Technika, 1928 (9. évfolyam, 1-10. szám)
1928-11-01 / 9. szám
Csoportélet teljesítette kötelességét. Ezután a praeses a megválasztott consuloktól kivette a fogadalmat. Az inofficium alatt Bruckner Kurt oki. gépészmérnök, dominus »A Zoelly rendszerű gőzturbina ismertetése, különös tekintettel a vezető és fűtő kerekek gyártására« című tudományos előadását tartotta meg. A rádiótechnikában manapság »rövid hullámoknak« a io 15 m. hosszú hullámokat nevezik. Az 50 mioo-m. hosszú hullámokat a közeli távolságok áthidalására alkalmazzák, míg a 10 m-nél rövidebb hullámok tulajdonságai még nincsenek tisztázva, de előreláthatóan a 10 15 m-es hullámokhoz hasonlóan a nagyobb távolságokra való összeköttetésre lesznek alkalmasak. Az előadó részletesen kitért a Heaviside réteg jelentőségére és több vetített kép alapján magyarázta annak szerepét. Felhívta a figyelmet arra, hogy milyen fontos a jelek tovaterjedése szempontjából a kisugárzási szög. A vetített képek szemléltetően mutatták, hogy a föld felületéhez viszonyított különböző kisugárzási szögek esetén a jelek az adóállomástól különböző távolságokban lesznek a legerősebbek. Sőt egyes kisugárzási szögek esetén a Heaviside réteg nem veri vissza a hullámokat és ezek a világűrbe kijutnak. Ezek a hullámok bizonyos, még meg nem magyarázható feltételek esetén ismét visszajutnak a földre. Legalább is valószínűvé teszik ezt a feltevést az oslói Störmernek, az ismert norvég északi fény kutatónak megfigyelései, amelyek szerint az egyik hollandi rövidhullámú rádióállomásnak a jelei 10, sőt néha csak 20 másodperc múlva jelentek meg ismét. Egy esetben éppen 12 perc elteltével voltak a jelek ismét hallhatók. Stürmer szerint ezeket a jeleket a világűrből reflektáló réteg veri viszMajd Ruckard Lajos »A rádióról« tartott előadása után Nagy György mondott hitet erősítő, el nem csüggedést hirdető komoly poharat. Az összejövetel többi, — az inofficium után következő — része víg hangulatban, magyar nóták mellett telt el és az éjféli órákban ért véget ú szó. Eme észlelései és feltevései kapcsán igen érdekes vita fejlődött ki a sajtóban más lakott csillagokkal való összeköttetés lehetőségéről. A leadott és felvett jelek erősségének fokozására új antennaformákat alkalmaznak, amelyekkel sikerül a hullámokat egy csomóba összefogni. Az új antennák több, megegyező fázisban rezgő egyszerű antennákból állanak. Az adó és vevő antenna szálainak szorzata adja a fokozás mértékét. Ily módon könynyen 100- 10.000-szeres erősítést is el lehet érni, amely rendszer feleslegessé teszi a nagy és költséges nagyteljesítményű adóállomások létesítését. Telefunken kísérletei szerint a vízszintesen kifeszített antennaszálak erre a célra sokkal jobban megfelelnek, mint a függőlőlegesek. Ennek alapján kiképezték az úgynevezett fenyőantennát (Tannenbaumantenne). Ez az antenna alak különösen a nappali forgalomnál használt rövidhullámoknál bizonyult előnyösnek, mert a legkedvezőbb kisugárzási szöget biztosítja. Ezt az antennát még reflektor elrendezéssel is egyesítik. Ilyenkor nem annyira az energiafokozás a fő cél, hanem annak a meggátlása, hogy a hullámok mindkét irányban körüljárják a földet. Ha ez a cél sikerül, akkor sok zavar kiküszöbölhető, amelyeket a földet körüljáró és így visszatérő jelek okoznak. MŰEGYETEMI PADIO CLUB Rövidhullámok. Távolbalátás. Dr. G. Arco gróf, a Telefunken műszaki igazgatója a Műegyetemi Rádió Club meghívására I. évi november 17-én a Műegyetem elektrotechnikai tanszékén előadást tartott fenti címmel, amely előadás gondolatmenetét alábbiakban közöljük.