Technika, 1928 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1928-11-01 / 9. szám

Csoportélet­ teljesítette kötelességét. Ezután a praeses a megválasztott consuloktól kivette a fo­gadalmat. Az inofficium alatt Bruckner Kurt oki. gépészmérnök, dominus »A Zoelly rendszerű gőzturbina ismertetése, különös tekin­tettel a vezető és fűtő kerekek gyártására« című tudományos előadását tartotta meg. A rádiótechnikában manapság »rövid hul­lámoknak« a io 15 m. hosszú hullámokat ne­vezik. Az 50 mioo-m­. hosszú hullámokat a közeli távolságok áthidalására alkalmazzák, míg a 10 m-nél rövidebb hullámok tulajdon­ságai még nincsenek tisztázva, de előrelátha­tóan a 10 15 m-es hullámokhoz hasonlóan a nagyobb távolságokra való összeköttetésre lesz­­nek alkalmasak. Az előadó részletesen kitért a Heaviside réteg jelentőségére és több vetített kép alapján magyarázta annak szerepét. Felhívta a figyel­met arra, hogy milyen fontos a jelek tova­terjedése szempontjából a kisugárzási szög. A vetített képek szemléltetően mutatták, hogy a föld felületéhez viszonyított különböző ki­­sugárzási szögek esetén a jelek az adóállo­mástól különböző távolságokban lesznek a leg­erősebbek. Sőt egyes kisugárzási szögek ese­tén a Heaviside réteg nem veri vissza a hul­lámokat és ezek a világűrbe kijutnak. Ezek a hullámok bizonyos, még meg nem magyaráz­ható feltételek esetén ismét vissza­jutnak a földre. Legalább is valószínűvé teszik ezt a feltevést az oslói Störmernek, az ismert nor­vég északi fény kutatónak megfigyelései, ame­lyek szerint az egyik hollandi rövidhullámú rádióállomásnak a jelei 10, sőt néha csak 20 másodperc múlva jelentek meg ismét. Egy esetben éppen 12 perc elteltével voltak a je­lek ismét hallhatók. Stürmer szerint ezeket a jeleket a világűrből reflektáló réteg veri visz­Majd Ruckard Lajos »A rádióról« tar­tott előadása után Nagy György mondott hitet erősítő, el nem csü­ggedést hirdető komoly poharat. Az összejövetel többi, — az inofficium után következő­­ — része víg hangulatban, magyar nóták mellett telt el és az éjféli órákban ért véget ú szó. Eme észlelései és feltevései kapcsán igen érdekes vita fejlődött ki a sajtóban más la­kott csillagokkal való összeköttetés lehetősé­géről. A leadott és felvett jelek erősségének fokozására új antennaformákat alkalmaznak, amelyekkel sikerül a hullámokat egy cso­móba összefogni. Az új antennák több, meg­egyező fázisban rezgő egyszerű antennákból állanak. Az adó és vevő antenna szálainak szor­zata adja a fokozás mértékét. Ily módon köny­­nyen 100- 10.000-szeres erősítést is el lehet érni, amely rendszer feleslegessé teszi a nagy és költséges nagyteljesítményű adóállomások létesítését. Telefunken kísérletei szerint a vízszin­tesen kifeszített antennaszálak erre a célra sokkal jobban megfelelnek, mint a függőlő­­legesek. Ennek alapján kiképezték az úgy­nevezett fenyőantennát (Tannenbaumantenne). Ez az antenna alak különösen a nappali for­galomnál használt rövidhullámoknál bizonyult előnyösnek, mert a legkedvezőbb kisugárzási szöget biztosítja. Ezt az antennát még ref­lektor elrendezéssel is egyesítik. Ilyenkor nem annyira az energiafokozás a fő cél, hanem an­nak a meggátlása, hogy a hullámok mindkét irányban körüljárják a földet. Ha ez a cél si­kerül, akkor sok zavar kiküszöbölhető, ame­lyeket a földet körüljáró és így visszatérő je­lek okoznak. MŰEGYETEMI P­ADIO CLUB Rövidhullámok. Távolbalátás. Dr. G. Arco gróf, a Telefunken műszaki igazgatója a Műegyetemi Rádió Club meghívására I. évi november 17-én a Műegyetem elektrotechnikai tanszékén előadást tartott fenti címmel, amely előadás gondolatmenetét alábbiakban közöljük.

Next