óra, illetve heti 48 órában állapíttatott meg. Az órabérminimumok a következők: I. oszt. gépész, vasaló és önálló előmunkás----------------------90 fillér II. oszt. gépész, vasaló-----------75 önálló előmunkásnő---------------55 fillér I. oszt. kézimunkásnő-----------45 „ II. oszt. kézimunkásnő-----------38 „ III. oszt. kézimunkásnő----------30 „ Kezdő kézimunkásnő---------------22 „ A szerződés életbeléptétől, vagyis 1935. évi február hó 25-től kezdődően a női konfekcióiparban a darabszámos munka megszüntetendő és alkalmazottakat csak órabérrel szabad alkalmazni. Azoknak a munkásoknak és munkásnőknek, akiknek a szerződés megkötésekor a szerződésben megállapított órabérnél magasabb órabérük volt, a munkáltatók továbbra is azokat az órabéreket kötelesek megfizetni. A munkabéreket minden szombaton déli 1 óráig kötelesek a munkáltatók kifizetni. Ha a munka annyira lecsökken, hogy a munkáltató az összes munkásait foglalkoztatni nem bírja, abban az esetben a feldolgozásra kerülő munka úgy osztandó be, hogy az alkalmazottak lehetőleg egyenlő időn át legyenek foglalkoztatva. A 8 napi próbaidő letelte után a felmondási idő kölcsönösen egy hétben állapíttatik meg. A nőikonfekció-munkáltatók munkásszükségletüket — a szerződés pontos betartása érdekében — csak a szabómunkások szervezete útján szerezheti be, más úton csak az esetben, ha a szervezet megfelelő munkásokat vagy munkásnőket nem tudna közvetíteni. A bérszabály pontos betartása fölött a szerződő felek közös bizottsága őrködik. Az árszabály minden műhelyben feltűnő helyen kifüggesztendő. A kollektív szerződés 1935. évi december hó 31-ig érvényes. A megegyezés 180 műhelyre és mintegy 1200 munkás és munkásnőre vonatkozik. A férfikonfekció-, a vásári és gyermekruhakészítő szakmában folyamatban lévő tárgyalások már annyira előrehaladtak, hogy egész rövid időn belül a megegyezés létre fog jönni. __ A rendelésre dolgozó férfiszabóságnál a tárgyalások folyamatban vannak és azért nem sikerült megegyezésre jutni, mert a munkáltatók által kiküldött bizottságba néhány olyan munkáltató került be, akik mindig kijátszották az árszabályt és most is mindent elkövettek, hogy ilyen megegyezés ne jöhessen létre. Az ipartestület egy rendkívüli közgyűlésen kimondotta, hogy a kollektív szerződés megkötését szükségesnek tartja és a tárgyalóbizottságba ki is küldötte a megbízottait. Minthogy azonban a közös tárgyaláson kiderült, hogy a kiküldött bizottságban megvan a hajlandóság a bérek rendezésére, egyeseknek azonban ez nem volt ínyükre, a közgyűlés által kiküldött tagokat kiszorították a tárgyalóbizottáágból és azok ültek be, akik sohasem akarták komolyan, hogy az egyesség létrejöjjön. A tárgyalás folyamán kitűnt, hogy a munkáltatók az eddig érvényben levő időbéres árszabály helyett darabszámos árszabályt kívánnak életbe léptetni, dacára annak, hogy néhány évtizede már az időbéres árszabály van érvényben. Minthogy a tárgyalások még folyamatban vannak, nem kívánunk a dolog érdemi részéhez hozzászólni, csupán annyit jegyzünk meg, hogy ha a konfekcióiparban az egyesség létrejött, miért nem lehetett egy kis jóakarattal a rendelésre dolgozó férfiszabómunkásokkal és kisiparosokkal már megegyezést létesíteni. Mindebből pedig megállapíthatjuk, hogy nem bennünk, hanem a rendelésre dolgozó munkáltatókban kell az oknak lenni; úgy látjuk, hogy a munkáltatók között, olyanok is vannak, akik az árszabálytárgyalást szándékosan megakasztják, hogy a rendelésre dolgozó szabóságnál ne lehessen rendet teremteni, mert nekik így könnyebben lehet az árszabályt kijátszani és minél alacsonyabb bárekét fizetni. • * • A munkáltatókkal való megegyezés igazolása annak, amit mi már oly régen hangoztattunk, hogy összetartással még a mai viszonyok mellett is meg lehet a munkásság gazdasági érdekeit védeni. Minden szaktársnak és szaktársnőnek tehát összetartásra kell buzdítani azokat, akik még eddig nem látták be a szervezkedés szükségességét. yfysa$aaav/ ^rVvvvYrirv Budapest, 1985 február hó 1. szám XLIII. é SZABAK SZAKLAPJA A MAGYARORSZÁGI SZABÓMUNKÁSOK ES MUNKÁSNŐK SZAKEGYLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE a—— —m——— -■ ■—. Megjelenik minden második hónapban Szerkesztőség: Budapest VII. kerület, Almássy tér 2. szám. Telefonszám: 41-670. A lap részére való közlemények ide küldendők