A Technikus, 1920-1921 (2. évfolyam, 1-8. szám)
1920 / 1-2. szám
Beköszöntő híven visszatükrözik a régi programmot és ez változatlan marad. Azt akarjuk, hogy A Technikus ugyanúgy kedves folyóiratává váljék a műegyetem padjaiban tanuló technikusnak és az életben kinn dolgozó mérnöknek, mint ahogyan a Hungária is bajtársi kötelékben egyesíti a seniorokat és a dominusokat. Azt akarjuk, hogy A Technikus szakcikkei valóban gyarapítsák a tudást, hogy az ismertetései nagy vonásokban tájékozást adjanak korunk technikai és közgazdasági eseményeiről, hogy az ifjúsági élet rovata hű krónikása és egyben buzgó támogatója legyen a jóléti és egyesületi diákmozgalmaknak. Szemünk a jövőnek van szegezve,"a jobb magyar jövő számára dolgozunk, de éppen ezért nem egyszer visszatekintünk a múltba is és felidézzük a magyar technikus múlt nagy alakjait: a Széchenyi Istvánokat, a Vásárhelyi Pálokat, a Lipthay Sándorokat, a Kherndl Antalokat, hogy ezek önzetlen munkásságának példája a mai nemzedéket is önzetlen munkára serkentse. Tisztában vagyunk azzal, hogy a nemzetek élet-halál küzdelmében végre is az kerekedik felül, amelyik a kultúrát leginkább tudja a nemzeti céljainak szolgálatába állítani. A magyarság kultúrfölénye szomszédai fölött a múltbankétségtelenül megvolt; ezt a fölényt nem csak megtartani, hanem még fokozni is kell, ha azt akarjuk, hogy az ismét erőre kapott magyar nemzet a visszaszerzett hazáját állandóan meg is tarthassa. Ezért azon vagyunk, hogy megértessük a most felserdülő technikus nemzedékkel, hogy a műegyetemi diploma még nem jelenti a tudás teljességének megszerzését és hogy belevigyük a vérébe azt a kategorikus imperatívust, hogy az igazi tanulás és továbbképzés csak az iskola után következik. A nemzet jövőjében való megingathatatlan hittel folytatja pályáját „A Technikus“ és ezért felszólítom mindazokat, akik hisznek a magyar nemzet újjászületésében és akik a technikus munkában elismerik hazánk felépítésének egyik leghatalmasabb fegyverét, — vagyis felszólítok minden igaz magyar technikust — hogy jöjjenek segítségünkre és támogassanak. Reméljük, hogy eljut lapunk egy-egy száma Csonka-Magyarország határain túl olyan magyar városokba is, ahol magyar mérnökök keserű