A Technikus, 1920-1921 (2. évfolyam, 1-8. szám)

1921 / 7-8. szám

meg, a megyegyűlésen pisszegéssel fogadják, az ellenzéki lapok hitehagyottnak nevezik, aki eladta magát a kormánynak. A megalázásnak egész kálváriáját szenvedi végig honáért s nagy lelki szenvedéseiben, mint máskor, most is Virág Benedek szavaival vigasztalja magát: Jó hazafinak lenni nehéz, de nem lehetetlen. Lelkiismerete nyugodt. Az Eszmetöredékek-ben 1846-ban meggyőzően írja: „Politikai pályámra visszatekintve nyugodt kebellel mondhatom: soha más szempont nem vezérlett, mint nemzetünk üdve, hazánk java. Nép­szerűséget, mellyel soha nem kacérkodtam, és felső kegy­elmet, mellyért soha nem bókoltam és mellyért soha egy hizelgő szó sem hangzott ajkaimról, mindig csak eszköz és módnak tekintém, az érintett egyedüli főszemponthoz!­ közelítésre.“ A Tisza-szabályozás megindítása. Széchenyi hivatalba lépése után legfontosabb és legsürgősebb feladatának a Tisza-szabályozás megindítását tartotta. Anyagi ügyeink között első sorba helyezi ezt a feladatot. A fajszeretet a rugója ebbeli tevékenységének. Találóan írja Arany: „Midőn magát ez nem tudá szeretni, Ő megszerette pusztuló faját“. A Tisza-völgy javítására egyébként a kezdeményező lépések már előbb megtörténtek. Az 1830-iki tiszai és az 1838-iki dunai árvizek hatása alatt a szabályozás tanulmányozására egy bizottságot küldtek ki. Ekkor már a Tisza fölvételének munkálata folyamatban volt. Lányi Sámuel egy csapat mérnökkel már 1833-ban megkezdte a munkálatokat s hozzája csatla­koztak később az Aldunáról fölszabadult mérnökök is. Ekkor állt az egész munka élére Vásárhelyi. Vásárhelyinek a Tiszáról készített felvételei valódi kincsek, melyek a kül­földi szakértők csodálatát is fölkeltették. 1842-ig tartott ez a nagyszabású munka. Az 1845. évi nagy árvíz hatása alatt a nádor elrendeli a Tisza-szabályozás terveinek elkészítését. Természetesen Vásárhelyi Pálnak jut ez a nagyszabású feladat. Széchenyi 1845 őszén, tehát rögtön hivatalba lépése után, Vásárhelyivel együtt bejárja a Tisza felső és középső szakaszát. 1846 elején publikálja közgazdasági szempontból igen jelentős művét: „Eszmetöredékek különösen a Tisza-völgy rendezését illetőleg“. Érdekesen fejti ki ebben a művében, hogy a Tisza-völgyének fellendítése országos érdek: „bizony a dunántúli és egyébb magyarság is nemzetiség dolgában csak hervadozni és kora halálra fog jutni, ha pusztulásnak indul a Tisza-völgy“. A Tisza-völgyének színmagyar népén kíván segíteni. Meg kell akadályozni a tiszai ár kiöntéseit s ily módon kell emelni a földnek becsét, kertté kell varázsolni a Tisza-völgyét — írja Széchenyi. Azután a közlekedés javításáról kell gondoskodni. A Tiszán is rendszeresí­teni kell a gőzhajózást, hogy a nagyobb termés elszállítható legyen. Felhívja a figyelmet a tiszamenti magyar nép hibáira. Ostorozza a dologtalan-' Ságot, korholja a tunyaságot. „Bizonyos alkalmaknál, mint gyűjtésnél, behordásnál nincs szilár­dabb munkás, mint a magyar“ — de „egyedül szükség edzi a munkára vagy több javak utáni szomj“. „Kenyere, bora, sódara van; gatya nyáron, bunda télen, egy pár

Next